Az ellenség célpontjai

David Wilkerson
– részletek –

… Az egyik Istenfélő szolgáló vallotta meg:
“Nemrégen rémes, pokoli gondolatok támadtak meg. Ez volt az első eset életemben. De a Szent Szellem megerősített mondván: Állj meg nyugodtan hitedben. Ezek nem a te gondolataid, hanem Sátántól erednek. Az ördög meg akar győzni téged, hogy te olyan gonosz vagy, mint a gondolataid, amiket küld. Meg akar ingatni hitedben. Állj meg a hitedben és bízzál az Úrban, nem fogsz elveszni. Támadás alatt vagy, mert megráztad a gonosz szellemvilágának alapjait.”
Nagyobb az, aki benned van, mint aki e világban!

… Sokakban, akik hosszú idejű megpróbáltatást szenvednek el, kérdések merülnek fel: „Uram mivel bántottalak meg? Van valami az életemben, ami megakadályozza, hogy meghalljad siralmamat? A biblia azt ígéri, hogy Te nem engeded meg hogy megpróbáltatásunk nagyobb legyen, mint amit el tudunk viselni.”
Meg vagyok győződve, hogy ez a legnehezebb lelki csata a hívő elméjében, érzelmeiben, lelkében folyik le. Sok hívő keresztény hatalmas elmebeli gyötrelmeket, csatázó, nem Krisztus szerinti, félelmetes nyomasztó gondolatokat szenved el. Amint szívünket az Úr keresésére adjuk, azzal az elhatározással, hogy ígéreteihez tartjuk magunkat, Sátán irigységének célpontjává váltunk. Minden hívő életében eljön az idő, amikor választania kell: hitében langyos maradhat, vagy átlép a vonalon és Jézust követi teljes szívéből. Akármikor teljes erőnkkel Jézushoz ragaszkodunk, a pokol mélységeit zavarjuk fel.

Adatok szerint, az újjászületett keresztények 70%-a nem veszi az Istennel való járást az életében a legfontosabbnak. Ez egy abszolút tragédia, és a hátterében a hamis megtérés áll, azonban megmagyarázza, hogy miért mérgesíti fel Sátánt a hívőknek az a kisebb százaléka, akik viszont valóban megtértek, és ragaszkodnak Jézushoz.

….Amikor az Úr gyermeke elhatározza, hogy teljesen bízni fog Istenben, még akkor is, ha élete nehézségekkel és fájdalommal van eltelve, olyankor Sátán azt látja, hogy az ilyen hívő másokat is Jézushoz fog tudni vezetni imáival és állhatatosságával, a szenvedései ellenére, anélkül, hogy hitét elvesztené.
Mikor ilyen hitet lát, Sátán jól tudja, hogy gonosz birodalma alapjaiban remeg. Így parancsot ad a gonoszság fejedelmeinek, hogy vegyék rá a lelki, világi gondolkodású hívőket a valódi tanítványok támadására, lejáratására, és irányítsák démoni seregüket is azokra, akik teljesen átadott szívvel haladnak Krisztus teljessége felé.
Gondolj Pál apostolra mikor Krisztus megjelent ennek a buzgó, keresztényeket üldöző embernek, aki amint megtért, azonnal böjtölésre és imádkozásra adta magát és azonnal fontos célpontja lett Sátán haragjának. Az ördög nemcsak azért félt, mert sejtette, hogy Pál megtérése mit fog jelenteni itt a földön, hanem dühösen irigy volt Pálra, amiért ő elragadtatott a mennybe – ahonnan viszont ő kivettetett. Sátán a szentírás szerint ki lett dobva a mennyekből, Isten jelenlétéből és azóta nem bírja elviselni, hogy akárki is megkóstolhat akármit is a mennyben. Rémes irigységgel figyeli az áldottakat, akiknek bepillantásuk van az örökkévalóságba, melyet ő elveszített.
Pál írja, „hogy el ne bizakodjak…a kinyilatkozások különleges nagysága miatt, ezért tehát…tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam” (2 Korinthus 12: 7).
Isten soha nem eresztene egy démoni erősséget saját szolgáira, hogy kínozza őket. Habár Jób szenvedett Sátán csapásaival, az Úr határvonalat húzott, amin nem léphetett át. (…) Pál szerint a „tövis” Isten engedélyével lépett be életébe, hogy a büszkeséget távol tartsa szívétől. A fizikai és elmebeli támadásokat, melyeket az ördög Pál elpusztítására tervezett, Isten Pál javára fordította…
Saul azzal a céllal ment Damaszkuszba, hogy a keresztény hívőket vissza hurcolja Jeruzsálembe, ahol bebörtönzés és kínzás várt rájuk. De mikor Sault leütötte lováról Krisztus megjelenése, azonnal arcra esve, sírva kérte az Urat, „Uram Jézus mutasd meg, hogy mit kell tennem.” Pál megvakult Jézus jelenlététől. Visszautasított ételt és alvást három napig, teljes lényét az Úr Jézusra központosította. Mit gondolsz mi történt a szellemvilágban rögtön ezután, már az első percekben? Az ördög egész birodalma felbolydult…
El tudom képzelni, hogy micsoda kínzást okozott Pálnak: hazugságokkal bombázta, emlékeztette Pált azokra, akiket régebben üldözött, megöletett, és emlékeztette Pált mindenre, amit Krisztus neve ellen tett.
Ugyanígy tesz Sátán a buzgó hívőkkel ma is: kiküldi fejedelemségeit, hogy életünk felett lebegjenek, és hazugságokat suttogjanak fülünkbe, hogy elpusztítsák hitünket. Mivel Sátán elvesztette az Atyával való közösségét, ez az egyik oka a féltékeny támadásainak Isten gyermekei ellen. Próbálja elrabolni nyugalmunkat, közösségüket, egységünket, és reményünket, hogy az Úrral leszünk együtt a mennyben – röviden, mindent, amit elvesztett, amikor ki lett hajítva a mennyekből…
Mindaddig, amíg a parázs él a szívedben fel tud lángolni, égő tűzzé képes változni… Figyelmeztetett Pál, hogy ismerjük fel az ördög módszereit: „…hogy rá ne szedjen Sátán, az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2 Korinthus 2: 11)
Ha nem figyelünk, és nem ismerjük fel az ellenség taktikáit, akaratlanul meg engedjük, hogy rést találjon és gyökeret verjen bennünk, hogy felhasználjon minket.
A Biblia tisztán leírja, hogy ha tanítva leszünk az ő szándékai és módszerei felől, nincs okunk félelemre. Igenis ezekben, az utolsó időkben Sátán lejött a földre nagy haraggal, ezért jobb, ha ismerjük stratégiáit.
Pál írja: „Sátán maga a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat.” (2 Korinthus 11: 14-15)…
De az evangélium felfedi a sötétség minden munkáját, és megvilágítja Isten népének, az ellenség szándékait.

Az Istenfélő Dávid király egy olyan időről ír, mikor lelke lehangolt volt:
„Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az Ő szabadításáért! (…) Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél meg rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?” (Zsoltárok 42: 5, 9)

Mikor Dávid ezt a zsoltárt írta, szíve nem volt hideg, vagy langyos. Igazán szomjúhozott Isten után. (42: 3)
Mégis ebben az időben küldte Sátán démonjait, hogy molesztálják és kigúnyolják Dávidot. És azt a gyalázatos vádat vetették ennek az Istenfélő embernek arcába: „Dávid, hol van a te Istened?”
Dávid megtört szívvel írta:
„Könnyem lett kenyerem éjjel, nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem; Hol van a te Istened?” (43: 4)
Figyelj meg, nem azt kérdik, „Hol van Isten?” hanem „Hol van a te Istened?” Más szóval: „Hol van annak a bizonyítéka, hogy Isten gondoskodik rólad és meg fog szabadítani?” Mikor Dávid ezt írta, Absolon elől menekül, aki saját fia volt. Barlangokban bujdosott és egyaránt szenvedett fizikálisan, elméjében, lelkében. Izrael népe és közeli barátai is visszautasították őt. Dávid mély fájdalmáról írt, „Állandóan ezt mondogatják…” (42: 4)

A legtöbb esetben ellenségünk démoni erőket használ; hazugságokat suttognak az elménkbe, és hitünket gyengítik. Olyan pusztító gondolatokat sugallanak, melyeket csak a gonosz tud elképzelni. Ez volt az eset Dáviddal, aki hallotta a vádakat:
„Nincs otthonod, saját családod kivetett téged. Mindenféle problémáid vannak, Dávid. Hogyan mondhatod, hogy Isten felkentje vagy?”
„Uram, hol vagy ebben a krízisben? Miért kell ilyen fájdalmas pohárral állnom szemben? És miért nem hallod imáimat? Sírok hozzád nappal és éjjel, de nem hallok semmit. Könnyeim nem jelentenek semmit?” – tudjuk, hogy Dávid Istennel járt, bízva hűségében. Imádkozó ember volt, aki Istenhez fordult élete minden eseményével. És a biblia azt mondja, hogy Isten Dáviddal volt mindenhol ahová ő ment és mindenben, amit ő tett…
De volt valami Dávid hitét illetően, az Atyával való közösségében, ami a gonosz szellemvilágot megrázta. És ez tette Dávidot „első számú célponttá”. Dávid üldöztetést szenvedett, gúny tárgyává vált – és mindez egyetlen ok miatt történt: Dávid Istennel járt.
Ugyanez történik ma is azokkal, akik igazán keresik Istent… Ez egy tiszta kép arra, hogy az ördög fél az igazi, imádkozó, Istenben bízó emberektől. Jakab Apostol emlékeztet minket arra a nagyon fontos igazságra, hogy egy fontos fegyver adatott nekünk:
„Engedelmeskedjetek Istennek, álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4: 7)
Szeretteim, mindez csak arra van, hogy elvonja figyelmeteket, hogy elvonja szemeteket a kereszt győzelméről. Bűneitekre, gyengeségeitekre akar titeket emlékeztetni, ezért tesz meg mindent, hogy jelen problémátokkal törődjetek és szenvedjetek miatta. El akarja hitetni veletek, hogy erőtlenek vagytok tovább folytatni a harcot ellene. De nem a mi erőnkre kell támaszkodni, hanem Jézus erejére!

A tény az, hogy harcolnunk kell életünk végéig, vagy amíg Jézus visszatér. Lesznek nyugalmas időszakaink, mikor szenvedéseink időlegesen alábbhagynak, de amíg ezen a földön élünk, egy állandó szellemi háborúban van részünk. Ezért mondta Pál, hogy Jézus fegyvert adott; „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.”
Fel vagyunk fegyverezve imádsággal, böjtöléssel, hittel, és a szellemi fegyverekkel, melyek összessége ellen Sátán képtelen ellene állani. Némely keresztény hívő úgy el van foglalva fájdalmával vagy megpróbáltatásaival, hogy elfogadta, mint változhatatlant. Mikor találkozol ilyen hívőkkel, csak bajaikról beszélnek, nem pedig győzelemről, melyet Krisztus által nyertek. Soha ne legyen ez igaz Isten népére! Az idő elérkezett, hogy elszakítsuk figyelmünket a jelen megpróbáltatásaitól, és helyette a harcok kapitányára figyeljünk, a Seregek Urára. Jézus kezében van a győzelem kulcsa és megígérte, „Minden fegyverrel elláttalak benneteket harcotokra és erőt adok nektek a gyengeség idejében.”

…Ábrahám mindent megtett, amit parancsolt neki Isten. Amint a megparancsolt áldozati állatok vérezve feküdtek ott, a ragadozó madarak szálltak le a hús darabokra, de Ábrahám elkergette őket. Hirtelen egy rettenetes sötétség szállt Ábrahámra.
Mi volt ez? Sátán. Ijedtségében, pánikban volt.
Az ördög hallotta amint Isten szövetséget kötött Ábrahámmal. Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy egy hatalmas nemzet atyja lesz, és leszármazottjait örökre megáldja. Továbbá, Isten fogadalmat tett, hogy Kánaán földjét Ábrahám utódainak adja.
Kánaán az ördög területe volt. Bálványimádókkal és démoni erőkkel telve, ahonnan a földet uralta. És most Isten Ábrahám utódainak fogja adni?
Mit gondolsz, hogyan reagál arra, mikor látja, hogy mi történik a te életedben? Először látja a dicsőséges ígéreteket az Új Szövetségben, mely a tiéd – amint életedet Jézusnak adod. Ezután látja, hogy hited igazi és az Úrral maradsz mindvégig. Ezen a ponton csak egyféleképpen tud reagálni: az egész gonosz szellemi birodalom tehetetlen dühhel pánikba esik! Látja, hogy teljesen hiszel Jézus véráldozatában, mely minden lelki és érzéki vágyadat megöli. És felismeri, hogy ez azt jelenti, hogy sötét birodalma fel lett szólítva: maradjon a hatalmi területeden kívül!
Ekkor küldi keselyűit, hogy az áldozatot felemésszék. Mik ezek a keselyűk? A gonoszságban született gondolatok, amelyek célja, hogy megzavarjanak, és megkérdőjelezzék Isten irántad való hűségét, és a te Krisztus iránti hűségedet.
Azonban csak egy imádkozó, Krisztusban bízó hívőre van szükség, hogy megrázza a gonosz birodalmának alapjait…
Isten adott nekünk szellemi stratégiát, hogy képesek legyünk szembe állni lelkünk ellensége haragjával és irigységével. Mit tett Ábrahám mikor a keselyük rászálltak a tetemekre? A Szentírás mondja, hogy elzavarta őket. Hasonlóan az Úr megmutatta, hogyan kell a fenyegető „gondolati keselyüket” elkergetni. Nem kell félnünk az ördög támadásaitól, mert hatalmas erejű fegyvereket kaptunk az Úrtól. Nem szabad elfogadni semmilyen gondolatot, aminek az alapja egyszerűen a pillanatnyi érzés.
Ehelyett Jézus ígéreteivel kell összehasonlítani, melyek részemre megnyert győzelemről beszélnek! Egyszerűen, ha vádló gondolatok támadnak, ha kételyt vagy félelmet okoznak vagy elitélő, visszautasító érzéseket okoznak, azonnal tudom, hogy nem Istentől vannak. Még az Úr Jézus is célpontja volt ilyesminek, mikor az ellenség megkísértette őt a pusztában.

Beszélgettem némely igazi hívő szentekkel, akik Isten szolgálatában vannak. Többen mondták, hogy miután az Urat keresték szívükkel és elméjükkel, böjtöléssel és imádságban, azonnal borzasztó kételyek támadták meg őket, még Isten létezése felől is!
Az egyik Istenfélő szolgáló vallotta:
“Nemrégen rémes, pokoli gondolatok támadtak meg. Ez volt az első eset életemben. De a Szent Szellem megerősített mondván: Állj meg nyugodtan hitedben. Ezek nem a te gondolataid, hanem Sátántól erednek. Az ördög meg akar győzni téged, hogy te olyan gonosz vagy, mint a gondolataid, amiket küld. Meg akar ingatni hitedben. Állj meg a hitedben és bízzál az Úrban, nem fogsz elveszni. Támadás alatt vagy, mert megráztad a gonosz szellemvilágának alapjait.”

Ahogyan Ábrahám, ez az én barátom is elzavarta a keselyűket, Isten igéjét hitben használva. Ugyanígy Jézus visszautasította Sátán kísértését a pusztában, és az ördög otthagyta Őt: egy időre…
Tudjuk, hogy Isten ugyanezt fogja tenni velünk is, ha megállunk hitünkben, bízva ígéreteiben.

Tehát, kedves szentek, amikor a keselyűk támadnak, érdemtelenség és bizonytalanság gondolataival, és egyéb rettenetes gondolatokkal, hát kergesd el őket Isten igéjével, az Ő szavaival. Áldozatod kedves lesz az Ő szemében, és azt tiszteletben fogja tartani, mert az Úr vezetésére támaszkodtál. Halleluja! Dicsőség az Ő szent Nevének!