A történelem folyamán viták tengere folyt arról, hogy az Atya Jézus Krisztushoz szóló ezen kijelentése: “fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, mikor vált valósággá? Vagyis mikortól kezdődően fiú a Fiú, és mi jelentősége van az e kijelentéssel kapcsolatos fiúságnak? A háromsághívők makacsul ragaszkodnak ahhoz a nézethez, hogy a Fiú, vagyis Jézus Krisztus öröktől fogva született, noha ezt így sehol nem állítja a Szentírás, és a szavak pontos értelmének fényében ennek logikailag sincs értelme. Ezen írásban azokat az igerészeket vizsgáljuk meg, amelyek e fentebbi isteni kijelentést felidézik, a maguk adott szövegkörnyezetében. Rámutatunk az őskeresztények ezzel kapcsolatos értelmezésére és kommentárjaira, de kitérünk arra is, hogy ezt a mondat a nyugati szöveghagyományban részét képezte az evangélium beszámolójának, tudniillik Jézus Krisztus bemerítkezésekor elhangzó mennyei szózatnak. Az írás második részében pedig párhuzamot vonunk Jézus Krisztus bemerítkezése, majd az ekkor megvalósult születése, valamint a megtért hívők bemerítkezése és újjászületése között is.

forrás: www.churchofgod.hu

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2009

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. 

I. Rész

 “Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”

Azok az evangéliumi részek, amelyek leírást adnak Jézus Krisztus bemerítkezéséről [baptizmusáról], a következőképpen tartalmazzák az Atya Jézushoz intézett szavait:

συ ει ο υιος μου ο αγαπητος εν σοι ευδοκησα 

Melynek fordítása: „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm” (Luk. 2:22)

Ezen szövegvariáns mellett néhány, a nyugati szöveghagyományhoz tartozó régi kézirat, mint pl. a Bezae (D) kódex-ként ismert evangéliumnak a szövege, vagy például a régi latin kéziratok azonban eltérnek a más területen (például Alexandriában) használt kéziratoktól, s így az azokon alapuló régi fordítások szövegétől is. A mennyiségileg nem nagy, ám mégis jelentős különbség Lukács 3:22 verset érinti, ami a korai kéziratokban így szerepel:

Υιος μου ει συ· εγω σημερον γεγεννηκα σε.

Fiam vagy te, ma nemzettelek (szültelek) téged.

Ez a kijelentés a 2. Zsoltár 2:7 versét idézi fel. Justin Martyr, Alexandriai Kelemen és egyéb korai írók idevonatkozó leírásai (Órigenész, Methodiosz, Zsidók evangéliuma, Ebioniták evangéliuma, Didaszkalia) határozottan a Bezae D kódex verzióját hitelesítik, ami azt is jelenti, hogy az általuk használt kéziratokban ilyen formában volt olvasható ez a kijelentés. Mi ennek a jelentősége, vagy mit kívántak elfedni azok, akik a szöveget esetleg módosították? A következőkben szeretnénk felsorakoztatni azokat az érveket és forrásokat, amelyek a Lukács evangéliumának ezt a változatát, a nyugati szövethagyományt hitelességét erősítik.

Lukács 3:22 a korai kéziratokban

Egyes korai kéziratokban, ami leginkább a nyugati szövegtípust érinti, a Lukács evangéliuma a “ma szültelek téged” kijelentést tartalmazza a Jézus bemerítkezését leíró részben.

Ezért néhány modern Biblia a Lukács 3:22 szövegéhez fűződő lábjegyzete már megemlíti azt, hogy: “Más korai forrás szerint itt a ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’ fordul elő.” (Wayne A. Meeks, Jouette M. Bassler, The HarperCollins Study Bible: New Revised Standard Version (HarperCollins: 1997)

The New American Bible 22. vershez fűződő lábjegyzéke pl. az alábbi kommentárt írja a szöveghez (elérhető itt):

“Te vagy a szeretett Fiam, benned örömöm lelem: ez a legelfogadottabb verzió a görög kéziratokban. A nyugati olvasatú írás szerint a ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’ a Zsoltárok 2:7-ből származik.”

A “nyugati olvasatú” szöveg a D kódex (ez a nyugati típusú görög betűforma miatt kapta nevét).

„A Lk. 3:22-ben például a források többsége szerint, kezdve a P4-el, Jézus megkeresztelkedése alkalmával a mennyből a következő hallatszik: “Te vagy az én szeretett fiam, benne gyönyörködöm”. Más források szerint a hang a Zsolt. 2:7-et idézi: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!” A legkorábbi görög nyelvű kézirat, amelyben ezt az utóbbit megtalálhatjuk a Codex Bazae, viszont ugyanezt a szöveget a 2. századtól a 4. századig számos olyan egyházatya, illetve mű idézi, mint Jusztinosz, Alexandriai Kelemen, Órigenész, Methodiosz, a Zsidók evangéliuma, az Ebioniták evangéliuma és a Didaszkalia. Mindezen esetekben tehát a Codex Bazae-ben található másik változatot idézik. Ez azt jelenti, hogy a P4 kivételével minden 2-3. századi fönnmaradt forrás szerint ez a változat volt akkoriban ismert.”  – Bruce M. Metzenger és Dart D. Ehrman – Az újszövetség szövege 137o

„A nyugati szövegtípust nagyon korai időpontig nyomon lehet követni, mivel ezt használta Markión, Jusztinosz, Herakleon, Ireneaus(!), Tertullianus, illetve a második századi egyházatyák forrásai is megőrizték. (Lásd pl. Bart D. Ehrman, „Herecleon and the ’Western’ Tesxtual Tradition”, New Testament Studies, xl (1994), 456-458. o. A nyugati szövegtípus patrisztikus hagyományozása azt mutatja, hogy nem volt helyes K. Aland azon álláspontja, mely szerint az csupán a 3. század második felében jött létre, akkor, amikor az egyházat már nem üldözték (Kr. u. 260-303) Aland nézete a papiruszok és más kéziratforrások vizsgálatán alapult.) A papiruszok között a p48-ban (3. század vége) és a p38-ban (kb. Kr. u. 300) is ezt találjuk. Legjelentősebb forrásai a Codex Bezae és a régi latin kéziratok, melyeket egyaránt a hosszabb-rövidebb betoldások és bizonyos szembeszökő kihagyások jellemezték. Az evangéliumok, az Apostolok cselekedetei és a páli levelek úgynevezett nyugati szövegét széles körben olvasták, nemcsak Észak-Afrikában, Itáliában és Galliában (amely földrajzi értelemben nyugatinak tekinthető), hanem Egyiptomban és (kisség más formában) Keleten is. Ez utóbbi szövegváltozatokat képviseli a Codex Sinaiticus, a Cureton-féle régi szír kézirat, a Charklensis-féle szír fordítás széljegyzetei, s talán még a palesztin-szír fordítás is.” – Bruce M. Metzenger és Dart D. Ehrman – Az újszövetség szövege 313o.

1. A korai kereszténység hitvitái – rész: A korai kereszténységről Walter Bauer írt úttörő tanulmányt, amely 1934-ben jelent meg Rechtgläubigkeit und Ketzerei im ältesten Chistentum címmel. Bauer amellett érvel, hogy a 2-3. században a helyes tanítás (ortodoxia) nem eredeti és egységesen uralkodó megnyilvánulása volt a kereszténységnek, amely mellett a tévtanítás (herezis) csupán elszigetelt, másodlagos irányt képviselt. Ellenkezőleg, a kereszténység sok, egymással vetélkedő (saját megj. Ezt Kelszosz is felhozza a kereszténységgel szemben) hitformát és gyakorlatot egyesített, amely közül végül az egyik, különféle társadalmi, gazdasági és politikai okoknál fogva, uralkodóvá vált. A győzelmes ortodoxia aztán a maga végső győzelme fényében újraírta az egyház történelmét. Az ortodoxia a kereszténységnek az a formája volt, amelyet a római hívők gyakoroltak.” 317o. „… „Ugyanezen (megj. Jézus mibenlétével kapcsolatban korábban említett krisztológiai változtatás a Lk. 2:33 és 2:48-ban) hitvita húzódhat Lukács evangéliumának következő fejezetében, a Jézus megkeresztelkedéséről szóló beszámolóban is. A források többségében a mennyei hang az Ézs. 42-re utal: „Te vagy az én fiam, benned gyönyörködöm” (Lk. 3:22). Viszont a korai, 2-3. századi patrisztikus forrásokban a hang a Zsolt. 2:7-et idézi: „Fiam vagy te, ma nemzettelek (szültelek) téged” Ez utóbbi magától értetődően igen hasznosnak bizonyult az adopcionista nézeteket vallók számára, mivel ezzel igazolni lehetett, hogy Isten megkeresztelkedése alkalmával fogadta fiává Jézust. Vagyis lehetséges, hogy a források többségében fönnmaradt szöveg formája ebben az esetben az eredeti szöveg adopcióellenes romlására példa.” – Bruce M. Metzenger és Dart D. Ehrman – Az újszövetség szövege 319-320o.

Érdekes tény még, hogy Epiphanius (i.sz. IV. század) lejegyezte, hogy az ebioniták által használt héber nyelvű Máté evangéliumában is ezt a szóhasználatot találhatjuk meg. Ahogyan  ez az olvasata a Du Tillet-féle “héber” Máténak is. Vagyis a D kódex (amelyben Lukács evangéliuma tartalmazza a “ma szültelek téged” kifejezést) Mátéjának szövege megegyezik a “héber” Máté szövegével.

A Héber levél

Krisztus bemerítkezésének eredeti szövegmódját idézheti a Héberekhez írt levél is, ugyanis Krisztus melkisédekrendbeli papságának beiktatása kapcsán tanít erről, a papok beiktatását pedig mindig fürdő előzi meg (lásd ároni papság beiktatását, ami leképezése a Melkisédek rendbelinek):

Héberek 1:5Mert az angyalok közül ugyan melyiknek mondtak ilyesmit“Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Majd újra: “Atyjává leszek neki, ő meg Fiammá lesz nekem?”

Héberek 5:5 Így a Krisztus sem maga adta magának a dicsőséget, hogy főpap legyen, hanem az adta, aki ezt mondta neki: “Fiam vagy te. Én ma nemzettelek téged.”

Egy másik, közvetettebb utalás az Apostolok Cselekedetei 13:33 versében található, amire még ki fogunk térni az alábbiakban.

A tények minden kétséget kizáróan azt bizonyítják, hogy Jézus bemerítkezésekor valóban elhangzott a Zsoltárok 2:7 kijelentése. Ezt tanúsítják a korai egyházatyák (i.sz. 96-325) idézetei, ezekből az alábbiakban egy szemelvényt is láthatunk:

Alexandriai Kelemen (i.sz. 150-215 körül)

Alexandriai Kelemen A Tanító című munkájában (I. könyv, VI. fejezet) kitér az Úr bemerítkezésére, idézve az evangéliumból:

“Mert az Úr bemerítkezésének pillanatában egy hang szólalt meg a mennyből, mintegy bizonyság a Szeretett felé, ‘Te vagy az én szeretett fiam, ma nemzettelek téged.'” – Ante-Nicene Fathers/Volume II/CLEMENT OF ALEXANDRIA/The Instructor/Book I/Chapter VI, [wikisource]

Methodius (i.sz. 260-312)

Methodius A tíz szűz lakomája című munkájának IX. fejezet 9. részében ugyancsak Jézus bemerítkezésének teljes szövegét idézi:

“Most pedig, tökéletes összhangban és egyezően azzal, ami már elhangzott, azt láthatjuk, hogy az Atya eképpen szólt a magasból Krisztushoz, amikor az feljött a vízből a Jordánban való bemerítkezésekor; ‘Te vagy az én fiam; a mai napon nemzettelek téged.‘” – Ante-Nicene Fathers/Volume VI/Methodius/Banquet of the Ten Virgins/Thekla/Part 9,” [wikisource]

Lactantius (i.sz. 260-330)

Lactantius  Az isteni intézmények című írásában szintén ebben a formájában idézi fel Jézus bemerítkezésének evangéliumi történetét:

“Ekkor a mennyből egy hang hallatszott: ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.’ Ez volt az a hang, ami felől Dávid előre szólt [értsd, a Zsolt. 2-ben prófétált]. És az Isten Szelleme ráereszkedett egy fehér galamb formájában.” – Ante-Nicene Fathers/Volume VII/Lactantius/The Divine Institutes/Book IV/Chap. XV, [wikisource.]

Péter és Pál cselekedetei (i.sz. 234 körül).

A Péter és Pál cselekedeteit lejegyző írásból:

“Őt tehát, akiről az Atya ezt mondta: ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’, ti főpapok irigységetekben megfeszítettétek” – Ante-Nicene Fathers/Volume VIII/Apocrypha of the New Testament/Acts of the Holy Apostles Peter and Paul/Acts of the Holy Apostles Peter and Paul  [wikisource]  

Origenész (i.sz. 185-254)

Egy János evangéliumával kapcsolatos megjegyzésében ezt írja:

“Tudniillik a Megváltó magasztos születésére vonatkozó bizonyságok közül egyik sem olyan határozott, mint azok a szavak, amelyekkel ekként illették őt; ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged,’ s amelyeket Isten jelentett ki. ” –  Origenész: Megjegyzések János könyvéhez, 1:32.

Római Kelemen (i.sz. 96)

Kelemen a Korintusban lévő gyülekezethez így ír (hasonlóan a zsidókhoz írt levélhez):

“De a Fiát illetően az Úr ekként beszélt: ‘Fiam vagy te, ma szültelek téged.’” –  First Epistle of Clement to the Corinthians

Justin Martyr(i.sz. 103-165)

Justin Martyr a zsidó Tryphonnal folytatott dialógusában több helyen is utal Jézus bemerítkezésére ebben a formában:

“Ácsként dolgozott az emberek között, ekéket és igákat készített; s szimbolikusan ezáltal is az igaz, dolgos életet példázta; de ezek után a Szent Szellem – ahogy azt már előzőleg is mondtam, az emberek miatt -, rászállt egy galamb formájában, és abban a pillanatban egy hang is megszólalt a mennyekből, akként, ami Dávid által is elhangzott, amikor Krisztust megszemélyesítve megmondta, mi fog történni vele: Fiam vagy te. Ma nemzettelek téged ….” – Justin Martyr Dialogue with Tryphon, 88:8b [Trypho]

Justin amint tovább érvel, a zsidó Tryphon-nak újra idézi az Úr Jézus bemerítkezésének történetét:

“Mert ez az ördög, amikor [Krisztus] elhagyta  a Jordán vizét [bemerítkezése után], miután a hang ezt mondta neki: ‘Fiam vagy te. Ma nemzettelek téged’,  az apostolok emlékezéseiben le van jegyezve, hogy eljött hozzá és megkísértette őt, még azt is mondván: ‘Imádj engem’, és Krisztus így válaszolt neki: ‘Távozz tőlem Sátán, az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj” – Justin, Dialogue, 103:6a

A Máté evangéliumának ezen szövegformája fellelhető még Gaius Vettius Aquilinus Juvencus az Evangeliorum Libri Quattor, I. 360-64, (i.sz. 4. század) és Hilary, Poitiers püspöke , 25, Tyconius, Reg. 1, (i.sz. 4. század) munkáiban is.

Irenaeus még további rálátást nyújt ennek az evangéliumnak a datálására és idevonatkozó tartalmára:

“Máté ugyancsak írásban jegyezte le a Héberek Evangéliumát, a saját maguk [arám] nyelvén … ” – [Irenaeus, Against Heresies, 3.1.1]

Az tehát egészen biztosra vehető, hogy Máté, a vámszedőből lett apostol megírt egy evangéliumot a héber származású, arám nyelvet beszélő keresztények számára. Ezt a későbbiekben lefordították görögre is, de az a változat sajnos nem maradt fenn az utókor számára. Az eredeti héber nyelvű írást a Pamphilius által kigyűjtött Ceasarea-i könyvtárban őrizték meg. A nazarénusok elkészítették ennek egy másolatát, amit Jeromos is felhasznált a nevezetes emberekről szóló munkájában (Jerome, On Illustrious Men 3).

Máté eredeti evangéliumát, mint már említettük, a Héberek Evangéliuma néven, vagy Az Apostolok Evangéliuma néven ismerték. Ez káldul (arámul) és szír nyelven volt megírva, de héber betűkkel, amit elsősorban a nazarénus csoportok használták (Jerome, Against Pelagius 3.2)

A korai egyházban általában a Máté eredeti evangéliuma néven utaltak erre a munkára. Habár a zsidó származású keresztények között széleskörűen használatban volt a Máté eredeti evangéliuma, a Pál által megalapított – elsősorban pogány származású – keresztény gyülekezetek számára ismeretlen volt, hiszen még a tanultabb, görögül írni-olvasni tudó pogányok sem beszéltek arámul, s nem ismerték a héber írást sem.

Epiphanius a korai IV. században idéz ebből az eredeti héber nyelvű Máté evangéliumából, Jézus bemerítkezését a következőképpen vázolva:

“És amikor Jézus felemelkedett a vízből, megnyílt a menny, és látta a Szent Szellemet aláereszkedni egy galamb formájában, és az belé szállt [betöltötte]. És a mennyből egy hang így szólt: ‘Te vagy a szeretett Fiam, Benned lelem kedvemet.’ És ismét; ‘Ma nemzettelek Téged.’ Azonnal hatalmas fényáradat öntötte el azt a helyet; és ennek láttán János ezt mondta neki, ‘Ki vagy te Uram?’ És ekkor a mennyei hang újból megszólalt, mondván; ‘Ez az én szeretett fiam, akiben kedvemet lelem.’ Ezután János leborult előtte és ezt mondta: ‘Kérlek téged, Uram, meríts be engem!’ De ő megtiltotta ezt, mondván; ‘Legyen meg így, mert eképpen kell mindennek beteljesednie.'” – Epiphanius, Panarion 30.13.7, idézve a héber Mátéból) [Wikipedia]

Jeromos pedig így idézi a maga forrását:

“A héber nyelven megírt evangéliumban, amelyet a nazarénusok használtak, az olvasható, hogy a Szent Szellem teljes forrása ráereszkedett, mert Isten az Szellem, és ahol a Szellem lakik, ott szabadság van. Mindemellett az itt említett evangéliumban a következő leírást találjuk: ‘Amikor az Úr felbukkant a vízből, a Szent Szellem teljes forrása ráereszkedett és megpihent rajta, mondván: ‘Fiam, minden prófétában [próféciai kijelentésben] vártalak téged, hogy eljöjj és én megpihenjek rajtad. Te vagy az elsőszülött fiam, aki örökké győzedelmeskedik.'” – (Jerome, Commentary on Isaiah 4) [Wikipedia]

Az tehát tény, hogy az egyházatyáknak nevezett korai keresztény írók több említést tesznek Máté egy korai evangéliumáról, amit A Héberek Evangéliuma-ként ismertek, s amire Jeromos szerint általában úgy utaltak az emberek, hogy az “Máté Eredeti Evangéliuma”, ami magában foglalta a kérdéses verset.

Amikor az i.sz. 400-as években az eretneknek nyilvánított Faustus az Augustinussal folytatott hitvitája alkalmával érveiben idézte a korai Lukács-féle változatot, akkor még ellenfele sem kérdőjelezte meg annak hitelességét. Tehát még a késeinek mondható IV. században is közismert tény volt ennek a verziónak a létjogosultsága, hiszen Augustinusnak pontról-pontra szóló cáfolatainak megírásakor eszébe sem jutott a szóbanforgó olvasat hitelességét kétségbe vonni. Faustus kitartóan hivatkozott a Máté korai héber nyelvű evangéliumára is, ami ugye szintén tartalmazta ezt a kijelentést.

A következő részben arra kívánunk rámutatni, hogy mikor és milyen okoknál fogva történt meg ez a teológiai szempontból oly fontos, és sajnálatos következményekkel járó szövegmódosítás.

Máté evangéliumának szövege az áriánus hitvitákat követően,  i.sz. 325 után változott meg 

Máté és Lukács evangéliumának szövegmódosítása valamikor i.e. 325, vagyis a Niceai Zsinatot követően történt meg. Ez az időkeret természetesen nem véletlen, s nem kell igazán mélyre ásni azügyben, hogy miért éppen e nevezetes zsinat után történt meg a jelentősnek mondható módosítás. Az i.sz. 325-ben lezajott zsinat alkalmával ugyanis a háromságtan véglegesen beágyazódott a “keresztény” hitbe, s ekkor végérvényesen eldöntetett az is, hogy Jézus Krisztus “örökkévalóan az Isten fia” volt! Ez volt tehát a legfőbb oka annak, hogy a továbbiakban egyszerűen eltűnt az evangéliumi szövegekből a “ma nemzettelek téged” utalás. És pontosan emiatt nem lelhetjük nyomát ennek a kijelentésnek a mai modernebb fordításokban sem, legyen az bármilyen nyelven kiadva. Az igazság az, hogy mindez nagyrészt az áriánus hitvitáknak köszönhető. Tény ugyanis, hogy az Áriusszal folytatott hitvitákban (i.sz. 306 körül) Áriusz egyik legfőbb érve éppen erre az idézetre alapozva az volt, hogy Jézus nem volt az örökkévalóságtól fogva Isten Fia. Az időközben megerősödött római katolikus frakció azonban mindenáron kiállt azon nézete mellett, hogy Jézus Krisztus ‘Isten örökkévaló fia volt’, s noha ezt egyetlen újszövetségi idézet sem támasztja alá, a trinitarista végítélet megszületett a szóbanforgó zsinat alkalmával. 

Számos modern kutató elővette már ezt a témát, egy jobbnak mondható háttéranyag Wayne A. Grudem, Systematic theology: an introduction to biblical doctrine című munkája (Zondervan, 1994). A lényeg azonban az, hogy innentől fogva az eredeti hiteles leírás feledésbe merült, a további kéziratokból  kimaradt, s ezáltal a modern fordításokba sem került be. Annak okára, hogy ennek miért kellett így lennie, s így maradnia, talán Charles Hodge mutat rá legvilágosabban a Systematic Theology című munkájában (1871, 1. Köt.), amikor azt feszegeti, hogy milyen problémák merülnének föl, ha ez a verssor ma is a Szentírás részét képezné. Ő ki meri jelenteni, amit sokan elhallgatnak, nevezetesen azt, hogy ha a Zsoltárok 2:7 mondanivalóját Jézusra vonatkoztatjuk, akkor az egy kézenfekvő ellenvetést biztosít az örök fiúság tana ellen:

“Még kézenfekvőbb ellenvetéseket mutatnak fel a Szentírás bizonyos szövegrészei. Pl. az, ami így szól: Fiam vagy te, ma nemzettelek téged. Ebből következően ugyanis érvelni lehet amellett, hogy Krisztus, vagyis a Messiás kineveztetett [fiúvá lett téve] vagyis az Isten Fiává lett téve egy adott időben, és eképpen nem volt az örökkévalóságtól az Isten Fia.” (Vol. 1 section 6 at ccel.org., a kiemelés hozzáadva)

Feltétlenül megjegyzendő, hogy Hodges a mai fordításokat veszi alapul, s így kizárólag a Zsoltárok 2:7 idézetére utalva írja ezt, anélkül, hogy számításba venné Máté azon eredeti evangéliumát, amelynek leírása szerint Jézus bemerítkezésével megvalósult a prófécia, és az isteni hang bizonyságot tett a fiú születése felől!

Nem kerülhetjük el a következtetést: ez a kijelentés valóban része volt az eredeti evangéliumoknak, s alantas okoknál fogva, céltudatosan lett azokból eltávolítva a trinitarista frakció niceai győzelmével.

Természetesen további kisebb listát lehetne összeállítani a trinitaristák különböző szövegmódosításairól, átírásairól és  betoldásaikról.

Bart D. Ehrman professzor kigyűjtött egy sor ilyen módosítást, amelyeket részletesen feltár a The Orthodox Corruption of Scripture (Oxford University Press, 1993) című könyvében. Ezek általában apróbb módosítások, de akadnak köztük jelentősebbek is.  Ezek közül talán a legismertebb az 1János 5:7-8 versek betoldásai.  A Professzor egyik megállapítása nagyon helytállóan rámutat egy lényeges dologra:

“… a teológiai disputák – különösen a Krisztológia területén végbement viták – késztették a keresztény írnokokat arra, hogy megmásítsák a szövegeket annak érdekében, hogy azokat aztán jobban fel tudják használni a vitáik során. Az írnokok úgy módosítottak a szövegeken, hogy azok nyilvánvalóbban tükrözzék az ‘ortodox’ nézeteket, és kevesebb esélyt adjanak arra, hogy az ortodoxia ellenfelei visszaéljenek azokkal” (u.o. 4. o.).

Jézus fiúságának értelmezését illetően csak a IV. századtól kezdve láthattunk igazán nagy változást. Ekkor már úgy tűnt, mintha az egyház szégyellte volna Jézus születését a vízbe való bemerítkezéséhez kötni. Ennek az egyik legkiemelkedőbb jele Jeromos egyik vitalevelének megfogalmazásában található. Noha Jeromos még nagyon is tisztában volt az eredeti evangéliumokban fellelhető ‘ma szültelek téged’ kijelentés hitelességével, az ehhez fűzött magyarázatában már észrevehető a szándékos ködösítés. Az  Enchiridion 49-ben Jeromos ekként magyarázza ezt a szövegrészt:

“Jézus valójában nem ezen a napon [a bemerítkezése napján, amikor a mennyei hang megszólalt] vált Isten fiává; az itt elhangzott ‘ma’ ugyanis egy örökkévaló napra utal.” – Barbara Aland, Joël Delobel, New Testament textual criticism, exegesis, and early church history (Peeters, 1994) at 121 n. 14

Jeromos arra a logikai bukfencre már nem is kísérelt meg választ adni, hogy pontosan mit is kellene értenünk egy “örökkévaló nap” alatt. Ilyen ugyanis nem létezik. Ha az örökkévalóságot kívánja érzékeltetni, akkor azt miért éppen egy olyan behatárolható, és határozottan keretekbe foglalt időhosszhoz hasonlítja, mint a huszonnégy órás nap?

Mivel a negyedik századi egyházatyák alaposan megváltozott nézeteit és teológiai érdekeit igencsak cáfolta ez a kijelentés (hiszen ezáltal alaposan megkérdőjelezhető volt a Fiú örökkévaló léte, s ezzel együtt a háromságtan is), frappáns megoldást választva, egyszerűen módosítottak a Lukács 3:22 szövegén, kivéve abból a számukra kínos mondatot. Ugyanezt tették a Máté idevonatkozó feljegyzésével is (tudvalévően Lukács és Máté legöregebb teljes másolatai a negyedik századból származnak, s ezek már a módosított szöveget tükrözik)

Az tehát mindenképpen jól dokumentált és bizonyított tény, hogy a legkorábbi keresztények által olvasott írások eredetileg tartalmazták a “ma nemzettelek téged” kijelentést, sőt, az újszövetségi Héber levélben ez a mai napig változatlanul megtalálható. Az igazán sajnálatos, hogy a IV. század előtt forgalomban lévő iratokból egyetlen teljes eredeti példány sem maradt fenn (vagy elvesztek, vagy teológiai érdekekből kifolyólag szándékosan lettek megsemmisítve). A Héber levél mondanivalója, valamint a korai egyházatyák idézetei azonban több mint elégséges anyagként szolgálnak ahhoz, hogy alátámasszák a korai kéziratok hitelességét, egyben a kijelentés teológiai jelentőségét.

Az természetesen rendkívül sajnálatos dolog, hogy a korai keresztény egyháznak voltak olyan vezetői, akik engedve a teológiai elfogultságuknak, még attól sem riadtak vissza, hogy átírják vagy megrövidítsék az isteni kijelentés szavait. Erre a jelenségre igen korán, már a III. században felfigyeltek, amit Tertulliánus Marcion-hoz címzett kijelentése is példáz:

“Felfegyverkezünk az eretnekek ellen az evangéliumi hit érdekében, fenntartva, hogy a kései dátum a hamisítók jegye, és az igazság megelőzi a hamisítványt, és egyenes úton kerül tovább azoktól, akik maguk is megkapták.” – Tertulliánus, Agains Marcion, 4. könyv 5. fej.)

Mindenesetre a szöveghamisítók sikerrel jártak, hiszen a későbbi másolatokból kikerült az idézet, és így a mai bibliafordításokban sem lelhetjük azt meg. Viszont annak az erőltetett magyarázatnak, hogy “Krisztus az öröktől fogva született fiú” soha nem volt értelme, és mindig is fennakadást okozott a hívőknek, még akkor is, ha a háromságban továbbra is hittek. Egy példa erre Adam Clarke metodista hittudós magyarázata:

“… az bizonyos, hogy Krisztus örökkévaló fiúságának tana összeférhetetlen a logikával, és egy önellentmondásos okfejtés. Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG az, aminek nincs kezdete, s nem lehet időhöz kötni: a Fiú pedig előfeltételezi az időt, a nemzést és az atyát; az idő megelőz minden ilyen nemzést: ily módon nincs értelmi kapcsolat a két kifejezés között, Fiú és örökkévalóság, ez abszolúte lehetetlenség, mivel ezek a kifejezések lényegükben különböző és egymásnak ellentmondó elgondolásokat foglalnak magukban.” (Adam Clarke Commentary).

A Szentírás pedig konkrétan rámutat arra, hogy igen, Jézus bemerítkezése volt az a pont, amikor egy új születést kapott, mint Isten fia, amivel más státuszt kapott, mint amivel azelőtt bírt!

A korai keresztények idézik Mátét és Lukácsot az “ortodox” nézetek cáfolatára

Mint már említettük, amikor Faustus i.sz. 400 körül idézett a Máté és Lukács evangéliumaiból, akkor azok tartalmazták a “ma szültelek meg téged” mondatot Jézus baptizmusának leírásakor. Faustus maga egyébként abban hitt, hogy Jézus Krisztus e bemerítkezéskor vált az Isten Fiává. Ez a nézete persze egyáltalán nem volt egyeztethető azzal az ekkorra már kiforrt római katolikus tannal, miszerint Jézus öröktől fogva Isten szült fia volt. A téma a Konstantin császár felügyelete alatt lezajlott Niceai Zsinaton (i.sz. 325) került igazán napirendre, mert a császár mindenképpen kedvenc istenének, a Sol Invictus-nak a képére kívánta formálni Jézus Krisztust.

Augustinus i.sz. 400-ban megpróbálta aprólékosan, pontról-pontra cáfolni Faustus nézeteit, de azt sehol nem vitatta, hogy Lukács evangéliuma tartalmazza a szóbanforgó részt. Vagyis ez még az V. század elején sem volt kérdéses dolog. Agustinus azt azonban már vitatta, hogy Máté evangéliumában is szerepelt volna ez a szöveg, de mint azt láttuk, a bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a héberül megírt korai Máté eredetileg tartalmazta a “Ma nemzettelek téged” kijelentést.

A Faustus és Augustinus között lefolyt vita szövegei egyébként megtalálhatók a neves egyháztörténész, Philip Schaff Agustin című munkájának 313. oldalán (XXIII. Könyv), ami pedig megtalálható az alábbi linken is: The Writings Against the Manicheans and Against the Donatists

Schaff itt feleleveníti, hogy a vita folyamán Faustus makacsul kitartott amellett, hogy a Máté szövege is tartalmazta azt, ahogyan Lukácsé is, leszögezve, hogy Jézus nem volt Istentől született fiú a bemerítkezéséig. Augustinus természetesen azon katolikus érvekkel válaszolt, amelyekkel ők Krisztus isteni és emberi mivoltát magyarázzák.

Faustus érvei:

2. “Maradjunk annyiban, hogy ennek a személynek [Máténak] igaza volt abban, hogy Dávid fia Mária által született meg. Ez [a testi születése] semmit nem változtat azon az igazságon, hogy a nemzetséget illető egész szövegben nincs említés az Isten Fiáról addig a pontig, amíg a bemerítkezéséhez érünk; tehát az egy ártalmas ferdítés a részedről, amikor azt mondod, hogy ez az író [Máté] az Isten Fiát a méh lakójává nyilvánítja. Az író éppenhogy az ilyen elgondolások ellen kiált fel, s már könyvének címével is tisztázza magát az ilyen káromlás vádja alól, kijelentvén, hogy akiről ő ott beszél, az Dávid Fia, nem pedig az Isten Fia. Ha megfigyeled, hogy mit is kíván a szerző mondani és kifejezni, akkor láthatod, hogy amit meg kíván értetni velünk, az az, hogy Jézus, az Isten Fia nem azért az, ami, mert Máriától született meg, hanem azért, mert Isten Fiává vált a Jordánban való bemerítkezése által. Ő tehát azt mondja nekünk, hogy az a személy, akiről az elején úgy beszélt, mint Dávid fia, János által bemeríttetett, és ettől az adott pillanattól kezdve vált az Isten Fiává, körülbelül harminc évesen, ahogyan Lukács is lejegyzi, amikoris az a bizonyos hang hozzá szólt, mondván, ‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.'”

Schaff  ugyanitt megadja Augustinus válaszlevelének teljes szövegét is, amiből láthatjuk, hogy Augustinus csupán Máté eredeti szövegét vitatja, Lukácsét egyáltalán nem. Augustinus válaszában szintén idézi Mátét, de már a módosított szöveggel: “Amikor [Jézust] bemerítette János, a mennyből egy hang így szólt: ‘Ez az én szeretett Fiam, akiben örömöm lelem.'” Majd folytatja: “ezek a szavak nem érzékeltetik azt, hogy azelőtt ő nem volt az Isten Fia.” Augustinus azonban figyelmen kívül hagyta a Lukácsban még szereplő kijelentést, holott az önmagában is alátámasztotta Faustus állítását.

(Faustus idevonatkozó vitájával kapcsolatos további anyag  Barbara Aland, Joël Delobel, New Testament textual criticism, exegesis, and early church history (Peeters, 1994) c. műve itt: 121.)

Konkluzióként: az  Epiphanius és Jeromos által ránk hagyott bizonyítékok alapján tényként kezelhetjük, hogy először a “héber Máté” szövege lett módosítva, majd miután Agustinus megelégelte a Faustussal folytatott vitát, ez okból, valamint annak érdekében, hogy a további hasonló és nemkívánatos vitákat elkerüljék, a katolikus egyházfők egyszerűen kiiktatták a szöveget a Lukács 3:22-ből is.