Isten Egyházának Gyülekezete

Kik vagyunk?

Jézus Krisztusban hívő keresztények

Látásunk

Visszatalálni Istenhez.
Az egyház mára igencsak eltávolodott az eredeti, őskeresztényi idők tiszta közösséggyakorlásától.
Célunk visszatalálni az egy szellemben történő összegyülekezéshez, és Istennek egy szívvel, Krisztus szellemében történő tiszteletéhez.

„Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és intette őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
Akik azért örömest vették az ő beszédét, megkeresztelkedtek; és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
És részt vettek az apostolok tanításaiban és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és az imádkozásban.
Támadt pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csodát és jelt tettek.
Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt;
És jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel.
Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”

Apostolok cselekedetei 2. fejezet 40-47. versek

Küldetésünk

Visszatérni a Szentírás igazságaihoz.
A mai felekezetek különféle emberi gondolatmenetek mentén létrejött teológiái eltávolítják a hívőket a Szentírás, az írott ige Istentől való kijelentéseitől és az Isten tökéletes akarata szerinti, igei látástól. Segítenünk kell visszatalálni a bibliai igazságokhoz, segítenünk kell újra megtalálni Istennek az írásokban közölt üzeneteit, és igyekszünk felfedni az eddig háttérbe szorított tiszta, hamisítatlan (nem megmásított) eredeti evangéliumot.
Az Isten megismerésének elsődleges forrása a Szentírás, a Biblia, nem pedig az istenképnek szubjektív élményekre történő alapozása, és emberi logika mentén történő érvelésekre való hagyatkozás.

„(…) van néhány nehezen érthető dolog, amiket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatnak, mint más Írásokat is, a maguk vesztére.
Ti azért szeretteim, előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygései el ne sodorjanak, és a saját erősségeitekből ki ne essetek;
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön örökké. Ámen.”

Péter apostol második levele, 3. fejezet 16b-18. versek

Részletesebben…

A szegedi Menedékvár, egy keresztény közösség.

Mit jelent ez?
kizárólag az Istentől ihletett szentírás kijelentéseit vesszük hitünk és tanításaink alapjának – sem bármilyen egyházi hagyományt, sem kialakult szokásokat, sem pedig emberi szabályokat, rendeleteket nem tekintünk Istentől jövő kijelentésnek;
egyedül Krisztus kereszthalála által lehet üdvössége az embernek, nincs más út az Atyához, csak Jézus áldozatán és személyén keresztül;
– önmagában Jézus áldozata senkit sem üdvözít – csakis a Jézusba, mint személyes Megváltóba vetett hiten keresztül ragadhatjuk meg az üdvösséget;
– ugyanígy a (jó)cselekedetek sem üdvözíthetnek senkit, mert mindez kegyelemből van, hit által, hogy senki sem dicsekedhessék, nem érdemelheti ki egyetlen ember sem az örök életet;
– bármi, amit hívőként teszünk, azt Isten kegyelméből művelhetjük, nem a saját magunk felmagasztalása céljából, ezért minden dicsőség egyedül Istent illeti meg.

A szentírás teljességét tekintjük hitünk alapjának. Nem emelünk ki részeket, mondván, hogy nagyobb jelentőséggel bírnak más részekhez képest, és nem hagyunk el, nem hallgatunk el igei igazságokat semmilyek ok miatt, mintha azoknak kissebb jelentősége lenne, mint a Biblia többi részének.

Hiszünk az Isten Szelleme által közölt ajándékokban, de nem vagyunk a hagyományos értelemben vett karizmatikus közösség.
A karizma a görög khariszma szóból eredeztethető, aminek jelentése ajándék. Ezzel Pál apostolnak a korinthusiakhoz írott első levelében felsorolt, a Szent Szellem által adott szellemi (kegyelmi) ajándékokra utalunk, amelyeket ma is osztogatja Isten Szelleme a hívőknek, kinek-kinek, amint akarja.
Ez a kilenc kegyelmi ajándék a következő:
– a bölcsesség beszéde;
– a tudomány (ismeret) szava;
– a hit ajándéka;
– a gyógyítás ajándéka;
– csodatévő erők ajándéka;
– prófétálás ajándéka;
– szellemek megkülönböztetésének (megítélésének) ajándéka;
– nyelvek nemei;
– nyelvek magyarázata.
A korai egyház közösségeiben ezen szellemi ajándékok rendre megnyilvánultak, így az összejövetelek is a Szent Szellem vezetése szerint zajlottak. Idővel az emberi akarat, az ego, és az ember saját elképzelései elnyomták, háttérbe szorították a Isten Szellemének munkálkodását, ezért emberi rendeletek, szabályok (pl. a liturgikus rend) szerint kerültek lebonyolításra az istentiszteletek, összejövetelek.
Közösségünk nem tekinthető a pünkösdi karizmatikus mozgalom mentén létrejött elvek alapján működő, elterjedt, vagy általános értelemben vett “karizmatikus” közösségnek. Így például nem tekintjük a nyelveken szólást központi fontosságú, vagy a többinél fontosabb ajándéknak, sem pedig a “Szent Szellem keresztség” jelének.

Ha kicsit pontosítani szeretnénk a fentieket, akkor hozzá kell tenni, hogy Isten feltételekhez nem kötött szeretetét és végtelen kegyelmének Jézus Krisztusban való, minden emberre történő kiárasztását hirdetjük.

Központi fontosságúnak tartjuk az Isten parancsolatainak megörzését és Isten akaratának való engedelmességet.

Jézus szavai szerint:

“(…) Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
E két parancsolat az alapja az egész törvénynek és a prófétai beszédeknek.”

Máté evangéliuma 22. fejezet 37-40. versek

Úgy tartjuk, hogy a hitünknek az Istennel, egymással, és az embertársainkkal való kapcsolatunkból kell megmutatkoznia, nem pedig tanok, dogmák hirdetéséből, sem pedig teológiai igazságokról való vitatkozásokból.
“Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
(János 13:34-35)
Ezt a szeretetet egyedül Isten Szelleme képes kimunkálni bennünk.
Istennek a Bibliában közölt útmutatásai szerint igyekszünk élni, tehát hitünk zsinórmértékének a Bibliát tartjuk.
Hiszünk abban, hogy az Atyához egyetlen út vezet, ez pedig a Názáreti Jézusba, mint Megváltóba vetett hit, és az Isten parancsolatai szerinti élet, mert a hit önmagában halott cselekedetek nélkül. A kegyelem nem magától értetődő Jézus engesztelő áldozatába vetett hit nélkül!
Minden parancsolat a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott szeretet parancsban teljesedhet csak ki, ami Isten nem feltételekhez kötött szeretetének az általunk történő egymás közötti gyakorlásában nyilvánul meg.

Ki a közösség vezetője?
Közösségünknek nincs egyszemélyi vezetése.
A közösség elöljárói (vénei, nagyobb igei tapasztalattal rendelkező szolgálói) közösen irányítják a gyülekezet életét.
Hiszünk abban, hogy Isten nem csak egyes embereket hívott el arra, hogy az Ő munkáját végezzék és másokat vezessenek, hanem mindenki részesül a kegyelmi ajándékokból, amelyeket egymás testi, lelki, szellemi építésére kapunk.
Azoknak, akik régebb óta járnak Istennel, fontos feladatuk, hogy az új megtérőket, a frissen újjászületett testvéreket segítsék abban, hogy megtalálják, felfedezzék magukban Istennek ezt a személyre szóló elhívását, azt a személyes vezetést, ami alkalmassá tesz mindannyiunkat a mások felé való szolgálatra.
Azonban ez nem működhet megfelelően mély igei ismeretek nélkül, nem működhet Istennek való engedelmesség nélkül, sem pedig az Úrral és a közösségben eltöltött évek gyakorlata nélkül! A Szellem vezetésében gyakorlott testvérek a hitben újakat többek között azzal is segítik, hogy megítélik a “kijelentéseket”, amelyeket vagy az Úrtól kapott, vagy nem – éppen ezért fontos, hogy megtanuljon mindenki különbséget tenni saját gondolatai, saját vágyai, saját elképzelései, saját érzései, lrzelmei, és a Szent Szellem valódi kijelentései között. Ebben mindenkinek alázattal kell gyakorolnia magát – tapasztalataink szerint sok bonyodalomtól és fájdalomtól őrizhetjük meg a közösséget és a hívőket, ha követjük ezt a gyakorlatot.
Természetesen nem egymás elnyomása a cél, és főleg nem egymás manipulálása! Inkább egymás valódi segítése!
Isten felemeli azokat, akik felemelik egymást.

Találkozás Istennel
Úgy tartjuk, hogy a Jézus Krisztussal való találkozás nem csupán egy hideg fejjel meghozott intellektuális döntés elé állít minket, hanem magával az Élő Istennel történő találkozás élménye természetfeletti módon szólít meg. Ennek a találkozásnak az ereje képes megváltoztatni az embereket, mert páratlan és egyedi, olyan belső, személyes tapasztalás, ami valódi változást eredményez az ember lelkében, szellemében és az ember egész életében.
Emiatt hiszünk a valódi megtérés fontosságában, a bűnöktől való elfordulás jelentőségében, és abban, hogy mindezt Isten Szelleme műveli bennünk, így lehetséges az ember újjászületése, ami nélkül nem láthatjuk meg Isten országát.
Azonban az üdvösség elnyerése egyedül Isten kegyelme, megbocsátása miatt lehetséges, nem pedig a saját jó cselekedeteink érdemeiképpen.
A megigazultságunkat Jézus Krisztus önként vállalt kereszthalála nyomán, ajándékként kapjuk – nem tudjuk a teljesítményünkkel kiérdemelni.
Átvenni Istentől ezt az ajándékot, Jézus kereszthalálába való engedelmes bemerítkezésünkön keresztül, és a Krisztusba, mint bűneinkért való tökéletes áldozati Bárányba vetett hitünk útján tudjuk – nem jár nekünk, hanem a Teremtő Isten, a mi mennyei Atyánk szeretetének legcsodálatosabb megnyilvánulásaként, kegyelemből kapjuk.

Élet Krisztusban
Úgy gondoljuk, hogy ma is érvényes a Biblia hívőkre vonatkozó kijelentése: akik hisznek, és Krisztus tanítványaiként engedelmesen járnak Isten Szellemével a szeretet útján, azoknak az életében és azoknak a szolgálatán keresztül ma is működik Isten ereje, természetfeletti beavatkozása.
Hisszük, de saját magunk tapasztaltuk is, és bizonyságot is teszünk róla, hogy Isten képes meggyógyítani minden betegségből, Isten képes megszabadítani minket minden nyomorúságos körülményből, vagy szorongattatott helyzetből!
Minden testi, lelki és szellemi problémánkkal odafordulhatunk Istenhez, és Ő szerető, gondoskodó, jóságos Atyaként visel gondot rólunk.
Hisszük, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk, aki megváltott minket a bűneink következményeitől – a haláltól.
Hisszük, hogy Jézus a mi Szabadítónk, aki megszabadíthat minket minden mentális, érzelmi, lelki zavarodottságból, aki kiszabadíthat minket a világ és a Sátán által ránk rakott megkötözöttségekből.
Hisszük, hogy Jézus a mi Gyógyítónk, akiben van a mi gyógyulásunk, aki minden betegséget, minden fájdalmat és szenvedést magára vett a kereszten, így Benne lehetséges meggyógyulnunk.

Miért Menedékvár?
Az ószövetségi időkben az Úr Isten Mózesen és Józsuén keresztül hat menedékvárost jelölt ki – hármat a Jordántól keletre, és hármat attól nyugatra.
Ezeknek a menedékvárosoknak a szerepe az volt, hogy menedéket nyújtsanak azoknak a bűnösöknek, akik az általuk elkövetett nem szándékos bűn miatt halálos veszedelembe kerültek és olyan menedékjoggal rendelkező helyre tudjanak menekülni, ahol az életüket megmenthették a bosszútól, vagy a törvénykezéstől.
Nos, a mi közösségünk hasonló céllal és rendeltetéssel bír:
menedékként, megerősített erődítményként, menedékvárként szolgál mindenkinek, akinek Isten végtelen szeretetéből fakadó oltalmára van szüksége, legyen ennek bármi is az oka.

“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11:28)

Azoknak is menedéket nyújtunk, akiket a világ, vagy éppen saját keresztény testvéreik tettek üldözötté, számkivetetté, akiket megbélyegeztek bűneik, gyengeségeik, tévedéseik, vagy hibáik miatt.

“Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Máté 9:13)

A Menedékvár közösség menedéket nyújt azoknak is, akik az intézményesült felekezetekben csalódtak; azoknak, akik felismerték, hogy e világ istene (a Sátán) beférkőzött az önmagukat kereszténynek tartó közösségek (egyházak, felekezetek) soraiba és a világi vágyak, hívságok csapdájába ejtette a vezetőket, akik – gyakran Mammonnak áldozva – megtévesztik és szakadékba vezetik a hívőket.

“(…) Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.”

Jelenések könyve 18. fejezet 4-5. versek

Otthont adunk az otthontalannak, biztos igei alapot az eltévedettnek.

Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a menedéket nem mi, nem a közösség tagjai adjuk – hanem a Szabadítóval való személyes találkozás során mindenki maga veszi el, mégpedig magától a mi mennyei Atyánktól, Isten Szellemének hathatós közreműködése révén!

Az Úr 2022-es évre vonatkozó igei üzenete a közösségünk számára:

“Hiszen én jól tudom mit tervezek a számotokra- mondja az Örökkévaló – s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szánok nektek, amelyben jót várhattok.”
Jeremiás könyve 29. fejezet 11. vers, Egyszerű Fordítás (EFO)

Az Úr 2021-es évre vonatkozó igei üzenete a közösségünk számára:

“Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős?
Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened
mindenben, amiben jársz.”
Józsué könyve 1. rész 9. vers, Károli Gáspár fordítás, 1992.

“Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor!
Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész!
Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson!”
Józsué könyve 1. rész 9. vers, Egyszerű Fordítás (EFO)

Az Úr 2020-as évre vonatkozó igei üzenete a közösségünk számára:

“Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.
És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.
Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!”

Habakuk próféta könyve, 2. fejezet, 1-2-3. versek, Károli Gáspár fordítása