Isten hozott a szegedi Menedékvár keresztény közösség weboldalán.

Az apostolok

Az apostol szó a biblia újszövetségi részéből ismerhető meg. Jézus első, elhívott, kiválasztott tanítványait nevezi így a biblia – elsőként a tizenkét apostolt.

Az apostol szó a görög ‘apostello’ igéből származik, melynek jelentése megegyezik a héber ’shalah’ szó jelentésével: küldött, kiküldött. Az apostello szó, mint „küldött” szinonimája a „követ”, vagy „megbízott”. Jelentéséből adódóan utal arra, hogy az apostolnak el kell mennie több másik, a korábbiaktól eltérő helyre, ahol az Úr megbízott küldöttjeként, követeként végzi a rá bízott munkát, azaz missziós küldetést teljesít.

Az apostol szó azonban a hagyományos szemlélettel ellentétben nem egyfajta tisztet jelent, hanem egy meghatározott feladatra elhívott személyt jelöl.
Az apostolok – mint bármelyik másik szolgálatot végző hívő – az egyháznak nem urai, hanem szolgái.
Olyan személyeket hív a biblia apostolnak, akiknek az a konkrét feladat adatott, hogy az Úr missziós parancsát hajtsák végre, melynek során Isten megváltási tervét és Jézus Krisztust, mint megváltót, szabadítót, gyógyítót hirdessék a nemzetek között, és ismertessék meg az emberekkel Isten kegyelmének jóhírét, azaz magát az evangéliumot.

A fentiek alapján megállapíthatunk az apostoli elhívással rendelkező személyekről néhány olyan ismérvet, amelyek jellemzik az apostolt, illetve amelyek valamelyikének nem teljesülése esetén nem nevezhetjük apostolnak az illetőt. Nézzünk meg ezekből néhányat:

1. Minden apostol személyesen kap elhívást Jézustól.
Jézus földi ittléte során a tanítványait (a későbbi apostolokat) személyesen választotta ki és hívta el. Ez Pálra nézve is igaz: megjelent neki, és közvetlen találkozás útján adott számára „meghívót” a missziós parancs teljesítésére. Ennek a feltételnek a mai napig teljesülnie kell: Jézus az Ő mennybemenetele óta minden olyan személynek megjelent, akik apostoli elhívást kaptak Tőle – azonban nem nevezhető mindenki apostolnak, akinek megjelent az Úr, tehát nem a Jézussal való találkozás tett apostollá senkit, hanem a Tőle személyesen kapott, kifejezetten erre vonatkozó elhívás. Ezen kívül sokan tartanak igényt az apostoli titulusra, és tiszteletre – ám soha nem kaptak erre személyes elhívást Jézustól, és sokan állítják, hogy az Úr Jézus megjelent nekik, de aki megjelent az nem a Felkent Jézus volt – ha egyáltalán bárki is megjelent nekik.

2. Az apostol missziós munkát végez, gyülekezeteket alapít.
Mégpedig mindezt a népek, nemzetek között, de legalábbis a saját rendes lakóhelyéről kimozdítva, attól eltávolodva. Egyszóval missziós küldetésben élve. Vannak, akik szerint az apostol nem is rendelkezhet állandó és rendszeres lakhellyel, saját otthonnal. Erre nem találunk bibliai bizonyítékot, sőt, Pál megnevez úgynevezett „gyülekezeti apostolokat”, például Epafródituszt, akik a saját gyülekezetüktől nem túl távol lévő helyen teljesítik a küldöttként való evangélium hirdetést, majd visszatérnek saját közösségükbe.

3. Az apostol a színtiszta és hamisítatlan evangéliumot hirdeti.
Az apostoloknak rendkívül felelősségteljes küldetése az, hogy Jézus Krisztus evangéliumát úgy ismertessék az emberekkel, hogy mindeközben ne tegyék az emberekre a zsidó törvények igáját, hanem Istennek minden emberre kiterjedő szeretetét és végtelen kegyelmét mutassák be Jézus megváltói munkájának megismertetésén keresztül, ám a törvény – Jézushoz hasonló – betöltésére inspiráljanak.

4. Az apostol rendelkezik a Szent Szellem erejével.
Istenről úgy tesz bizonyságot az apostol, hogy nem egy megfoghatatlan, távoli istenséget mutat be, hanem a tevékenységét Isten áldása, kenete és ereje kíséri. Az apostol telve van Isten Szellemével, betöltekezett vele, és Ő megnyilvánul rajta keresztül. Nem feltétlenül csodálatos gyógyulásokra kell gondolni, hanem Isten erejének legkülönfélébb megnyilvánulás módjaira, de leginkább üdvözülők, Krisztust elfogadók és Istenhez megtérők sokaságára.

5. Az apostolok az üldözések ellenére, azoktól függetlenül is végzik az elhívásukhoz kapcsolódó munkát.
Akiket az Úr, mint bárányokat küldött a farkasok közé, azok nem reménykednek abban, hogy sétagalopp lesz elvégezni a rájuk bízott munkát. Gondoljunk csak arra, hogy az úgynevezett tizenkét apostol közül egyedül János halt természetes halált késő öregkorában, de még Pálra is lefejezés várt földi pályafutása végén. Természetesen nem törvényszerű, hogy a mai világban élő apostoloknak is erőszakos halállal kell bevégezniük, de az biztos, hogy életükben – az elhívásuk szerinti missziós munkát végezve – komoly ellenségeskedéssel, támadásokkal kell szembenézniük. Nagy igazság, hogy aki üldöző, és nem üldözött, az nem keresztény. Nos, ez az apostolokra nézve különösen igaz.

6. Az apostol a megbékélés és békéltetés evangéliumát hirdeti.
Ez szorosan kapcsolódik a kegyelem üzenetének hirdetéséhez. Az apostol hirdeti, hogy Isten megbékéltette magát a világgal a Krisztus Jézusban, de igen fontos feladata az is, hogy az emberek közötti megbékélést segítse elő Isten szeretetének és megbocsátásának bemutatásán keresztül. Pál leveleiből kiderül, hogy ez a békéltetés kiterjed a keresztény gyülekezetek és hívő keresztények közötti megromlott viszonyok és kapcsolatok miatt szükséges békéltetés szolgálatára is. Az apostol képes visszavezetni a szeretet és megbocsátás útjára a különféle ítélkezésekbe, törvénykezésbe vagy kárhoztatásba keveredett közösségeket, hívőket – amennyiben azok hajlandóak az ezekből való megtérésre.

Összegezve: ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy az apostol az, aki képes hitelesen képviselni, bemutatni és hirdetni az Úr Jézust, az Ő látását, értékrendjét és szeretetét barátságos és viszontagságos környezetben egyaránt, pogányok között ugyanúgy, mint hívők között.

  1. Juhász Bertalan

    Egy kérdésem lenne Önök felé: Tételezzük fel, hogy egy ember betöltekezik a Szentlélekkel. Tud-e az ilyen ember ezek után gonoszat cselekedni?

    P.S. Több embert megkérdeztem/reformátust katolikust, Jehova tanuját,…/ egy kivételével mind azt mondta, hogy természetesen tud, hiszen az ember gyarló. Egy ember volt csak, aki nemmel válaszolt – Ő egy ezoterikus volt. Azóta édes testvéremnek tekintem Őt.
    Persze a többiek is testvéreim, csak még tudatlanok, félrevezettek.

    • admin

      Kedves Bertalan!
      Bárcsak ne tudnánk vétkezni (gonoszságot elkövetni) a Szentlélekkel való betöltekezés után… Bárcsak elmondhatnánk, hogy nem tévedünk, vagy hogy mindent jól cselekszünk, miután betöltekeztünk Isten Szellemével. Sajnos nem így van.
      De hogy bibliai példát említsek: Péter apostol kétségtelenül Szeltlélekkel (Isten Szellemével) betöltött apostol volt. Mégis: képmutató módon elkülönült a pogányokból lett hívőktől, míg a zsidókkal közösséget vállalt. (Galata 2: 11-14) De más példát is lehet említeni az írásokból, nem csak Péter kapcsán.
      Az viszont, hogy nem számíttatik be nekünk, egyedül Isten kegyelmének köszönhető.

      • Juhász Bertalan

        Mivel nincs írói adottságom, így egyszerű szavakba foglalnám mit mondott volna egy profán, ám jóérzésű vezető az Apcsel 5,1-11 -ben: Mindkettőjüket magához híván így szólt hozzájuk tanúk jelenlétében: Drága öregecskéim, testvéreim. Örülök, hogy itt vagytok közöttünk – Jézus követői között. Meghoztátok életetek legnehezebb, egyben legfontosabb döntését-kiszabadítottátok magatokat az anyagi világ vonzásából, és Jézus követőivé akartok válni. Tudomásomra jutott, hogy a magatokkal hozott pénz egy részét megtartottátok. Nem kell félnetek, ezt a bizalom hiányának vesszük. A ,, bizonytalanba,, jövő embernél ez természetes. Azt tudom ígérni, hogy igyekezni fogunk elnyerni a bizalmatokat, és mindent megteszünk azért, hogy ti is újjászülethessetek víztől és Lélektől .
        Megj. Milyen dús érzelem gazdagságú az az ember, aki pénz miatt képes teátrális módon mások halálát okozni. A pünkösd utáni Péter ilyenre képtelen lett volna.
        Szomorú dolog, hogy a Szentlélek hatékonyságáról ilyen lekicsinylő elképzelés alakult ki a hívő emberek között.
        Egy közismert tény:
        a történelem során számos -izmusnak a követője inkább feláldozta életét, mindsem elárulja bajtársait. Ha ilyen elszántság tud megnyilvánulni egyeseknél földi dolgok végett, akkor a Szentlélekkel betöltekezett nem fog tudni ellenállni a kísértésnek?

        De igen, ellen tud állni.
        Lásd. Jn 14,15-17 Jn 14,26 Jn 15,26-27 Jn 16,7-15 Jn 17 Lk 21,19 Lk 21,14

        • admin

          A mondataiból azt a következtetést tudom levonni, hogy az Ap.csel. idézett Péter apostolra vonatkozó részét, annak hitelességét megkérdőjelezi – ugyanis a Szentírás tartalmazza ezt a részt, és igen, Péter apostol szavait írja le. Hogy Péter mennyire volt “profán” vagy “jóérzésű” azt nem tudjuk, de azt igen, hogy ezt a részt, az ebben foglaltakat neki tulajdonítja a Biblia, és mi ezt nem kérdőjelezzük meg. Azt pedig főleg nem boncolgatjuk, hogy kinek mit “kellett volna” tennie bármilyen helyzetben, vagy hogy a “pünkösd utáni Péter” milyen tettekre lett volna képtelen, vagy épp képes. Elég a saját cselekedeteinkért felelősséget vállalni. Sok sikert Önnek is ehhez!
          Érdemi beszélgetésbe viszont csak akkor tudunk belefogni, ha a Szentírás teljességének ugyanakkora tekintélyt tulajdonítunk, nem kérdőjelezzük meg önkényesen bizonyos részek tartalmának hitelességét.
          A Szentlélek (helyesen: Szent Szellem) “hatékonyságát” soha nem kérdőjeleztük meg. Azonban a Szent Szellemmel való betöltekezés nem eredményezi a jellem azonnali Krisztusivá válását. Pál apostol esetében például egy tövis adatott az ő testébe, a sátán egy angyala, hogy gyötörje, nehogy “felfuvalkodjon kijelentések nagysága miatt”, amelyeket Istentől kapott. Pál is Szent Szellemmel betöltekezett ember volt, mégis, nem volt jellembajnok: hajlamos lett volna enélkül a “tövis” nélkül felfuvalkodottá válni.
          Abban Önnek igaza van természetesen, hogy ellen lehet és ellen is kell állni a kísértésnek – csakhogy ez senkinek nem sikerült eddig, még a Szent Szellemmel betöltekezett szenteknek sem – kivéve Krisztust, természetesen. Ezért is mondja az írás, hogy “mindannyian vétkeztünk, és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül”, vagy azt, hogy “aki azt mondja, hogy ő nem vétkezett, az hazudik”.

          • Juhász Bertalan

            Terméketlen társalgásunk utolsó és talán egyetlen akkordjaként megjegyezném, hogy minden korszaknak megvannak a maga farizeusai: őrájuk érvényes Mt 23,13.
            Modern kori társadalmunkra is igaz Mt 11,16-17 és Mt 7,6.
            Tisztelettel Juhász Bertalan egy, hatvanas éveit taposó útkereső Felvidékről.

          • admin

            Kedves Bertalan!
            Termékeny, gyümölcsöt termő csak akkor tud lenni az Isten igazságáról folytatott “társalgás”, ha a beoltott igét a szívünkbe engedjük. Az ön részéről előfeltevések és már kialakult nézőpont mögül történik a véleményformálás, mi pedig – és ezt nem is titkoljuk – az ezotéria felé nem vagyunk nyitottak. Kizárólag az Istentől való Írások kijelentéseit, igazságait fogadjuk el.
            És hogy az útkeresése során találjon is valamit, Jézus szavait idézném: “(…) Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam.” János 14: 6
            Kívánok Önnek békességet és termékeny (út)keresést!
            Szeretettel: Németh László, Krisztus megváltottja – és nem mintha bármi jelentősége lenne: az ötvenes éveiből, Szegedről.

  2. Juhász Bertalan

    Jézus kereszthalála után az apostolok communiokat – közösségeket hoztak létre, ahol mindenki egyenrangú volt, és Jézus tanítása szerint próbáltak élni. /ApCsel2,44-45/.

    Ezzel szemben Tim6,1-2 bátran megengedi, hogy úr és szolga viszony lehessen két, Jézust követő /hívő/ ember között.

    Önök nem éreznek itt ellentmondást?

    • admin

      Kedves Bertalan!
      Nagyon jó a felvetés, mert bizony ez is egy ellentmondásosnak tűnő dologra hívja fel a figyelmet.
      Jézus világossá tette: „aki első akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok”.
      Világosan kifejezte a véleményét a versengésről. Ráadásul ebben ő maga is példát mutatott, amikor eljött az ideje, mindenkinél nagyobb alázatot tanúsítva – ráadásul mint Isten egyszülött Fia.
      Ezen kívül Jézus korai tanítványai közül (az apostolok idejében) sokan valóban kommunákba tömörülve éltek és mindenük közös volt. Mondhatni, megvalósították az ideálishoz legközelebbi berendezkedési formát egy kevésbé ideális környezetben.
      Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az első századról beszélünk, amikor nem volt mindenki szabad, nem volt mindenki szabad arra, hogy ilyen „kibucokban” éljen a saját döntése alapján. A rabszolgaság teljesen normális és elfogadott dolog volt, és az I. Timóteus 6: 1-2 egy ilyen helyzetre ad támpontot: megtörténhetett, és meg is történt, hogy mind a rabszolga, mind az ő „gazdája”, azaz ura, vagy rabszolgatartója hitre jutott Krisztusban. Pál ilyen helyzetre vonatkozóan ad támpontot. A hívő rabszolga ne keressen szabadulást, hanem példamutató alázatban tartsa meg magát és így szolgáljon. A hívő úr (rabszolgatartó) pedig ne kegyetlenkedjen a szolgáin, mert ez nem illő egy hívőhöz. Hogy aztán vezette-e az urakat arra Isten Szelleme, hogy felszabadítsák a rabszolgáikat, ezt nem tudjuk, de biztosan történt ilyen. (Bárcsak megfontolták volna Pál szavait az amerikai rabszolgatartók, vagy megfontolnák napjaink rabszolgatartói…)
      Ez a Bibliában tehát nem ellentmondás, hanem egy akkoriban bevett társadalmi jelenség, a rabszolgatartás kapcsán felmerült kérdés volt, amire Pál próbált egyfajta utat mutatni. És attól, hogy például a római birodalomban gyakorlat volt rabszolgákat tartani, nem jelenti azt, hogy ez normális, de főleg azt nem jelenti, hogy ez Istennek tetsző dolog volna. Egy csapásra nem változott meg ez a gyakorlat, csak attól, hogy terjedt a kereszténység.

      • Juhász Bertalan

        Ön írja:… megtörténhetett, és meg is történt, hogy mind a rabszolga, mind az ő „gazdája”, azaz ura, vagy rabszolgatartója hitre jutott Krisztusban.
        Máté 19,21 egyértelműen kijelenti, hogy a gazdag hiába tartja be a régi törvényeket, azáltal ő még nem jut be Isten országába.
        Gazdagsága/megnövekedett egója/ nem engedi, hogy eggyéváljon -lélekben együttérezzen- bármelyik embertársával.
        Gazdagnak lenni nem bűn – a szegénység pedig nem erény : ezt hallani mindenütt – munkálkodik a sátán.
        Jn 8, 31-32 alapján semmilyen gazdag/anyagi értelemben/ nem lehet Jézus tanítványa.

        • admin

          Sem gazdag, sem szegény nem üdvözül a törvény betartása által, sem cselekedetekből.
          Mind a gazdag, mind a szegény egyedül Isten kegyelme által üdvözül.
          Nem minden gazdagtól várta Jézus a vagyonának teljes szétosztását. Pl. a Jézus sírját megváltó Arimátiai Józsefről is tudjuk, hogy igen gazdag ember volt, Jézus mégsem mondta, hogy ossza szét a vagyonát.
          Ezen kívül azt is tudjuk, hogy Jézusnak voltak gazdag támogatói, akik később az evangélium ügyét is támogatták – anyagiakkal.
          A gazdag ifjúval kapcsolatban: benne a vagyonához való ragaszkodás volt a fogyatkozás – de az vesse rá az első követ, aki fogyatkozás nélkül való…
          Valami azonban biztos: valóban voltak közösségek, ahol a vagyon bekerült a “közösbe” és ez minden bizonnyal Istennek tetsző cselekedet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén