Ki Isten?

Hitünk középpontjában Isten személye áll.

Isten természetfeletti, mindenható szellemi lény,
– aki az anyagi világhoz és anyagi létezéshez nem kötött, de uralja a fizikai valóságot, mert mindent Ő teremtett,
– aki öröktől fogva létező,
– aki örökké létezni fog,
– akinek létezése áthatja az egész univerzumot,
– aki önmagában tökéletes,
– akinek hatalma és ereje korlátlan,
– akinél nagyobb hatalom nincs,
– aki által létezik minden,
– aki fenntartja a létezést,
– akit nem korlátoz semmi és senki.

Isten személy, nem pedig egy személytelen erő.

Isten szerető, gondoskodó, jóságos, szent, igazságos, kegyelmes és irgalmas.

Isten az Ő teljes valójában az emberi értelem számára felfoghatatlan, ám az Ő természetfeletti kinyilatkoztatásán keresztül személyesen megismerhető az egyes ember számára. Isten az ember szellemébe kijelenti magát, ha az ember keresi Őt.

Isten kinyilatkoztatta magát az ember számára.
Elsőként Teremtő Istenként tekintettek Rá, majd Egyetlen Létező Istenként, Mindenhatóként, és végül Jézus Krisztuson keresztül Mennyei Atyaként ismerhette meg Őt az emberiség.

Nevének legszentebb formája a négy héber karakterrel jelölet név:

Ez a négy betű (jobbról balra olvasva JHVH) jelölte Istent a zsidó írásokban, amikor felolvasták a Tórát ehhez az elnevezéshez érve egyszerűen azt mondták, hogy ‘Adonai’ – azaz ‘Úr’.
A mózesi kőtáblákon kapott parancsolatok tiltották Isten nevének nem méltó használatát, annak megszentségtelenítését, és a zsidók büntették azt, aki méltatlanul, indokolatlanul, vagy tiszteletlenül használta Isten nevét. Ezt olyan szigorúan vették, hogy valójában Isten négybetűs nevéről ma már nem tudjuk, hogy kell kiejteni.

Az ismert kiejtés, amelyet Jehova tanúi is használnak, csak találgatás, ugyanúgy, mint például a Jahve név is.

Hogyan merülhetett feledésbe Isten legszentebb nevének kiejtése?
Isten nevét évente egyszer ‘Jom kippur’ ünnepén a jeruzsálemi szentélyben ejtette ki a főpap: ilyenkor minden jelenlévő térdre borult.
Azonban ezzel egyidőben a többi lévita pap hangosan énekelt, hogy ne lehessen érteni a pontos kiejtést.
Egy idő után már mindig csak az aktuális főpap ismerhette ezt a nevet.
Majd ez az átadási vonal megszakadt, és Isten zsidóknak kinyilatkoztatott legszentebb neve feledésbe merült.

Van egy olyan elképzelés, ami szerint a név kiejtése nem merült feledésbe, hanem a judaizmus egy, vagy több nagyon zárt közösségén belül őrzik azt, és adják tovább nemzedékről nemzedékre, hogy a Messiás eljövetelekor a teremtett világ megremegjen, amikor a Messiás fennhangon a világba kiáltja Isten régóta ki nem ejtett, legszentebb nevét.

Ez a négybetűs név a Bibliában legtöbbször „Úr”-ként, vagy “Örökkévalóként” van fordítva.

Azt kijelenthetjük, hogy Istennek a Biblia szerint nincs valódi neve (tulajdonneve), hanem aképpen nevezi Őt, amiképpen aktuálisan megnyilvánul, vagy éppen valamelyik tulajdonsága, jellemvonása alapján.

A Biblia több névvel illeti, íme néhány:

  • Seregek Ura
  • Erős Isten
  • Mindenható Isten
  • Felséges Isten
  • Örökkévaló Isten
  • Úr
  • Élő Isten
  • Igaz Bíró
  • Királyok Királya
  • Uraknak Ura
  • Gondviselő Isten
  • Gyógyító Isten
  • Szent Isten
  • Békesség Istene
  • Igazság Istene
  • Igaz Pásztor
  • Főpásztor
  • Magasságos Isten

Isten a Bibliában három személyként jelentette ki magát:

Atya, Fiú, és Szent Lélek (vagy Szent Szellem)

Isten Egy, mégpedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a három örökkévaló személy egysége.
Ezt nevezi az egyház “Szentháromságnak” és ugyan ez a kifejezés egyszer sem fordul elő a Bibliában, mégis ezzel a szóösszetétellel utalunk Isten természetfeletti Egységére – Egy Istennek három személyben való létezésére.
Mivel mindez meghaladja az emberi értelem felfogóképességét – ami egyébként nem meglepő, egy csakis mérhetetlen léptékkel mérhető entitás esetében – a Szentháromságot részletesen és pontosan megmagyarázni értelmetlen próbálkozás lenne.

Az ATYA

Isten, Örökkévaló Atya, Ő a Teremtő, a Forrás, a Megtartó és Úr minden teremtmény fölött.
Igazságos és szent, irgalmas és könyörületes, késedelmes a haragra, szeretete végtelen, kegyelme örökkévaló. Az Atya szeretete feltételhez nem kötött és elvárások nélküli.

A FIÚ

Isten, az Örökkévaló Fiúban, Jézus Krisztusban öltött testet.
Őáltala és Rá nézve teremtetett minden, benne lett nyilvánvalóvá Isten jelleme, általa teljesedett be az emberiség megváltása és Ő ítéli meg a földet.
Emberként tökéletes megtestesítője volt Isten igazságosságának és szeretetének.
Önként vállalta bűneink következményeként a kereszthalált, helyettünk halva meg; feltámadt a halálból és felment a mennybe, hogy közbenjárjon értünk a mennyei szentélyben, jelenleg is a mennyben van, ahonnan visszatér majd és magához veszi népét.
Ő a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega.

A SZENT LÉLEK (vagy SZENT SZELLEM)

Isten Örökkévaló Szelleme, együttműködött az Atyával és a Fiúval a teremtésben, a testet-öltésben és a megváltásban.
Ő ihlette a Szentírás íróit, Ő töltötte be Krisztus életét erővel, Ő újítja meg és formálja Isten képére azokat, akik ere végynak és akik erre kérik.
Azért küldte el az Atya és a Fiú, hogy Isten mindig a gyermekeivel legyen; Ő adja az egyháznak a kegyelmi ajándékokat és Ő jelenti ki az ember szellemének Jézust, mint testben megjelent Krisztust; a Szentírás ígérete szerint minden igazságra elvezeti azt, aki ezt kéri.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük