Igazolható-e a lapos föld a Bibliából?

Nem régen kaptunk egy gyűjteményt, amelyben kétszáznál több bibliai verset hoznak fel bizonyítékként, mégpedig, hogy ezen versek bizonyítják, de legalábbis határozottan utalnak arra, hogy a föld nem gömb alakú, hanem lapos. Ezeket a verseket alkalmazzák az úgynevezett bibliai kozmológia lapos földet bizonyító létezésének alátámasztására.

A következő elemzésben röviden tárgyaljuk ezeket a verseket, üzenetüket és jelentésüket, megvizsgálva elsősorban a cím jegyében őket, azaz a lapos föld bibliából való bizonyíthatóságának szempontjából.

Hangsúlyozzuk, hogy nem akarunk eldönteni semmilyen vitát, és nem akarunk senkit sem megrendíteni a világról alkotott elképzelésében, de egyet mindenképpen meg kell vizsgálnunk, mégpedig, hogy a Biblia könyveiben van-e Isten általi közlés a föld formájára vonatkozóan, illetve az Örökkévaló emberiségnek adott szent könyveiből lehetséges-e minden kétséget kizáróan(!) meghatározni a föld alakját, azaz, hogy lapos, vagy gömbforma otthont adott nekünk a teremtő Isten.

Az összegyűjtött bibliai versek elemzése – röviden

1.      A föld a nap előtt teremtetett – Teremtés könyve 1: 1-19

Teremtés könyve 1: 1-19

Valóban leírja a nevezett bibliaszakasz, hogy már létezett a „menny” és a „föld”, mielőtt Isten megteremtette a napot, mint égitestet, ami uralkodik nappal.

Valami mellet azonban ne menjünk el: Isten azt mondta, hogy legyen világosság: és lett világosság. Ezt a világosságot Isten nappalnak nevezte: ám nem a nap tette világossá ezt a nappalt! Hiszen ekkor a Nap (a napnak nevezett égitest) még nem teremtetett meg, hanem csak „napokkal” később. Azaz, a világosság, amiről itt szó esik, nem egy égitestből kiáradó fénynek volt köszönhető!

Akkor milyen nappalról beszélhetünk? Nyilvánvalóan nem a szó mai, vagy megszokott értelmében vehető nappalról.

Akkor vajon milyen mennyről esik szó az első versben, amikor „kezdetben teremtette Isten a „mennyet”? Annak figyelembevételével válaszoljuk ezt meg, hogy a fizikai értelemben vett „menny” vagy „égbolt” csupán a 6-7-8. versben teremtetett meg!
Tehát ha a „kezdetben” megteremtett menny nem a fölöttünk látható égboltot jelenti – márpedig a 6-7-8. versek szerint kijelenthetjük, hogy nem azt jelenti – akkor mit jelent?
Ha pedig megállapítottuk, hogy a „kezdetben” megteremtett menny nem a fizikai menny (vagy égbolt) akkor semmi alapunk nincs arra következtetni, hogy a „kezdetben” megteremtett föld a tulajdonképpeni földet jelenti, sőt, kijelenthetjük, hogy nem a földünkről van szó. Akkor miről van szó?

Isten a megteremtett „szárazat” csak a 10. versben nevezi „földnek”.

Amit mi hiszünk erről: a „kezdetben” megteremtett „menny” a szellemi világ létrehozására utal, a „föld” a fizikai világ létrehozására utal. Annál is inkább így van, mert ez a megteremtett valóság kietlenné és pusztává (tohu wa bohu) vált és sötétség volt jelen. Ezt a sötétséget oszlatta szét Isten a világosság megteremtésével, aminek forrása azonban nem a nap volt!

Ezek az itt nevesített „este” és „reggel”, illetve „napok” semmiképpen sem jelentenek a mostani értelemben vehető reggelt, estét vagy nappalt, hiszen nem voltak még égitestek, amelyek meghatározhatták volna a hajnalt vagy az alkonyt. Ezekben biztosan megegyezhetünk.

A föld, amit ma „földnek” hívunk, az azt körülvevő tengerrel együtt csupán a harmadik napon lettek megteremtve, elnevezve, és rögtön ezután egy „nappal” később létrehozta Isten az égitesteket, például a napot is. Azaz a gondolat, hogy egy „ősrobbanás” után lassan, évmilliárdok alatt rendeződött rendszerré a kozmosz, nem elfogadható a bibliai teremtéstörténet értelmében. Nem is hiszünk benne. Isten teremtése nem vett igénybe évmilliárdokat, de nem is csupán hat (24 órás) nap alatt történt, mert ez is ellentmond a szentírásnak. Azonban attól, hogy az úgynevezett „ősrobbanás” elméletet elvetjük (mert elvetjük!) nem csupán a lapos föld elméletének kizárólagossága marad meg számunkra, mint egyedüli választható opció.

Így tehát abból, hogy a föld hamarabb teremtetett, mint a Nap, nem vonhatunk le a föld formájára utaló következtetést. Főleg, hogy tényleg viszonylag „gyorsan dobálta össze” és állította pályájukra Isten a fizikai világ részét képező égitesteket. Isten szólt, és lett nap, lett hold, lettek csillagok.

Mindezek figyelembevételével vegyünk fontolóra még valamit a teremtés történetben, ami rendszerint elkerüli sokak figyelmét: a Genezis 2: 5-6

„Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremtette, még semmiféle mezei növény sem volt a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nembocsátott esőt a földre; és ember sem volt, aki a földet művelje. Azonban pára szállott fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét.”

Itt bizony az van leírva, hogy amikor a mennyet és a földet teremtette Isten, akkor még nem volt mezei növény a földön…! De nem azért, mert még nem teremtetett meg a föld, sem nem azért, mert nem volt mag a földben, hanem mert még nem bocsátott esőt a földre Isten, hogy a földben a (már meglévő!) magok kihajthassanak.

E versek alapján az alábbi megállapításokat kell tennünk:

1. a föld (egy bizonyos földnek nevezett hely) vagy már létezett a menny (szellemi világ) és a föld (fizikai világ) teremtésekor, vagy azokkal párhuzamosan (egy „időben”) lett létrehozva – ez utóbbi látszik jobban igazolhatónak a teremtés könyve alapján, hiszen a föld a fizikai világ részét képezi;
2. ennek a földnek a felszíne alatt megteremtett magvak voltak, amelyek készen álltak kihajtani és csak az őket megöntöző esőre vártak.
3. a pára először a földről emelkedik fel, nem a „mennyezeti égboltról” hullik alá (nem a menny fölött való vizekből) hanem felemelkedett a földről, pára lett belőle, majd ismét lecsapódva megnedvesítette a földfelszint.

A következő kérdéseket kell feltennünk…

1. milyen menny és milyen föld teremtésénél volt jelen (létezett már) a föld, az a bizonyos földnek nevezett hely? Ez a „kezdetben” megteremtett ég és föld, tehát a Teremtés 1: 1-ben nevezett föld, vagy a Teremtés 1: 10-ben nevesített föld?
2. Hogyan kerültek a magvak a földbe, ha a föld csak később lett létrehozva, de a növények is a harmadik napon teremtettek?

…és megválaszolnunk:

1. Minden kétséget kizárólag a Teremtés 1: 1-ben nevezett földről van szó a Teremtés könyve 2: 5-6-ban is, ez a héber szó a „ha’ares”. A Teremtés 1: 10-ben használt szó az „eres”, ami inkább jelent valóban szárazföldet, országokat, azaz a lakott földet (lakott világot), mint magát a földet.
2. Az itt nevezett föld nem egy „fokozatosan” kialakított objektum a kozmoszban, hanem „hirtelen” létrejött komplex és befejezett dolog – benne a magvakkal, a vízzel, továbbá „sárral”, mint az ember testének létrehozásához szükséges „összetevőkkel”.

Mindezen megállapítások és észrevételek jelentőséggel bírnak, illetve bizonyos módon szembe helyezkednek a szokásos és ismert teremtéstörténet magyarázatokkal, azonban nem találunk bennük közvetlen és szándékos utalást a föld formájára vonatkozóan; az ezekben a részekben használt kozmológiai fogalmak nem adnak alapot a föld naphoz vagy holdhoz, vagy egyéb égitestekhez viszonyított helyzetének meghatározására, sem pozíciójának tisztázására.

2.      Az univerzum teremtése befejezett – Teremtés 2: 1

Ahogyan az élőlények teremtése teljes, úgy a fizikai világ teremtése is befejezett – ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a Teremtő által létrehozott fajoknak egy részét a Lázadó és az ő angyalai a saját „teremtésükön” keresztül megrontották. Létrehoztak új, kevert, módosított (tisztátalan) fajokat, amelyek az új világ részét képezik. Azaz a teremtés befejezett, de a teremtett világ mai képe nem az eredeti teremtésnek a Teremtés könyvében leírt formáját mutatja. A világ tehát nem kimerevített, nem statikus, hanem magában hordozza a változás (változtatás) lehetőségét. És változik is!

Tehát Isten nem egy statikus rendszert hozott létre: a Nap, a Hold, a csillagok mind a maguk meghatározott útján járnak, tehát mozgásban vannak. Akkor is, ha a teremtés befejezett.

A teremtett fizikai világ átalakítása is Sátán egyik tevékenysége. A maga elképzelése szerinti sötét formára szeretné megváltoztatni a teremtett világot. Ez a „rés elmélet” egyik fontos üzenete: az örökkévaló Isten által megteremtett kies és ígéretes világ kietlenné és pusztává vált (tohu wa bohu) és Istennek ebben a kietlenné vált, megromlott, pontosabban megrontott sötét világban kellett ismét világosságot hoznia a teremtés ma is látható eredményének létrehozásával.

Összegezve: a teremtés befejezett, de a világ nem a változatlanság és hullamerevség statikusságában vesztegel, hanem dinamikusan él, mozog, változik, átalakul. Gondoljunk az ár-apály jelenségre, a folyók időnkénti kiáradására, visszahúzódására, az évszakok változatosságára és a környezet nyomukban történő átalakulására. De még a hegyek is mozognak, változnak, szigetek tűnnek el, hegyek bukkannak ki a tengerből. A föld egy élő rendszer, nem egy merev díszlet.

Ugyanígy a tágabb szférákban is megfigyelhetőek ezek a változások, lüktetések, átalakulások: szemmel láthatóak a hold méretének változásai, közeledései, távolodásai, a nap mozgásában látható, évszakok során megfigyelhető eltolódások, számos csillag egymáshoz való pozíciójának, mozgásának változásai.

A teremtés befejezettsége semmiképp sem utal kimerevített rendszerre, vagy arra, hogy ez a befejezettség egy mozdulatlan rendszer lenne. Arra vonatkozóan, hogy a felszínét tekintve lapos felület lezárását jelentené az ég, mint kupola, semmilyen adatot nem nyerhetünk ki a teremtés befejezettségének tényéből. A szentírásból ez nem olvasható ki, sőt, ennek ellenkezője látszik igazolhatónak. De haladjunk lépésről lépésre.

3.      A föld méretei ismeretlenek

Jób 38: 4-5
Jeremiás 31: 37
Példabeszédek 25: 3

Kezdjük Jób könyvével:

Jób 38: 4-5

„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt?”

Ez a rész nem arról szól, hogy maga a föld méretei nem megismerhetőek, vagy nem megmérhetőek. Itt a párbeszéd arról szól, hogy az Örökkévaló és Jób nincsenek egy „súlycsoportban”. Arra utal Isten, hogy Jób (vagy egyáltalán, az ember) sehol se volt, amikor alapot vetett és megtervezte ezt a világot, amikor szavának erejével létezésre hívta. Az ember még azt se tudja megmondani, hogy ki határozta meg méreteit! Semmit sem tud arról, hogy például milyen erők tartják fenn a Földet a helyén – azaz mire támaszkodnak oszlopai:

„Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét, amikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak?” (Jób 37: 6-7)

Gondolhatjuk-e ennek a versnek alapján, hogy itt valóságos, vagy szó szerinti oszlopokra gondol a szentírás írója?

Olvassuk tovább:

„És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött. Mikor ruházatává a felhőt tettem, takarójául pedig a sűrű homályt?” Jób 38: 8-9

Ha az „oszlopokat” szó szerint kell érteni, akkor tessék ezeket a verseket is szó szerint venni, és akkor bizony a tengerek ajtók (???) mögött valának, és anya szülte (???), szó szerint egy anyaméhből (???); a felhő egy kabát a sűrű homály pedig takaró.

A szentírás nem egy műszaki leírás, nem egy gyártmányterv kézikönyve – hagyjuk inkább, hogy a szentírás ne csak próza legyen, hanem a költészet eszközeit is használó verselés, gyönyörű szóképek varázsa.

…oszlopokon a föld. A gyülekezet „oszlopai” sem szó szerinti oszlopok, hanem olyan személyek, akiken nyugodhatnak terhek, akik megtartják a nehézségekkel terhelt közösséget, akikre támaszkodhat a testvérek közössége. Hasonlatok. Ne fosszuk meg ettől a szentírást.

Jeremiás 31: 37

„Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait: Én is megutálom Izraelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Károli)

„Ha majd megmérhető lesz az ég a magasban, vagy kikutatható a föld alapzata a mélyben, csak akkor vetem meg Izrael összes leszármazottjait azért, amit elkövettek! – ezt mondja az Örökkévaló!” (EFO)

Tegyük meg, hogy átlépünk a verselés és költészet eszközein, lehetőségein, ezúttal is vegyük fontolóra a leírottakat: valójában ki gondolja, hogy megmérhető az ég? Ma ezt valaki meg tudja válaszolni: mekkora az ég? Literben vagy méterben? Esetleg valamilyen tömeg mértékegységben, vagy hektárban…? Ugyanez a kérdés a föld mélyére vonatkoztatva: van ma valaki, aki bizton meg tudja mondani, hogy mit is rejt a föld mélye…?

No, ez a vers nem a mérés nehézségeiről szól. Hanem egy hasonlat arra vonatkozóan, hogy mennyire hűséges Isten az Ő választott népéhez, és szeretete nem válik utálattá. Ahogy a 36. vers is mondja: ha a teremtett világ törvényei megszűnnek, vagy a teremtett világ nem engedelmeskedik tovább e törvényeknek, akkor szűnik meg Izrael nép lenni az Örökkévaló szemében.

Ezek hasonlatok, amelyek szemléltetni hivatottak bizonyos dolgokat Isten lényére vonatkozóan, nem pedig reáltárgyak szerinti meghatározások, amelyek egyébként se illenének így a szövegkörnyezetbe.

Példabeszédek 25: 3

„Az ég magassága, a föld mélysége, és a királyok szíve kikutathatatlan („kifürkészhetetlen” *EFO).”

Nem mellesleg ez a vers sem a teremtett világ jellemzőinek definícióit hivatott tartalmazni, hanem a király vagy királyok általános jellemzőit szemléltetni.

Azonban itt is ugyanaz a helyzet, ami az előző, Jeremiástól idézett versben: attól, hogy az ég magassága és a föld mélysége nem kikutatható (ezt senki nem vitatja) még nem kötelezhető senki arra, hogy ne fogalmazzon meg ezekről általa megismerhető tényeket: az ég kék (legalábbis kéknek látszik), az ég olyan magas, hogy el tud tűnni egy magasan szálló madár, sőt, repülő is az emberi szem elől – tehát borzalmasan magas. A föld mélye magában rejt ásványokat, vizet, olajat, titkokat, érceket, barlangokat, romokat – de még csak piciny töredékét sem ismerjük a valódi mélységének és titkainak.

…de hogy jön ide a föld formája vagy alakja és a kozmológia, vagy egyáltalán a föld méretei? Az említett versek egyszerűen nem ezzel foglalkoznak és még csak közvetett módon sem hordoznak magukban az ún. bibliai kozmológia szempontjából idevonatkozó üzenetet.

4.      A föld korong vagy kör, nem egy labda

Ézsaiás 40: 22
Jób 38: 13-14

Ézsaiás 40: 22

„Aki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói, mint sáskák előtte, aki az egeket kiterjeszti, mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, hogy lakjanak benne;”

„…a föld kereksége…”

Mi van ideírva valójában?
A kerekségnek fordított héber szó a ḥûḡ (khoog), Strong H2328 és 2329.
Jelentése: circle [kör], sphere [gömb] – Gesenius’ Hebrew-Chaldee Lexicon.

A Brown-Driver-Briggs Hebrew and English lexikon a szóban forgó héber szóra a khûg (חוּג) -ra ezt írja: ‘a modern héberben egy gömböt khûg-val jelölnek’.
A héber khug szó arab megfelelője a „kura”, aminek jelentése labda, és ezt a szót használják a Van Dyck-Boustani Arabic Bible (1865) bibliában az Ésaiás 40:22-ben, a khûg fordítására.

A tizenhatodik századi Santes Pagnino fordította ezt a szót szphaerának, valamint Benedictus Arias Montanus és François Vatable globus-nak. A tizenhetedik századi Giovanni Diodati Biblia is használta a globust, a tizennyolcadik századi holland hebraista Campeius Vitringa pedig az orbit (orbis). A spanyol Jeruzsálemi Biblia „gömböt”, az olasz Riveduta Biblia pedig „globo”-t használ.

Az Ézsaiás 40:22-ben körnek fordított eredeti nyelvű szó gömbnek is fordítható. Egyes bibliafordítások a következőket írják: „a föld földgömbje” (Douay-verzió) és „a kerek föld” (Moffatt).

Ehhez nem akarunk hozzáfűzni semmit.

Jób 38: 13-14

„Te rendelted a hajnalfénynek, hogy ragadja meg a Föld sarkait, és rázza le a gonoszokat róla; amikor a föld átváltozik, mint azt agyag, mikor pecsétet nyomnak rá, mint mikor új ruhába öltözik valaki.” (EFO)

Itt a lényeges rész, hogy az versben az van leírva, hogy a földnek sarkai (szélei) vannak. Ez arra utal a lapos föld támogatói szerint, hogy a kerek és lapos földnek a valóságos és létező széleire történik itt utalás, azaz szó szerinti értelemben kell venni a föld sarkait, széleit. Értjük a gondolatot, de akkor legyünk következetesek és vegyük szó szerint az egész idézett részt, aminek értelmében viszont a szó szerinti hajnalfény szintén szó szerint lerázza a szó szerinti gonoszokat arról. Ezt meg ugye senki sem szeretné szó szerint venni. Emiatt ezt a verset nem találjuk felhasználhatónak az ún. „lapos föld” bizonyítására. Ezen kívül egy kerek formának nagyon nincsenek „sarkai”.

Ismét csak elmondjuk: ne fosszuk meg a bibliát (és annak íróit, vagy magát az Örökkévalót!) a költői eszközök alkalmazásától.

5.      A földet nem görbével, hanem egyenessel mérik

Jób 38: 5

„Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt?” (Károli)

„Tudod-e ki szabta meg méreteit? Ki mérte meg mekkora legyen?” (EFO)

A héber szövegben nincs ott mérőzsinór szó, ami igen lényeges tény, de ezt tegyük félre, értjük, hogy az ókorban mérőzsinórral mérték a távolságot – legalábbis egy bizonyos határig. És ezen van a hangsúly. Kár lenne ezt a „megmérést” firtatni, a vers üzenete az, hogy az ember az Örökkévaló által teremtett föld méreteinek felfogásához igen kicsiny lény – és ez ma sincs másképp, amikor számadatokkal tudunk valamit a hegy magasságáról mondani! Mondhatjuk, hogy a Mount Everest 8850 méter magas, de ezek csupán számok, az ember csak egy számot tud a mérésének eredményeként megadni. De hogy ez a szám valóságosan mekkora (az embert agyonnyomó) hatalmasságot jelent, még azok sem fogják fel, akik ott élnek a Mount Everest árnyékában, vagy akár tízszer megmászták. A föld mérete pedig felfoghatatlan a hegyek bármelyikéhez képest.

A problémát itt is az okozza, hogy a biblia versének valódi mondanivalóját, üzenetét nem értjük meg, nem azt értjük meg belőle, amit a kifejezni akar. Olvassuk el a folytatását:

„Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét?” (Károli)

„Mire támaszkodnak a Föld oszlopai? Ki helyezte el sarokkövét?” (EFO)

Ha ezt a részt szó szerint vesszük, mintha egy objektív leírása lenne a földnek, mint objektumnak, akkor ez a (lapos vagy gömbforma) dolog, amin élünk, bizony oszlopokra helyeztetett. De akkor valóban, mire támaszkodnak az oszlopok…? Mekkorák az oszlopok? Hány oszlopról van szó? Ha egy építészeti műleírásról van szó, akkor igencsak hiányos. Ám meglehetősen jelentőségteljes, ha az üzenet leglényegét akarjuk felfogni, befogadni.

Vannak igen komoly versek az írásokban, amelyeket nem szabad szó szerint érteni, mert elvész a lényeg. Az oszlop szó a köznyelvben is használatos kifejezés: például az „egyesület oszlopos tagja” kifejezésben – itt kinek jutna eszébe az oszlopok szó szerinti jelentését figyelembe venni?

„Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa!” – ezek Kossuth Lajos szavai. Itt vajon szó szerinti oszlopokra gondolt a szónoklata során?

Az oszlop átvitt értelemben jelent támaszt; megtartó erőt, erősséget; segítőt, védelmezőt, pártfogót, de gyámolítót is. Miért kellene a biblia földet megtartó oszlopai említésekor szabályszerű és fizikai oszlopokra gondolnunk?

6.      Az utak egyenesek, nem görbék

A fenti kijelentéshez társított magyarázattal szolgáló versek az alábbiak, de megvizsgálva őket sajnos nem találtunk bennünk a téma szempontjából használható információt, a legjobb akarattal sem tudtuk felruházni őket a téma szempontjából idevonatkozó üzenettel.

1 Sámuel 6: 12
Zsoltárok 5: 8; 27: 11
Ézsaiás 40: 3
Jeremiás 31: 9
Máté 3: 3
Márk 1: 3
Lukács 3: 4
János 1: 23
Cselekedetek 16: 11; 21: 1
Héberek 12: 13

Ezek a versek a téma szempontjából teljesen irrelevánsok, nem a témához kapcsolódóak. Említésre sem méltó egyik sem.

7.      A vizek egyenesek, nem görbék

Jób 37: 10

„Isten lehelete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.” (Károli)

„Isten leheletétől megfagynak a vizek, a vizek felszíne jégtükörré dermed.” (EFO)

Nem kell nagy szövegértési készség, hogy lássuk: itt nem a vízfelszín geometriai alakjának kérdését elemzi a vers írója. Vagy ha igen, akkor legyünk konzekvensek és értsük meg azt is, hogy Isten lehelete is fagyos… Legyünk következetesek.

A szentírásból megtudjuk, hogy Isten „lehelete” a szent szellem. Amikor a szent szellem megjelent, kitöltetett, nem, hogy nem fagyott le senki és semmi, hanem egyenesen „kettős tüzes nyelvek” ültek mindenkire a felházban jelenlévők esetében. Ne lássunk bele ebbe a versbe sem olyan jelentéstartalmat, ami nincs benne elhelyezve.

8.      A földrengések megrázzák a földet, de nem mozgatják

2 Sámuel 22: 8
Ézsaiás 13: 13
Jelenések 6: 12-13

2 Sámuel 22: 8

„Akkor rengett és remegett a föld, az égnek fundamentumai inogtak, és megrendültek, mert haragudott Ő.” (Károli)

„Remegett a föld és reszketett, még az egek alapja is remegett, mert az Örökkévaló haragra lobbant!” (EFO)

Itt valóban írja, hogy remegett a föld, de ebből nem következik, hogy nem mozgott – ez nincs megírva. Ráadásul: értem, hogy van a földnek alapja (a lapos föld hívei szerint ezek oszlopok), de mi képezi az egek alapjait, mert ugyanis azok is remegtek, inogtak. Nyilvánvaló, hogy nem földi alapokon áll az „ég”. Ezt a verset másképp kell érteni.

Ezékiel 13: 13

„Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a Seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján” (Károli)

„Megrázom az eget, megrendítem a földet. Bizony, kimozdul helyéről a föld, az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt, izzó haragja napján” (EFO)

Nos, nem tudom, mit nem lehet ezen érteni, de itt éppenséggel pont arról beszél a szentírás, hogy a föld bizony képes elmozdulni.

A Jelenések 6: 12-13 irreleváns a téma szempontjából, de ha tovább olvassuk, akkor láthatjuk, hogy a 14. versben ismét pont arról beszél az írás, hogy minden hegy és minden sziget elmozdul a helyéből.

9.      A föld rögzített, mozdulatlan, mozdíthatatlan

Zsoltárok 33: 9
Zsoltárok 93: 1
Zsoltárok 96: 10
Zsoltárok 104: 5
Zsoltárok 119: 89-90
Ézsaiás 45.18
Zakariás 1: 11
I. Krónikák 16:30

Zsoltárok 33: 9
Irreleváns

Zsoltárok 93: 1

„Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: erőt övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.” (Károli)

„Uralkodik az Örökkévaló, mint Király! Dicsőségbe öltözött, királyi méltóság a palástja, s erejét öltötte magára! Megerősítette a világmindenséget, hogy szilárd legyen, hogy ne inogjon.” (EFO)

Zsoltárok 96: 10

„Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; Ő ítéli meg a népeket igazsággal.” (Károli)

„Mondjátok a népeknek mindenütt: Az Örökkévaló uralkodik, mint Király, Ő tartja fenn és kormányozza a világot, hogy szilárdan álljon és ne inogjon meg.” (EFO)

A Károli által ezekben a versekben „földnek” fordított héber szó a „tebel”, ami jelenti valóban földet is, ám jelenti magát a világmindenséget, világot (univerzumot) is, ahogy az EFO adja vissza.
Azonban van még egy további jelentése: gömb. Talán ezzel ne vitatkozzunk.

Ha megvizsgáljuk a vers vonatkozó részének üzenetét, egészen világos, hogy nem a föld fizikai mozdulatlanságát hivatott bemutatni, hanem azt, hogy az Örökkévaló által teremtett világmindenség törvényei rendíthetetlen megbízhatósággal tartják fenn az univerzum összességét – beleértve természetesen magát a földet is. A teremtett világ stabilitásához nem fér kétség, ez a versek üzenete, azonban ez a stabilitás egyáltalán nem jelent mozdulatlanságot. Elég csak felnézni az égre.

Zsoltárok 104: 5

„Ő fundálta a földnek oszlopait, nem mozdul az meg soha örökké.” (Károli)

„A földet szilárd alapokra építetted, hogy örökké biztosan álljon.” (EFO)

A Károli által itt „oszlopnak” fordított héber szó a legjobb indulattal sem jelent oszlopot, csupán amiatt fogadható el, mert Károli nem héberből fordított, ám amit a versben ki akar fejezni az oszlopokkal, az hűen mutatja, hogy ezen (tartó) oszlopok bizony stabil alapokon (fundamentumon) állnak, nem fognak kimozdulni a helyükből és nem fog a föld valamilyen ok miatt kimozdulni a rendelt helyéből.

Ugyanezt üzeni az EFO bibliafordítás is.

Azonban hazudik Károli, vagy hazudik a biblia? Ugyanis a szentírásból tudjuk, hogy a föld igenis ki fog mozdulni a helyéből, illetve igenis meg fog inogni a végidők Teremtő által előidézett kataklizmái során.

De meg kell értenünk valamit. Ez a vers is az Örökkévaló teremtésének összetettségére, megbízhatóságára, a minket körbevevő világ törvényeinek stabilitására utal, ami magát a Teremtőt dicséri. Olvassuk csak el a 104. Zsoltárt egészében, az idézett vers előtti és utáni verseket is. Vajon nem egy gyönyörű bemutatása mindez a zsoltár a világ isteni rendhez való illesztésének?

Vagy értsük racionalista módon? Mert akkor ezeket a verseket is racionalizáljuk: Isten a felhőkön, mint szekéren utazik – de mi húzza a szekeret? Ugyanis a szekér egy vontatott iga, ami kerekeken gurul. Ne legyünk ennyire szűklátókörűek. Ha azt mondom egy emberre, hogy ő a közösség egyik oszlopa, akkor ugyan ki az, akinek egy márványoszlop jut az eszébe, és az illető személyét egy oszlopként látja maga előtt megjelenni? A fogalmi gondolkodásra képes ember arra is kapott képességet, hogy asszociatív módon legyen képes alkalmazni a nyelv adta lehetőségeket mind a beszédben, mind az írott szövegekben. Ahogyan az Örökkévaló a szentírásban, úgy mi, emberek is jól tesszük, ha nem ragadunk le a racionalista gondolkodásnál, amit egyébként még az ateista, materialista kommunizmus költői is képesek voltak egy-egy költemény erejéig félretenni, nyilván a rendszer által megszabott keretek között.

Zsoltárok 119: 89-90

A 89. vers irreleváns.

A 90. vers:

„Nemzedékről nemzedékre van a Te hűséged, Te erősítetted meg a földet és áll az.” (Károli)

„Hűséges vagy, Uram, nemzedékről nemzedékre! Megalapoztad a földet, és az szilárdan áll!” (EFO)

Nem tudom kinek van kétsége afelől, hogy a föld, amelyen élünk, állunk, szilárdan áll, de én a magam részéről kifejezetten úgy érzem, hogy nem inognak a lábaim. Éltem át földrengéseket, tudom, hogy milyen az, amikor inog a lábam alatt a föld. Ez a mi földünk áll, mint abban a bizonyos katiban a gyerek. Stabil és nem inog meg. Amikor meginog, azt észrevesszük.

Itt is ugyanazt tudjuk mondani, mint amit korábban: aki ezzel a verssel csupán a föld (lapos) alakjára és fizikai mozdulatlanságára történő következtetést képes levonni, az nem érti a szöveg valódi üzenetét és nem képes felülemelkedni a sátáni száraz racionalizmuson és kényszerességen.

A biblia elsősorban nem természetrajzi leírásgyűjtemény, sem nem kozmológiai kézikönyv. Ha az ember azzal foglalkozna, amiről a biblia valójában szól, mégpedig az Örökkévaló és az általa Felkent Fiú személyével, a bűnbeeséssel, a bűnnel, majd a megváltás munkájával és az Isten Királyságával, akkor meghallaná az Isten szellemének vezetését és lehullana a lepel az emberek elméjéről, ami elfedi a szentírás üzenetét.

Ézsaiás 45: 18

„Mert így szól az Úr, aki az egeket teremté; Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt és megerősítette; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!”

A vers irreleváns, mert a pl. Károli által használt kifejezés (megerősítette) hiányzik a héberből (ezért pl. az EFO-ból is), a vers arról szól, hogy a földet az Örökkévaló (YHWH) teremtette, hozta létre és nem valami semmitmondó célból, hanem az embernek szánt otthon gyanánt!

Zakariás 1: 11

A vers irreleváns, nem a teremtett földről beszél, hanem arról a földről, amit egészében bejártak az angyalok, az pedig Júda földje, benne Jeruzsálemmel – ez a föld „csendesen pihen” (héberből fordítva) illetve „nyugalom és béke” uralkodik benne (EFO).

Ennek a versnek nincs köze a föld mozgásához, mozdulatlanságához. Olvassuk el az egész fejezetet és láthatóvá válik.

I.Krónikák 16: 30

„Rettegjen az egész föld az Ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.” (Károli)

„reszkessen előtte minden ember! Ő erősítette meg az egész Földet, hogy ne inogjon.” (EFO)

„Reszkessen előtte az egész föld! Szilárdan áll a világ, nem fog kimozdulni.” (héberből)

Ismét szeretném kiemelni a héber szót, amit Károli által „föld kereksége” szavakkal kapunk vissza, az EFO-ban „az egész Föld” kifejezéssel. Ez a héber szó a korábban (Zsoltárok 96: 10-ben) említett „tebel”, aminek jelentése: föld, világmindenség, világ (univerzum), illetve gömb. Bizony.

Ez a vers egyrészt kiemeli az Örökkéveló nagyságát, az emberhez nem mérhető hatalmát, továbbá arról biztosít minket, hogy az Őáltala megteremtett világ olyan módon van „megerősítve” Isten fizikai törvényei által (mondhatjuk nyugodtan: oszlopai által) hogy nem kell annak bármilyen megingásától, vagy összeomlásától tartanunk.

Hogy jön ide a lakóhelyünk geometriai alakja? Ez a vers nem képezheti alapján a lapos föld bibliai bizonyításának.

10. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.”

Zsoltárok 46: 10

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a pogányok közt, felmagasztaltatom a földön.” (Károli)

„Az Örökkévaló mondja: tegyétek le a fegyvert, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten, akit az összes népek magasztalnak, és az egész világ tisztel és fél.” (EFO)

A vers irreleváns – legalábbis a föld formája szempontjából.

11. A földnek oszlopai vannak, és nem függ semmin

1.Sámuel 2: 8
Jób 9: 6
Jób 26: 7
Zsoltárok 75: 3
2 Péter 3: 5

1.Sámuel 2: 8

„Felemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy ültesse hatalmasok mellé, és a dicsőségnek székét adja nékik; mert az Úré a földnek oszlopai, és azokra helyezé a föld kerekségét.” (Károli)

„Felemeli a szegényt a porból, felkarolja a koldust a szemétdombról, s a fejedelmek mellé ülteti, dicsőség trónjára helyezi, mert az Örökkévalóé az egész Föld, s annak minden tartóoszlopa, hiszen Ő teremtette azokat.” (EFO)

A rész szó szerinti fordítása: „Ő helyezte a földet annak tartóoszlopaira”.

Ha szó szerint vesszük az „oszlopok” szót, akkor szeretnék választ kapni arra, hogy ezen bizonyos „tartóoszlopok” vajon min állnak. Akkor vegyük a „bibliai kozmológiát”, mint bibliatudományi tárgyat, vagy önálló teológiai tudományt, és válaszoljuk meg teljesen ennek a bizonyos „kozmológiának” a továbbiakban felmerülő kérdéseit is. Azonban a biblia – ahogy korábban írtam – nem azért íródott, hogy a földet körülvevő világról beható és részletes vagy természettudományos képet adjon.

De válaszoljuk meg, hogy a versben megfogalmazott kép mit akar kifejezni.

A vers inkább szól az Örökkévaló szuverenitásáról, hatalmáról, vagy arról, hogy hatalmában áll „királyokat tenni és királyokat dönteni” (Dániel 2: 21), vagy éppen „kegyelmezni, akinek kegyelmezni akar” (II.Móz.33: 19). Hatalma nagyságát mutatja, hogy olyan erős „oszlopokat” volt képes teremteni, amelyekre ráhelyezhette még magának a földnek a hatalmasságát is.

Az, hogy a földet helyén tartó erőket, általa létrehozott törvényeket „oszlopokként” írja le, amelyekre ráhelyezte a földet, egyszerű szemléltetése a hatalomnak, ami képes a földet pozícióba helyezni, nem pedig realisztikus, vagy képszerű modellezése egy valóságos szerkezetnek a földől és az azt tartó szó szerinti oszlopokról.

Ha az oszlopokat szó szerint kellene venni, akkor vegyük szó szerint a Jób 26: 11-ben is, ahol az egekről írja, hogy oszlopai megrendülnek. De kinek jutna eszébe itt szó szerint venni, hogy az egeket „oszlopokra” helyezte az Isten? Könnyebb azt mondani, hogy a föld oszlopokon áll, azt úgysem látja senki, de az egek oszlopait mindenki látná – már ha lennének ilyen szó szerinti oszlopai az egeknek. Legyünk értelmesek és értsük meg a bibliai képek használatát és értelmezésük egyszerűségét.

Jób 9: 6

„Aki kirengeti helyéből a földet, úgy, hogy oszlopai megrepedeznek.” (Károli)

„Megrengeti a Földet, megrázza alapjait.” (EFO)

A héber szó itt az „ammud” mi oszlopot, pillért, állványt jelent. Azt az erőt mutatja be a vers, amivel az Örökkévaló valóban rendelkezik, amivel helyére illesztette a földet, de amely erővel képes kimozdítani is a helyéből a földet – vagy éppen megállítani minden égitest mozgását. Érdemes megfigyelni és megérteni, hogy egyébként miről beszél ezekben a versekben Jób. Ami itt megjelenik: szókép, hasonlat. Nem a föld valós pozíciójának bemutatása a vers célja. Ha azt mondom, hogy valakinek kimozdultak a helyéből a házasságának a tartóoszlopai, akkor ki az, akinek a szemei előtt repedező (pl. kő) oszlopok jelennek meg?

Jób 26: 7

„Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.” (Károli)

„Ő terjesztette ki az ég boltozatát messze északra, az üres térben, felfüggesztette a Földet a semmi fölé.” (EFO)

Itt két szót érdemes megvizsgálni.

Az első szó, amit a Károli fordítás „üresség” szóval, az EFO biblia az „üres tér” szavakkal ad vissza. Ez a héber szó a „tohu”. Jelentése: formátlanság, üresség, zűrzavar, káosz, semmi. (Ez a szó jelenik meg a „tohu wa bohu” kifejezésben is)
Ez a rész viszont valóságosan leírja azt, amit a földön álló ember megtapasztal, aki a messze északra függeszti a tekintetét: maga az észak, mint az égtáj meghatározó mutatója, messze az északi sark fölött helyezkedik el, és nem egy pont, hanem kiterjesztett valóság, ami egy üresség fölött van – ahogy e vers is bemutatja.

A második szó a héber „belimah”, aminek jelentése „semmi”, „semmit sem tartalmazó”, „üresség”.

Nem kerülhető meg a kérdés, hogy akik erősködnek a földnek oszlopokon történő elhelyezése mellett, vajon miért nem veszik figyelembe azt, hogy itt, ebben a versben nem „rajta van valamin” a föld (például oszlopokon) hanem éppenséggel pont ellenkezőleg: azt találjuk, hogy szó szerint „felfüggesztett” vagy „felakasztott” helyzetet ír le, mint pozícióját a földnek, ami ráadásul egy ürességben, semmit sem tartalmazó térben történő „felfüggesztést” ír le. Ehhez pedig csak adalékként: a „belimah” szó a modern héber nyelvben az „üresség” mellett azt is jelenti, hogy „űr”, a magyarhoz hasonlóan.
Ezen kívül a racionalizmus, mint megközelítés mentén érvelők itt miért nem kezdenek el azon gondolkodni, hogy vajon mire, vagy mivel „függesztette” fel a földet az Örökkévaló? Kötéllel, lánccal? Nem cinikus a kérdés, inkább az oszlopokon történő elhelyezés érvelésének logikáját célozza meg.

Mindezeken kívül el kellene dönteni, hogy most akkor „rajta” van valamin a föld, vagy „függesztett” pozíciója van? Nyilvánvalóan nem mondhat ellent a szentírás önmagának. Nem is mond. Egyszerűen felesleges keresni a bibliában a föld elhelyezésének műszaki leírását.

Zsoltárok 75: 3

„Megrendül a föld és annak minden lakosa; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.” (Károli)

„Mikor remeg az egész Föld, és minden lakója reszket, én tartom meg annak oszlopait. Szela.” (EFO)

„Megolvad a föld és minden lakója, de én szilárdan felállítom (megerősítem) annak oszlopait” (héber)

Nem szeretném megismételni, amit az „oszlop” kifejezés kapcsán korábban többféleképpen kifejtettem, itt is érvényes minden, amit ezzel kapcsolatosan elmondhattam. Marad az egyetlen józan paraszti ésszel is elfogadható magyarázat: a szentírás írói metaforákat is használtak. Nem szentségtörés.

2 Péter 3: 5

„Mert készakarva nem vesznek tudomást arról, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;” (Károli)

„Ezek a gúnyolódók szándékosan nem akarnak emlékezni arra, hogy Isten a szava által teremtette az eget és a földet réges-régen, majd a szárazföldet a víz által formálta ki, és a vízből hozta elő.” (EFO)

A vers a téma (lapos föld) szempontjából nem tartalmaz releváns, vagy szóra érdemes információt.

A vers azonban a teremtést tagadó ateisták vagy ősrobbanás hívők számára fontos üzenettel bír: aki gúnyolódik a teremtésben hívők hitén, az nem egyszerűen vak, hanem szándékosan tagadja az igazságot és hagy figyelmen kívül tényeket.

Vannak, akiknek ez a vers a tudomány híveinek „laposföldesek” hitén való gúnyolódásáról beszél, arról, ahogyan összemosolyognak a személyén, gúnyt űznek belőle, miután kiderül, hogy az illető a laposföldben hisz.
Valóban nem kellemes dolog gúny tárgyává válni. Valóban nem jó érzés, amikor lenéző megvetéssel illetnek minket a hitünk miatt.
Azonban Jézus előre figyelmeztetett, hogy ha őt üldözték, akkor minket is üldözni fognak. Azt mondja, hogy áldottak és boldogok vagyunk, ha gyaláznak minket.
Azonban azt nem mondta, hogy akkor is áldottak vagyunk, ha a lapos földbe vetett hitünk miatt gúnyolódnak rajtunk. Azt mondta, hogy „Áldottak vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem.” (Máté 5: 11)
Azaz akkor vagyunk áldottak, ha KRISZTUSBA VETETT HITÜNK MIATT szenvedünk gyalázatot – nem pedig a kozmológiai látásmódunk miatt.

12. A földnek egy geometriai értelemben vett sík felülete van

Teremtés könyve 1: 29
Teremtés könyve 4: 14
Teremtés könyve 6: 1
Teremtés könyve 6: 7
Teremtés könyve 7: 3
Teremtés könyve 7: 4
Teremtés könyve 8: 9
Teremtés könyve 11: 8
Teremtés könyve 11: 9
Teremtés könyve 41: 56
Kivonulás könyve 32: 12
Kivonulás könyve 33: 16
Számok könyve 12: 3
5 Mózes 6: 15
5 Mózes 7: 6
1 Sámuel 20: 15
1 Királyok 13: 34
Jób 37: 12
Zsoltárok 104: 30
Jeremiás 25: 26
Jeremiás 28: 16
Ezékiel 34: 6
Ezékiel 38: 20
Ezékiel 39: 14
Ámos 9: 6
Ámos 9: 8
Zakariás 5: 3

Nem idézem be a fenti bibliai verseket, mert egy szó az, ami releváns a téma szempontjából, és ami mindegyik jelzett versben megjelenik. Ez a szó a héber „panim” vagy paneh”, amely szavakat minden esetben úgy ad vissza a Károli biblia, hogy a „föld színén”. Az EFO pedig a fentiekből kilenc versben használja a „föld színén” formát, egy helyen azt írja, hogy „világ”, egy helyen, hogy „egész ország”, majd minden másik versben csak annyit ír: „a földön”.

Mit jelent a „panim” (vagy „paneh”) szó? Arc, felület, felszín. A héber szótár így fogalmaz: „egy dolognak a szemlélő által látható felszíne”.

Lehet-e önmagában a „panim” (felület, felszín) szóból annak a bizonyos felületnek a jellegére, formájára következtetni? Nem. A „panim” egyszerűen felszínt jelent. A sík üvegből készült akvárium külső felületére is a „panim” szót használja a héber, és a gömb formájú akvárium külső felületére utalva is ugyanúgy a „panim” szót használja. Ha különbséget akar tenni, akkor a „panim shtuchot” – sík felszín, illetve a „panim meukal” – íves felszín kifejezéseket alkalmazza, ahogy a magyarban is szükséges egy jelző szó (sík vagy íves).

Emiatt a felsorolt versek nem adnak semmilyen kiindulási alapot arra vonatkozóan, hogy a földnek a „felszíne” ívelt gömb lenne, vagy éppenséggel lapos. A verseket nem tudjuk figyelembe venni a téma szempontjából.

13. A vizeknek egy geometriai értelemben vett sík felülete van

Teremtés könyve 1: 2
Teremtés könyve 7: 18
Jób 38: 30

Ezeket a verseket sem szükséges beidézni, mert ezekben is a „panim” vagy „paneh” szavak jelennek meg, ezért amit az előzőekben leírtam, az itt is érvényes.

Ezek a versek nem állítják, hogy a víz felülete határozottan sík lenne, sem azt, hogy ne lehetne domború.

14. A földnek végei vannak

5 Mózes 28: 49; 5 Mózes 28: 64; 5 Mózes 33: 17; 1 Sámuel 2: 10
Milyen értelemben használják a versek a qatseh, ephes (vége, határa valaminek) szavakat?

Jób 38: 13

„Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.” (Károli)

„Te rendelted a hajnalfénynek, hogy ragadja meg a föld sarkait, és rázza le a gonoszokat róla.” (EFO)

Komoly szövegértési nehézségei vannak azoknak, akik ebből a versből bári módon a föld, mint objektum alakjára vonatkozó adatokat akar kiolvasni belőle. A föld „sarkai” ugyanannyira képletesen értendő, mint az, hogy a földről, mint valami lepedőről lerázhatóak lennének a gonoszok, ahogyan például a plédet kirázzuk a rajta lévő rovaroktól.

Zsoltár 72: 8 és Zakariás 9: 10

A föld határai: egyik tengertől a másik tengerig, illetve nagy folyamtól a tengerig (mint a föld határáig). Szárazföldekre vonatkozó leírás inkább, semmint a föld fizikai határaira vagy végeire vonatkozó, vagy arra utalni akaró leírás.

Zsoltár 135: 7 – Bölcs ember nem gondolja komolyan, hogy a felhők egy lapos föld „szélein” keletkeznek, sem azt, hogy a szeleket „rejtekhelyek” vagy „tárházak” őrzik, ameddig ki nem hozza onnan az Örökkévaló. Ezek a versek nem földrajzi, vagy éghajlati események realisztikus leírásai.

Példabeszédek 17: 24

„Az eszes ember a bölcsességre tekint; a bolond szemei pedig a föld végén kalandoznak.” (Károli)

„Az értelmes a bölcsességen tartja a szemét, az ostobák pedig távoli dolgokról álmodoznak” (EFO)

Itt is meg kell érteni a vers mondandóját, nem pedig olyan téves következtetéseket levonni (nevezetesen, hogy a földnek „végei” vannak) amelyeket egyáltalán nem akar üzenni a vers. Ezen kívül érdemes megfigyelni, hogy kiket nevez bolondnak a vers.

Ézsaiás 43: 6 – ahogyan észak, dél, úgy a föld határai megfoghatatlanok.

Dániel 4: 22

Ezzel érdemes foglalkozni.

„Te vagy az, ó király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedett és felér az égig, és hatalmad a föld végéig.” (Károli)

„Ez a fa te vagy, uram, királyom! Mert hatalmassá és erőssé lettél, nagyságod az égig ér, uralmad kiterjed a lakott föld széléig” (EFO)

Ez a vers és az EFO fordítás mutatja be igazán a mondanivalót, a vers valódi üzenetét. A „föld vége” vagy a „föld határai” mindig az akkor ismert világ, a lakott világ távoli végét hivatott kifejezni.

Olvassuk el a 20. verset:

„A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre.” (Dániel 4: 21 Károli)

„Álmodban egy hatalmas és erős fát láttál, amelynek teteje az égig ért, és az egész földön látható volt.” (Dániel 4: 20 EFO)

Ez a vers a király uralmának kiterjedt voltát mutatja be. Ezt mondja: „ellátszik az egész földre”, illetve „az egész földön látható”. A király, Nabukodonozor, vajon az egész föld fölött uralkodott? Nyilvánvalóan nem. Azonban olyan nagy birodalom fölött gyakorolt hatalmat, amire az akkori idők léptéke szerint méltán mondhatták, hogy az „egész föld” – de vajon az akkori Kína vagy India királyságai benne foglaltattak ebben az „ellátszik az egész földre” meghatározásban? Mindenki válaszolja meg magának, és értse meg mit jelent az „egész föld” és a „földnek határai” kifejezések.

Amit a számunkra nem jelent: nem jelenti azt, hogy ez a vers bizonyítaná, hogy a földfelszín lapos és csak megfelelő „optika” kérdése, hogy ellássunk a „végére”.

15. A földnek sarkai vannak

Ézsaiás 11: 12
Jelenések 7: 1

Ézsaiás 11: 12

„És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izrael elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.” (Károli)

„Mert magasra emeli zászlaját, jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izrael szétszórt fiait az egész földről, összeszedi Júda elszéledt leányait a négy égtáj felől.” (EFO)

A Károli fordítás szerint a földnek „szárnyai” vannak. Vegyük szó szerint?

Az EFO viszont pontosan visszaadja a mondanivalót.

Jelenések 7: 1

„Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.” (Károli)

„Ezután egy-egy angyalt láttam a Föld négy sarkánál állni, akik visszatartották a Föld négy szelét, hogy se a földön, se a tengeren, se a fákra ne fújjon a szél.” (EFO)

A Jelenések könyvéből önkényesen szó szerint venni valamit különösen veszélyes, mert az egész könyv szimbólumok tárháza. Ebből a versből ugyanaz a négy égtájra utaló üzenet jön át, mint ami az Ézsaiás fenti verséből.

Ráadásul abból, hogy „sarkai” vannak a földnek, az a kép jelenik meg, hogy az alapformája minimum négyszögletes – hiszen sarkai a körnek nincsenek. Most akkor a Biblia „földkerekség” kifejezése hogyan illeszkedik ahhoz, hogy „sarkai” is lennének a földnek? Legyünk bölcsek és lássuk meg mit mond a Szellem a gyülekezeteknek (ha már Jelenések könyve).

16. Égbolt vagy kupola

Teremtés 1: 6-8; 14-18; 20; 7: 11; 8: 2
Jób 37: 18
Zsoltárok 19: 1; 150: 1
Ézsaiás 40: 22
Ezékiel 1: 22-26; 10: 1
Dániel 12: 3

A héber szó, amelyre építve, a felsorolt igehelyekre alapozva „kupolaként” hivatkoznak az égboltozatra, a „raqia”.
A RAQIA jelentése: kiterjedés, kiterjesztett felület, égboltozat, látható égboltozat. A „raqa” gyökből származik, jelentése: „kiterülni” vagy „nyújtani”.

Az ókori közel-keleti kontextusban az égbolt fogalma általános volt, gyakran szilárd kupolaként vagy boltozatként ábrázolták, amely visszatartotta a kozmikus vizeket. Az égboltot az isteni és a földi birodalom közötti határnak tekintették, kiemelve a teremtés rendjét és szerkezetét, ami a szellemi és a fizikai világ közötti egyértelmű határra vonatkozik, ami maga a látható égbolt, és ennek láthatósága benne rejlik magában a raqia szóban is.
Ezen kívül van egy héber kifejezés, ami szintén a „raqa” szóból ered és egy félgömb alakú edényre vonatkozik (de ebben az esetben a „félgömb” rész alul van, és felül a behatárolt „sík”).

Régi szempont a teremtés könyvének olvasása során, hogy minden, amit ott olvashatunk leírva egy, a földön helyet foglaló ember szemszögéből került leírásra. Mindent egy földön tartózkodó ember nézőpontjából fogalmaz meg. Ennek jegyében értelmezendő. Ha a városok magas épületei közül kimegyünk egy sík területre és ott helyet foglalunk, akkor könnyen telepedhet ránk az érzés, hogy egy „kupola” alatt ülünk, akár éjjel, akár nappal tesszük meg. Ennek jegyében ez a „kupola érzés” önmagában nem értékelhető a minket körülvevő égboltra vonatkozó pontos geometriai forma meghatározásának. Azonban, ha egy lapos földön ülve képzeljük ezt el, akkor a „kupola széleihez” közeledve a kupola legmagasabb pontjának egyre távolabbra kellene kerülnie tőlünk, miközben a kupola szélei felé közeledve a kupola felületnek egyre közelebbinek kellene lennie. Ehelyett bárhol foglalunk helyet a földön, mindenhol az az érzésünk, hogy a „kupola középpontja” vagy legmagasabb pontja mindig a fejünk felett helyezkedik el – ahogyan egy gömbföldön ennek lennie is kell. A kupola érzés csupán szubjektív, a légkör különféle rétegei mindenhol ugyanolyan távolságra vannak a földfelszíntől. A „kupola széleihez” közeledve nincs közelebb a „kupola” fala. Be kell látni, hogy a „kupola érzés” nem más, mint egy földön tartózkodó ember benyomása.

Ezékiel könyvéből – amely látomások sokaságát írja le – ugyanakkora hiba lenne a föld és az ég alakjára vonatkozó következtetéseket levonni, mint amekkora hiba lenne a Jelenések könyvének minden leírását szó szerint venni. A látomások szubjektív benyomások szavakba öntése. Amennyire lehetséges, az írások írói megfogalmazták az átélt eseményeket, az általuk látottakat, és a saját szókincsük rendelkezésre álló fogalmaiból próbálták meg visszaadni az olvasó számára az átélt élményeket. Hogy ezek a sorok az Örökkévaló szavai, vagy a próféták saját szavai? A Teremtőnek hála érte, hogy a próféták szavai, mert így legalább érthetünk belőle valamit, emberi nyelven került megfogalmazásra. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének a szent szellem által inspirált szavak.

A fentebb felsorolt igehelyek egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy azok tartalmát a minket körbevevő világ leírására alkalmazzuk, vagy hogy üzenetükből a világ struktúrájára vonatkozóan következtetéseket vonjunk le.

17. A Nap mozog, nem a Föld

Teremtés 15: 12; 15: 17; 19: 23; 32: 31
Kivonulás 17: 12; 22: 3; 22: 26
Léviták 22: 7
Számok 21: 11; 34: 15
Második Törvénykönyv 4: 41; 4: 47; 11: 30; 16: 6; 23: 11; 24: 13; 24: 15
Jozsué 1: 15; 8: 29; 10: 27; 12: 1; 13: 5; 19: 12; 19: 27; 19: 34
Bírák 8: 13; 9: 33; 14: 18; 19: 14; 20: 43
2 Sámuel 2: 24; 3: 35; 23: 4
1 Királyok 22: 36
2 Krónikák 18: 34
Zsoltárok 50: 1; 113: 3
Prédikátor 1: 5
Ézsaiás 41: 25; 45: 6; 59: 19
Jeremiás 15: 9
Dániel 6: 14
Ámos 8:9
Jónás 4: 8
Mikeás 3: 6
Náhum 3: 17
Malakiás 1: 11
Máté 5: 45
Márk 16: 2
Efézus 4: 26
Jakab 1: 11

Ezen versek némelyike a nap mozgását írja le, ahogyan a földön élő ember megtapasztalja. Viszont nem adnak támpontot a Föld mozdulatlanságára vonatkozóan. További versek említésre sem méltóak, a téma szempontjából irreleváns információval bírnak, üzenetük eltér a téma szempontjából relevánsnak tekinthetőtől.

A Biblia nem geológiai vagy csillagászati ​​kézikönyv, ezért a szövegek értelmezésénél ezt figyelembe kell venni. Az ókori írók a saját koruk kulturális és világképi kontextusában írták ezeket a szövegeket.

18. A Nap megáll a mozgásában

Ézsaiás 60: 20
Jób 9: 7
Józsué 10: 12-14
Habakuk 3: 11

Ezekben a versekben valóban van arról szó, hogy a Nap megáll a mozgásában, a Holddal együtt (Habakuk) de ezekből a versekből az úgynevezett bibliai kozmológiára vonatkozó téziseket felállítani nagyfokú meggondolatlanság lenne. Nem lehet alkalmazni a verseket a nap-hold-föld mozgásának vagy formájának leírására, ugyanis a leírások akkor is megállják a helyüket, ha gömbföldben és naprendszerben gondolkodom. Azaz beilleszthetőek a gömb alakú földben hívők kozmológiai világképébe is. Az Örökkévaló teremtette azt a világot, ami körbevesz minket, hatalmában volt, erejében állt megtenni. Nem okoz nehézséget a Teremtőnek megállítani sem a napot, sem a többi égitestet, vagy akár a földet sem. Mind a lapos földet, mind a gömbölyű földet hatalmában áll bármikor és bármeddig megállítani az Istennek, sőt nemcsak megállítani, de el is tüntetni: a jelenések könyvében még a helye sem találtatik sem a földnek, sem az égnek.

19. A Nap visszafelé mozog

2 Királyok 20: 8-11

Az előző ponthoz hasonlóan azt kell megállapítanom, hogy a Mindenhatónak, a világ teremtőjének nem jelenthet nehézséget, hogy az égitesteket ilyen, vagy olyan irányba, akár visszafelé is mozdítsa az égen, vagy alattunk. A tény, hogy a nap visszafelé mozgott, nem utal a föld alakjára, sem arra, hogy a föld ne mozogna. A földet is megállíthatta és ekkor a nap mozdulatlannak látszik. A föld visszafelé fordításával pedig a nap tűnik visszafelé mozogni az égen. A vers nem bizonyíték erejű, sőt, irreleváns.

20. A Holdnak saját fénye van

Teremtés 1: 16
Ézsaiás 13: 10; 30: 26; 60: 19-20
Jeremiás 31: 35
Máté 24: 29
Márk 13: 24
Ezékiel 32: 7
Jelenések 21: 23

Teremtés 1: 16 – világító testek: világít a Hold? Ki tagadhatná el? Saját fényét adja? Hol állítja ezt a vers?

A köznyelv akkor is „holdfénynek” hívja a hold fényét, ha tudván tudható, hogy a Nap rávetülő fényét veri vissza, szóval a kifejezés, hogy a „holdnak fénye” nem jelenti közvetlenül azt, hogy saját maga által kibocsátott fény a holdfény. Amikor egy lovag megjelent egy páncélban, nem azt mondták rá, hogy „milyen csodálatosan veri vissza a napfényt a lovag páncélja”, hanem azt mondták, hogy „milyen fényes páncélja van a lovagnak”, holott a lovagi páncél – a Holdhoz hasonlóan – nem rendelkezik saját, kibocsátott fénnyel. De mégis: onnantól, hogy visszaveri a fényt, a rávetülő napfényt, a visszavert fény már nem napfény, hanem a páncél saját fénye. Ugyanez a helyzet a Holddal is. Nem olyan nehéz ez. Inkább az a probléma, hogy mindezt le kell írni, fel kell tárni.

Egyszerűen nem szabad túlgondolni a leírásokat, azaz belegondolni a mondatokba olyan tartalmakat, amelyeket a versek íróinak nem állt szándékában kifejezni a leírtakkal.

A Jeremiás 31: 35 ráadásul – ha szigorúan és szó szerint vesszük – akkor valótlant is állít, hiszen a Hold nem csupán éjjel világít, hanem gyakran nappal is ad fényt. Tehát ne akarjuk a szentírást tudományos leírásként értelmezni, mert nem ez a funkciója, sem célja, sem feladata.

A fenti Máté és Márk evangéliumi idézetek logikusak: a nap elsötétedik, következésképpen a hold sem fénylik.

Érdemes megemlíteni, hogy Hénok (Énok) könyvében találunk egy érdekes kijelentést, két versben is:

„A nap korongjában hétrésznyi fénnyel van több, mint a holdéban. Ebből a fényből mérték szerint adatik a holdnak, amíg a nap egyhetede ki nem merül.” (Hénok 78: 4)

„Egy másik szabályt is mutatott nekem Uriel arról, hogy hogyan adnak fényt a holdnak, és hogy melyik oldalon kapja azt a naptól.„ (Hénok 78: 10)

Hénok könyve azt írja le, ami a holdnak, mint a Messiást jelképező égi szimbólumnak is üzenete: nem a saját fényét ragyogja felénk, hanem az Örökkévaló Atya fényét és dicsőségét. Mert mindene, amije van, azt az Atya Istentől kapta. Ugyanígy a hold is: nem a saját fényét ragyogja ránk, hanem a naptól kölcsönkapott fény egy részét adja vissza. Ezt írja Hénok a fenti versben.

21. Nagy magaslati perspektívák

Dániel 4: 11; 4: 20
Máté 4: 8

Dániel 4: 11; 4: 20 – remélem senki nem veszi szó szerint egy álomlátás képeit… Ezekben a versekben egyszerűen Nabukodonozor nagyságának leírását találhatjuk hasonlatokban. A 4. fejezet 22. versében egyértelmű magyarázatot is kapunk:

„Ez a fa te vagy, uram, királyom! Mert hatalmassá és erőssé lettél, nagyságod az égig ér, uralmad kiterjed a lakott föld széléig.”

„nagyságod az égig ér” – bizony, még a mennyben is figyelték Nabukodonozor uralmát, nagyságára felfigyelt az ég is.

„uralmad kiterjed a lakott föld széléig” – az egész lakott világra eljutott Nabukodonozor uralma nagyságának híre.

A Máté 4: 8 kapcsán:

„Ismét egy igen magas hegyre vitte Őt az ördög, és megmutatta néki a világ összes birodalmát és azok dicsőségét.”

Ha itt arra asszociálunk, hogy létezett (létezik?) egy olyan magas hegy, amelynek csúcsáról belátható az egész (lapos) föld és így, ezen a módon, vizuálisan mutatta meg Sátán a Felkentnek a világ összes birodalmát, akkor valószínűleg igen kisiklott a gondolkodásunk. Ugyanis a szöveg nem azt mondja, hogy „a legmagasabb hegyre” vitte az ördög, hanem azt, hogy „egy igen magas hegyre” vitte Őt az ördög. Ugye érzékelhető a különbség? Ráadásul a „világ” összes birodalma nem a föld összes birodalmát jelenti, hanem a kozmosz minden birodalmát, ugyanis a „világnak” fordított szó a görög „κόσμος” azaz „kozmosz” szó, aminek jelentése világ, világegyetem, univerzum. Jóval nagyobb perspektívát mutatott meg Jézusnak a Sátán, mint csupán a föld bűnös, emberi birodalmait…

22. Mindenki meglátja Jézust (amikor visszatér)

Jelenések 1: 7

„Ímé, eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja Őt (…)”

Ha ennek megvalósíthatóságára (mármint, hogy minden szem meglátja Őt amikor eljön) csupán a föld lapos mivoltát tudja valaki elképzelni, az legyen az ő problémája. Maradjon meg a kétdimenziós kiterjedés korlátjai között, a gyakorlati kivitelezést bízza az örökké élő Istenre, akinek semmi sem lehetetlen, mert nem ember Ő. Nem szeretnénk ehhez magyarázatot hozzáfűzni.

23. Új Jeruzsálem a hatalmas kocka

Jelenések 21: 15-17

A Jelenések könyvének vonatkozó leírása szerint az Új Jeruzsálem valóban egyfajta „kocka forma” lesz. Amikor a mennyei Jeruzsálem a földre ereszkedik, akkor az a föld már az új föld lesz, amihez ráadásul új eget is kapunk. Ha valaki attól fél, hogy egy gömbforma (új) földön billegni kezd majd a „kocka” város, nos, megnyugtatom, hogy az Örökkévalónak minden bizonnyal erre is van egy terve, mert ahogy egy (képzeletbeli) lapos földön is kell számolni domborzati viszonyokkal egy ekkora objektum esetében, úgy a gömb felületű új földön is meg fogja tudni „oldani” ezt a kihívást a Teremtő.

24. A föld szélesen, laposan terül el

Jelenések könyve 20: 9

„És feljövének a föld szélességére (…)”

Nos, nem szeretnék magyarázatot adni „széles” szó jelentésére vonatkozóan – de sajnos meg kell tenni, mert egyesek félrevezetnek másokat a szó jelentését és alkalmazását tekintve.

Az itt használt görög szó a πλάτος azaz platos.
Jelentése: széles, szélesség.

Az ’Újszövetségi görög-magyar szótár’ ekként fogamaz a szó jelentésével kapcsolatban:

„Az Újszövetségben a „platos” kifejezést a fizikai méretek leírására használják, különösen egy tárgy, vagy tér szélességét, illetve kiterjedését. Gyakran metaforikusan használják a spirituális fogalmak kiterjedtségének vagy átfogóságának közvetítésére, mint például Isten szeretete vagy teremtésének hatóköre. A szélesség fogalma nemcsak fizikai mérésre vonatkozott, hanem a bőség és a teljesség metaforája is. A bibliai kontextusban a „platos” használata gyakran meghaladja a fizikait, hogy leírja Isten természetének és műveinek mérhetetlen és végtelen aspektusait.”

Ennek értelmében a „föld szélessége” a föld igen nagy kiterjedésű, de nem feltétlenül fizikai értelemben vett területére utal. Szóval felesleges abban gondolkodni, hogy itt „lapos” jelentéssel bír a „széles” szó.

25. Az 1537-es Matthew’s biblia verzió „lapos földet” említ

2 Sámuel 11: 11

„Felele Úriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izrael és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem művelem azt!” (Károli)

„Úriás így felelt a királynak: „Királyom, az Örökkévaló szövetségládája, meg Izrael és Júda serege sátorban lakik a harcmezőn, és vezérem, Jóáb, meg uram harcosai a nyílt mezőn táboroznak – hogy mehetnék én akkor haza, hogy egyek-igyak és a feleségemmel háljak? Életedre mondom, soha nem tennék ilyet.” (EFO)

A „nyílt mező” nem egyenlő a „lapos földdel”. Ezen kívül nem szeretném minősíteni egy középkori bibliafordítás (1537. Matthew’s biblia) helyességét, vagy a belőle kiolvasható (általa sugallott) világkép helyességét. A középkori világkép – főleg a római vallás befolyásának eredményeképpen – sok téren igen nagyfokú tévedést fogalmaz meg.

Elméletek cáfolatával nem foglalkozom, tényekkel pedig nem fogok vitatkozni.

ÖSSZEFOGLALÁS

A végére érve úgy tűnik, hogy igazán komoly vizsgálódást nem lehet folytatni a föld alakjára vonatkozóan a közölt 200 bibliai vers alapján, de gyakorlatilag a Biblia könyveit alapul véve sem. Ugyanis nem ezért íródtak. Nem az a feladata a Bibliának, az Írásoknak, hogy a kozmológiai látásunkat helyre tegye. Szeretnék hinni a lapos földben, mert akkor legalább a világ felfuvalkodott bölcsei és istentagadó tudósai buknának egy hatalmasat (ahogyan fognak is) de ezt a világképet nem tudjuk a biblia lapjairól igazolni.

Sajnálatos az, hogy bizonyos ideológiák képviselői addig elmennek, hogy a Szentírás megváltásról bizonyságot tevő csodálatos üzenetét és a Felkent Jézust központba állító könyveit arra akarják felhasználni, hogy a Biblia verseibe beletuszkoljanak olyan értelmezéseket, amelyeket egyáltalán nem hordoznak magukban.

Ennél pedig csak az a szomorúbb, hogy a lapos földről való hit, vagy éppen az abban való kételkedés és a gömbölyű földforma elfogadása a lapos föld hívei számára elegendő okot szolgáltatnak arra, hogy emiatt távolodjanak el testvérektől, testvéri közösségektől, és hogy ennek okán hagyják, hogy éket verjen a lapos föld kérdése Krisztus Testének tagjai közé.

Márpedig sajnos ez a megtapasztalt (és folyamatosan tapasztalható) tendencia járja át azokat, akiket az Örökkévaló Isten hívó szava kihozott a hamis háromságtan téves istenképének hazugságából, majd egy megfelelő (erre fogékony) állapotukban a lapos föld elméletével eltereli a gondolataikat egy hiábavaló irányba, ahol elvesztegetik az időt egy hazug és megtévesztő szellemnek engedve. Ugyanis a lapos föld elméletének terjedése mögött egy féktelen és gonosz szellem áll, a lapos föld témájával egy gumicsontot dob a hívők közé, amin jól el lehet rágódni, de valódi életet adó tartalma nincsen! Ez a szellem így éket akar verni Isten népének elhívottjai közé, hogy nézve ne lássák meg, és hallva ne hallják meg a szentírás valódi üzenetét. Megosztva és eltávolítva minket egymástól. Ezzel a szétdobálásával azt is eléri az ellenség, hogy így bontsa meg azt a szeretetet, aminek éppenséggel jelen kellene lennie közöttünk és így kellene láthatóvá tennie még a világ számára is, hogy mi az Isten népe és a Messiás Fiú tanítványai vagyunk!