Az Újholdak – Menedékvár

Feleletek gyakran elhangzó kérdésekre

Modern világunk életvitele és teljes felépítése úgy van berendeződve, hogy minél lehetetlenebbé tegye Isten törvényének és parancsolatainak megtartását. Ezen belül is talán az újholdnapok pihenőnapként való megtartása jár a legtöbb nehézséggel, már csak azért is, mert a világban használt naptárakban nincs semmi jelentősége ennek a napnak. A kereszténységen belül pedig felmerül néhány igen fontos és gyakori kérdés az újholdak megtartásával kapcsolatban: meg kell-e tartanunk ezt a napot egyáltalán? Ha igen, akkor hogyan? Szombatnapként, azaz pihenőnapként, vagy elég csak egyszerűen megemlékezni róla? Ebben az írásban ezekre és hasonló, gyakran elhangzó kérdésekre adunk feleleteket.

forrás: www.churchofgod.hu

A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A forrás nevét, címét fel kell tüntetni.
Ár nem számítható fel érte.

Feleletek gyakran elhangzó kérdésekre: Az Újholdak

Mielőtt rátérnénk az újholdnappal kapcsolatos kérdésekre, előtte talán érdemes röviden megvizsgálni az Isten által lefektetett naptárt.

Az Isten által meghatározott, vagy az ún. Szent Naptár az újholdnapokon alapul. Az év első újholdnapja különösen fontos, hiszen az határozza meg a következő év naptárját.

2Mózes 12:1-2 1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: 2 „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja.

Ez persze magától értetődően azt jelenti, hogy ha nem tudjuk, mely nap a hónap első napja, akkor képtelenek vagyunk engedelmeskedni Isten bizonyos parancsolatainak, elsősorban az Általa elrendelt ünnepnapok – a Pészah, Pünkösd, Sátoros ünnepek stb. – adott időben történő megtartásának. Csakis az újholdnapok pontos ismeretében tudjuk meghatározni az ünnepek dátumait, és tudunk megfelelően felkészülni azokra. Az év első hónapjának első napja egy ilyen örömünnep, illetve fesztiválnap:

Zsoltárok 80 [81]: 4-5 4Fújjátok meg a harsonát újholdkor, és holdtöltére is, ünnepünk napján! 5 Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől.

Továbbá az első hónap hetedik napja a tévedésből és tudatlanságból vétkezők megszentelésének napja (Ez. 45:20); a hetedik hónap tizedik napján van az engesztelés ünnepe; az első hónap 14/15. napjaira pedig a Peszach és a kovásztalan kenyerek ünnepei vannak elrendelve, stb. Vagyis minden egyes, az Isten által ünnepre elrendelt nap valamely hónap egy bizonyos napjára esik, a hónapok pedig az újhold napjával veszik kezdetüket.

Hogyan határozzuk meg az év első újholdját?

Isten szent naptárja az Abib, vagy más néven Niszán hónappal kezdődik (2Móz. 12:2). Az északi féltekén ennek kezdetét a tavaszi napéjegyenlőséghez legközelebb álló újhold határozza meg, ami egyben a nyári időszak kezdete is. Az őszi napéjegyenlőséggel pedig a téli időszak veszi kezdetét. A Bibliában tehát csak e két évidény van számon tartva (1Móz. 8:22; Zsolt. 74:17).

Az Abib hónap meghatározásának egyik fontos törvényszerűsége az, hogy a Peszach ünnepe nem eshet a tavaszi napéjegyenlőség elé. Az év első hónapjának első napja és még Niszán 14-e, vagyis a felkészülés napja is egybeeshet a napéjegyenlőség napjával, de a Peszach első napjának, Niszán 15-nek már mindenképpen a napéjegyenlőség utáni napra kell esnie. Tehát az még előfordulhat, hogy a felkészülési nap (14-e) a napéjegyenlőség napjára esik, de azt nem előzheti meg, vagyis nem eshet az északi félteke téli időszakának tartamára, és 15-e már mindenképpen az új évadban kell, hogy legyen. Ezek a törvényszerűségek uralták a liturgikus naptár készítését az i.sz. 358-ban megtörtént Hillel-féle naptárrevízióig.

Az újhold egy precíz asztronómiai esemény, amit számításokkal előre is pontosan meg lehet határozni. Mivel a föld forgása miatt, a föld különböző pontjain más-más napokra eshet az újholdnap, emiatt az újholdakat a Jeruzsálemben bekövetkező újholdnapok alapján határozzuk meg, ezzel biztosítva az egységes és összehangolt istenimádatot szerte a világon. Ennek bibliai alapja van, hiszen Jeruzsálem az Úr trónjának székhelye a földön (Jer. 3:17), innen fog kiáradni a törvény ismerete a Messiás uralmával (Ézs.2:3; Zak. 3:22), és az élő vizek, a Szent Szellem is innen árad szét (Zak. 14:8-21). Isten ugyanis e városba, Jeruzsálembe helyezte nevét mindörökké (2Krón. 33:4).

Van-e említés a Bibliában a hónapok neveiről?

A Biblia megemlíti a hónapok nevét, de nem mindegyikét. Néhány hónap pedig a kánaáni megnevezésük szerint van említve. Gyakran csupán számozás alapján nevezték meg a hónapokat, ez különösen a szamaritánusoknál volt szokás, mint az első hónap, a második hónap, stb. A modern zsidó gyakorlat megnevezi a hónapokat, legtöbbjük neve azonban babiloni származású név.

Ezek:

Niszán (március-április) vagy Abib (kánaáni név)
Iyyar (április-május) vagy Ziv; (kánaáni név)
Siván (május-június)
Tammuz (június-július)
Ab (július-augusztus)
Elul (augusztus-szeptember)
Tishri (szeptember-október) vagy Ethanim (kánaáni név)
Marchesvan (október-november) vagy Bul (kánaáni név)
Kislev (november-december)
Tebeth (december-január)
Shebat (január-február)
Adar (február-március)

A hold ciklusán alapuló hónapok (354 ¼ nap) rövidebbek a nap ciklusa szerint mért hónapoknál (365 ¼ nap).

A tavaszi peszach-matzó ünneppel kezdődnek meg az aratási (aratásokhoz kötődő) ünnepek ciklusai. A peszach ünnepének az év adott, illetve meghatározott napjára kell esnie, és ez az árpaaratás kezdete. A parancsolat szerint bemutatandó első kéve ennek az aratásnak volt az elsőzsengéje, s ez Krisztus feltámadása utáni mennybemenetelére mutat rá, Aki az első örök életre feltámadott lény a halottak közül (részletesebb magyarázatért lásd Az első kéve bemutatása [106b] című írást). Ez okból világos, hogy miért van a szökőév az év végére (Adar) helyezve, és nem pedig az első hónapra, Niszánra (illetve kánaáni nevén Abib-ra) (március-április).

A szökőhó a WeAdar (vagyis és Adar), lásd pl az Interpreter’s Dictionary of the Bible, 1.köt. 487.old). A rabbinikus kalkulációk azt mutatják, hogy minden tizenkilencéves ciklusnak hét évében kell, hogy legyen egy plusz hónap, s ezt a hónapot nevezzük II. Adárnak.

(A fentiek Az Isten naptárja [156] című írásból vannak idézve, amely írás részletesen kitárgyalja ezt a témakört)

Az újholdak és a szombat

Szombatnapként, vagyis pihenőnapként kell-e az újholdakat megtartani?

Egyesek szerint nem azoknak kell bizonyítani, akik tagadják, hogy az újholdak pihenőnapok, hanem inkább azoknak kell elegendő bizonyítékot és érvet felmutatni, akik szerint pihenőnapok. Pedig Izraelben pihenőnapként tartották meg ezt a napot, amit nem nehéz bizonyítani.

Az újholdak fontos és jelentős napok. Ezeken a napokon áldozatadást, gyülekezést és imádatot végeztek Izraelben. Ennek jelentőségének megértése és elfogadása egy fontos lépés a megtartásuk szüksége felé. De azt jelenti-e mindez, hogy szombati pihenőnapként kell ezeket a napokat megtartani? Vegyük csak sorra. Azt már láttuk, hogy az év első újholdnapja egy komoly ünnepnap, ami természetesen azt jelenti, hogy legalább egy újholdnap szombatnapnak (bibliai értelemben véve pihenésre és istenimádatra elrendelt nap) számít. A hetedik hónap első napjára (újholdnapra) esik a kürtök ünnepe, ami szintén komoly ünnepnap.

A továbbiakban pedig az olyan bibliai szövegrészeket vizsgáljuk meg, amelyek rámutatnak, hogy minden egyes újholdnapot pihenő- és imádatnapként tartottak, s mi több, Isten gyakran üzent népéhez Izraelhez, vagy az egész világhoz az újholdnapokon a prófétáin keresztül.

Milyen bizonyítékok szólnak amellett, hogy az újhold egy teljes pihenőnap, amelyen tartózkodunk a munkától és kereskedelemtől?

Két rendkívül direkt és határozott utalást találhatunk. Az elsőt a 2Mózes könyvének a Templom megszentelésével kapcsolatos fejezetében olvashatjuk, ahol ez a nap szent gyülekezeti napként van elrendelve. A második pedig az Ámósz 8:5 verse, ahol a próféta felrója Izraelnek azt, hogy csaknem képtelenek kivárni a szombatnap és újholdnap végét, hogy megkezdhessék a kereskedelmet. Ez azt jelenti, hogy bár megtartották e napokat, de nem a helyes hozzáállással és tiszta szívvel, hiszen alig várták a napok végét: azt, hogy visszatérhessenek a saját dolgaikhoz és a kereskedelemhez:

Ámósz 8:5 Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal, és hamis mérleggel csalva, …

Az Ámósz 8:5 az egyetlen olyan igehely, amelyben utalás van az újholdnapi kereskedelem tiltására. Viszont ez az igerész nem teljesen egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy az újholdak itt általános értelemben vannak véve, vagy pedig esetlegesen az újholdnapra eső kürtök ünnepéről; vagy talán az olyan aratási idényekkel kapcsolatos elvárásokról van szó, mint amelyek az ó és új aratásokhoz fűződnek az elsőkéve meglengetésének idején?

Semmi nem érzékelteti ebből a szövegből azt, hogy itt csupán egy bizonyos ünnepnapról (kürtök ünnepéről) vagy aratási idényről lenne szó. Úgy kell tehát értelmeznünk, amint írva van, vagyis mint általános figyelmeztetést az újholdak és szombatok megrontása ellen. A szövegkörnyezetből láthatjuk, hogy ebben a fejezetben Isten panaszt emel népe ellen, haragos amiatt, hogy a nép nem tartja meg szombatjait, újholdjait és ünnepeit a megfelelő módon és a megfelelő hozzáállással, továbbá igazságtalanok is egymás irányába.

A 4Mózes 10:10 verse pedig rámutat, hogy az újhold napján, csakúgy, mint az ünnepnapokon meg kellett fújni a kürtöket.

Ez tehát lényegében azt jelenti, hogy a keresztényekre is vonatkozik a szombat mellett az újholdnap megtartása is? Azaz pihenőnapként és gyülekezeti napként kell kezelni?

Igen. Az újholdakat, csakúgy, mint a heti szombatokat szent szombatokként (pihenőnapként) kell megtartani, amelyeknek tartását a Messiás később az egész világ számára is kötelezővé fogja tenni a visszatérését követően (Ézs. 66:20-23), akárcsak az évi nagy ünnepekét is (vö. Zak. 14:16-19).

Az újhold kérdése egy igen összetett kérdés, de rendkívül fontos eleme a bibliai összképnek. Az egyén esetében az újholdak jelentőségének felismerése és megtartása az egyéni szellemi fejlődés egyik fontos mérföldköve, s a teljes hit végső elemeinek egyike.

Az újholdakkal kapcsolatos részletesebb magyarázó írások címeit a lap alján láthatjuk.

Miért nincs megemlítve az újhold 3Mózes könyvében? Miért nem említi meg az újholdakat a Nehemiás 10:31, ahol a szombatokon és ünnepeken való kereskedést tiltja, de két verssel alább, ahol a szombati, ünnapnapi és újholdáldozatokról van szó, ott már említve vannak?

Az újholdakról szó van a 4Mózes 10:10-ben.

4Mózes 10:10 Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

Ahhoz, hogy tisztán megértsük, miről is van szó a Nehemiás 10:31-ben, először vizsgáljuk meg a 2Mózes 3:5 versét, és minden többi idevágó verset, s azok vetületében egy témakör részeként kezeljük a Nehemiás 10:31-34 verseit.

2Mózes 3:5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!

Nehemiás 10:32-34 32Ha az ország lakossága árut vagy bármilyen gabonát hoz be eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján, vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben bevetetlenül hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást. 33 Kötelezőnek fogadtuk el, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk házának a szolgálatára: 34 a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra és az állandó égőáldozatra a nyugalom napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Izráelnek, és minden munkára Istenünk házánál.

Az első idézetben szereplő ‘szent’ kifejezés a héber (SHD 6944) hodesh fordítása, aminek pontos jelentése „elkülönített”, vagyis bizonyos célból elválasztott, s ezzel a szóval vannak jelölve az Isten által elválasztott napok is, nem csak a szombatok és az ünnepek nagy napjai. Idetartoznak a szombatok, az ünnepnapok, beleértve az engesztelés ünnepét is, és az újholdnapok. Ezt egyébként jól bizonyítja a 32. vers utalása a szombatévekben történő tartozások elengedésére, hiszen az hetedévenként,az engesztelés ünnepén történik meg. A 33. versben már az egész ünnepi struktúra említve van, beleértve az újholdakat is, vagyis a 31. vers értelmezését az utána következő versek figyelembe vételével kell megtenni. Így ezt valójában inkább egy további bizonyítékként kell venni az újholdak tartásával kapcsolatban, hiszen a Nehemiás alatt történt törvény-helyreállítással az újholdünnepek is helyre lettek állítva.

Ez történelmi tény, közismert ugyanis, hogy az újholdakat megünnepelték Nehemiás helyreállításától egészen a templom második lerombolásáig (i.sz. 70-ben), és közismert az is, hogy ugyanezidő tájt az egyház is tartotta ezeket (Kol. 2:16-17). Ez tehát a második bizonyság a Szentírásból az Ámósz 8:5 verse mellett.

Elegendő bizonyíték-e e napok pihenőünnepkénti megtartásához az a tény, hogy az újholdnapokon áldozatot kellett adni és gyülekezeti istentiszteletet tartottak? És mi van az olyan napokkal, amelyeken ehhez hasonlóan áldozatokat adtak és gyülekeztek, de nem voltak pihenőnapok, mint pl. a sátorok ünnepének hétköznapjai a nyitó és záró ünnep között?

A Millennium alatt minden nemzet tartani fogja az Isten ünnepeit, s mindannyian alaposan felkészülnek majd az ünnepekre, hiszen akkor már nem lesz senki, akivel ezeken a napokon kereskedni lehetne.

Azok, akik nem tartják meg az ünnepeket, gyors, határozott és szemmel látható büntetésben részesülnek (v.ö. Zak. 14:17-19). Akik ma nem ismerik fel és nem tartják meg az Isten szent napjait, azok haláluk után a második feltámadásba kerülnek, s így nem részei az elsőszülötteknek. Ez nem annyira látható és érzékelhető a világ számára, de attól még nagyon reális.

Tudnunk kell, hogy mi volt a bibliai gyakorlat. Az egyhetes ünnepek nagyszombatjai közötti napokon korlátozott, illetve olyan célú kereskedelmi tevékenység folyt, ami közvetlenül a fesztiválhoz kötődött. Az otthonuktól távol eső pilgrim fesztiválokon természetesen nem végezték a hétköznapi megélhetési munkáikat sem, a fesztiválokon az erre megtakarított pénzt vagy javakat használták fel az ünnep elvárásainak megfelelően. Tehát ha az ünnepek közbenső napjain sem tértek vissza a saját foglalkozásukhoz, akkor a nagy ünnepnek számító újholdnapokon feltétlenül nem végezték a napi, megélhetéshez kapcsolódó munkákat.

Miért végezhettek munkákat és utazhattak az izraeliták az újholdnapokon, amikor a szentélyt építették? Példaként lásd a 2Mózes 40:2,17-18 verseit.

Vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet, hogy miről is van itt szó. A 2Mózes 40:2-16 részben a szent, vagy liturgikus év első ünnepének, az első hónap első napjára eső ünnepet, és az azon végzett szertartásokat látjuk vázolva. A kijelentés sátrát és a hozzá való kellékeket elő kellett készíteni és fel kellett szentelni, hogy Áront és fiait papokká kenjék fel, illetve beavassák őket Izrael papságaként. Ezek a munkálatok tehát egyáltalán nem a napi megélhetést, a gazdaságot és kereskedelmet működtető munkák voltak, hanem a gyülekezeti sátornál tartott istentisztelethez és szolgálathoz való előkészületek.

2Mózes 40:2-16 2Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát! 3 Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát födéllel! 4 Vidd be az asztalt, és rakd rá, ami rá való! Vidd be a lámpatartót, és rakd rá a mécseseket! 5Tedd az illatáldozatra való aranyoltárt a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára! 6 Helyezd az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé! 7 A mosdómedencét tedd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel! 8 Azután rendezd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára! 9 Vedd a felkenéshez való olajat, kend meg a hajlékot és mindazt, ami benne van! Így szenteld föl azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen! 10 Kend meg az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését; így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár! 11 A mosdómedencét és annak állványát is kend meg! Így szenteld föl azt! 12 Azután vezesd Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! 13 Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel, és szenteld fel, hogy a papom legyen! 14 Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! 15 Kend fel őket, ahogyan apjukat felkented, hogy papjaim legyenek! Ez a felkenés teszi őket örökre papokká nemzedékről nemzedékre. 16 Mózes pontosan úgy járt el mindenben, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.

Ezután a fejezet következő sora egy teljes évet átugorva, a következő év első hónapja első napjának eseményeivel folytatódik. Ekkorra végezték el a tényleges sátorszentély elkészítésének utolsó mozzanatait, hogy az készen álljon az Isten dicsőségének jelenlétéhez. Ekkor természetesen szintén nem rutin gazdasági munkákat végeztek, hanem a szentélyt készítették elő a szolgálatra.

Exodus 40:17-35 17 A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot. 18 Felállíttatta Mózes a hajlékot, lerakták a talpait, felállították deszkáit, ráillesztették a reteszeket, és felállították az oszlopokat. 19 Azután kifeszítették a hajlékra a sátrat, fölterítették a sátorra a takarót, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 20 Majd fogta a bizonyságot, és beletette a ládába. A rudakat ráillesztették a ládára, és a födelet rátették a ládára. 21 Azután bevitték a ládát a hajlékba, és föltették a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 22 Elhelyezték az asztalt is a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán, a kárpiton kívül. 23 Majd kenyereket raktak rá sorban az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 24 Felállította a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán. 25 Fölrakta a mécseseket az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 26 Az aranyoltárt pedig a kárpit elé helyezte a kijelentés sátrában, 27 és jó illatú áldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 28 És föltette a függönyt a hajlék bejáratára. 29 Az égőáldozati oltárt pedig a hajléknak, kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 30 A mosdómedencét a kijelentés sátra és az oltár között helyezte el, vizet töltött bele a mosakodáshoz. 31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat. 32Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát. 34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 36 Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt.

Ezek a szövegrészek tehát inkább arra mutatnak rá, illetve azt bizonyítják, hogy a nép igenis összegyűlt és szent gyülekezeti istentiszteletet tartott e napon. Más szóval megerősítik az újholdak ünnepi, szent gyülekezetnapi mivoltát, s itt nem véletlenül esett a szentély dedikálása erre a napra (lásd még Az Isten templomának megszentelése [241] című írást). A szentély megszentelésének napja Krisztus munkájára mutatott, amint a peszach előtt megtisztította a templomot, amely templom ma mi, az egyház vagyunk.

Utalások

Találhatunk-e közvetlen utalásokat a Bibliában arra, hogy az újholdakat elválasztott pihenőnapként kell megtartani?

A Bibliában számos utalás van arra, hogy ezeken a napokon különösen fontos események történtek meg. Ez sokak figyelmét elkerüli. Néhány ilyen idézet:

Az özönvíz utáni apadáskor ezen a napon tűntek fel a vízből a hegyek csúcsai:

1Mózes 8:5 A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.

A hatszázegyedik év első hónapjának első napján száradt meg a föld, s Noé családja elhagyhatta a bárkát:

1Mózes 8:13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe.

A Mózesnek adott utasítások szerint az újhold napján kellett felállítani a gyülekezési, majd a szentélysátrakat:

2Mózes 40:2 Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát!

2Mózes 40:17 A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot.

Az újhold napjára esik néhány fontos ünnep is:

Az újév első hónapjának első napja (lásd fentebb):

Zsoltárok 81:4-5 4Fújjátok meg a harsonát újholdkor, és holdtöltére is, ünnepünk napján! 5 Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől.

A hetedik hónap újholdjára esik a kürtök ünnepe:

3Mózes 23:24 Mondd meg ezt Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején pihenőnapotok legyen, szent összegyülekezés emlékeztető kürtöléssel.

4Mózes 29:1 A hetedik hónap első napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. A kürtzengés napja ez.

A templom felszentelésének napjával kapcsolatos további idézet:

2Krónika 29:17 Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el az ÚR csarnokáig. Nyolc napon át végezték az ÚR házának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be.

A templom felszentelése hét napon át tartott, és a hetedik napon az oktalanok és tévedésből vétkezők megszentelésével Izrael egésze felszentelődött. A nyolcadik nappal kezdődően a Peszach ünnep periódusának előkészületei történtek. A tizedik napon elválasztották az áldozati bárányt, majd a tizennegyedik napon kapuikon kívül (5Móz. 16:5-7) megölték a peszach áldozatot, majd naplemente után elfogyasztották azt a tizenötödik nap estéjén, virrasztottak hajnalig, majd a tizenötödik nap nappalán az egész gyülekezet megünnepelte a kovásztalan kenyerek első napját. A szolgálat a tizenhatodik nap estéjének eljöttével ért véget. A kovásztalan kenyerek ünnepét még további hat napon keresztül tartották, amelynek utolsó napja szintén pihenő- és gyülekezeti ünnep volt.

Az az újholdnap, amelyre a kürtök ünnepe esett, egyben Isten törvényének felolvasási napja is volt, előképként mutatva a Krisztus visszatérésekor megtörténő helyreállításra.

Nehemiás 8:2 A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat.

Az újhold napján az egész közösséget egybehívták:

4Mózes 1:1-4 1 Így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában, a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2 Vegyétek névjegyzékbe fejenként Izráel fiainak egész közösségét, nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit, 3 húszévestől fölfelé minden hadkötelest Izráelben! Vegyétek őket számba seregenként, te és Áron! 4 Legyen segítségetekre törzsenként egy-egy férfi, mindegyik egy nagycsalád feje legyen.

Láthatóan az Isten seregének, illetve gyülekezetének aktivitása szempontjából nagyon fontos szerepe volt az újholdaknak.

4Mózes 1:18 és összegyűjtötték az egész közösséget a második hónap elsején. Azok pedig bejegyeztették magukat a névjegyzékbe nemzetségenként és nagycsaládonként, húszévestől fölfelé egytől egyig.

Ezt a rendkívül fontos eseményt az újhold napján végezték el, amikor Isten Mózesen keresztül szólt a közösséghez. A próféciai és egyéb kijelentések általában újholdnapokon történtek:

5Mózes 1:3 A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy elbeszélte Mózes Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az ÚR,

A Bibliában számos nagyjelentőségű esemény történt a hónap első napján.

2Mózes 19:1 A harmadik hónap első napján, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refidímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában.

Ebből az idézetből láthatjuk, hogy egész Izrael pihenőnapot tartott az újhold napján, továbbá Mózes e napon ment fel a hegyre, hogy kijelentést vegyen Istentől (2Móz. 19:3-6). Miután Mózes megkapta a beszédet, ezen a napon meg is hirdette azt a népnek (2Móz. 19:7).

Áron szintén az újhold napján ment fel a Hór hegyére az Úr parancsára, s e napon halt meg.

4Mózes 33:38 Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az ÚR parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik esztendőben, az ötödik hónap elsején azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból.

A zsidók babiloni fogságból való visszatérését követő törvény-helyreállítás újholdnapon történt, a hetedik hónap első napján, ami egyben a kürtök ünnepe is:

Ezsdrás 3:6 A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le.

Ugyanennek a helyreállításnak a részeként Ezsdrás szintén újévkor, az év első újholdnapján határozta el visszatérését Jeruzsálembe. Nehemiás határozata az újhold napjával kezdődött, és újholdnapon végződött be. Ez nem véletlen, hiszen minden főbb helyreállítás az újholdnapokhoz kötődött.

Ezsdrás 7:9 Az első hónap első napján határozta el, hogy eljön Babilóniából, és az ötödik hónap első napján érkezett meg Jeruzsálembe, mert vele volt Istenének a jóakarata.

Ezsdrás az ötödik hónap újholdján érkezett meg Jeruzsálembe az Isteni gondviselés alatt. Egyesek szerint mindez jelentéktelen, sőt Ezsdrás még látszólag utazott is ezeken az újholdnapokon, viszont az tény, hogy a visszatérők gyülekezeti napként tartották az újholdakat. A Bibliában semmi olyan dolog nem lett megírva, aminek ne lenne valami jelentősége.

Ezsdrás 10:16-17 16 A fogságból hazatértek azonban így jártak el. Kiválasztották Ezsdrás papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket, mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet. 17Az első hónap első napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül.

Újból és újból láthatjuk, hogy Ezsdrásék ezen a napon nem a hétköznapi munkákkal foglalatoskodtak, hanem egybegyűlve, az Isten sivatagi gyülekezetének dolgaival foglalkoztak. Itt szintén látható az, hogy újhold napján kezdtek bele egy fontos gyülekezeti dolog rendezésébe, amit aztán az újév első napjára be is fejeztek, hogy Isten templomának felszentelésére ne legyen fennakadás.

Utolsóként pedig, az alábbi vers Niszán vagy Abib hónapot, vagyis az év első hónapját említi:

Eszter 3:7, 12 7Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, a Niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, az Adár hónapig. … 12Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat …

Valóban gyakori volt a prófétáknak kijelentést venni a szombatokon és az újholdakon?

Ezékiel próféta pl. megírta, hogy a hónap első napján vette a kijelentést Istentől. Nem lehet véletlen, hogy Isten gyakran az újholdnapon szólt prófétáihoz, és esetünkben is valószínűbb, hogy Isten ezen a napon tár fel előttünk bizonyos ismereteket, hiszen ezen a napon nem a mindennapos dolgainkkal foglalkozik az elménk, hanem Isten dolgaival.

Ezékiel 26:1 A tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején így szólt az Úr igéje hozzám:

Ezékiel engedelmesen az Isten elé járult az újholdnapokon, amikor Istentől próféciai kijelentéseket kapott

Ezékiel 32:1 A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje:

Ezékiel 29:17 A huszonhetedik évben, az első hónap első napján így szólt hozzám az ÚR igéje:

Ezékiel 31:1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje:

Ugyanez az eset Haggeus prófétával:

Haggeus 1:1 Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához, és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához:

A Biblia igen tisztán rámutat, hogy Isten a Neki szolgáló prófétáknak kijelentéseket adott az újholdnapokon. Hogy miért konzultált a prófétákkal pl. Zerubbábel, Júda uralkodója az újholdnapokon? A választ erre azokban az idézetekben találjuk meg, amelyek rámutatnak, hogy a próféták Isten elé járultak e napokon, hogy általuk kijelentéseket adjon a népnek.

Egy az 1Sámuel könyvében lejegyzett esemény rámutat, hogy a királyi ház újholdvacsorájáról feltűnő és rendhagyó esemény volt hiányozni, és Dávidnak megfelelő indokot kellett találni a távollétére.

1Sámuel 20:4-18 4 Jónátán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted! 5 Azután Dávid ezt mondta Jónátánnak: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig. 6 Ha nagyon kérdezősködik utánam apád, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy hazaszaladhasson a városába, Betlehembe, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. 7 Ha erre azt mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik, abból megtudod, hogy gonosztettre határozta el magát. 8 Maradj hűséges szolgádhoz, hiszen te kötöttél szövetséget az ÚR előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn, te ölj meg, miért vinnél apádhoz? 9 De Jónátán ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha biztosan megtudom, hogy elhatározta apám, hogy végrehajtja rajtad ezt a gonosztettet, akkor megmondom neked. 10 Dávid megkérdezte Jónátánt: Ki mondja meg nekem, ha keményen válaszol apád? 11 Jónátán így felelt Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre. 12 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚRra, Izráel Istenére fogadom, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. 13 Úgy segítse meg az ÚR Jónátánt most és ezután is, hogy megüzenem neked, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével. Legyen veled az ÚR, ahogyan apámmal volt. 14 Ha életben maradok, bánj velem az ÚR szeretetével, de ha meghalok, 15 ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 16 Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával, tudva, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni az ÚR. 17 Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot. 18 Azután ezt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz.

1Sámuel 20:24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz ült, hogy egyék.

Ez világos utalás arra, hogy az újholdnapi ünnepségen – amit általában egy esti bankettal kezdtek meg – jelen kellett lenni, és ha a királyi bankettról való távolmaradás feltűnő volt, az arra utal, hogy ezt rendszeresen, előírásszerűen gyakorolták.

A szombatokon és különösen az újholdakon gyakorlat volt a prófétákat és a látnokokat meglátogatni tanácsokért, amit csak munkaszüneti napon voltak képesek gond nélkül megtenni.

2Királyok 4:23 De a férfi azt kérdezte: Miért mégy ma hozzá? Hiszen nincs sem újhold, sem szombat! Az asszony így szólt: Hagyj békén!

Az áldozatok

Mi volt a jelentősége a templom megtisztításának az első hónap újholdján?

Izrael teljes istenimádat-rendszere a sátorszentélybeli, majd a templomi szolgálatokhoz kötődött. A fizikai sátor és templom a mennyei, azaz a szellemi imádatrend felépítésének a földi megjelenítője volt, ezért kapta Mózes az épületek tervét a legapróbb részletekre is kitérve.

Az istenimádatnak hibátlanul tisztának kell lennie. Isten szellemben és igazságban adott imádatot kíván, s a fizikai templom a Messiásra és a szellemi templomra, az egyházra mutatott rá előképként. Ma tehát az Isten egyháza a templom, ami egy szellemi épület.

Ahogyan a fizikai templomnak és papságnak meg kellett tisztulnia, hogy megfelelően készen álljanak a pészach ünnepére, úgy a szellemi templom és papság is végigmegy ezen a folyamaton, de már nem fizikai minta alapján, hanem szellemi felkészülés által. Csakis a felnőttkorban őszintén megtért, és Krisztus testébe bemerítkezett egyének vehetnek részt az Úrvacsorán, ami a pészach ünnep első eleme az Újszövetségen belül.

Ez tehát a jelentősége annak, hogy Krisztus megtisztította a templomot; először a fizikai templomot, fizikai módon a kereskedők kihajtásával küldetésének kezdetén, majd előkészítette a szellemi templomot az Úrvacsora alkalmával küldetésének végén, a peszach ünnepének felkészülési napján, a zsidóknál hagyományos chagigah vacsora fogyasztásakor.

A fizikai templom megtisztítása tehát ránk utalt, az élő kövekből felépülő szellemi templom megtisztításának és felkészítésének jelképes, vagy tipológiai előfutára volt. Az egyház szellemi papsága ugyancsak beteljesíti a oktalanok és tévedésből vétkezők megszentelését, úgy Izraelért, mint a nemzetekért, amikor az egyház tagjai imáikban közbenjárnak annak a nemzetnek az érdekében, amelyben lakoznak. Az egyháznak tehát része van a templom tisztításának folyamatában, és közbenjárnak nemzeteikért.

Az első hónap újholdja (első napja) a teljes folyamat kezdete, és a hold az egyházat jelképezi. A modern júdaizmus ebben is eltér Isten törvényétől, amióta a babiloni naptárra alapozva Tishri hónapra tették az év első hónapját, illetve az újévet.

Amikor Krisztus megtisztította a templomot, azzal az Írást töltötte be. Még a fizikai templomban is elvégezte a fizikai tisztítást azáltal, hogy kikergette onnan a pénzváltókat és kereskedőket, amivel a templom megtisztításának bibliai törvényét végezte el.

Ezékiel 45:18 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Az első hónap első napján végy egy hibátlan bikaborjút, és mutass be vétekáldozatot a szentélyért!

Ezzel a tisztítással kezdődik meg az emberiség Istenhez való visszabékítésének folyamata. Először csupán egy fizikai templomban, fizikai rítusokon keresztül, amelyek a későbbi, az Isten szellemi templomában (egyházban) megtörténő szellemi tisztulást előképezték. Ma tehát mi hívők, vagyis az Isten egyháza vagyunk ez a templom, s a szellemi megtisztulás velünk kezdődött meg. Erre a nagy lépésre emlékeztet bennünket évente az év első hónapjának első napjára helyezett újhold ünnepnap. Az év további újholdjainak megtartása pedig a tisztulást követő megszentelődés folyamatát követi, amelynek jelentősebb mozzanatait az Isten ünnepei jelképezik. Ez a rendszer maradandóan fennáll és folytatódik a teljes millenniumi korszak ideje alatt is.

4Mózes 28:11-15 11 Minden hónap első napján mutassatok be égőáldozatul az ÚRnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt. 12 Mindegyik bikához adjatok ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz pedig adjatok ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva. 13 Mindegyik bárányhoz adjatok ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. 14 A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő hónapjai szerint. 15Vétekáldozatul pedig készítsetek egy kecskebakot az ÚRnak az állandó égőáldozaton kívül, a hozzá tartozó italáldozattal együtt.

Az egyedüli különbség csupán az, hogy ma mindez a szellemi templomban történik meg, szellemi áldozatokkal, ami messze nagyobb szintre emeli az ünnepeket, s ha lehet még komolyabban kell venni mint a testi időszak alatt.

Folytatódnak-e az újholdak a jövőben?

Az újholdak a szombatokkal és az ünnepnapokkel együtt, illetve egy rangsorban állnak fenn az Úr előtt folyamatosan és örökké:

1Krónika 23:31 és ha égőáldozatot mutattak be az ÚRnak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, megszabott számban kellett állandóan az ÚR előtt állniuk.

2Krónika 2:3 Lásd, én meg templomot akarok építeni az én URam, Istenem neve tiszteletére, és azt neki szentelem, hogy jó illatú füstölőszerekkel tömjénezzenek neki, és a sorba rakott kenyerek állandóan ott legyenek előtte; és égőáldozatot mutassanak be reggel és este, minden szombaton és újholdkor, meg Istenünknek, az JHVH-nak az ünnepein. Örök kötelessége lesz ez Izráelnek.

Ez magába foglalja a három pilgrim ünnepet. A kürtök ünnepe újholdra esik, egyedül az engesztelés ünnepe hiányzik, ami viszont egy kötelező böjtnap:

2Krónika 8:13 Minden napon: a nyugalomnapokon (szombatokon), újholdkor és az évenként háromszor tartandó megszabott ünnepeken, mégpedig a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen, annak a napnak az előírása szerint kellett áldozni, ahogyan Mózes parancsolta.

A fejedelmi adó az áldozatok költségeinek fedezésére szolgál, és a fejedelem kötelessége biztosítani e célból.

2Krónika 31:3 A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében.

Ezra 3:5 továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyent vittek az ÚRnak.

Nehemiás 10:33 a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra és az állandó égőáldozatra a nyugalom napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Izráelnek, és minden munkára Istenünk házánál.

Ezékiel 45:17 A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén. Ő készíttessen vétekáldozatot, égőáldozatot és békeáldozatot, hogy engesztelést végezzenek Izráel házáért.

Ez utóbbi különösen fontos példa, hiszen Ezékiel rámutat, hogy a Millennium idején fennálló templom benső kapuját zárva tartják a hét hat munkanapján, de nyitva tartják a szombatonként és újholdanként adott istentiszteletek alkalmával:

Ezékiel 46:1-6 1 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: A belső udvar keletre néző kapuja legyen bezárva a hat munkanapon, de szombaton és újhold napján legyen nyitva. 2 Ha a fejedelem a kapu csarnokán át kívülről bemegy, álljon oda a kapunak az ajtófélfájához, és míg a papok elkészítik égőáldozatát és békeáldozatát, ő imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki; de a kaput ne zárják be estig. 3 Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombaton és újholdkor az ÚR színe előtt. 4 Az az égőáldozat, amelyet a fejedelem mutat be az ÚRnak a nyugalom napján, hat hibátlan bárány és egy hibátlan kos legyen. 5 Az ételáldozat legyen egy éfá liszt a kos mellé, a bárányok mellé pedig adjon annyi ételáldozatot, amennyit akar; továbbá egy hín olajat minden éfá liszthez. 6 Újhold napján adjon egy hibátlan bikaborjút, hat bárányt meg egy kost; ezek is hibátlanok legyenek!

A fejedelem ezen a kapun tér be a jeles napokon. A fejedelem természetesen Krisztust szimbolizálja, Aki megjelenik a templomban a munkaszüneti imádatnapokon; Isten megszentelt napjain. Krisztus templomba lépése ezeken az ünnepnapokon nem lesz a véletlen műve, hiszen ma is belép a templomba szombatonként, újholdakon és az ünnepnapokon, annyi különbséggel, hogy az egyházkorszakban ez a szellemi templomban történik, hogy jelen legyen velünk a gyülekezeti istentiszteleteken. Ez egy fontos példája annak, hogy Krisztus a szombatok és ünnepek mellett az újholdnapokon is irányítja,vezeti, tisztítja és tanítja a gyülekezetet a Szent Szellem által.

Jól láthatjuk tehát, hogy az eljövendő millenniumi korszakban Krisztus uralma alatt a szombatok mellett az újholdakat is gyülekezeti istenimádatra rendelt napokként tartják.

Nem szűntek-e meg az újholdünnepek az áldozatok megszűnésével együtt?

Az áldozatoknak folytatódniuk kell minden szombaton, újholdkor és ünnepnapon. Tudjuk, hogy pl. a negyedik parancsolat továbbra is fennáll. Csupán azok a testi áldozatok szűntek meg egyszer s mindenkorra, amelyek a Messiás véráldozatát jelképezték. Az Ő áldozata szegezte a fára a khierogriphont, vagyis az adósságlevelet, amely bűn miatt szólt ellenünk. Az áldozatok tehát elsősorban a Krisztus által adott, továbbá a szellemi templomban végbemenő áldozatokat előképezték.

Ha azzal érvel bárki, hogy az áldozatokkal együtt megszűntek az újholdnapok is, az a negyedik parancsolat érvényen kívül helyezését is jelentené, amely parancsolatról pedig tudjuk, hogy maradandóan fennáll.

Miért rejti el Isten az ünnepeinek megtartását a világ elől?

Tudnunk kell, hogy a Biblia oly módon lett megírva, hogy azok, akik nem hívattak el szellemi Izrael részeként, nem érthetik meg annak valós mondanivalóját. Ugyanez okból beszélt Krisztus is példabeszédekben. Nem feltárni, mint inkább elrejteni akarta mondanivalóját azok elől, akik nem voltak hívatottak (Mát. 13:10-14; 10:34-35; Márk. 4:11).

Tudjuk, hogy Isten gyűlöli az Ő szent napjainak megfertőzését.

Ézsaiás 1:13 Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!

Ézsaiás 1:14 Újholdjaitokat és elrendelt ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni.

Ézsaiás 47:13 Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel. Álljanak elő, és segítsenek meg, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, és újhold napján előre megmondják, mi történik veled.

Az utolsó idézet szerint a csillagjósok hamis prófétálásaikkal rontották meg az újhold szentségét. Az ilyen eltorzított és hamis vallásgyakorlatok miatt vetett véget Isten Izrael ünnepeinek, újholdjainak és szombatjainak. Ez nem jelenti azt, hogy megszüntette a saját maga által meghatározott ünnepeket, újholdakat és szombatokat, hanem azt, hogy eltünteti a hamis imádókat, illetve megvonja azoktól a szent napjainak tartását.

Hóseás 2:13 Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden elrendelt ünnepnapját.

Ámósz próféta rámutatott, hogy az izraeliták olyan tehernek és akadálynak látták az újholdak és szombatok tartását, amelyek gátolták az elvilágiasodott érzelemből fakadó kereskedelmet és egyéb munkálatokat:

Ámósz 8:5-6 5 Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal, és hamis mérleggel csalva, 6 hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát?

Isten megvonja a hamisszívű imádóktól az ünnepeit és újholdjait, de még a helyes naptár ismeretét is, mert megfertőzték a szent dolgokat, nem reprezentálják tisztán Őt, illetve Szavát, igazságát. A világ nagy részének Isten majd csak a második feltámadásban fogja feltárni ezek ismeretét, így ma csak az egyházának, szellemi elsőszülötteinek nyílvánítja ki és engedélyezi megtartásukat, hogy szavai beteljesedjenek bennük. Akik ma az igazságon kívül esnek, azok automatikusan hamis isteneket imádnak, hamis naptár szerint meghatározott hamis napokat tartanak, s még csak nem is tudják, mit tesznek ezzel. Ezek a tömegek nincsenek ma ítélet alatt, az ítélet ma az elsőszülöttek egyházán van.

Isten valóban elveszi, megvonja szent dolgait azoktól, akik megrontják és megtapossák azt, és azoknak adja, akik tiszta szívből, szentként tartják azokat.

Dávid és Jonatán esetéből láthatjuk, hogy az újholdünnepeken és az arra adott banketteken kötelező volt részt venni. Dávid tudta, hogy csak egyetlen lehetséges ok miatt maradhat le a királyi házban adott újholdnapi bankettról – aminek idejét egyébként már jó előre tudták és meghatározták –; abban az esetben, ha az újholdünnepet otthon, a saját családjának körében szeretné megtartani egy különleges családi áldozattal egybekötve.

Másrészt éppen ezen bankettek, vacsorák és ünneplések gyakorlata volt az, aminek befejeztével az izraeliták úgy érezték, hogy megtették kötelességüket, és alig várták, hogy visszatérhessenek a hétköznapi kereskedelemhez és munkához, amit Ámósz olyan határozottan megítélt. Izraelben tartották az újholdakat, s mivel a nép nem fogta fel jelentőségét, szerették volna, ha a nap minél korábban véget ér, hogy újrakezdhessék a gazdasági életet. Tartották, de nem megfelelően és nem megfelelő szívvel, ezért küldte el Isten hozzájuk Ámószt azzal a bizonyos figyelmeztetéssel. Ha azokat megfeddte Isten, akik tartották a szombati vacsorákat és még magát a napot is – csak türelmetlenül és elégtelenül –, akkor mennyivel inkább megfeddi azokat, akik a vacsorát elégnek tartva egyből visszatérnek a kereskedelemhez és a munkához a szombatokon és újholdakon. Ha valaki már felismeri és őszintén tartja a szombatot, eszébe sem jutna azt gondolni, hogy a péntek naplemente után tartott szombatesti, bensőséges családi vacsora elköltése után azonnal visszatérhet üzletelni és dolgozni. Ugyanez vonatkozik az újholdnap megtartására is.

Krisztus visszatérése után az emberek tartani fogják az újholdnapokat

A Millennium ideje alatt tartva lesznek az újholdak és szombatnapok.

Ézsaiás 66:23 Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR.

Az újszövetség szintén említést tesz az újholdakról. Ebben az írásban nincs lehetőség kitérni a Kolossze 2:16-ban leírtak megvitatására (ehhez lásd a Kolossze 2:16-17 című írást), de azt jól láthatjuk, hogy egy kategóriába van sorolva a szombatokkal és ünnepnapokkal.

Kolossze 2:16 Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, vagy ünnep, újhold vagy szombat miatt.

A Szentírás világossá teszi, hogy mennyire fontos volt Izrael történelmében az újholdnapok megünneplése. Biztosan tudjuk – többek között Josephustól –, hogy azt ünnepnapként tartották végig a templomi időszakban, és a főpapok szolgálatot végeztek a templomban szombatonként és az újholdnapokon. Az Újszövetség megjelenésével az egyház szintén elismerte ezeket a napokat. Az Újszövetség azért sem tér ki rájuk részletesebben, mert megtartásuk teljesen magától értetődő volt. Az apostolok levelei a különböző gyülekezetekben felmerülő problémákra adtak orvoslást. Az Isten Gyülekezetei évszázadokon át tartották ezeket az ünnepnapokat, s bizonyítékok szolgálnak arra, hogy a reformáció ideje alatt az Isten Gyülekezetei ismerték és használták a bibliai naptárat pontosan úgy, ahogyan azt Izraelben használták a templomi időszak évszázadai alatt (lásd A negyedik parancsolat szerepe a történelmi szombattartó egyház gyülekezeteiben [170] című írást, és Kohn Sámuel: Az erdélyi szombatisták, Budapest, 1894. című könyvét, amelyet a CCG Publishing szintén megjelentetett angol nyelven 1998-ban)

Tudjuk, hogy az újszövetségi iratok megmagyarázzák az ószövetségi írásokat, nem pedig elvetik azokat.

Elegendő bizonyíték szolgál arra, hogy az újholdakat tartották, azt viszont nem támaszthatjuk alá a Szentírásból, hogy az újholdnapokat elég csupán ismerni és elismerni, de nem kell megtartani.

Az újholdak elengedhetetlenek az Isten által elrendelt naptár meghatározásához. Isten kijelentette, hogy nem fogadja el a hamis imádatot semmilyen formában, de mint azt láttuk, nem tűri meg az Általa felállított imádatrenden belül (beleértve ünnepeit is) történő torzításokat vagy hamisításokat sem. A fenti szövegekből nagyon is tisztán kivehető, hogy Izraelben pihenőnapként és gyülekezeti istentisztelettel tartották meg az újholdakat. Ezeket az idézeteket egyszerűen nem lehet máshogyan értelmezni, csak a Szentírás céltudatos és szándékos kiforgatásával.

Amikor Isten helyre-, vagy visszaállít egy egyént a saját uralma alá a sátáni és bűnös világból, úgy, hogy megismerteti vele Önmagát, az egyedül igaz Istent és Fiát, akit elküldött (Ján. 17:3), akkor kinyilvánítja elvárásait is. Így az egyénnek, aki alávetette magát Isten uralmának, megnyilvánul többek között az újholdnap tartásának fontossága is. Az újholdak nélkülözhetetlenek az isteni naptárhoz, így az igaz Isten ünnepeinek megtartásához is. Az újholdnapok felismerése tehát egy nagyon fontos és meghatározó, de ugyanakkor nehéz stádiuma a helyreállításnak. Akikben az igaz és élő hit munkálkodik, azok felismerik, beteljesítik Isten törvénybe fektetett elvárásait, az életre szóló elhívásának feltételeit, beleértve az Általa elrendelt ünnepnapokat is.

Teljes erővel törekednünk kell arra, hogy Isten akarata szerint éljünk, vagyis aszerint, amit véghez szándékozik vinni bennünk, parancsolatainak életünkben való beteljesítésében is. Az igazságra törekvő buzgalmunk eredményeként Isten megvilágosítja előttünk teljes akaratát, amelynek tudjuk, hogy részei az Ő ünnepnapjainak megtartása, köztük az újhold napok megtartása is. Ez egy dicsőséges privilégium, nem pedig egy ránk kirótt teher, s amíg nem ismerjük meg jelentőségeiket, szerepüket, addig nem érthetjük meg az Isten által meghatározott életrendet vagy életforma teljességét és áldásait sem.