Az utolsó idők egyik jellemző vonása az, hogy a világot teljes mértékben betölti az Isten parancsolatait megszegő törvénytelen állapot. Ez az állapot nem csak a „világi” emberek tulajdonsága lesz, hanem sokan azok is beleesnek, akik kereszténynek, azaz Krisztus követőinek tartják magukat, s Krisztust Uruknak nevezik.
forrás: www.churchofgod.hu
A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A forrás nevét, címét fel kell tüntetni.
Ár nem számítható fel érte.
„MEGSOKASODNAK MAJD A TÖRVÉNY ÁTHÁGÁSAI”
Jézus Krisztus megjövendölte, hogy eljön az idő, amikor az emberek teljességgel hátat fognak fordítani az Isten törvényének, és gátlástalanul megszegik majd parancsolatait:
Máté 24:11-1211 Sok hamis próféta is támad és sokakat eltévelyítenek. 12 Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet.
Krisztus azzal vezeti be ezt a kijelentését, hogy sok olyan hamis próféta támad, akik eltévelyítik a sokaságot, s ez a megtévesztés okozza a megsokasodó törvényrontást. Érdemes utána nézni a törvényrontás kifejezés pontos jelentésének, mert számos fordításban lazább értelmű szóval pótolják ezt, mint pl. gonoszsággal és egyéb hasonló értelmű, félreérthetőbb szavakkal. A görög szövegekben itt az anómia szó szerepel. A Thayer’s Greek lexikon remekül körülírja és meghatározza e szó pontos jelentését:
BDB/Thayers#458 anomia {anómiah} a törvény elvetése, meggyalázása és áthágása által létrejött állapot; a törvényzet megszegése; igazságtalanság; gonoszság, vétek.
Az első, „a törvénytelenség állapota” a szószerinti megfelelője a görög anómiának, s ezt tartsuk figyelmünkben az írás hátralévő részében. Jó néhány fordításban ugyanis elhomályosodik a tény, hogy ez a kifejezés határozottan az Isten által Izraelnek megadott törvényzetre utal. Némely katolikus fordításban pl. a „megsokasodik a gonoszság” áll, ami sokaknak már nem pontosan és egyértelműen adja vissza az Isten örök Törvényének áthágására utaló fogalmat. Például a Strong’s Lexicon meghatározása szerint a szó az „illegális cselekedetekre” utal (de értsd ezt a törvény megszegésére vonatkozóan) Említésre méltó az is, hogy itt a törvényrontás és a szeretetlenség szoros kapcsolatba van hozva Krisztus által.
Továbbá nagyrészt a hamis próféták és tanítók tévtanai okozzák a törvénytelenség, illetve a megsokasodott törvényszegések állapotát. Emiatt hűl ki sokakban a szeretet, mert a gyakori bűn kiöli a szeretetet! Ez végülis az ok- okozat törvényszerűségének eredménye, hiszen JHVH törvénye határozza meg és mutatja az utat ahhoz, hogy hogyan szerethetjük JHVH-t és egymást, s milyen cselekedetek törik meg ezt a szeretetet. Hogy csak kevesekben marad majd meg a választottakat jellemző igaz isteni szeretet, azt Krisztus egy korábbi példázatában már vázolta:
Máté 7:13-1413 A szűk kapun át menjetek be! Mert tágas kapu és széles út, félre, a veszedelembe visznek, és sokan vannak, akik rajta mennek be. 14 Mert szűk kapu és szoros út visz el az életre, csak éppen kevesen találnak rája.
Krisztus ezzel rámutatott arra a tényre, hogy ez az út nem a népszerű és könnyű út, nem a sokaság választott útja. Valójában itt igen határozottan kijelenti, hogy erre a szűk kapura csak KEVESEN találnak rá. Ennek a figyelmeztetésnek kijózanítónak kellene lennie a világ lakosságának azon egyharmadára, amely kereszténynek vallja magát. Mindenesetre, ha olyan utat járunk, amelyen a hatalmas sokaság jár, akkor ki van zárva az, hogy megtaláltuk a fent említett szűk utat, amit csak igen kevesen járnak.
Ezért olyan rendkívül súlyos a következő figyelmeztetés is:
Máté 7: 15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában mennek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!
Ezek miatt a hamis tanítók, ragadozó farkasok miatt válik nehézzé a szűk kapu megtalálása, és nagy bölcsességet és elővigyázatot követel az egyéntől, hogy felismerje a hamisságaikat! Életük gyümölcsei árulják el őket:
Máté 7:16-1716 Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tövisbokorról szőlőt és a tüskéről fügét? 17 Így hát minden jó fa nemes gyümölcsöket terem s minden hitvány fa rossz gyümölcsöket terem.
Mindkét út hoz gyümölcsöket, de az egyik rosszat, míg a másik jót, s ezekről a gyümölcsökről fel lehet ismerni az egyén hovatartozását.
Máté 7:18-1918 Jó fa nem képes rossz gyümölcsöket teremni, sem hitvány fa nem teremhet nemes gyümölcsöket. 19Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, mely nem terem nemes gyümölcsöt.20 Tehát gyümölcseikről ismeritek fel azokat is.
Hogy mi teszi a jó gyümölcsöt jóvá, illetve mi határozza meg azt, hogy jó illetve rossz a gyümölcs? Más szóval mi a jó mércéje? Az emberek szemszögéből nézve jónak látszó cselekedetek a „jónak” a meghatározói, vagy egy annál magasabb, Isten által megadott mérce? A kérdés lényege végül is az, hogy mi vagy ki határozza meg a jó és a rossz fogalmát. Krisztus szavai efelől is kizárnak minden kétséget:
Máté 7:21-2221 Nem mindenki fog a mennyek királyságába bemenni, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! Csak, aki mennybéli Atyám akaratát teszi. 22 Azon a napon sokan szólnak majd így hozzám: Uram, Uram! Hát nem a te neveddel prófétáltunk-e? Nem a te neveddel űztünk-e ki ördögöket? Nem a te neveddel tettünk-e sok hatalmas csodát?
Itt olyan cselekedetek vannak felsorolva, amiről az emberek azt mondhatják, beteljesítik a keresztényi elhívás fontos feladatait, és ezek mind szeretetből jövő, jó cselekedetek. Krisztus viszont félreérthetetlenül azonosítja a végső mércét a következő mondatában. Sokan bárányokként mutatkozó farkasok lesznek, akik Krisztus tanítványainak adják ki magukat, de nincs meg bennük az Isten szeretete, amely igazán beteljesíti törvényét. Az ilyen hamis szeretetben élő hívőket határozottan megtagadja majd Krisztus a törvénytelenségükért!
Máté 7:23 Én akkor ilyen vallomást fogok nekik tenni: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem ti, akik a törvény megrontásán [anómia] munkálkodtok.
Itt újból az anómia szó szerepel, és érdekes módon ezek a Krisztust Uruknak szólító hamis egyének még csodákat is tettek nevében, démonokat űztek, gyógyítottak, prófétáltak és egyéb cselekedeteket tettek nevében. Krisztus azonban hozzáteszi, hogy ennek ellenére sosem ismerte őket, azaz valójában nem tartoztak Hozzá, igaz egyházához ebben a korban. Miért ítéli hamisnak és tagadja meg őket? Mert semmibe vették Isten törvényét, azaz „keresztény életüket” a törvénytelenség állapotában élték meg. Bizonyos cselekedetek ellenére azon munkálkodnak, ami törvénytelenséghez vezet. Ez az önámítás végzetesnek bizonyul minden akként gondolkodó egyén számára, akik azt hiszik, megélhetik az igaz szeretetet úgy, hogy közben megrontják Isten törvényét. Krisztus figyelmeztet, nem fogadja majd el az ilyen gyümölcsöket, eljövetelekor eltaszítja magától a törvényrontó képmutatókat: „Távozzatok tőlem ti, akik a törvény megrontásán munkálkodtok.” Ez önmagáért beszél. Bármit is teszünk, legyen az bármilyen figyelemreméltó cselekedet az emberek szemében, de ha az anómiában, a törvényen kívüli állapotban élünk, az nem lesz elégséges Krisztus megjelenésekor. Az igaz hit nem vezethet erre az állapotra, hiszen a törvényrontás nem hozhat jó gyümölcsöket, csak rosszat. És gyümölcséről ismerni meg a fát.
Természetesen sokak számára zavaró és megtévesztő a világi kereszténység mantrája: „Kegyelem alatt állunk, és a törvényt így nem kell betartanunk.” A kegyelem ilyen módú meghatározása nem Krisztustól származik, és a törvény nem vehető ki az Újszövetségből. A Szentírás szerint az Újszövetség lényege és meghatározása az, hogy Isten szívünkbe, elménkbe vési törvényét, hogy beteljesedjen bennünk (Zsid. 8:10). Ennek ellenére a bárányokként mutatkozó ragadozó farkasok olyan teológiát hirdetnek, amely szerint a törvény el lett vetve, nem kell megtartani, sőt nem is szabad megpróbálni annak tartását, mert akkor nem „hit által”, hanem cselekedetek által élünk! Meghazudtolva ezzel Krisztust, aki szerint az anómiában élők nem jutnak üdvösségre, és hogy a hit által képesek leszünk betölteni Isten elvárásait a parancsolatait illetően is, hiszen erőt ad hozzá.
Ha tovább vizsgáljuk az anómia kifejezést, akkor látjuk, honnan ered a szó, s ez további fényt vet jelentőségére.
A Thayers alapján az anómia #458 szó az anomosz #459 szó származéka, meghatározása pedig:
BDB Thayers #459 anomosz {án-óm-osz} törvényszegő; tövénynélküli; törvénytelen; gonosz, a (mózesi) törvényt elhagyó.
Ez a meghatározás-sor elég világos. Az Isten által (Mózesen keresztül) megadott törvény elhagyóját, mellőzőjét, megszegőjét jelenti. Nincsenek tehát bibliai alapjai a sokak azon kijelentésének, hogy keresztényekként egy ettől az Isten által megadott törvénytől független „új törvényt” kaptunk.
Maga az anomosz szó abból a nómosz szóból ered (#3551), aminek jelentése: törvény, törvényzet. Ez a kifejezés csaknem kétszáz alkalommal fordul elő az Újszövetség irataiban, és csaknem kivétel nélkül az Ószövetségben JHVH által megadott törvényzetre utal. Az egyik legfontosabb igerész, ahol ez a szó előfordul, az 1János 3:4 verse, ahonnan megismerhetjük a bűnnek az Isten által meghatározott fogalmát, illetve azt, hogy Isten szemében mi számít bűnnek. Ezt az igerészt történetesen a legtöbb fordítás helyesen adja vissza, ebből néhány példa:
1János 3:4 Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés. (A Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája)
1János 3:4 Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. (Szent István társulat fordítása)
1János 3:4 Mindaz, aki a vétket teszi, a törvényt is megrontja, a vétek a törvényrontás. (Csia Lajos fordítása)
A kivastagított szavak az eredeti görögben lévő anómia szó fordításai. Az ezt követő további néhány vers egyben határozottan rámutat arra is, hogy kik tekinthetőek JHVH igaz híveinek, s a mérce pontosan ugyanaz, mint amit korábban Krisztus is használt:
1János 3:5-6 5 Azt is tudjátok, hogy ő azért lett láthatóvá, hogy elvegye a vétkeket, benne azonban nincs vétek. 6 Aki őbenne marad, egy sem vétkezik, aki vétkezik, egy sem látta őt, sem nem ismeri őt.
Itt a vétek a görög hamartia-ból lett fordítva, aminek jelentése: célt téveszteni. A megadott mércét, a törvény általi élet megélését eltéveszteni, elhibázni egyenlő az anómia (törvényszegés) elkövetésével. Krisztus azért jött el testben, hogy elvegye ezeket az „elhibázásokat” tőlünk (nem a törvényt, hanem annak megszegését). Segítségével nem maradunk továbbra is a célt tévesztők között, akik áthágják Isten törvényét, hanem elérjük, betöltjük azt! Való igaz, a bűnös emberi természetünk húzásának kitéve esetenként eleshetünk, és el is esünk mindannyian, de mivel szívünkben, szellemünkben elismerjük Isten törvényének igazát, az ilyen alkalmanként megtörténő vétkekre van bűnbocsánatunk, ha megvalljuk azokat Isten előtt (1Ján. 1:8-9). Ez nem visz bennünket a törvényrontás állapotába, hiszen egyetértünk a törvény igazával (Róm. 7:16) és még elkövetni is gyűlöljük a törvényrontást.
Másrészről azonban, akik következetesen az áthágás életmódját követik, azok az anómia állapotában maradnak. Az ilyen emberek nem ismerik valójában Krisztust, nem tartoznak sem Hozzá, sem az egyházához, bármit is hisznek vagy vallanak magukról, vagy a kegyelemről. Olvassuk újból el ezt a részt! A Szentírás e világos kijelentése szerint mindazok, akik kitartanak Krisztusban, nem maradnak meg a törvény áthágásai által elkövetett vétkeikben, bűneikben, csak azok, akik nem ismerték meg Őt. Ha pedig a mai világot és a világi kereszténységet vesszük alapul, akkor már láthatóan beteljesedtek Krisztus szavai, miszerint az utolsó időkben a törvénytelenség (anómia) állapota fog uralkodni szerte a világban.
Nézzünk meg néhány további hasonló idézetet. Ezúttal vizsgáljuk meg az anomosz szó használatát, amelynek szószerinti jelentése: a törvény (JHVH Törvényének) hiánya, vagy nélkülözése, megszegése.
Márk 16:27-28 27 Két haramiát is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, a másikat bal keze felől. 28 És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És törvényszegők közé számlálták.”
Az itt használt haramia kifejezés szintén a görög anomosz szóból lett fordítva, aminek a jelentése, mint fentebb láttuk, a törvényt nélkülözőkre vonatkozik. Itt egyébként az ószövetségi prófétának, Ézsaiásnak a szavai vannak felidézve:
Ézsaiás 23:12 Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.
Az idézetben a bűnösökre használt szó a héber pasha szó fordítása. A pasha a törvény megszegése általi bűnökre utal. Hogy kétségünk se lehessen ezzel kapcsolatban, lássuk a szó használati módját is a Szentírásból:
Zsoltárok 37:38De a bűnösök mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás.
Továbbá:
Ézsaiás 66:22-2422 Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az ÚR [JHVH] -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is. 23 Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR [JHVH]. 24 Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak [héb. pasha]engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.
A „hűtlenül elhagytak engem” helyett talán pontosabb az „áthágást követtek el ellenem”, ami egyértelműbbé teszi a hűtlenség mibenlétét: a bűnt, a törvény megszegése által.
A Szentírás úgy az Ó- mint az Újszövetségben azt jelenti ki, hogy az Isten törvényének megszegésében folytatott életforma a pusztuláshoz vezet. Krisztus semmiben nem mondott ellent az Ószövetségben megírtaknak, hanem megerősítette és érthetően nyilvánvalóvá tette az abban található igazságokat. A törvény esetében hozzátéve, hogy megtagadja azokat, akik annak megszegésében élik életüket, hisz nem eltörölni jött, hanem (bennünk is) beteljesíteni (Mát. 5:17), felmagasztalni azt helyes értelmében (Ézs. 42:21), és aszerint a törvény szerint ítélkezik visszatérésekor is (Ézs. 51:4).
Ezek után elgondolkodhatunk kijelentésén, hiszen senki nem akar ebbe a kitagadott csoportba kerülni. Azok, akik ennek ellenére nem fogadják be és nem szeretik az igazságot, Sátán eszközeivé válnak.
2Tesszaloniki 2:1-4 1 Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére és a mi hozzá történő összegyűjtetésünkre kérünk titeket testvéreink, 2 hogy eszeteket elvetve meg ne ingasson, és meg ne riasszon titeket olyan hamar se szellem, se beszéd, se állítólag tőlünk érkező levél, mint hogyha beállt volna már az Úrnak napja. 3 Senki semmi módon tévútra ne csaljon benneteket. Mert nem jön el addig az Úrnak napja, amíg előzőleg el nem jön az elpártolás, és le nem lepleződik a törvénytiprás embere, a veszedelem fia, 4aki ellene lesz mindennek, amit Istennek neveznek vagy istentisztelet tárgya, s azok fölé emelkedik annyira, hogy beül az Isten templomába, és Istenként kelleti magát.
Itt egy bizonyos elpártolás van megjövendölve, de a mitől való elpártolásra utal ez a kijelentés?
2Tesszaloniki 2:6-7 6 Azt, ami most is lefogva tartja még, hogy csak a maga idejében lepleződjék le, ismeritek, 7 mert a törvényrontás (anómia) titka már működésben van, de le nem lepleződhet, amíg az útból el nem hárítják azt, aki lefogva tartja.
Egy titokról van szó, ami már működésben van. Itt még az anómia szó pontos jelentését is visszaadta a fordítás. Az elpártolás ennek a törvénytelenségnek az elfogadására utal, illetve a törvény útjáról való letérést az anómia állapotába, a törvénytiprás embere által, aki veszedelmet hoz mindazokra, akik hozzá pártolnak. A veszedelem valós, mert tudjuk, Krisztus elpusztítja azokat, akik engedtek a megtévesztésnek, és a törvénytelenséget választják.
2Tesszaloniki 2:8Akkor aztán le fog lepleződni a törvényrontó, akit az Úr Jézus szája lehelletével megemészt majd, s megérkezésének láthatóvá válásával hatástalanná fog tenni.
A törvénytaposás titka (oka) le fog lepleződni, de már ma is lelepleződik azok számára, akik felismerik az anómia szellemiségét és ellenállnak annak. Azok, akik felismerik a bárányként öltözött farkasokat, a fordítók „hibáít” – akik látszólag mindent elkövettek, hogy az anómia szónak a jelentését, ha lehet, ne pontosan adják vissza a fordításokban –, és tudják mire vezet Isten törvényének figyelmen kívül hagyása. Mindennek a törvénytiprásnak a forrása és ihletője maga Sátán.
2Tesszaloniki 2:9 A törvénytipró megérkezése a sátán munkája következményeképpen a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni,
Az antikrisztus a hazugság hatalmával, azt jelekkel és csodákkal alátámasztva téveszti meg mindazokat, akiket el tud hitetni hamisságával, azzal, hogy Isten Törvénye már elévült, érvénytelen és értéktelen!
2Tesszaloniki 2:10 az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek.
Ezek a megtévesztett vagy elpártolt emberek elvesznek, mivel nem fogadták be az igazság szeretetét, hanem átadták, alávetették magukat a törvénytiprás szellemiségének. Az igazság elfogadása, rendületlen szeretete és megélése így elengedhetetlenül fontos, hisz anélkül lehetetlen az üdvösségre eljutni! A törvénytipró, lázadó, szeretetlen embereket Krisztus „a szája lehelletével megemészti majd, s megérkezésének láthatóvá válásával hatástalanná fogja tenni.” Azokat, akiknek ezt mondja: „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre ..”.(Mát. 25:41), s akiknek „férgük el nem pusztul, és tüzük ki nem alszik”(Ézsa. 66:24; Márk 9:48).
Egyénileg mindent meg kell tennünk azért, hogy az igazság szeretete megmaradjon bennünk, s ennek leghatásosabb eszköze az ismert igazságok gyakorlása, az általuk való élet. Akik nem fogadják be az igazság szeretetét, elvesznek. De mi is az igazság?
János 17:16-1716 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az igazságban! A te igéd igazság.
Emlékezzünk arra, hogy amikor Krisztus ezt a kijelentést tette, akkor még nem is léteztek az újszövetségi írások. JHVH kijelentett szavai az IGAZSÁG! Függetlenül attól, hogy mely történelmi időpontban nyilvánította ki. JHVH tökéletes, soha nem követ el hibát, kijelentései mind igazak és nem változnak meg soha, mint ahogyan az igazság sem változik meg soha. Szavainak igaza mindörökké megmarad:
Zsoltárok 119:160 A te igéd teljes igazság, s örökre szól igazságod minden ítélete
A Krisztusba vetett hit által szentelődünk meg, ám ha letévedünk az igazság útjáról, elkülönülünk a megszentelt állapottól, s vele az üdvösségtől (vö. 2Tim. 3:15-16). Sátán éppen ezért hiteti el a hazugsággal, az igazság ellentétével mindazokat, akik erre hajlamosak, s átadják magukat a hamisságnak. Isten az ilyen igazságtalanságban gyönyörködő embereket átadja a tévelygésnek, számukra a hazugság válik természetessé, hogy ítélet alá essenek miatta. Azt tudjuk, hogy a bűn JHVH törvényének megszegése, s ez egyben az igazságtalanság cselekedeteinek elkövetése is, amiért ítélet jár.
2Tesszaloniki 2:11-1211Éppen ezért küldi rájuk Isten a tévelyítés munkáját, hogy a hazugságnak higgyenek, 12 hogy ítélet alá essenek mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem az igazságtalanságban gyönyörködtek.
A világi kereszténység a csodákat hajszolja, s amiket véghezvisznek, azok a „tévelyítés munkáját” szolgálják, hogy a hazugságnak higgyenek.
Mivel a bűn JHVH törvényének megszegése, s ez egyben az igazságtalanság cselekedeteinek elkövetése is, ezért ítélet jár. Akik méltóak a hívásukra és gyümölcsöket hoznak, azokat nem érheti ez a megtévesztés, mert ha a szívünkbe, elménkbe van vésve Isten törvénye, akkor nem téveszthetnek meg olyan csalóka szavak, miszerint a törvény már régen érvenytelen és el lett vetve. A felelősség azonban sokban rajtunk áll. Amit Isten megnyilvánított, azt hittel követnünk kell, mert a Szent Szellem csak azokba költözik és marad meg, akik engedelmesek Istennek:
Cselekedetek 5:32 Mi vagyunk e dolgoknak tanúi, továbbá a Szent Szellem, kit az Isten azoknak adott, akik neki engedelmeskednek.
Ez állandó éberséget követel a részünkről, a szellemi páncélzat és fegyverzet állandó viselését, és a világba való visszaolvadás óvatos elkerülését. Amikor a világ dolgai fontosabbakká válnak számunkra, mint JHVH dolgai, akkor fegyelmezni kell magunkat, és meg kell térnünk, mielőtt túl késő!
Titusz 2:11-1411 Mert Istenünk megmentő kegyelme minden ember számára ragyogott fel, 12s ez arra nevel bennünket, hogy az istentelenséget és a világi vágyakat megtagadjuk, hogy ép ésszel, igazságosan és istenfélelemmel éljünk a mostani korban, 13 s úgy várjuk a boldog reménységet, hogy a nagy Istennek és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak dicsősége felragyogjon, 14 aki magát odaadta értünk, hogy a törvény mindenfajta megrontásából megváltson bennünket, és így egy gazdag, nemes munkákban buzogó népet tisztítson magának.
Krisztus azért adta magát értünk, hogy megtisztuljunk az anómiától, a törvény minden módú áthágásától. Mégis, akikben ma ezt a folyamatot véghez viszi, azok ellen gyakran elhangzik a vád, hogy „legalisták”, akik a törvény cselekedeteinek betartásával próbálják kiharcolni maguknak az üdvösséget. Ez a vád teljesen hamis, és megtagadja Krisztus bennünk véghezvitt munkáját a Szent Szellemen keresztül, s mint ilyen, a Szellem munkáját vádolják, akár egykor a farizeusok. Mindazok után, amit láttunk, ezeknek az embereknek ajánlatosabb lenne saját illegalitásaikat (törvényszegéseiket) elhagyni, mintsem mások „legalizmusával” tölteni az időt. Csak mellékesen: a bibliai értelemben vett legalizmus nem az Isten parancsolatainak betartását jelenti, hanem az Isten szavaihoz emberek által hozzáadott törvényzetek szigorú betartását, amellyel valójában helyettesítik az Ige igazságait.
Ma a világi kereszténység farizeusai és írástudói a maguk Szentíráshoz hozzáadott emberi rendeleteit, tradícióit és hagyományait tartják, miközben megítélik azokat, akik valóban követik Krisztust, s megélik a bennük végbemenő, anómiától megtisztító Szellem vezetését. Milyen irónikus, hogy a köztudottan pogány eredetű karácsonyt, húsvétot, vasárnapot ünneplő, és pogány hagyományokat tartó keresztények a legádázabb kritikusai az Isten parancsolatait megtartóknak. A bálványimádat különböző formáit legtöbbször tudatlanul gyakorló embereknek fel kell ébredni az igazságra, még akkor is, ha az a „nemzeti hagyományok”, „ősi szokások” elhagyását követeli meg. Ha hazugságot, emberek által alkotott isteneket örököltünk elődeinktől, azt kell tennünk, amit az izraelitáknak kellett tenni Jeremiás idejében:
Jeremiás 16:19-2119 JHVH én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni. 20 Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek. 21Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az JHVH.
Igen, amikor felismerjük és követjük az egy Igaz Istent, és az Ő Szavát, amikor szívünkbe van írva az Ő tökéletes természetéből eredő örök Törvénye, akkor teljességgel megismertük hatalmát, Nevét, és Őt magát is, JHVH-át! Országlásának eljövetelével a világ is megismeri Őt, pontosan akként, ahogyan elsőszülöttei tették ebben a korban.
Kezünkbe adta az igazságosságához vezető eszközöket, hogy megállhassunk Fia előtt, és elfogadást nyerjünk előtte, mint „derék és hűséges szolga”.
Máté 25:23 Ura ezt mondta neki: Jól van derék, hűséges rabszolgám! Kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Menj be urad örömébe!
Nem kell félnünk a rettenetes szavaktól: Távozzatok tőlem ti…..
JHVH örökreszóló szavai, kijelentései ma is ugyanúgy érvényesek, mint egykor, köztük az alábbi fontos utasítás is:
5Mózes 30:19Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!
HalleluJah! Megismerhetjük Isten szeretetét, akaratát, utait és követelményeit. Ezután saját választásunkon áll az, hogy örököljük-e az örök élet örömeit Isten fiaiként, vagy pedig az emberi hagyományoknak és hazugságoknak engedve, JHVH törvényének áthágásaiban járva megfosztjuk magunkat attól az örök áldástól.