Jézabel szelleme

– A hívőket megnyomorító vezetők leuraló szelleme –

Nem is gondolnánk, hogy ezt a szellemiséget mennyien hordozzák magukban az egyházakon belül, és legtöbbször nem is tudnak róla, mert egyszerűen nincsenek tisztában ennek a szellemnek a jellemzőivel.

Lássunk egy igehelyet, ahol említésre kerül Jézabel személye:

“De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.
Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. Ímé, én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből.”

(Jelenések könyve 2. rész 20. és 21. versek)

Ki volt ez a bizonyos Jézabel, akire itt utal az Újszövetség, és milyen szellemet hordozott, milyen szellem befolyása alatt állt?

Az első személy, akiről említést tesz az írás, hogy ennek a szellemnek a befolyása alá került Izrael királynője, Jézabel volt. Ő áhítatos vallásossággal rendelkezett, de Izrael Istenével szemben ellenségesen viseltetett.
Baál-nak áldozott, a testet imádta.

Jézabel szelleme a boszorkányságból, és a lázadásból született, és a mai világra az egyik legjelentősebb hatással bíró szellem.
Krisztus Testének, a gyülekezetnek az egyik legnagyobb ellensége.
Még olyan őszinte hívőket is szabadon uralhat, akik egyébként az Úrért élnek, így tud hatalmat venni a gyülekezeten belül.
Hangsúlyozom ismét: Jézabel a gyülekezeten belül gyakorolja hatását!
A hétköznapi életben gyakrabban ismerik fel a Jézabel befolyása alatt lévő embereket, mint a gyülekezetekben. A világ természetesen nem azt mondja, hogy ezek az emberek “Jézabel uralma alatt” vannak, hanem személyiségzavaros, öntelt, vagy akár agresszív, rosszindulatú emberként jellemzik a szóban forgó személyt.
Többféle érzést kelthet a hívő és a világi emberben, amikor egy Jézabel szelleme által leuralt személlyel találkozik, ám a legjellemzőbb ismérveit össze lehet foglalni.
A szellem (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzünk őt Jézabelnek, vagy Jézabel szellemének) csupán egy a sok gonosz szellem közül, és elsősorban nőket képes a befolyása alá vonni – mindazonáltal férfiak is szép számmal kerültek már a hálójába.

Jézabel egy kontrolláló szellem, leuralja áldozatát és befolyása alatt tartja.
Azoknak az életét, akik az uralma alá kerülnek az emberi kapcsolataik zűrzavara, összetöretettsége jellemzi, ők maguk pedig emberi lelkeket rombolnak és nyomorítanak meg, életeket törnek össze, és mindezt Isten szolgálatára hivatkozva teszik.

Jézabel szellemében egy erőteljes indíttatást tapasztalhatunk, hogy felbontsa a kapcsolatát azokkal, akiket tulajdonképpen szeret.

Jézabel áldozatai mély meggyőződéssel rendelkeznek arról, hogy hitrendszerük hibátlan, emiatt erősen ragaszkodnak ahhoz. Lehetnek akár igaz szívűek is Istennel szemben és vágy is lehet a szívükben az Urat szolgálni, ám szellemüket, ezen keresztül a szavaikat és a cselekedeteiket már Jézabel befolyásolja.
Jézabel modern kori áldozatai meg vannak győződve arról, hogy az igaz Istent imádják, ám istentiszteletük valódi tárgya az önimádat.

Jézabel valódi célja, hogy megölje, vagy ellehetetlenítse Isten igazi küldötteit, követeit, szószólóit – de nem csak ma teszi ezt, hanem meg is tette évezredeken keresztül.
Az áldozat célja (leplezve vagy leplezetlenül) a következő:
saját személyének előtérbe helyezése, a dicsőség, az elismerés elnyerése, a hatalom megszerzése mások felett, és másoktól jövő folyamatos pozitív visszajelzés saját magukról.
Más szóval, az emberek dicsérete.
Jézabel szellemének befolyása alatt az illető szeretetének és imádatának valódi tárgya saját maga, önmaga.
A környezetében igyekszik minden más embert érzelmileg meggyengíteni, megfosztani szellemi tekintélyétől, erejétől, és törekszik elérni azt, hogy a másik alkalmatlannak tartsa magát az Úr szolgálatára. Megpróbál ellehetetleníteni minden általa riválisnak vélt személyt.
Bizalmatlanságot, sőt, akár gyűlöletet kelt az illetővel szemben, és hazugságaival bosszúvágyat ültet el az általa irányított személyek elméjében a “bűnös ember” felé.
Ha a pszichológiáját szeretnénk elemezni, akkor egy korábbi, hasonlóan durva bánásmód, vagy elhagyatottság eredményezhet ilyen beállítottságot, ám ne feledjük, hogy itt elsősorban egy gonosz szellemi lény befolyásáról van szó.
Jézabel rendszerint meg nem tért ember. Hiába tűnik újjászületett és önátadott hívőnek, igazság szerint soha nem halt meg önmagának! Sérelmeket hordoz a múltjából, önigazolásokat fogalmaz meg a tetteire vonatkozóan és mások tetteivel magyarázza saját gyengeségeit. Mások tetteinek következményeként tekint saját hibáira, netán bűneire.
A Jézabel szellemi befolyása alatt álló személy bizonyos tekintetben agresszív, de mindenképpen nagyon határozott, kontrolláló. Hatalomra vágyik mások élete felett, megpróbálja a gyülekezeti testvérek tetteit, véleményét, gondolatait az ellenőrzése alatt tartani, ezért nem riad vissza a manipulációtól sem.

Amivel leginkább képes félrevezetni másokat az, hogy “láthatóan” nagy hite van és tesz hittel kapcsolatos dolgokat, például szolgál, vagy tanít. Megvan nála az istenfélelem látszata, ám képmutatása mögött saját érdeke áll.

Jézabel legjellemzőbb vonásai közé tartozik a fölényeskedés, a leereszkedés, és önmaga érdekeinek mindenki más érdeke elé történő helyezése.

Jézabel szelleme ellen nem azért kell hatékonyan fellépni, mert le kell törni valakinek a szarvait, és meg kell fékezni az előretörő önérvényesítési vágyát, hanem mert meg kell akadályozni, hogy emberek és életek sérüljenek!
A gyülekezetekben Jézabel kontrollálni és uralkodni akar Isten népén. Ha nem vagyunk komoly döntéseket határozottan meghozni képes emberek, ha nem vagyunk eléggé éberek, vagy ha hagyjuk magunkat félrevezetni Jézabel látszólagos istenfélelme által, akkor könnyen Jézabel szellemének varázsa alá kerülünk.
Mégis, Jézabel vallásos tevékenységének erejét leginkább arra fordítja, hogy Isten prófétikus folyamatait gátolja, és hogy megakadályozza Isten akaratának a hívő emberek életében történő beteljesedését. Ez vonatkozik a hitéletükre, a szolgálatukra és a magánéletükre, privát, vagy intim életükre egyaránt.
Jézabel gyűlöli azokat, akik meghalva önmaguknak valóban Isten akaratát keresve az Úrnak élnek, és gyűlöli a szolgálatukat. Különösen gyűlöli a megtérést, az alázatosságot, a világtól való elfordulást, továbbá azokat az imákat, amelyek képesek megdönteni makacsságának és büszkeségének erősségeit.
Büszkeségét látszólagos szerénységgel igyekszik leplezni, de nem hiteles benne, makacsságát pedig látványos lemondásokkal igyekszik elfedni.

Jézabel szeret megjeleníteni egy olyan erőt, amellyel tulajdonképpen nem rendelkezik. Isten erejét hirdeti, de ezek csak üres szavak. Gyógyulást hirdet: de valójában nem történik semmi.
Saját ereje a megfélemlítésen alapszik és ezt azért teszi, hogy elhomályosítsa azok elméjét, akiket sanyargatni kíván.

Mennyire terjedt el Jézabel szellemének a befolyása a gyülekezetekben, vagy a Szent Szellem által kezdeményezett szolgálatokban?
Sokkal jobban, mint azt elsőre gondolnánk.

Felismerhető a jelenléte különféle jelekből.
Például egy rá jellemző megnyilvánulási mód, amikor azt mondja, hogy

  • “ha nem úgy látod a dolgokat mint én, akkor ellened állok, és nem fogsz tudni érvényesülni, mert bevégzem a munkámat, amit előkészítettem ellened”
  • “ha nem úgy látod a dolgokat mint én, akkor megszakítom veled a kapcsolatot”

Ha valaki nem működik együtt az ő cselekedeteivel és nem partner az ő elképzelései megvalósításában, akkor az komoly következményekkel számolhat.

A megfélemlítés az egyik leghatékonyabb eszköze az ellentmondók megregulázására. Először burkolt fenyegetésekkel, majd nyílt támadásokkal igyekszik ellehetetleníteni ellenfele helyzetét. Az eközben érzett félelem az áldozatot kontrol alá kényszeríti, és azt érezheti, hogy olyasmit veszíthet el ha továbbra is ellentmond, ami a számára nagyon értékes.
Ezt zsarolásnak hívják, és igen messze van Isten szeretetétől.

Jézabel számára az emberek eszközök, hogy a szükségletei betöltésében használja őket. Szélsőséges esetekben egyszerű tárgyként tekint rájuk.
Kontrol, befolyás, és a saját hatalma alatt tartásuk a célja. Ha megszerezte azt a kontrolt, amire vágyott, akkor az embert félre is teszi. Az sem tartja vissza, ha az illető közel áll hozzá, vagy mondjuk a családtagja, és szereti azt a látszatot kelteni, hogy ő az “áldozat”.
Jézabel az ellen fordul, aki nem akarja az ő akaratát tenni, vagy nem enged neki – különösen akkor, ha korábban, a múltban már sikeresen manipulálta az illetőt. Kemény szóharcokat kezd ellene és akkor válik fokozatosan egyre keményebbé, ha az illetőnek komoly érvei vannak vele szemben. Ha az illető mindeközben alázatosságban marad, akkor a háta mögött kitárgyalja, rosszhírét kelti az ellenszegülőnek.
Az érzelmi rombolás, amit ez okoz, pusztító lehet abban a gyülekezetben, abban az otthonban, ahová Jézabel küldi a támadásait.
Ez gyakran szörnyű lelki sebek forrása, amit az illető/k családtagjai is elszenvednek.
Jézabel senkire sincs tekintettel.
Ha Jézabelnek ez a viselkedése nyilvánosság előtt történik, olyankor az tapasztalható, hogy másokon keresztül is megnyilvánul ez a szellem, olyanokon keresztül, akiket maga mellé állított, és akiknek az életében, múltjában már sikeresen hatalmat vett a szellem által irányított személy.

A “Nem” a döntő szó Jézabel szellemének.

Amikor a szellemi tekintéllyel rendelkezők nemet mondanak neki, olyankor ezt hadüzenetnek tekinti.
Ne felejtsük el: Jézabel hadakozó szellem, aki mindig harcra kész!
Jézabel emberi természete hatalmaskodó.

Jézabel közelében sok a bizonytalan ember. Olyanok, akiknek nem kellene bizonytalanságban lenniük, azonban Jézabel gondoskodik róla, hogy elbizonytalanítsa és bizonytalanságban tartsa őket.
Ezen kívül az ő rejtett gyűlölete mindig afelé a legintenzívebb, akit éppen befolyása alá akar vonni – akiben felfedezi Isten elhívását, és konkurenciának tartja.
Ne felejtsük el, hogy Jézabel küldetése az, hogy az embereket megakadályozza abban, hogy Isten akarata szerint cselekedjenek – ehhez az ő elbizonytalanításuk egy kiváló módszer. Bizonytalanná tenni az embert az elhívásában, az elhívása irányában, annak mélységében, a szolgálatában, sőt, emberi értékeiben is.
Nem ritka, hogy Jézabel az önpusztításba kergeti az áldozatát! Nem feltétlen úgy, hogy az illető önkezével vet véget életének (bár ez is előfordulhat), hanem gyakran beéri azzal, hogy a személy feladja céljait, terveit, elhívását, hitét – és végül akár az életét is.

Jézabel megöli a férfitekintély alakját, azt akin keresztül ez megnyilvánulni látszik, még mielőtt érvényesülhetne. Gyakran tapasztalni, hogy elnőiesedett, feminim férfiak veszik körül a Jézabel szellemét hordozó személyt – az Isten szerint való férfiakkal nem tud tartósan közösségben maradni, azokat eltávolítja a közeléből.
Ezekben a férfiakban riválist lát, akik elhomályosíthatják az ő személyét, egóját. Mégis, sokszor megvetéssel harcol ellenük, és semmibevétel útján fosztja meg őket a szellemi tekintélytől, mielőtt mások ezt a tekintélyt bármilyen módon elismernék.
Jézabel mindenkit gyűlöl, aki potenciálisan nagyobb tekintély lehet, vagy nagyobb tekintéllyé válhat, mint ő, és keresi a lehetőséget, hogy megszabaduljon az illető személytől.

Jézabel egy klasszikus “hátba szúró” személyiség.
Rád mosolyog, megölel, sőt, meg is csókol, de amint elfordulsz többször hátba szúr, élvezve minden sebet, amit ejthet rajtad.

Jézabel az egyik legromlottabb, legbonyolultabb szellem.

A leuralás és a manipuláció a két legjellemzőbb módszere Jézabelnek.
Ezek pedig a boszorkányság, a varázslás szellemei, és különösen veszélyesek!
Majdnem mindenhez, amit Jézabel tesz, felhasználja ezeket a szellemeket, hogy elérje kitűzött céljait.
Jézabelnél nem jobb senki a manipulációban, mert ahhoz, hogy igazán manipulálni, irányítani tudjon másokat, először elcsábítja őket: kedvességgel, hízelkedéssel, dicséretekkel először épít. Gyakran tesz megnyilvánulásokat lágy, finom, prófétai beszédekkel, megható könnyekkel, érzelmileg felfokozott megnyilvánulásokkal, és az embereket ezekkel a kifinomult módszerekkel magához köti, a szívüket meggyőzi önmaga felől.

Jézabel nem válogat a módszereiben.
A gyermekeket is fegyverként és eszközként képes felhasználni, hogy az ember szívét manipulálja céljai elérésében.

Jézabel egyik módszere, hogy alaposan kiismeri az emberek életét, akikkel fokozatosan köteléket épít ki. Információt gyűjt, feltárja a gyenge pontokat. Megkeresi a kiszolgáltatottság csatornáit. Olyan tanítványokat keres, akik befolyásolhatóak, manipulálhatóak, irányíthatóak.
Jézabel szeret szellemi gyermekeket szülni, akik teljesen alárendelik neki magukat: táplálja őket elferdített igazságokkal, lelki kielégüléssel, hamis szellemi élményekkel, ő pedig belőlük táplálkozik, belőlük nyer energiát.
Jézabel keresi a lázadókat, hogy varázslásával irányítsa energiáikat, keresi a gyengéket, megsebzetteket, hogy hamis kötést tegyen a sebeikre, és azokat, akik versengenek, hogy szellemi hatalmakkal harcolhassanak.
Jól tudja hogyan kell a mély, lelki sebeket felhasználni, hogy lelki összefonódást alakítson ki áldozatával, azután felhasználja saját céljai szerinti manipulációiban.
Jézabel a maga szellemi uralma, befolyása alá hajtja az embereket, és szereti eltávolítani a közösségből azokat, akik az igazsággal tudnának a többiekre hatni. Nagy gyakorlata van mások gondolatainak, véleményének összezavarásában, mert a káosz megteremtése az ő terepe.
Kitapogatja az ember lelkét, keresve annak gyengeségeit, amit aztán felhasznál, hogy irányítsa, ha ez nem megy, akkor pedig felhasználja ellene.
Jézabel szakértője a lelki összefonódásnak, és ezt előszeretettel használja ki.
Jó érzékkel látja át áldozatának pszichéjét, lelki gyengeségeit, hogy ezeket fordítsa ellene amikor eljön az ideje.
Amikor az ember esetleg felfedezi a vele szembeni kiszolgáltatottságát, annak félelmeit használja fel, hogy irányítsa.
Jézabel leuraló, uralkodni és irányítani akar, szereti az erőt. Álságos szeretetének erejét is remekül használja, hogy mindig csak kapjon a környezetétől. Amikor érdeklődést mutat, vagy netán ad, olyankor nem az önzetlenség hajtja, hanem előkészíti a későbbiekben kihasználható emberét.
Valójában nem a pénz az, amit akar, hanem az erő hogy másokat irányítson és a hatalom, hogy másokon uralkodjon.
Az emberek életét akarja irányítani, mert ebből nyeri erejét.

A Jézabellel való konfrontáció után legtöbbször szellemileg kimerültnek érzi magát az ember.

Ha Jézabel fejedelemség uralkodni akar, még imát is használ, hogy elhangzó szavaival befolyásolja, manipulálja a hallgatóit – imái gyakran szólnak inkább a jelenlévőknek, mint Istennek. Különösen olyan imák ezek, amelyeket hangosan mond el az ember felett. Gyakran érzi ilyen ima után azt az ember, hogy ha Jézabel akarata szerint cselekszik, azzal Istennek engedelmeskedik, vagy ha ellentmond neki, akkor Istennek szegül ellen.
Máskor a szavai kárhoztatást, félelmet, önvádat ébresztenek az emberben, aminek feloldását tőle várják – ezt használja fel ellenük.

Jézabel sokszor mozog az ellenség erőitől kapott hamis látásokban, úgy, hogy mindeközben az ismeret, vagy a tudomány beszédét látszik szólni, amit voltaképpen hamis szellemektől vesz, nem pedig Isten Szellemétől.
Ez színtiszta boszorkányság.
A varázslás és a boszorkányság ereje bukott angyaloktól, vagy démonoktól ered.
Ha valaki Jézabel és potenciális áldozata közé áll, azt Jézabel meg fogja támadni és mindent megtesz, hogy tönkretegye a kapcsolatát annak a két embernek.
Aláássa az illető hírnevét, hamis vádakkal áll elő, és elszakítja a betolakodót áldozatától.
Ehhez minden eszközt felhasznál: megkérdőjelezi az illető hitelességét, becsmérli a tekintélyét, kétségbe vonja a szolgálatát, sőt, akár szexuális kísértésekbe sodorja az illetőt – legvégül pedig rásüti a parázna bélyeget.

Habár egy alacsony minőségű szellem, mégis könnyen megsérthető, ha a tekintélye megkérdőjeleződik – ez haragra gerjeszti és indulatokat szül benne. Ezért gyakran reagál szélsőséges érzelmekkel még a leggyengébb sérelemre is.

Két dologgal támadja a gyülekezetet: a leuralásával és az irányítás kézbentartásával.
Ezzel az hatalmi harccal mindig megakaszthatja a gyülekezet szellemi felnövekedését, ami először ellentéteket, majd szakadásokat eredményezhet.
Amikor ezt eléri, akkor pedig mindig talál egy bűnbakot, akinek a nyakába varrja az egészet.

Azok, akik hordozzák Jézabel szellemét, sok esetben szinte szünet nélkül beszélnek. Ezt azért érzik szükségesnek, mert a szavaik folyamatos érvényesítésével szerzik meg a hatalmat a hallgatóság fölött és kiválóan használják a beszédet kontrollálásra.
Szeretnek a figyelem középpontjában lenni, folyamatos szereplési vágy van bennük, viszont képtelenek tartósan a hátsó sorban, észrevétlenségben, csendességben megmaradni. Nem jellemző rájuk, hogy hosszan észrevétlenek tudjanak maradni.
Úgy gondolják többet tudnak mindenkinél, ezért leuralnak minden beszélgetést. A Jézabel szellem kiválóan használja a beszédet a kontrollálásra. Szinte csak ők beszélnek, függetlenül attól, hogy az időjárásról, a sportról, vagy éppen Isten országáról van szó. Nehezen tudják elfogadni a beszélgetőparnerük szempontjait, emiatt minden vele való beszélgetés egyoldalú: a jelenlévők csak hallgatnak, ha pedig keletkezik egy kis szünet, amikor más is szólhat, akkor Jézabel szelleme kikapcsol, és nem hallgatja meg a beszélőt, vagy úgy tesz, mintha sürgős dolga lenne és azért közben figyelmet imitál.

Ha kicsit is kellemetlen helyzetbe kerül egy beszélgetésben, akkor egyik ügyes módszere az, hogy megpróbálja összezavarni a beszélgetést azzal, hogy többször is témát vált egy percen belül. Ez a zavarkeltés leleplezetlenül hagyja őt, mert megszakítja a gondolatmenetet, ami feltárná igazi mivoltát.

Jézabel mesterien kritizál másokat. Zúgolódásait oly módon teszi, hogy közben azt a benyomást kelti, hogy tisztánlátással tár fel rejtett problémákat, ám közben tekintélyeket ás alá és nyilvánosan megaláz embereket.
Szívesen panaszkodik, ha közben sajnáltathatja magát.
Saját megpróbáltatásainak ecsetelésekor kizárja annak lehetőségét, hogy bárki is nálánál nagyobb nehézségeket állt volna ki.

Jézabel áldozatai érzik csak igazán azt a haragot, rosszindulatot és gonoszságot, ami ebben a szellemben van, amikor megtapasztalják az átkokat, amiket rájuk szórt – mert bizony leplezve (vagy időnként leplezetlenül) átkokat mond az illető élete fölött!
Ezeket az átkokat akár burkoltan is képes megfogalmazni, valahogy így:

  • “Nem baj, majd most megtudja…!”
  • “Csak csinálja, de majd az Úr jól megmutatja neki, elszárad a szolgálata…”
  • “Na majd most a pusztában találja magát, ott legyen okos…!”

Azonban azok életében, akik a kereszt és Jézus vérének oltalma alatt állnak, ezek az átkok áldássá lesznek, hátrahagyva Jézabelt frusztrációiban, szellemi zavarodottságában, teljesen legyőzötten, azon tűnődve, hogy vajon mi nem sikerült.

Jézabel szelleme gyűlöli a valódi megtérést és az alázatosságot, mivel az ő szelleme büszke és lázadó. Emiatt ez a két dolog – a megtérés és az alázat – a legnagyobb fegyverek Jézabel ellen.

Ezen kívül ez kulcs a Jézabel szellem felismeréséhez: a büszkeséggel teli és lázadó ember, aki elutasítja a megtérést, szinte biztosan hordozza Jézabel szellemét.

Pontosan a megtérés hiánya miatt, a test feláldozásának elmaradása és a világhoz, a világ dolgaihoz történő kötődés megmaradása miatt talál hozzáférést az ilyen emberhez Jézabel szelleme.
Ha nem halunk meg önmagunknak a vízbe történő bemerüléskor (vízkeresztségkor) és utána folyamatosan nem újítjuk meg ezirányú szándékunkat, akkor (akár rejtetten, akár nyíltan) visszatérhetünk világi önmagunkhoz, Krisztus nélküli állapotunkhoz. Ez kaput nyithat az öntömjénezés szellemének, ami Jézabel egyik megnyilvánulása.

Soha nem találkozunk olyan személlyel, aki hordozza Jézabel szellemét, és belátja, hogy hibás, vagy hogy bűnös.
Mindig valaki más hibázik.
Ha bocsánatkéréssel fordulsz felé, és felfeded a kontrolláló szellemet, akkor nagy valószínűséggel egy álságos cinizmussal fogsz találkozni, valahogy így:
“Igen, hibás vagyok, én mindig hibás vagyok…!”
Ez a gúnyos megnyilvánulás nagyon messze van a megtéréstől.

Az illető, akit Jézabel szelleme ural, lehet, hogy igaz szívvel van Isten felé, ám mégis rést talált, így hozzáférést kapott hozzá ez a szellem.

Isten elhívása és a szellemi ajándékok nem függenek a megtéréstől. Isten igaz szolgáit a gyümölcseikről ismerjük fel – nem pedig az ajándékaikról! Így lehetséges az, hogy még oly hatalmas ajándékokkal rendelkező személy fölött is teljes uralmat vehet Jézabel.

Jézabel gyűlöli a megtérést, az alázatosságot, és a világtól vagy a világi dolgoktól való elfordulást.
Úgy alakítja az általa megszállt ember életét, úgy csűri csavarja az elhívását, hogy ezek közül egyik se történhessen meg igazából az áldozatának életében.
Viszont ügyesen hamisítja ezeket!
Egyszerűen nem tudja, emiatt nem fogja soha azt mondani, hogy “Sajnálom!”
De ha mégis arra kényszerül, hogy ezt megtegye, tisztán látható lesz, hogy egyáltalán nem sajnálja.

Jézabel szelleme önmagát imádja, emiatt magán tartja a fókuszt – kivéve, ha a hamis együttérzéssel és látszólagos alázatossággal közelebb kerülhet céljai eléréséhez.
Nehézséget jelent a számára hosszasan másról beszélni, mint önmagáról, még akkor is, amikor másoknak ad tanácsot – mindig az ő saját életénél köt ki.
Jézabel nagyon büszke, és különösen hiú, emiatt ez a szellem legtöbbször vonzó, vagy akár gyönyörű embereket tart megszállás alatt.
Viszont a vonzerő és a szépsége nem Isteni szépség, hanem démonikusan irányított.
Aki rendelkezik a szellemek megkülönböztetésének ajándékával, az tévedés nélkül tud “diagnózist felállítani” erről a démonikusan irányított szépségről, ha belenéz a jézabeli személy szemeibe.

Jézabelt hordozó emberben keserűség, de minimum neheztelés van múltbeli sérelmek és fájdalmak miatt. Ezekhez ragaszkodik, mert önsajnálata teljesebbnek és hitelesebbnek tűnik saját maga előtt.

Jézabel bizonyos módon törekszik a tökéletességre, ezért szinte biztosan sznob, és ez a fajta igyekezete a mások legkisebb hibáiba történő belekapaszkodást is jelenti, amely kis hibákat alaposan körbejárja, kivesézi, kielemzi, hogy felnagyíthassa és aztán az illetőt elpusztíthassa.

Ha Jézabelt szembesíti valaki az igazsággal, akkor a szembesítőt fogja ellenségének tekinteni, majd támadást intéz ellene.
Az ő akaratának kell meglennie, teljesen figyelmen kívül hagyva a következményeket, és hogy ki sérül meg emiatt avagy ezalatt.

Az Úr kedveli amikor valakiben lelepleződik Jézabel szellemének jelenléte.
Jézabel sokak szemében pozitív megítélés alatt van, mert látszólag sokat és keményen munkálkodik a gyülekezetért. Ezért sokan megriadnak, amikor le kell leplezniük az ember mögött megbújó szellemet: “Mit fognak gondolni rólam, ha én fedem fel Jézabelt ebben az emberben?”
A vezetők egyik nagy félelme az igazsággal való szembesítés gondolata.
Békét akarnak anélkül, hogy megfizetnék az árát.
Ha szembesítjük az embert a benne lévő Jézabel szellemével, akkor vádlást hoznak létre a szembesítő irányába, ócsárolni fogják, minden gonosz dolgot mondanak róla.
Úgy fogja látni és megtapasztalni a testvére gyűlöletét, mint soha azelőtt.
Ez a rosszindulat jöhet azoktól az emberektől is, akik amúgy hálásak az elhívása és a munkája miatt, de nagyon gyorsan rossz embert faragnak belőle Jézabel szellemének hatására. Még talán a hamis prófétaság és a hamis tanító vádjával is illetik őt, azt az embert, aki le akarja leplezni Jézabelt. Az fogják mondani róla, hogy a szolgálata is hazugság. Jézabel meggyőzi az embereket, hogy ne is hallgassanak arra, aki megkérdőjelezte őt.

Jézabel én-központúsága példa nélküli, és szinte nárcisztikusságba csap. Tipikus jelenség az, hogy Jézabel panaszkodik amiatt, hogy nem kapott elég köszönetet, miközben mások érzéseivel és életével játszott.
Jézabel meglepően messze tud elmenni a hazugsággal, ha másokat be akar feketíteni – és közben szelleminek és szentnek láttatja magát.
Sőt, szuper szentnek és szuper szelleminek.
Mivel én-központúságuk páratlan, senki nem fontos annyira számukra, mint ők maguk. Újra és újra emlékeztetnek olyasmire például, “hogy az ő döntésük miatt volt az a rengeteg ima, böjt és jótékonyság, és milyen jó, hogy szólt hozzá az Úr, ő pedig meghallotta a hangját és engedelmes volt”.
Jézabel jól tudja hogy kell szimpátiát ébreszteni másokban.
Ennek érdekében pillanatok alatt képes akár sírvafakadni is, bolondnak nézve ezzel mindenkit. Jézabel nagy érzelmi manipulátor.

Jézabel nagyon okosan állítja a maga oldalára az embereket.

Hogy miért veszélyes ha felüti a fejét egy gyülekezetben ez a szellem?
A fent leírtakból nagyrészt kiderül, de néhány szóban összefoglalva azért, mert a legtöbb vallás-sérült vagy vallás-károsodott hívő ennek a kegyetlen szellemnek a tevékeny jelenléte és tettei miatt szenvedi el azt a rengeteg bántalmazást, amit saját testvéreitől kap, és emiatt a szellem miatt szenvedi el érzelmi, lelki sérüléseit, emiatt a szellem miatt dől romba a szolgálata, az élete, családja.

Talán érthető, hogy ennyit foglalkoztunk ezzel a gonosz szellemmel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük