A keresztény világban sokan vannak, akik szerint Jézus Krisztus eltörölte, illetve hatályon kívül helyezte a Tízparancsolatot az újszövetségi hívők számára. Ezt a nézetet azzal próbálják alátámasztani, hogy Krisztus bűntelen életével betöltötte a parancsolatokat helyettünk, illetve értünk is. Az való igaz, hogy Krisztus teljesen bűntelen életet élt (Héb. 4:15) és értünk lett feláldozva, de az már merész következtetés, hogy ezáltal felhatalmazott bennünket a törvény megszegésére, vagy a bűnök elkövetésére. Hogy mit tanított Jézus Krisztus valójában a parancsolatokról? Ez az írás Jézus idevonatkozó tanításait idézi fel.

forrás: www.churchofgod.hu

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2009

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

JÉZUS ÉS A TÍZPARANCSOLAT

Az újszövetségi írásokban természetesen rendelkezésünkre áll számos olyan szövegrész, amelyek lejegyezték azt, hogy mit is mondott, illetve tanított Jézus Krisztus az Isten törvényéről. Előre kell bocsátani, hogy az alábbi írásban gyakran ismétlésekre is kerül sor, ugyanis a négy evangélium mindegyike szintén fontosnak találta lejegyezni az adott mondatokat, s mi pedig mindegyiket fontosnak találjuk felsorolni.

Amennyiben az olvasó azon az általánosnak mondható meggyőződésen van, hogy Krisztus eltörölte a törvényt, akkor lenne egy kérésünk: kérjük, válaszolja meg önmagának azt, hogy akkor miért tanította hallgatóságát azok betartására, s végül miért bocsátott ennyire terjedelmes teret a témának az Újszövetségben?

Az alábbiakban Jézusnak az Isten parancsolataihoz fűzött tanításait idézzük, minimális kommentárral. A Jézus által elhangzott mondatokat piros színnel jelöljük:

1. Parancsolat;

” … Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!” (Máté 4:10)

“Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!” (Máté 22:37)

“Az első ez: – felelte Jézus – Halljad Izráel, az Úr a mi Istenünk egy Úr! Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, egész gondolkodásodból és minden egész erődből!” (Márk 12:30)

“Meg van írva, Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld.” (Lukács 4:8)

2. Parancsolat;

“Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” (Máté 4:10)

“Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” (Lukács 4:8)

 “Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”  (János 4:24)

De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait. (Jelenések 2:14)

De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításával arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából. (Jelenések 2:20)

3. Parancsolat;

Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot. (Máté 12:31)

A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. Ezek szennyezik be az embert.” (Máté 15:19-20)

4. Parancsolat;

“Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!” (Máté 12:11-12)

Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. (Máté 24:20)

Ha a szombat nem lenne érvényben, akkor semmi értelme nem lenne azért imádkozni, hogy a menekülés ne szombatnapon történjék.

“A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;  tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Márk 2:27-28)

A szombat nem a “zsidók ünnepe”, hanem az embernek, vagyis az egész emberiségnek adatott. Emellett itt Krisztus a saját szavaival mutat rá arra, hogy Ő melyik napnak is az ura. Az “Úr napja” tehát nem vasárnap, hanem a szombat. Éppen ezért:

Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. (Márk 6:2)

Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. (Lukács 4:16)

Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; (Lukács 4:31)

“Az Emberfia ura a szombatnak.” Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. … “Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?” (Lukács 6:5-6,9)

A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: “Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!” Az Úr így válaszolt neki: “Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?” (Lukács 13:14-16).

Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: “Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” De ők hallgattak. Erre kézenfogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: “Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?” (Lukács 14:3-5)

“Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?” (János 7:23)

Ha megfigyeljük, Jézus egyetlen szóval sem beszélt a negyedik parancsolat ellen, csupán az akörül kialakult téves emberi tanításokat és hagyományokat vetette el.

5. Parancsolat;

Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” (Máté 15:4)

“… tiszteld apádat és anyádat…!”  (Máté 19:19)

“Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” (Márk 7:10)  

” … tiszteld apádat és anyádat.” (Márk 10:19)

“A parancsolatokat tudod: … tiszteld apádat és anyádat!”   (Lukács 18:20).

6. Parancsolat;

“Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette …” (Máté 5:21-22)

“Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok …” (Máté 15:19-20)

“ne ölj .. ” (Máté 19:18).

“Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, … gyilkosságok … Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Márk 7:21-23)

“Ne ölj …” (Márk 10:19)

“A parancsolatokat tudod: Ne ne ölj …” (Lukács 18:20)

7. Parancsolat;

“Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. (Máté 5:27-28).

“Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.” (Máté 5:32).

“Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, … házasságtörések, paráznaságok, ….  Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Máté 15:19:20)

“Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” (Máté 19:9)

“…ne paráználkodj” (Máté 19:18)

” …paráznaságok, házasságtörések …. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Márk 7:21,23)

“Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene;  és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”  (Márk 10:11-12).

“…ne paráználkodj” (Márk 10:19)

“Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.” (Lukács 16:18)

“A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj” (Lukács 18:20)

“Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték …Erre Jézus azt mondta neki: “… Menj, de többé ne vétkezzél!” (János 8:4,11).

“Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből” (Jelenések 2:22)

8. Parancsolat;

“Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok … lopások … Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Máté 15:19-20)

“Ne lopj” (Máté 19:18)

 “Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” (Máté 21:13)

” … lopások … ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Márk 7:22-23)

” … ne lopj…” (Márk 10:19)

“A parancsolatokat tudod: … ne lopj …” (Lukács 18:20)

9. Parancsolat;

“Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál.  Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek …” (Máté 5:33-34).

“Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok … hamis tanúskodások …  Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Máté 15:19-20)

“Tudod a parancsolatokat: … ne tanúskodj hamisan …” (Márk 10:19)

“A parancsolatokat tudod: … ne tanúskodj hamisan ….” (Lukács 18:20)

“Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.” (Jelenések 2:2

10. Parancsolat;

“Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.” (Máté 6:25)

“Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok … Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Máté 15:19-20)

” … kapzsiságok, irigység … ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Márk 7:22-23)

“…. én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, …” (János 15:10

Jézus Krisztus további tanításai az Isten törvényéről és a parancsolatokról

 “De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.” (Lukács 16:17)

A fenti idézet folytatásában Jézus a hetedik parancsolatról ad szigorú útmutatást. Rendkívül érdekes, amit Krisztus saját maga jelent ki a törvény érvényéről:

“Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását.” (Máté 5:17)

Mindennek ellenére sokan mégis éppen azt híresztelik, hogy Jézus eltörölte a törvényt. A következő sorokban így folytatja:

“Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.”  (Máté 5:17-18)

A “betölteni” szót sokan úgy értelmezik, hogy Krisztus a törvényt helyettünk töltötte be, s ezáltal törölte el számunkra. Érdekes, hogy Jézus például a bemerítkezést úgy töltötte be, hogy bemeríttette magát Keresztelő János által (Máté 3:13-16), nem pedig úgy, hogy elvetette a bemerítkezés gyakorlatát. Miután Krisztus betöltötte, a hívei számára is elrendelte a bemerítkezést (Máté 28:19).

Máté 5:19-37 verseiben Jézus bebizonyítja, hogy valóban “magasztossá és becsessé” tette a törvényt, s tette ezt azáltal is, hogy kapcsolatba hozza azt a szeretettel: 

Jézus így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”  (Máté 22:37-40)

Az Isten parancsolatai nagyon is részét képezik annak, hogy miként kell szeretetet mutatnunk Isten és ember felé!  Az első nagy parancsolatot, az Isten iránti szeretetet a tízparancsolat első négy pontjának betartásával mutatjuk ki. Hasonlóan, az embertársaink iránti szeretet alapvetően megkívánja azt, hogy ne vétkezzünk ellenük a további hat parancsolat bármelyikének megszegésével. Nem véletlenül mondta Jézus:

“Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” (János 14:15)

“Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”  (János 15:10)

“Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.” (János 14:24)

Jézus tisztában volt azzal, hogy sokan jönnek a nevében olyanok, akik elferdítik az igazságot, és annak következményeként megszaporodnak a törvény áthágásai. Ennek következményeként a törvénytelen életmód egyféle normává válik az utolsó időkben, ami a szeretetlenség megnyilvánulása:

Sok hamis próféta is támad és sokakat eltévelyítenek. Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet. (Máté 24:11-12)

A Szentírás következetesen egybekapcsolja a szeretetet az Isten parancsolatainak megélésével. A világi kereszténység felváltotta ezt a Biblia által meghatározott, s a gyakorlatban megnyilvánulandó szeretetet egy hamis és önző érzelmi állapottal, ami valójában a törvénytiprás mellékterméke. Nem kell messze menni a példákért, vegyük csak az abortusz által elpusztított milliókat. Abban a társadalomban, amely megengedi és ipari módon gyakorolja a több millió ártatlan magzat kivégzését, nos, abban a társadalomban már igazán elhidegült a szeretet. Hiszen a gyilkosság a legszélsőségesebb megnyilvánulása a szeretetlenségnek.

Ahogy Ézsaiás próféta megjövendölte, Jézus “naggyá és magasztossá tette a törvényt” (Ézs. 42:21) azáltal is, hogy megmagyarázta a parancsolatok valós szellemi lényegét (lásd fentebb a parancsolatokkal kapcsolatos idézeteket)

Sokan már abban is kételkednek, hogy léteznek, létezhetnek olyan emberek, akik valóban megtartják Isten parancsolatait. Az ilyen emberek nem hisznek az Isten szeretetében és nem is szeretik Istent, “Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk.” (1János 5:4). Vannak-e olyan keresztények, akik megtartják a parancsolatokat? Igen, mindig is voltak, ma is vannak, és a jövőben is lesznek ilyen igaz hívők:

Jelenések 12:17 A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.

Az egész Szentírás tanúbizonyságként szolgál:

“Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?” (János 5:46-47)

“Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”  (Máté 7:21)

“Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot [törvénytelenséget] cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 13:41-42)

“Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.  (János 8:34)

Jézus gyakran megfeddte a farizeusokat amiatt, hogy a maguk hagyományaival váltották fel Isten parancsolatait, azaz vigyázott azok tisztaságára:

Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát? De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.” (Máté (15:3,9)

“Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.” …Ezt is mondta nekik: “Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. (Márk 7:6-9)

Az örök élet, vagyis az üdvösség elnyerésének feltétele a parancsolatok megtartása:

“Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” (Máté 19:17).

Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: “Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így szólt hozzá: … Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”  (Márk 10:17,19, és Lukács 18:19-20)

Máté evangéliumában Jézus utolsó szavai így hangzottak:

“Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:18-20).

Még ezek után is nehéz, félreérthető lenne az, hogy mit tanított Jézus a parancsolatokról? Ez egy fontos kérdés, hiszen Krisztus merő Uramozása önmagában semmit nem ér, ha nem tesszük azt, amit mondott:

“Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?”  (Lukács 6:46)

“Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” (Lukács 8:21)

 “Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.”   (János 13:17).

A fentiekben idézett szavakból tisztán levonható, hogy Jézus fenntartotta és magasztossá tette a tízparancsolatot és a törvényt általában. Jézus Krisztus saját életével példázta, hogy miként kell megélni, vagy betölteni a parancsolatokat; ennek az életmódnak a követését tanította minden embernek, és elvárásként adta át híveinek.

Luther és a protestantizmus hatása

Hogy az átlag keresztény miért viszonyul az Isten törvényéhez úgy, hogy az pontosan ellenkezője annak, mint amit Jézus Krisztus tanított? Ebben nagy szerepe van Luther Mártonnak és az általa létrehozott “protestáns” teológiának. Luther Márton véleménye volt az, hogy Jézus az ellenkezőjét értette annak, amit kijelentett.

Luther törvény iránti előítéletét láthatjuk pl. a Lukács 10:28-as verséhez fűzött magyarázatában is. Az idézet szövegkörnyezete elárulja, hogy emberi kötelességünk a törvény parancsolatai szerint élni, mert anélkül nem nyerhetjük el az örök életet, vagy az Isten országát. Krisztus így utasít:

Lukács 10:28 Tedd ezt [a parancsolatok tartását] és élni fogsz!

Luther ezt a következőképpen magyarázza meg:

“A tenni, itt azt jelenti, hogy hinni, vagy hitünkben megtartani [a parancsolatokat]. A Máté idézetben a ‘tedd ezt, s akkor élni fogsz’ azt jelenti, hogy higgyél ebben, s akkor élni fogsz. A tedd ezt felszólításnak egy irónikus értelmezése van, mintha Urunk azt mondaná: holnap majd megteszed, de ne ma; csak próbáld megtartani a parancsolatokat s meglátod, hogy milyen gyalázatosan elbuksz” (O’Hare, 205. old.).

Luther a Lukácshoz adott magyarázatban keverte az igék szövegkörnyezetét, és inkább Mátéra utalt, s bár Mátéban szintén fellelhető ez a mondat (Mát. 19:16-21), itt a Lukács evangéliumában szereplő szövegről van szó. Röviden szólva: Luther kijelentéseiből az vehető ki, hogy pontosan az ellenkezőjét értelmezte annak, mint amit a szöveg valójában mondani akart. Pedig ezt még Máté is egyértelművé teszi:

Máté 19:16-17 ….. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat

Az való igaz, hogy magunk erejéből képtelenek vagyunk tökéletesen megtartani a parancsolatokat, de a Szent Szellem által biztosított erő és hit lehetővé teszi számunkra annak megélését, nem pedig helyettesíti azt, mint korábban láttuk a Róm 3:31-ből is. 

A hit tehát nem mentesít bennünket a törvény és a jó cselekedetek beteljesítése alól, hanem lehetővé teszi azokat (lásd még a Luther és a Sola Scriptura valamint a Hit és cselekedetek című írást).

Hozzátennénk még, hogy elmúlt száz esztendőben – egyéb tévtanítások mellett – a gnosztikus és okkultista antinomianizmus (törvényellenesség) is felütötte a fejét a protestáns felekezetek köreiben. Ezzel kapcsolatban lásd A modern kereszténység eltérítése című írást.

Ez az írás a törvénnyel kapcsolatos sorozat része. Az idevágó további írások: Pál apostol és a TízparancsolatJób és a TízparancsolatA szombat az Édentől a Sínaiig.