A modern kereszténység köreiben nagyon jól ismert és gyakran használt az újjászületés kifejezés. A legtöbb, magát kereszténynek nevező egyénnek azonban fogalma sincs arról, hogy mit is jelent valójában, a bibliai értelemben újjászületni, s mi megy végbe az egyénben az újjászületésekor. Krisztus tanításai az újjászületésről a János 3:1-21 verseiben lettek lejegyezve. Ebben a rövid bemutató írásban rámutatunk az újjászületés bibliai értelmezésére, annak jegyeire, majd rávilágítunk arra is, hogy milyen megdöbbentően más értelmet kapott ez a kifejezés a mai modern kereszténység szóhasználatában.
forrás: www.churchofgod.hu
A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A forrás nevét, címét fel kell tüntetni.
Ár nem számítható fel érte.
AZ ÚJJÁSZÜLETÉS
A legtöbb, magát kereszténynek valló egyén számára ismerősen hangzik az a bibliai tantétel, miszerint az embereknek újjá kell születniük. Az már kevésbé ismeretes, hogy mi is valójában az újjászületés, és mi megy végbe az egyénben, amikor ez megtörténik. Krisztus tanításai ezzel a témával kapcsolatban elsősorban a János 3:1-21 verseiben vannak lejegyezve. Ezekben a szövegrészekben jó néhány fontos tanítás tömörül, sokkal több mondanivalóval, mint amennyit a főként karizmatikus körökben hallhatunk, annak ellenére, hogy az újjászületés mennyire agyonhasznált és állandóan ismételgetett kifejezés lett náluk.
János 3:1-21 1 Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál. 2 Ez Jézushoz ment éjjel és megszólította: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele.” 3 „Bizony, bizony ezt mondom neked – felelte neki Jézus –, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik.” 4 „Hogy születhetik egy ember, ha vén – kérdezte tőle Nikodémus. – Vajon bemehet ő az anyja méhébe, és másodszor születhetik?” 5 Jézus ezt felelte: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet Isten királyságába be. 6 Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem. 7 Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülről kell születnetek. 8 A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtől született.” 9Nikodémus megszólalt és megkérdezte: „Hogy történhetnek meg ezek?” 10 – „Te Izráel tanítója vagy – felelte Jézus – és nem tudod ezeket? 11 Bizony, bizony azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el. 12 Ha földieket szóltam néktek és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek? 13Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennyből szállt alá: az embernek Fia. 14 Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie: 15Hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen. 17 Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot. 18Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig ebben áll: A világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik rosszak voltak. 20 Mindenki gyűlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak. 21 Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket.”
Maga az újjászületés kifejezés az SGD 1080 gennao görög szó fordítása, amelynek jelentése apa vagy anya által nemzeni, létrehozni, átvitt értelemben regenerálni, újjászületni.
A fenti idézetek főbb mondanivalójának főbb pontjai:
1. Az újjászületés nélkül senki nem kerülhet be Isten országába
Ez a kijelentés azt jelenti, hogy a csak fizikailag, illetve testileg megszületett ember nem örökölheti Isten országát, ebben az állapotban lehetetlen bejutni oda.
1Korintus 15:50 Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.
Tehát az ember az elbukott, gonosz és igazságtalan (testi) állapotában nem örökölheti Isten országát.
1Korintus 6:9-10 9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökölni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem puhányok, sem férfifertőzők, 10sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosok, sem szitkozódók, sem ragadozók Isten királyságát örökölni nem fogják.
Mindezek a bűnös testi ember kívánságai és cselekedetei, amelyektől meg kell válnunk, hogy elnyerjük Isten országát. Vagyis nemcsak a test, hanem a testi szellemiségű ember sem kerülhet be Isten országába. A Galatákhoz írt levél szintén felsorolja a testi ember vonásait, jellemzőit.
Galatákhoz 5:19-26 19 A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás, 20bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, 21 irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – előre megmondom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam –, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.
Közvetlenül ezután pedig azok a cselekedetek vannak felsorolva, amelyek már az újjászületett, azaz a szellemi embernek a tulajdonságai, s amelyek már olyan erények, amelyek által bejuthatunk Isten országába:
22 A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit), 23 szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény. 24Azok, akik a Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették. 25 Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél. 26 Ne vágyódjunk üres tekintélyre, ne legyünk egymással szemben kihívók, ne irigykedjünk egymásra.
A hitet csakis a Szellem által vagyunk képesek megélni és gyakorolni. Ezért az újjászületésnek szellemileg kell megtörténnie, tehát egyáltalán nem lehet fizikai illetve testi vonatkozású. Pontosan ez okból hasonlította Krisztus a szélhez, ami nem látható. A Héb. 6:12 rámutat arra, hogy ez végeredményben olyan folyamat, ahol örökségünket a hit által nyerjük el, követve azok példáját, akik szintén hittel és türelemmel lettek örökösei az ígéreteknek.
Vannak szervezetek, akik bár nem fogadják el a hierarchikus, világi kereszténység tanításait, de maguk is félreértik a választottakra ruházott felelősséget, különösen azt az aspektusát, hogy buzgón és teljes odaadással kell a hitünk által cselekedni, élni. A korai egyház nem volt hierarchikus felépítésű, bár nagyon jól szervezett volt, ahol a tagok önfeláldozó odaadással szolgáltak a hitben és egymás felé. Vannak egyének, akikben előítéletek alakultak ki a szolgálatok vagy akár a szervezettség felé, mert előtte valamely hierarchikusan felépített szervezetben szellemileg vagy elnyomták, vagy olyan feladatokkal terhelték őket, amelyek csak az emberi szervezet céljait szolgálták. Ez a fajta túlzott tartózkodás azonban szintén hibákba sodorja az embert. Az újjászületés ugyanis azt jelenti, hogy újjászülettünk a hit munkájának végzésére, együtt, szervezetten azokkal, akik szintén újjászülettek, és ennek a munkának a részesei az egyházban, Krisztus testében. Bár az egyház nem hierarchikus felépítésű, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell szervezettnek és fegyelmezettnek lenniük, egy olyan testületben, amelyet eleve az Isten morális törvényei vezetnek. Igen, eljön majd annak is az ideje, amikor senki nem dolgozhat a hitért (Ján. 9:4), de addig az időig végeznünk kell a ránk bízott munkát. Egy katona kötelessége az, hogy szervezett körülmények között küzdjön és harcoljon hazája érdekeiért. Izrael szellemi harcban áll a Messiás eljöveteléig, aki majd véglegesen alávet magának minden nemzetet. Nem kerülhetjük el sem a harcokat, sem a munkákat, amelyek Isten országáért folynak, mert azt csak egy öncélú és fegyelmezetlen katona teszi meg.
Az 1Péter 3:8-9 versei rámutatnak a szellemiségre, amelyben együtt kell működnie a hívőknek, azoknak, akikben beteljesednek a János 3:21-ben elmondottak.
1Péter 3:8-12 8Végül mindannyian legyetek egy törekvésűek, egymással együtt szenvedők, a testvéreket kedvelők, irgalmasok, alázatosságra törekvők, 9 gonoszért gonosszal, gyalázásért gyalázással nem fizetők. Ellenkezőleg: áldjatok, mert arra hívtak el titeket, hogy áldást örököljetek. 10 Mert aki szeretni akarja az életet, és jó napokat látni, annak nyelve szűnjék meg gonosztszólni, s ajka ne beszéljen csalárdságot, 11hajoljon el a gonosztól és cselekedjék jót, keressen békességet, sőt fusson utána, [v.ö. Zsolt. 34:12-16]. 12 mert az Úr az igazságosakon tartja szemét, fülét könyörgésükön, de orcáját a gonosztevők ellen fordítja.
Itt lényegében arról van szó, hogy egy akaraton, egy elme, illetve szellem szerint kell együttműködnünk egymással. Ezt a szövegrészt azonban néhány kultikus csoport, a mondanivalót kitekerve úgy magyaráz meg, hogy tagságuknak feltételek és kérdések nélkül el kell fogadni minden tanítást, amit az adott csoport vezetősége kijelent. Az ilyen torzított értelmezésből indult ki az üldöztetés és az Inkvizíció is egykor. Pedig ez a szöveg csak azt hangsúlyozza ki, hogy irgalmasak és alázatosak legyünk egymás felé. A választottak között nincs semmi helye egymás gyalázásának. A modern kereszténység egyik sajátos jellemzője pedig éppen az lett, hogy az igazságban való növekedés háttérbe szorult a különböző csoportok és vezetőik között fennálló nézeteltérésekből, az abból fakadó támadások és gyalázkodások miatt. Számos alkalommal még csak nem is tényeket vitatnak meg, hanem vélt személyiségi hibák, vagy akár beszédstílusok, modorok miatt esnek egymásnak. Pedig a nyelvet meg kell tartóztatni a gonosz beszédtől (Zsolt. 32:2; 34:13; 1Tessz. 2:3; 1Pét. 2:1,22; 3:10; Jel. 14:5). A nagyon gyakran előforduló személyválogatás szintén bűn (Jak. 2:1-9). Krisztus megdicsérte azt, akiben nem látott álnokságot (Jn. 1:47).
János 1:45-51 45Fülöp találkozott Nátánáéllel és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták szólottak, József fiát, Jézust, a Názáretit.” 46 Nátánáél megkérdezte tőle: „Názáretből támadhat-e valami jó?” „Jöjj és lásd meg!” – felelte neki Fülöp. 47Jézus látta Nátánáélt amint hozzáment és ezt mondta róla: „Lám, egy igazán izraelita: kiben nincsen csalárdság.” 48 „Honnan ismersz engem” – kérdezte tőle Nátánáél. Jézus azt felelte neki: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, ahogy a fügefa alatt voltál.” 49 – „Rabbi! – felelte neki Nátánáél – Te az Isten Fia vagy, az Izráel királya.” 50 Jézus ezt válaszolta neki: „Mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.” 51 Aztán így szólt hozzá: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Megnyitva fogjátok látni az eget s látni fogjátok Isten angyalait, amint föl s alá szállanak az embernek Fiára.”
Ebből a részből láthatjuk, hogy Nátánáél az előítéletei miatt először szkeptikus, de mégis nyitott volt, és elfogadta, amit hallott, mert meggyőzőnek tartotta a bizonyítékokat. Nátánáél valójában itt egy elhívást kapott, amire aztán pozítívan válaszolt. Az 1Péter 3-mal folytatva:
1Péter 3:13-15 13 Ki is illetne titeket gonosszal, ha ti a jóért buzogtok? 14 De, még ha szenvednetek kellene is az igazságosságért, boldogok lesztek. A tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket, nyugtalanná ne tegyen. 15Az Urat, a Krisztust szenteljétek meg szívetekben. Mindig készen legyetek arra, hogy bárki is kéri számon a bennetek levő reménységet, bizonyságot tegyetek róla.
A hívőnek tehát mindig készen kell állnia arra, hogy alázattal, de nyíltan és bátran bizonyságot adjon a benne élő reménységről. A kereszténységen belüli ellentéteknek nagy részben az az oka, hogy sokan nem képesek vagy nem is akarnak őszintén, és főleg nyitottan foglalkozni bizonyos bibliai témakörökkel. A modern kereszténység alapelve az, hogy ők képviselik az eredeti kereszténységet, ők tükrözik hibátlanul annak nézeteit, és gyakorolják tanait. Erre jó példa minden nyílt fórum, vagy felekezetek közti konferencia, ahol a korai kereszténység tanításainak bemutatásakor sokan felháborodtak, mert nem tükrözi azt, amit ők képviselnek, s amit az egyetlen elfogadható irányvonalnak tartanak. Hiába van következetesen bebizonyítva számukra az, hogy a tanításaiknak és vallásgyakorlataiknak nagy része meglehetősen újkeletű, azaz egy fajta modern „találmány”. Az ilyen nyílt vitákon még csak fontolóra sem veszik az eléjük tárt tényeket, hanem inkább azt a rég bevált módszert választják, hogy támadják azt, aki előhozta a tényeket. Ez csaknem minden ilyen keresztény tanokat megvitató vitán, konferencián előfordult, és általában azzal végződik, hogy a Biblia tanait helyesen vázoló és bizonyítékokkal előálló felszólalókat egyszerűen elüldözik, mert a tények nem egyeznek meg a legújabb, vagy éppen divatban lévő tanaikkal. Könnyebb „megkövezni” a hírnököt, mint elhagyni az ismerős, szokássá vált hagyományokat, még ha Bibliailag helytelenek is. Valaha ez okokból üldözték a prófétákat is, olyanok, akik magukat szintén Isten képviselőinek vélték. Az ilyen vallási fanatikusok üldözték Krisztust és apostolait is, és ezért jelentette ki Krisztus:
Lukács 13:33 Ennek ellenére ma, holnap és azután utaznom kell, mert nem engedhető meg, hogy a próféta máshol vesszen el, mint Jeruzsálemben.
A prófétának csak saját hazájában és otthonában nincs becsülete (Mát. 13:57; Mk. 6:4; Lk. 4:24. Jn. 4:44). Ezért üldözték és ölték meg a prófétákat, s köztük a legnagyobb prófétát, a Messiást is. Egyetlen esetben van lejegyezve, hogy egy prófétának a figyelmeztetésére valós nemzeti megtérés történt, Jónás próféta szavaira az asszír Ninivében, ez pedig tanúbizonyságként áll Júda ellen. A választottakat hasonlóan megvetik, támadják az általuk hangoztatott igazságok miatt, különösen azok, akik magukat a hithez tartozónak, Krisztus követőinek, tanításainak gyakorlóiként vallják. Önigazolók, akik kivetik a választottakat a zsinagógákból, illetve gyülekezetekből, s azt gondolják, ezzel Istennek tetsző dolgot cselekszenek (Ésa. 66:5). A szentek és mártírok vérét legádázabban a nagy paráznának nevezett világvallás ontotta ki és itta meg (Jel. 18:24). Ez a nagy parázna ma is a kereszténység nevében kevélykedik, de Isten megbosszulja majd minden tettüket, amelyeket választottai ellen elkövettek és elkövetnek (Jel. 18:20). Bár ez a vallásrendszer magát Krisztus képviselőinek és a szentek, próféták és apostolok utódainak vallja, mégis pusztítja azokat, akik valóban Krisztusnak élnek. Az ilyen hamis keresztények mindig és mindenben gyalázzák az igaz testvéreket, akik figyelmeztetik őket hamisságaikra és képmutatásaikra.
1Péter 3:16-21 16 De szelíden és félelemmel tegyétek, megőrizve jó lelkiismereteteket, hogy azok, akik a Krisztusban élt jó magaviseleteteket gyalázzák, abban, amiben megszólnak titeket, megszégyenüljenek. 17 Mert ha Isten akarata úgy hozná magával, hogy szenvednetek kell, akkor jobb, ha jót cselekedve, mint az, ha gonoszat téve szenvedtek. 18 Mert a Krisztus is meghalt egyszer vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen, megölte őt a hús ember, de megelevenítette a szellem. 19 Ebben a szellemben ment el a tömlöcben lévő szellemekhez is, és hirdette nekik az igét. 20 Ezek a szellemek egykor engedetlenkedtek, amikor Noé napjaiban a bárka készülésekor az isteni hosszútűrés várakozott rájuk. E hosszútűrés ellenére a bárkában mégis kevés, vagyis csak nyolc lélek menekült meg a vízen keresztül. 21 Ennek a menekülésnek az ellenképe, a vízbemerítés most titeket is megszabadít, ami nem hús szennyének letevése, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben a Krisztus Jézus feltámadásán keresztül,
A Noé idejében történt özönvíz egyfajta vízbemerítés volt az igazak megmentésére, akiknek a bárkában biztosítva volt, hogy túléljék az ítélet által jött pusztulást. Hasonlóan, mi is az alámerítkezésünkkel halálra adjuk és eltemetjük a testi emberünket, hogy újjászülessünk a Szellem által, ahogy maga Krisztus is meghalt, majd életre kelt ugyanazon Szellem által. Viszont ennek a folyamatnak a velejárója az is, hogy nekünk szintén el kell viselnünk azok igazságtalan támadásait, akik valójában nem születtek újjá. Csak azért, mert valaki az Isten Gyülekezeteinek padjaiban ül, ez még nem jelenti azt, hogy az egyén valóban megtért, valóban a szellemi megújhodás folyamatában van, s ez talán soha nem volt jobban igaz, mint a huszadik századi egyházban. Erre sajnos sok példát lehetne felhozni a közelmúlt eseményeit illetően, amikor az átalakulás folyamatában elképesztő Biblia-ellenes tanok széles skálája jelent meg, felszínre hozva annak valós mértékét, hogy valójában mennyien voltak olyanok, akik mégcsak el sem kezdték a szellemi átformálódás folyamatát. Voltak szélsőséges esetek, ahol még az Újszövetség hitelességét, vagy Péter és Pál apostoliságát is megkérdőjelezték egyesek. Ez pedig vád Péter, Pál és az általuk létrehozott gyülekezetek ellen, sőt még az Ó és Újszövetség ihletettsége ellen is. A vádaskodás szellemiségének pedig nincs helye az újjászületés folyamatában. Minden férfi feje Krisztus, Krisztus feje pedig az Isten (1Kor. 11:3). Kik kárhoztathatják más szolgáját (Róm. 14:4,12,13)? Az Isten örökségébe egyetlen módon juthatunk be, az énünk legyőzésével (Jel. 21:7), újjászületve Isten fiaiként, a hitben kitartva.
Jelenések 21:7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz.
Az újjászületés tehát nem más, mint a bűnös emberi, testi természetünk legyőzésének nehéz folyamata.
2. Senki nem ment a mennyekbe, csak az, aki onnan jött, Jézus Krisztus.
Az újjászületés kérdése egy kedvenc témája volt a misztériumkultuszok képviselőinek. Ezeknek a különböző változata számos hamis vallásban fennmaradt, így pl. a lélekvandorlás tanában. A gnosztikusok pedig azt tartották, hogy haláluk után a mennybe kerülnek. Ezt a tant a Biblia, Krisztus és az apostolok tanításai sehol nem támasztják alá, sőt tanításaik határozottan ellentmondanak ennek. A korai keresztények szintén káromlásnak és eretnekségnek tartották az ilyen tanításokat (lásd A lélek [92] című írást), tehát a lélekvándorlásnak és hasonló elképzeléseknek semmi közük nincs a keresztény újjászületés fogalmához, s ez nem egyeztethető össze a babiloni eredetű „lélek” tannal sem. A gnosztikusok szerint a lélek a Tejúton át emelkedik fel a mennyekbe, és a felemelkedését gonosz erők gátolják. Egy igaz keresztény számára elfogadhatatlan a lélekvándorlás vagy a babiloni értelmezésben vett lélek tana.
3. Krisztusnak azért kellett a keresztfán meghalnia, hoagy mindazok, akik hisznek benne, örök életet nyerhessenek.
Krisztusnak az emberiség érdekében véghezvitt önfeláldozó, kereszthalálához vezető munkája a példa számunkra, hogy nekünk is miként kell feladni saját énünk akaratát az Isten céljaiért, azaz az emberiség érdekében történő tervéért. Ezt a folyamatot feltétlenül meg kell értenünk, mert elemi része az Isten megváltó tervének. Isten olyan imádókat keres, akik Igazságban és a Szellemben imádják őt (Ján. 4:23). És ennek az imádatnak a része az is, hogy megbocsátunk ellenségeinknek, imádkozunk és akár böjtölünk is értük, ahogyan Dávid is tette, akit Isten saját szíve szerint való embernek jelentett ki. Pedig Dávid távolról sem volt bűnök nélkül, de igaz megtérése és igazságszeretete tette kedvessé. A bűn az bűn, az elkövető személyétől függetlenül, amiért mi nem adhatunk megfelelő fizetséget, bár az általunk okozott esetleges anyagi kárt meg kell térítenünk. Egy módon kaphatunk kegyelmet, Krisztus áldozatán keresztül, s ez minden egyes emberre egyformán vonatkozik. Azonban a bűn relativitása, illetve a helyzethez kötött moralitás egy démoni tan, amelyet legyakrabban hivatásos bűnözők és a társadalom olyan elemei fogadnak el, akik bűneiket elfogadható normákká szeretnék tenni a társadalomban. Ez lényegében a személyválogatás egy formája, hiszen az egyén magát a Törvény fölé helyezi, saját bűneit elfogadhatónak mondja. A személyválogatás minden formája bűn (Jak. 2:1-9), s a bűn zsoldja pedig halál (Róm. 6:23). A bűn pedig a törvény megszegése.
1János 3:4-9 4 Mindaz, aki a vétket (bűnt) teszi, a törvényt is megrontja, a vétek a törvényrontás. 5Azt is tudjátok, hogy ő azért lett láthatóvá, hogy elvegye a vétkeket, benne azonban nincs vétek. 6 Aki őbenne marad, egy sem vétkezik, aki vétkezik, egy sem látta őt, sem nem ismeri őt. 7 Kis gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket. Aki az igazságosságot teszi, igazságos, miként ő igazságos, 8 aki a vétket teszi, a vádlóból való, mert a vádló vétkezik kezdettől fogva. Avégett lett láthatóvá az Isten Fia, hogy lebontsa a vádló munkáit. 9 Képtelen mindenki a vétkezésre, aki Istenből született, mert az Isten magva benne marad. Nem is képes vétkezni, mert Istenből született.
4. Isten nem azért küldte Krisztust a világba, hogy elítélje azt, hanem azért, hogy megmentse azokat, akik hisznek benne.
Ennek a hitnek a velejárója az a megszentelődési folyamat, amelyben a további létünk folyamán már az Istennek és törvényének engedelmes életet szándékozunk élni. Ez hát a hit általi engedelmesség (Róm. 1:5). Krisztus engedelmessége és vére által lettünk megmentve, és így nyílt lehetőség arra (Róm. 5:9), hogy a továbbiakban, a megszentelődés folyamatában Isten igazságossága szerinti engedelmes életet élhessünk (Róm. 6:16-19). Az Isten titkai el voltak rejtve öröktől fogva, de feltárultak az egyházon keresztül a világ számára, hogy azontúl engedelmesen éljünk a hit által (Eféz. 3:9-13). Ez a lényege a szellem átalakulásának. A régi énünket halálra adtuk a bemerítkezéskor, és a vízből felmerülve egy új életre támadtunk fel, amelyben lényünk teljesen átformálódik a Szent Szellem által vezetve. Ez az átalakulási folyamat teljesen szellemi. A törvénynek lehetünk engedelmesek testileg is, és az ilyen gépies engedelmességből fakadó törvénytartás nem eredményez üdvösséget, viszont rámutat arra, hogy ezt elvárja tőlünk Isten, tehát a törvényt nem szabad áthágnunk. Viszont a törvény szellemét képtelenek vagyunk betölteni testileg, a Szent Szellem vezetése nélkül (Róm. 7:5). Tudnunk kell, hogy az apostolok küzül egyetlen egy sem volt szellemileg átalakult egyén Pünkösd előtt, holott követték Krisztust, testileg elismerték őt a Messiásnak, és tartották a parancsolatokat is. De a valós átalakulást náluk is a Szent Szellem beköltözése jelentette. Még közvetlenül Krisztus keresztrefeszítését megelőzően sem volt Péter valóban megtért szellemileg, s ezt maga Krisztus mondta neki.
Lukács 22:24-32 24 Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak. 25 Jézus ezt mondta nekik: „A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hivatják magukat. 26 Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál. 27 Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál. 28 Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok. 29 Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte, 30 hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek. 31 Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 32Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”
Tehát a szellemi átalakulás vagy megújhodás folyamatát és szükségét ekkor még nem értették meg az apostolok, hiszen ekkor még nem kapták meg a Szent Szellem ajándékát, ami lehetővé teszi a szellemi dolgok megértését. Még az emberi természet uralta elméjüket, azért vitatkoztak testi dolgokon, hogy ki milyen uralmi pozíciót fog kapni, illetve ki lesz közülük a legnagyobb. A világi kereszténység nagy része még ma is a test szerint gondolkodik, és a huszadik században az Isten Gyülekezeteiben is felütötte fejét ez a probléma. Sokan nem értik meg pontosan a hatalmas különbséget a testi, érzéki – így felszínes – megtérés, és a teljes szellemi átalakulást eredményező szellemi megtérés között. Számolni kell azzal is, hogy nagyon sok ember csatlakozik az Isten Gyülekezeteihez a hatásos üzenetünk miatt. Minél hatékonyabb az evangélium hirdetése, annál többen jönnek közénk, ami azzal is jár, hogy sok olyan hívott jön, aki nem választott, és akik bár külsőségekben hasonlóan viselkednek, de valójában nem kezdték meg a szellemi átalakulás folyamatát. Így sokan tehát csak testileg tagja a gyülekezeteknek.
Az apostolok hívásuk idejétől fogva követték Mesterüket, de valójában még ők sem értették Isten rejtett titkait, és nehezükre esett még Krisztus valós küldetését is megérteni. Bár ekkor már egy csoportként el lettek hívva, de szellemileg ekkor még nem voltak átformálva. Fel sem foghatták tehát a Szent Szellem által lehetséges szellemi átalakulás ismeretét. Ismerték János keresztségét, sőt maguk is végeztek keresztelést Krisztus utasítására, de ekkor még nem kapták meg a Szent Szellem bennlakozó erejét, így némi különbség van e Pünkösd előtti keresztelés, és a Pünkösdöt követők között.
A Krisztus véráldozata által lehetővé vált, s mindenre kiterjedő kegyelemnek a pontos megértése némileg problémás volt a modern kori Isten Gyülekezeteinek egy részében. Sokak számára nehéz volt felfogni azt, hogy Isten még a legszörnyűbb bűnökből is kihív egyéneket, s a vízben való alámerítkezéssel minden egyes volt bűn el lett temetve, s el lett felejtve, mintha soha nem lett volna elkövetve. Az Isten Gyülekezetéhez számos önigazolt ember is csatlakozott, és az ilyen mértékű kegyelmet egyeseknek nehéz volt felfogni. A komolyabb bűnöket elhagyókat szinte egy külön kategóriába tették, mintha azokat a bűnöket soha nem moshatta volna le Krisztus vére. Az ilyen hozzáállás az ítélkező egyén szellemi fejletlenségére, vagy rosszabb esetben a valós szellemi újjászületés hiányára mutat. Ismételten: nem mindenki választott, aki el lett hívva. A kereszténység legalapvetőbb tana tehát az, hogy megértsük Jézus Krisztus áldozatának minden bűnt elfedő elégségét, és az Isten könyörületét és szeretetét.
Zsoltárok 103:10-12 10 Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságunkért. 11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az irgalma azok számára, akik őt félik. 12 Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.
Ha nem fogjuk fel azt, hogy a megtérés alkalmával minden bűn megbocsáttatik, és az újjászületés egy folyamat, ami a teljes szellemi átalakuláshoz vezet, akkor Krisztus testében hamar felüti fejét az ítélkezés és vele a gonoszság. Ha valakinek lehetetlen felfogni a megtérés ajándékának mélységét és lényegét, annak saját megtérése nem lehet több, mint csak testi és felszínes megtérés. Még az apostolok sem voltak különbek addig, amíg Pünkösdkor megkapták a Szent Szellem ajándékát, illetve annak erejét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megengedhetjük az emberi természet gyengeségeit felszínre törni úgy, hogy egymás rég megbocsátott és elfelejtett bűneit felvessük, míg a vezetőség bűnei fölött pedig eltekintünk a személyválogatás bűne miatt. Ez nem méltó viselkedés Isten népéhez, mert az ilyen nyilvánvaló igazságtalanságok gátolják meg legjobban az evangélium terjedését, és a világ – úgy zsidók, mint pogányok – megtérését. Az igazságot soha nem szabad elvetni, és mások bűneinek számontartásánál sokkal fontosabb az, hogy tisztában legyünk a saját bűneinkkel.
Máté 7:1-12 1 Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek! 2Azzal az ítélettel fognak titeket megítélni, amellyel ti ítéltek, azzal a mértékkel fognak mérni nektek, mellyel ti mértek. 3 Miért nézegeted a testvéred szemében levő szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre? 4Vagy hogy mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! Mikor a te szemedben ott a gerenda? 5Képmutató! Vesd ki előbb saját szemedből a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szeméből a szálkát kivesd. 6 Ne adjátok oda azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert talán a lábukkal tapossák majd szét, s aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak! 7 Kérjetek s adnak majd nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és megnyitnak majd nektek. 8 Mert minden kérő kap, minden kereső talál, és minden zörgetőnek megnyitnak majd. 9 Vagy talán van olyan ember közöttetek, aki ha fia kenyeret kér, követ ad neki? 10 Vagy ha halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti, noha rosszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog adni mennybéli Atyátok jókat azoknak, akik őt arra kérik! 12 Mindenben úgy tegyetek hát az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy ők tegyenek veletek! Mert ez az, amit a törvény és a próféták kívánnak.
A fentiekben két fontos pontra kell felfigyelnünk: Az igazságos mérce a hívőkkel szemben a kegyelem alatt, és az intés arra, hogy az Isten igazságainak titkait ne osszuk meg azokkal, akik nincsenek ebben a korban elhívva, mert azok hamar ellenünk fordulhatnak miatta. Az üldöztetést tehát ne keressük fölöslegesen, hiszen jön az magától, ha az igazat hirdetjük. A Biblia üzenete azért lett annyira kiforgatva és eltorzítva, mert a világ nem akarja befogadni azt, amit az valójában mond, de ennek ellenére igazságosnak szeretne látszani. Isten rámutat arra, hogy mit vár el tőlünk. Az egymás iránti szeretetre a második nagy parancsolat utasít: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ezt előzi meg az első nagy parancsolat, ami az Isten iránti, teljes erőnkből, teljes elménkből és teljes lényünkből való odaadó és hűséges szeretetre utasít (Mát. 22:38-40, v.ö. 5Móz. 6:5).
A választottak Isten katonái a szellemi háborúban.
2Korintus 10:3-7 3 Mert ha húsban járunk is, nem a hús módjára viseljük a harcot. 4 Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a húsból valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le, 5 továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék, 6 amellett készen állunk megtorolni minden engedetlenséget, mikor majd a ti engedelmességetek teljessé lesz. 7Ti a látszatra néztek. Ha valaki elhitte magáról, hogy a Krisztusé, következtessen tovább magából, hogy amint ő a Krisztusé, úgy mi is.
Csakis a mai őszinte és odaadó engedelmességünkel juthatunk abba a pozícióba, hogy később a világot mi taníthassuk engedelmességre az eljövendő messiási korszakban Krisztus uralma és vezetése alatt. Az egymás iránti igaz szeretet a választottak legfontosabb jegye. Nem hiába feddte meg Pál azokat, akik magukat mások gyengeségeihez mérten értékelik nagyobbra. De még önmagunkhoz sem mérhetjük magunkat, nehogy ezáltal keltsük annak látszatát, hogy mások mögöttünk állnak (2Kor. 10:12). Ne mások kemény munkájával dicsekedjünk, hanem végezzük saját feladatunkat a nekünk megadott területeken (2Kor. 10:16). Más szóval vessünk le új alapokat, és építsünk arra. Egymás munkáját nem kritizálhatjuk, mert akkor magunk sem leszünk elfogadottak. Az Úr ítéli meg és fogadja el a választottainak munkáját. Láthatjuk hát, hogy a megtérésnek és átalakulásnak abszolút mértékűnek kell lenni a választottakban. Ők ugyanis az Isten természetében részesülnek (2Pét. 1:4), az Isten erejében, amely az egyénben munkálkodva dicsőségre vezeti őket (Róm. 8:29-30) az engedelmességen keresztül, az igazság hite és a Szellem megszentesítése által (2Tessz. 2:13; 1Pét. 1:2).
A választottaknak azonban különbséget kell tenniük a bűnök között egy bizonyos módon. Egy kategória a megtérésünk és alámerítkezésünk előtti bűneink, amelyeket a testi világhoz tartozva követtünk el a testi ember akarata szerint. Ezek a bűnök mind el lettek törölve a megtéréskor, Isten elfelejtette és maga mögé vetette mind, és így az ilyen bűnt nem „hozhatja elő” egyetlen ember sem, hogy felrója másoknak. A megtérés és újjászületés után elkövetett bűnök azonban egy más kategória. Bár ezek szintén bocsánatot nyernek minden alkalommal, amennyiben teljes és odaadó megtérés követi a vétket, de az ismétlődő, illetve elhatalmasodó és szokássá váló bűn megszomorítja a Szent Szellemet (Eféz. 4:30), és ha ha nem követi valós bűnbánat és megtérés, akkor kiveti az egyént a kegyelem alól, aki így elveszti üdvösségét.
Krisztus a keresztfára szegezte az ellenünk szóló vádiratot, amely bűneink halmazát tartalmazta. Ez a rekord, illetve lista (keirografon, ami gyakran kézírásnak lett fordítva), egy törvényes dokumentáció, egy ellenünk szóló vádirat az elkövetett bűneink miatt. A Strong Concordance hiányosan nem ad hangsúlyt ennek (SGD 5498). És ez a hiányosság nagy jellemzője a modern kereszténységnek is, mert csaknem egyetemesen félre lett értve az, hogy mi lett valójában a keresztre szegezve.
Kolossze 2:13-15 13 Titeket is, akiket halottakká tettek az elesések és húsotok körülmetéletlen volta. Ővele együtt megelevenített, azután, hogy minden elesésünket megbocsátotta, 14 azután, hogy az ellenünk kézzel írt és tételekbe foglalt kézírást kitörölte, és azt a kereszthez hozzászegezve eltolta az útból, 15 amennyiben a fejedelemségeket és fennhatóságokat lefegyverezte, őket nyilvánosan kipellengérezte és ezzel diadalmenetben meghurcolta.
A bűneink összességének vádirata halált kívánt. Ezt fizette ki Krisztus saját vérével a kereszten, s ez lett a keresztfára szegezve. Nem eltörölte, nem megsemmisítette a törvényt és a bizonyságtételt, mert az mindig a választottak jegye marad (Ésa. 8:20; Jel. 12:17; 14:12). Ennek az ismeretnek a hiánya vetette a modern kereszténységet az antinómianizmus, illetve törvénytelenség vétkébe. Ezért nem is értik meg Krisztus áldozatának valós jelentését.
Mindenről meggyőződni
Csakis a víz és a Szent Szellem által újjászületve lehetséges az egyén megváltása. Ennek a tannak a megértése nélkül soha nem érthetjük meg, hogy mi is valójában az igaz megtérés, illetve szellemi átalakulás, megújhodás. Ez leggyakrabban azokkal fordul elő, akik csak érzéki, felszínes és testi megtérést élnek meg, egy felekezethez vagy csoporthoz, szektához kötődve, de nem Krisztus szellemi testébe. Nem véletlen, hogy az ilyen keresztények minden gond nélkül a földre vetik az igazságot, ha az adott csoport vagy szekta fennmaradásának érdeke azt kívánja. Amikor a szellemileg át nem formálódott egyének a maguk hibás tanait védik, azt általában a mások elleni személyes támadásokkal teszik, mintsem a bibliai igazságok megvitatásával vagy bizonyításával. Pedig a Biblia arra utasít bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg (1Tessz. 5:21) s csak a jót, a bibliai igazságot fogadjuk be. És ez nem csak csoportokra, hanem egyénekre is vonatkozik (Gal. 6:4), sőt saját magunk életét szintén eszerint kell megvizsgálnunk (2Kor. 13:5). Meg kell hát győződnünk arról, hogy mi az Isten akarata szerinti jó (Róm. 12:2), és azt, hogy valóban bennünk él-e az őszinte szeretet Isten választottai iránt (2Kor. 8:8). A rágalmak, a vádak, az irigység és gonosz beszédek az őszinte szeretet hiányának a legnyilvánvalóbb jelei, amelyek inkább az őszinte megtérést át nem élt személyek jegyei. Egyetlen testvérnek nincs semmi köze más hívőnek a megtérése előtt elkövetett bűneihez, nem vonhatjuk meg egymástól az újjászületésre való esélyt. A volt bűneinket Isten szeretete már végképp elfedte. Minden egyénnek inkább önmaga újjászületését kell megélni, maguk bűneit elhagyni, s gyakorolni a megbocsátást, amikor ellenük vétkezik valaki. A Krisztus által tanított ima szintén ezeket az elemeket tartalmazza. Dicsőíteni Istent, és elfogadni az Ő akaratát, tőle kérni szükségleteinket és a megbocsátást, ahogy mi is megbocsátunk másoknak.
Máté 6:9-13 9 Ti hát így imádkozzatok: Mennybéli Atyánk! Megszentelt legyen neved, 10 jöjjön el királyi uralkodásod, történjék meg akaratod, a földön éppúgy, mint a mennyben! 11 Naponkénti kenyerünket add meg ma is! 12 Engedd el tartozásainkat, ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak! 13 Ne vígy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból!
A tartozásunk elengedése a törvény áthágásaiért kijáró büntetés elengedése, annak az adósságnak a feloldása, amely az ellenünk szóló vádiratban, a keirografon-ban áll. Ez a vádirat a keresztre lett szegezve, s kérhetjük elengedését minden alkalommal, amikor vétkezünk, mert Krisztus egyszersmindenkori fizetséget adott érte áldozatával. Alapvető feltétel viszont, hogy amint mi kívánjuk és kérhetjük Isten kegyelmét, úgy nekünk szintén meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. Ez az igaz szellemi átalakulás, illetve átformálódás velejárója, és egy jellemző jegye. Az újjászületett egyén a legbensőbb énjében kívánja azt, hogy eleget tegyen Isten parancsolatainak, azok által éljen, életében betöltse azokat. Saját életében, nem másokéban. Vagyis a maga bensőjéből szándékozik megnyilvánítani a törvényt, nem pedig másoktól várja el annak betartását. Nem ítél el másokat, mert azt csak az igaz megtérést nem ismerő elme teszi, és az ilyen ember saját magára hoz ítéletet. Ez egyben a kultikus gondolkodásmód jegye is, amely sajnos számos modern mozgalmat érint. Személy/ek körül összeállt frakciók, magukat másoknál többre tartva elítélnek olyanokat, akiket nem is ismernek. Az adott kritikák és támadások szellemisége gyakran a legjobb mércéje annak, hogy egy egyén vagy csoport valóban keresztülmegy-e a szellemi átformálódás folyamatán. A megtérő, átalakulóban lévő személynek viszont nemcsak hogy meg kell bocsátani az őt kritizálóknak, hanem meg kell vizsgálni, és el kell fogadni azt, ha esetleg van igazság az ellene szóló kritikákban. Azok, akik nem képesek egy megtért szellemiségnek megfelelő életet élni, saját szellemi életükben okoznak maradandó károkat.
Krisztus nemcsak megbocsátott gyilkosainak, azoknak, akik keresztre feszítették Őt, hanem imádkozott értük (Luk. 23:34). Ugyanezt tette István, a vértanú, aki szintén imádkozott azokért, akik megölték őt (Ap.Csel. 8:1). Pál volt a hivatalos tanú István ellen annak mártírhalálakor, s emellett több hasonló üldöztetésnek volt részese (Ap.csel. 8:1). Isten megbocsátotta mindezeket a bűnöket, és Saul nevét Pálra változtatta. Bocsánatot nyert minden bűnére, és mellette nagy részt kapott Isten munkájában. Ugyanez a Pál ha ma élne, soha véget nem érő támadásoknak és gyalázatoknak lenne kitéve a volt tettei miatt.
A választottak az Isten gyermekei, akikben Isten igazságos és tökéletes jelleme formálódik meg. Ennek a megújhodásnak elengedhetetlen része a bűnök megbocsátása, és az egymás iránti igaz szeretet. Az újjászületés nélkül teljesen lehetetlen a szellemi átformálódás vagy tökéletesedés. Akik az egy igaz Istent Szellemben és igazságban imádják, azok nem gátolják, hanem elősegítik egymás átformálódását az újjászületett életükben.
Az örökségünk letétje vagy foglalója tehát valójában nem más, mint az újjászületés és átalakulás folyamata a Szent Szellem erejében (Eféz. 1:14), ami Jézus Krisztus által lett lehetséges (Róm. 3:24; Eféz. 1:7).
Efezus 1:13-14 13 Őbenne titeket is, miután az igazságnak szavát, megmenekülésetek örömüzenetét meghallottátok és abban hittetek, az ígéret Szent Szellemével elpecsételt, 14 aki a mi örökrészünknek foglalója, s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása.
Mi magunk lettünk megvásárolva Isten által. A megváltás (amely Istené, Jer. 32:7-8), a testünk megváltása a feltámadáson keresztül (Róm. 8:23). A Szent Szellemmel vagyunk elpecsételve a feltámadásig, a megváltásunk napjáig (Eféz. 4:30), amikor Krisztus társörökösei leszünk, Isten fiaiként az Isten erejében, a halálból való feltámadás által (Róm. 1:4).
A letét az a kicsiny mustármag, amely naggyá növekszik (Mát. 12:31; Mk. 4:31; Lk. 13:19). Az újjászületésünk után, mint egy gyermeknek, növekednünk kell az igazságban és a hitben (Mát. 17:20; Lk. 17:6). Ez egy szellemi folyamat, s a hit hasonlóan, szintén egy kis letétből növekszik és fejlődik naggyá. A szentek ezen a fejlődési folyamaton keresztül tökéletesednek, a Krisztus áldozatába vetett hitük által (Héb. 10:14). Ebben a folyamatban a Szent Szellem tesz tanúbizonyságot számunkra mindarról, amit Krisztus megígért nekünk az Újszövetségről.
Héberek 10:15-18 15 A Szent Szellem is bizonyságot tesz erről nekünk: miután tudniillik ezt mondta az Úr. 16 „Ez az a szövetség, melyet végrendeletül hagyok rájuk ama napok után: Törvényeimet szívükbe adom, s gondolkodásukba beírom őket” – ezt is mondja: 17 „Vétkeikről és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!” 18 Ahol azonban ezeket elengedik, ott többé nincs vétekért való áldozat. (v.ö. Jer. 31:31-34 és Héb. 8:8-12).
Minden egyes személy ismerni fogja az Urat, amikor kiönti Szellemét a nemzetekre. Addig az időig azonban ez a Szellem általi újjászületés csakis a választottak privilégiuma. Tömören összefoglalva: a választottak újjászületnek Isten Szent Szelleme által, szellemileg átalakulnak oly módon, hogy egyéniségük elemi részévé válnak az Isten utai és törvényei, hiszen Isten igazságosságában fejlődnek, s viselik tökéletes jellemének a jegyeit.
A Szent Szellem az erőnek, a szeretetnek és az értelmes elmének a Szelleme (2Tim. 1:7). Minden hívőnek az adottságainak és ajándékainak legnagyobb mértékében kell a benne működő Szellem erejét fejleszteni, az újjászületés folyamatában, az Isten dicsőségére. Ez a folyamat lett meghatározva Isten akarata szerint arra, hogy miként lesz Ő minden mindenekben (Eféz. 4:6), a feltámadásokon keresztül.