A próféta

Most egy olyan szolgálatot vizsgálunk meg, amely nem csak a Krisztusban hívő keresztények kegyelmi ajándékaként jelent meg, mint például a nyelvek nemeinek ajándéka, hanem az ószövetségi zsidó nép számára is megadatott, sőt, már a Mózes előtti időkben küldött prófétát az Őt keresőknek a Teremtő.

A próféta szó görög eredetű, jelentése ’hírnök’, ’szóvivő’, ’szószóló’, azaz olyan személyt jelöl, aki egy nála nagyobb tekintély nevében szól, tőle nagyon hatalom üzenetét közvetíti.

A ’próféta’ görög szó ószövetségi héber megfelelője a ’nabi’. Jelentése hasonló: olyan valaki, aki Istentől való elhívást kapott arra, hogy Isten üzenetét hirdesse a népnek. Az ószövetségben szintén prófétának fordítják a ’hozach’ és a ’roech’ héber szavakat, melyek jelentése ’látnok’. Fontos megjegyezni, hogy ezek az úgynevezett ’látnokok’ az ószövetségben soha nem a saját képességeik miatt lehettek ’látnokok’, hanem egyedül Isten elhívása és a nekik adott kijelentések miatt, amelyeknek a célja az volt, hogy szóban vagy írásban közvetítsék az Úr üzenetét, mondanivalóját a célszemély, vagy a nép számára.

A klasszikus értelemben vett ószövetségi próféták, és a Szent Szellemtől felkent újszövetségi prófétai ajándékkal és elhívással rendelkező szolgálat között egyfajta átmenetet jelentett Keresztelő János. Róla azt írja az ige, hogy „betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva”, és róla mondta Jézus, hogy nem született nála (Keresztelő Jánosnál) nagyobb próféta.

Az újszövetségben hasonló okok miatt hív el prófétát az Úr: az illetőn keresztül küldi a természetfeletti birodalmából a kijelentéseit, üzeneteit az anyagi világban létező ember számára. Erre a célra Isten az ember beszédkészségét használja, amelyet a Szent Szellem kegyelmi ajándékán keresztül ken fel, hogy az Úr kijelentését szólja.

Az ószövetségben nem lehetett mindenki próféta, erre a feladatra csak bizonyos kiválasztott embereket hívott el Isten. Az újszövetség idején azonban bárkinek adhat az Úr prófétai kijelentést, szót, igét a szájába, akit betöltött a Szent Szellem.

Istennek erre vonatkozó ígéretét Joel könyvében olvashatjuk:

„És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet.”
(Joel 2: 28-29)

Majd Péter nyilvános prédikációjában megerősíti, hogy a Szent Szellem kitöltetése Joel próféciájának a beteljesedése:

„Hanem ez az, ami megmondatott Joel prófétától:
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, és prófétálnak.”
(Apostolok Cselekedetei 2: 16-17-18)

Milyen okok miatt ad Isten prófétai szót a hívők szájába?

Ez rendszerint valamilyen üzenet, aminek célja építeni, támogatni az embert, a közösséget; bátorítani, buzdítani a megfáradtakat, a nehézségekkel küzdőket, a megpróbáltatásban szenvedőket; inteni, figyelmeztetni azokat, akik letértek a keskeny ösvényről; vigasztalni azokat, akiknek a szíve megnehezedett, akik gyászolnak; figyelmeztetni bizonyos események közelgésére, és felkészíteni annak bekövetkezésére a hívőket. (1.Korinthus 14:3)

A próféciák lehetnek személyre szabottak, csak egy-egy testvérnek szóló üzenetek, de lehetnek a közösség számára szóló szavak is, vagy éppen az egész emberiséget érintő kijelentések.

A prófétai szó a mai egyházban kétféle módon működik: egyrészt a gyülekezetekben, közösségekben a prófétálás, mint kegyelmi ajándék útján, amit bármelyik hívő megkaphat, másrészt pedig a prófétai elhívásban szolgáló hívő szavai útján, aki szolgálati ajándékként kapta a prófétaság szavát. Ez utóbbi jobban hasonlít az ószövetségi próféták elhívására.

Próféciák viszonylag gyakran elhangoznak a gyülekezetben egy-egy újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett hívő szájából, mint a prófétaság kegyelmi ajándékának megnyilvánulásai. Ezek legtöbbször egymondatos kijelentések, vagy rövidebb gondolatok, amelyek mögött Isten Szellemének kenete, a prófétai kijelentés ajándéka van. Ez vonatozhat a jelenlévőkre, szólhat egy bizonyos személynek, de akár egy nagyobb léptékű dologra is vonatkozhat.
Sőt, működhet a prófétai ajándék a hívőkön keresztül egy beszélgetés, vagy párbeszéd közben is – azonban fontos, hogy a prófétai szó soha nem öntudatlanul nyilvánul meg, aki szólja, tudja, hogy prófétai kijelentést kapott az Úrtól a Szent Szellem ajándékának működése során.

Többen azt tanítják, hogy a mai korban csak ritkán találkozni valódi prófétai szolgálóval és ennek okaként azt tüntetik fel, hogy a prófétának szent, és tiszta életet kell élnie, ezért csak az anyja méhétől fogva prófétának elhívott, és szent, tiszta életet élő hívőt állíthat be ebbe a szolgálatba az Úr.

Ez egy hamis tanítás. Ha így lenne, akkor sem az ószövetség ideje alatt nem lehetett volna, sem pedig az újszövetségben nem lehetne egyetlen próféta sem:

„Mert mindnyájan vétkeztek, és az Isten dicsőségének szűkében vannak. Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.”
(Róma 3: 23-24)

„Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, magunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt, és az Ő Igéje nincs bennünk.
(1.János 1: 8-10)

Tudjuk, hogy az Ige igaz, ne csapjuk be magunkat.

Isten nem az alkalmas embereket hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá a szolgálat betöltésére.

A prófétai kijelentések nem függenek az ember képzettségétől, iskolázottságától, vagy értelmi képességeitől.

A prófétálás Isten természetfeletti működésének megnyilvánulása.

A prófécia nem minden esetben mutat a jövőbe. A prófécia nem jóslat!

A prófétát több célból hívja el az Úr.

Időnként azért, hogy amikor eljön az ideje, a próféta a Szent Szellem kenete alatt például felfedjen egy igei igazságot, ami addig az ideig Isten akaratából rejtve volt a hívők előtt.

Nem ritkán a próféta tesz bizonyságot egy személy elhívása felöl, megerősítve őt, olykor még az elhívásának részleteit is megerősíti az illetőben.

Isten a prófétákon keresztül a maga által rendelt időben küld megerősítést egyes elhívottaknak.

Olykor még figyelmeztetést is küld az Úr a prófétán keresztül, hogy embert és hitet próbáló helyzettel kell valakinek szembenéznie – de soha nem a félelem vagy a pánikkeltés miatt, hanem megerősítésként.

Időnként hallani a gyülekezetekben elhangzó „próféciákat” amelyek valahogy így szólnak:

„Isten lesújt rád az ő nagy haragjának búsulásában, mert ez vagy azt tetted, vagy ha nem teszed ezt vagy azt…”

Nos, Isten soha nem a kárhoztatás üzenetét küldi „bátorítás” gyanánt a gyermekeinek. Ha ilyesmit hallunk, azonnal tudhatjuk, hogy valamilyen más szellem szól az illetőn keresztül, nem a Szent Szellem!

A prófécia soha nem tesz terheket a hívőkre, nem nyomorít meg senkit, nem kötöz meg, hanem szabaddá teszi őket, felszabadítja a lelket, szellemet. Az Istentől jövő prófécia nyugalmat, békességet ad az ember szívének.

Az olyan szavak, amelyek zavart okoznak a hívőkben, amelyek nyomán félelemérzés, kilátástalanság, reménytelenség érzés, vagy kétségbeesés lesz úrrá az emberben, azok nem Istentől jövő próféciák!

Az írott ige figyelmeztet arra, hogy a próféciát minden esetben vizsgálja meg a gyülekezet:

„A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak; és a többiek ítéljék meg.”
(1.Kor. 14:29)

Itt minden bizonnyal a prófétai ajándékról beszél az ige, de hitelesen a prófétai szolgálat is csak így állhat meg!

Az Úr időben figyelmeztetett erre! Azért van annyi egyház, felekezet és szakadás a világban, mert ezt a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyták a hívők. Egyrészt sok önjelölt szolgáló építette a saját szolgálatát, karrierét a közösség érdekeivel szemben, elfojtva mindenki másban az Isten kijelentését. Másrészt a hívők is elkényelmesedtek, nem keresték Isten hangját, vagy ha hallották is elnyomták ők maguk önmagukban, vagy elnyomták bennük mások. Így kihajthattak és megerősödhettek olyan, nem Istentől való vadhajtások, amelyek tevékenysége során sérült oly sok hívő, és amelyek áldásosnak nem nevezhető munkálkodása hamis képet fest Krisztusról és Krisztus Testéről.

A hamis prófétákról:

Egyszerűen meg lehet fogalmazni, hogy ki a hamis próféta, de felismerni annyira már nem könnyű.

Az a hamis próféta, aki önmagát ugyan prófétának mondja, de valójában nem az, mert nincs mögötte Isten elhívása, sem a Szent Szellem kenete. A hamis próféta saját elképzeléseit és gondolatait szólja.

Honnan ismerhetjük fel a hamis prófétát? Néhány ismérvet meghatározhatunk.

Előfordul, hogy nem bizonyul igaznak, amit mond, vagy később beigazolódik, hogy tévedett.
Nem összeegyeztethető a kijelentése az írott ige szavával, azaz ellentmondásba kerül a bibliával.
Világias látásmódot hirdetnek, terjesztenek.
A próféta alázatos, a hamis próféta fennhéjazó, magamutogató, leereszkedő, lekezelő.
A hamis próféta az igazi próféták szavának ellentmondó dolgokat szól: ha valakiről előzetesen beigazolódott, hogy igaz, elhívott prófétája az Úrnak, és az ő szavának ellentmondó dolgokat állít egy másik „próféta”, akkor ez utóbbi hamis próféta.
A hamis próféta Jézus krisztust más képben mutatja be, mint az Ige vagy az apostolok (más krisztust hirdet).
A prófétára hallgató emberek életében jó gyümölcsök teremnek, a hamis prófétára hallgatók életében romlott gyümölcsök teremnek.
Isten soha nem közösködik a sátánnal, de a hamis próféta egy kevert szellemiséget terjeszt: az igét a világ és a sátán dolgaival keverve hamis evangéliumot hirdet.
A hamis próféta belül „ragadozó farkas”. Az igazi lelkületét megismerve rájövünk, hogy önző, rosszindulatú és ártó szándékú, ám kívülről báránynak látszik – akár hosszú ideig képes leplezni valódi jellemét és szándékát.

Egy megtörtént példával szemléltetem, hogy mikor lehetünk biztosak benne, hogy nem a prófétaság szelleme szólt egy illetőn keresztül:
Imaösszejövetelen elhangzott egy lelkes hívő szájából, hogy az Úr azt mutatta neki, hogy “Jolánka hamarosan megjelenik imaösszejövetelen”, és a prófétaság szelleme kijelentette neki, hogy “Jolánka az Úr imaharcosa lesz”.
Többek szívében kétely támadt az elhangzottak kapcsán, és más nem erősítette meg a kijelentést, mondjuk legalább úgy, hogy “ő is megkapta ezt a kijelentést az Úrtól”, hiányzott a két, vagy három tanúbizonyság, de hát mégiscsak egy tapasztaltnak tartott hívő mondta ezt, senki nem merte kétségbevonni.
És ez baj, mert erre utasít minket az írott igén keresztül az Úr.
Minden ilyen kijelentést meg kell vizsgálni, és csak akkor lehet hiteles, ha más is kap hasonló kijelentést a Szent Szellemtől és megerősíti az elhangzott “próféciát”. (Más helyzet az, amikor valaki egyedül imádkozik, és akkor kap kijelentést Istentől)
A történet egyébként úgy folytatódott, hogy Jolánka elhagyta a gyülekezetet, de más közösséget sem látogat azóta sem, sőt, ugyan az istenhitét nem adta fel, de nem Istennel jár, hanem a világ szerint él.

Egy másik gyakori megnyilvánulása az úgynevezett “szellemi keresztényeknek”, sőt, “szuper szellemi hívőknek”, amikor más testvérek életére, magánéletére, párkapcsolára, párválasztására, házasságára vonatkozó “látásokról”, “kijelentésekről” és “próféciákról” kezdenek el beszélni, miközben más ezt a “kijelentést” nem erősíti meg, mégis, ennek az állítólagos kijelentésnek az alapján kezdenek el cselekedni. Sőt, talán még megerősítést is kap az állításuk, pl. többen állítják, hogy Isten mutatta nekik is, hogy Bélát és Magdit egymásnak szánta, össze kell házasodniuk. Béla és Magdi vonzódik is egymáshoz, majd gyülekezeti nyomásra, meg a testi vonzalom hatására összeházasodik Béla és Magdi. És mégis: boldogtalan, sőt, szenvedésteljes házasság lesz az övék, csak mert nem jól hallották Isten szavát: azaz nem Isten hangját hallották, hanem a saját elképzeléseik, vágyaik szerint döntöttek.
Mindebben persze semmi rosszindulat nincs egyik hívő részéről sem, csupán egy gyakran tapasztalható jelenséget, a prófétaság ajándékának nem megfelelő alkalmazását írtam le.

Nagyon fontos, hogy a hívők megtanuljanak a szellemi ajándékokkal “bánni” és megtanulják, hogyan kell az ajándékokat felgerjeszteni, majd azokban szolgálni, mert komoly üzeneteket akar az Atya eljuttatni hozzánk a prófétai ajándékok útján. Ám ha nincs ennek kialakult gyakorlata, vagy nincs meg hozzá az érett és szeretetteljes, Szent Szellem általi kontrollja a felnövekedett hívők részéről, akkor akár romboló is lehet a gyülekezetre nézve, ahelyett, hogy építeni tudná általa a hívőket az Úr.