Olvasom, hogy (talán már ezen a nyáron) kivonulhat a facebook Európából.

Mondanám, hogy ’Halleluja!’ de lesz (van) helyette más időrabló internetes fórum.

Felmerült bennem a kérdés, hogy ha a facebook lekapcsol Euróbában, vajon mi lesz azokkal a hívőkkel, akik hitéletének fő – ha nem az egyetlen – területe a kényelmes fotelből is elérhető facebook-on való posztolgatás, véleményírás, igazságosztás.

Mi lesz, ha nem számolgathatják a virtuális „gyülekezeti” tagság növekedését? Mi lesz, ha nem kapják meg a lelki kiegyensúlyozottságukhoz és nyugalmukhoz (önigazoltsághoz) szükséges számú napi/heti lájkolást?

Most közhelyeket fogok írni – de a közhely, attól, hogy közhely, még igaz…

A facebook alkalmas arra, hogy az emberek által megosztott rengeteg világi szenny mellett, az igazságot is hirdethessük – ám ez nem ment fel minket az Isten parancsolatainak megtartása alól! Bármilyen facebook csoport tagság vagy aktivitás nem tekinthető egyenértékűnek a bibliai igazságok betöltésével, és gyülekezeti alkalmakon (minimum) heti rendszerességgel történő részvétellel.

Az a hívő, aki nem jár rendszeresen a szentek közösségébe, vajon hogyan tölti be az Istennek azt a parancsolatát, hogy „alázatosságban, szelídségben, hosszútűrésben szenvedjük el egymást szeretetben”? Mert hiszem, hogy ez nem csupán egy kérés volt Pál apostol részéről, amit az efézusi gyülekezethez intézett!

A héberekhez írott levél szerzője így ír:

„El ne maradjunk az egybegyülekezésekről, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közeleg.” (Zsidó levél 10: 25)

Elkényelmesedtünk.

Milyen időközönként kell(ene) egybegyülekeznünk?

Olvassuk el az Apostolok cselekedeteiből:

„És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Ap. csel. 2: 46-47)

Értjük, hogy miért nem jönnek minden napon megtérők a gyülekezeteinkbe?

„Aki olvassa értse meg…”

Sok hívő marad el a rendszeres egybegyülekezéstől – és ez „szokásuk némelyeknek”, amihez még elfogadhatónak gondolt indokot is suttog a fejükbe az ördög. (Nem azokról beszélek, akik fizikai, vagy bármilyen más, például egészségi állapot miatti akadályoztatás okán nem tudnak gyülekezetbe járni!)

Sokan képtelenek megbirkózni a másik ember hibáinak elfogadásával és elhagyják a közösségeiket, de elvárásaik természetesen vannak a testvéreikkel szemben is, és Istennel szemben is. Mélyebb igei ismeretek nélkül ítélkeznek könnyedén szolgálókról, és a valódi igei látásmód megismerése és elsajátítása nélkül próbálják az igazságot osztani. (Emberi hibák, gyengeségek, jellemvonás béli hiányosságok kezelésének képtelenségéről beszélek, nem pedig az ördög hamisságainak megtűréséről, mert azokkal egy percig se vállalhatunk közösséget!)

Tegyük fel a kérdést magunknak: az elmúlt egy hónap alatt hány percet töltöttünk el a facebook előtt, és hány percet voltunk a szentekkel való személyes szeretet közösségben, mennyi időt töltöttünk a szentírás szerinti egybegyülekezésen?

Nem akarok én kárhoztatni senkit, de minden bizonnyal egyetértetek velem abban, hogy a facebook bejegyzések olvasása és/vagy közzététele messze nem jelent egyet az ige olvasásával, és a szentírásról való élő, egészséges tanítás hallgatásával, sem pedig azzal, hogy egy akarattal kitartunk a gyülekezetben, vagy hogy megtörjük a kenyeret, és együtt dicsérjük az Istent örömmel és tiszta szívvel. (lásd a fenti ige helyet)

Ismerethez bárhol lehet jutni – ám élő, a Szellem által felkent tanításhoz csak személyes igehirdetés során, amikor szellemből-szellembe, lélektől-lélekbe adatik át a felkent ige. Ez nem elérhető a facebook-on vagy a youtube-on. Ez csakis személyesen élhető meg, egyszerűen azért, mert ezt készítette el számunkra az Atya Isten. Máskülönben nem az lenne a kérdés, hogy „Vettetek-e már Szent Szellemet?”, hanem az, hogy „Vettetek-e tabletet?”.

Őszintén mondom, hogy bizonyos szempontból örömmel töltene el, ha felszabadulnának az emberek a facebook szelleme alól, de attól tartok, hogy ennek nem lenne (és nem is lesz) egyenes következménye az, hogy visszatérnek az ige szerint való személyes és rendszeres összegyülekezésekhez.

Ám legalább az önjelölt facebook prédikátorok megtévesztései – egy időre – megszűnnek terjedni.

Úgyhogy, mégiscsak: Halleluja!