Létünk legnagyobb kérdései az Egy Igaz Isten ismeretére el nem jutott embereket is foglalkoztatják. Azonban hozzá kell tenni, hogy a legtöbb emberben nem fogalmazódnak meg, mert az emberek túlnyomó többsége úgy éli le az életét, hogy mélyebb – akár szellemi – kérdésekkel nincs igénye foglalkozni. (A szellemiek iránti fogékonyság, vagy igény nem függ össze az életszínvonallal) A legtöbb ember csendes kétségbeesésben tengeti az életét. Ha a körülményeik aktuálisan rendben vannak, akkor boldogok, ha a körülmények megromlanak, akkor boldogtalanok. A körülmények megromlása alatt nem a háborús helyzetet értem, a jóléti társadalmakban már attól idegesek lesznek sokan és kiesnek a kiegyensúlyozott békességükből (már ha egyáltalán van nekik ilyen) ha többet kell sorban állniuk, vagy ha nem ők diktálhatnak. Azok az emberek, akik nehéz életkörülmények között kell, hogy sok időt éljenek, jobban a helyén tudják kezelni az értékeket és a valóban fontos dolgokat. Azonban még ez sem jelenti a spirituális irányultság vagy igény jelenlétét a személyiségükben, vagy életükben.
Az, hogy az ember kiszolgáltatott Isten és a sátán közötti több ezer éve folyó harcban, nem mindenki számára merül fel automatikus kérdésként, de akik a dolgokat szeretnék úgy megérteni, ahogy a dolgok vannak, azok számára ez a szomorú kilátás (a passzív szenvedés és kiszolgáltatottság) adja magát.
Gondoljunk bele: megszületünk akaratunk ellenére (de legalábbis a megkérdezésünk nélkül) és azonnal a halandó léttel kell szembesülnünk. Egy oktalan állat esetében, amelynek tudata viszonylag korlátozott, ez nem akkora kihívás, hiszen nem éli meg a létezése megszűnésének valóságát, ám még az oktalan állat is fut az életéért, küzd a létért. Azonban az ember az állatokénál sokkal fejlettebb öntudattal rendelkezik, képes megélni önmaga létezését, de saját elmúlását is képes felfogni – és emiatt rendszerint retteg. Halálfélelem gyötri.
Szóval a születésünkhöz adatott egy kristálytiszta tudat, amely szembesül a korlátozottsággal és a halállal. A halál pedig elkerülhetetlen osztályrésze az embernek, ebben a sorsközösségben mindannyian osztozunk – akaratunktól függetlenül születünk, de akaratunk ellenére kell távoznunk is e világból, ráadásul a halál minden keserűségét és gyakran borzalmait, méltatlanságát is elszenvedve.
Be kell ismerni, önmagában ez így elég komor valóság…
De ha mindez nem elég, az emberek többsége magát a földi létet sem tudja teljes örömben, egészségben és boldogságban eltölteni. Adatik hetven, vagy jobb esetben nyolcvan esztendő, amihez sokaknak betegség, megtört egészség, gyötrelem, fájdalom, sőt, kín és szenvedés társul. Ám ezeken felül még mindig itt van a gyász, a keserűség, a félelem, a rettegés, a szeretteink, vagy mások miatti aggódás.
Úgy tűnik, jelenleg ez lehet a rövid leírása a legtöbb ember földi életének.
Azonban érdekes módon az emberek egy részét az emberiségnek ez a mondhatni reménytelen állapota arra sarkallja, hogy kérdéseket tegyen fel: Miért van mindez? Tényleg ennyi az élet? Van mindennek oka? És van mindezeknek valami célja? Van ebből szabadulás?
Tehát keresni, kutatni kezdenek.
Sokan a spiritualitásban kapnak valami vigaszt, rátalálva hamis vallások és filozófiák látszat megoldásaira és téves válaszaira.
Azonban az Isten elhívottjai, választottai a szívükben tudják, érzik, hogy a válaszok, amelyek szembejöttek velük a keresésük során, nem teljesek, vagy egyenesen tévesek.
Tovább kutatnak.
És az Örökkévaló csakis ezt az igazság megismerése iránti megszüntethetetlen vágyat akarja megválaszolni. A felszínes hobbi keresőket nem elégíti meg az Isten Szelleme.
„Szereted az igazságot és gyűlölted a hamisságot; azért kent fel az Isten, a te Istened örömnek olajával a te társaid fölé.”
45. Zsoltár 7
Ahhoz, hogy a mostani földi lét minden jelenlévő nyomorúsága és keserűsége ellenére igazi örömöt tudjunk érezni, elengedhetetlen az igazság szeretete, de a hamisság gyűlölete is! A Szent Szellem az a „kenet” ami az emberek szívébe adatik, hogy kijelentse a Felkent Messiás felőli igazságokat, az Isten parancsolatait a szívünkbe írva azok betöltésére sarkalljon bennünket, ám egyúttal alkalmassá is tegyen megtartásukra, és van egy fontos további igazság(!) amit csak ritkán említenek: az Isten Szellemének jelenléte gyümölcsöket terem az ember életében, és ezen gyümölcsök egyike, az ÖRÖM!
„De a Szellem gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”
Galata 5: 22
Ezt egyedül a Felkent Jézussal való hitbéli kapcsolat adhatja meg, mert ez csakis benne található meg:
„1. Az Úr Isten Szelleme van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömhírt mondjak; elküldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a megkötözötteknek megoldást; 2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; 3. Hogy adjak Sion gyászolóinak ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy megigazultság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”
Ésaiás 61: 1-3
Mindezeket az ígéreteket a magunkénak tudhatjuk, ha hittel belépünk a Szentírásban feltárt valóságba, elfogadva az Igazságot (a Felkent Jézust, mint Megváltót) magunk mögött hagyva a Sátán virtuális valóságát, amiről szeretné elhitetni velünk, hogy tényleges valóság és igaz.
A világ állapotának és a személyes valóságunknak a nyomorúságát látva két tényt kell megértenünk:
1 – Isten nem ezt az életminőséget és nem ezt a valóságot szánta nekünk
2 – Sátán uralja e világot és ő ezt az életminőséget és ennél borzalmasabb valóságot szán az általa gyűlölt emberiség számára
Isten és Sátán között korszakok óta fennáll egy kozmikus háború, egy nagy küzdelem, amelynek középpontjába az Isten képére és hasonlatosságára megteremtett ember került. Olyan státusszal rendelkezik az ember, amellyel a mennyei teremtmények sem rendelkeznek. Ám ahogyan a mennyei lények is elbuktak (egyharmad részüket állította maga mellé és vitte Isten elleni lázadásba Sátán) ugyanolyan módon az embert is bukásba vitte az egykori oltalmazó kerub, a Sátánná lett Lucifer. Az ember elveszítette az Isten által neki szánt életre való jogot. Kiűzetett az édenből, az Istennel való közösség helyéről, és – ha már hallgatott a kígyóra – egy Sátán által kormányzott világban kényszerül élni.
Ám Isten nem hagyta magára az embert!
Ugyan a világ jelen állapota nem tükrözi az Örökkévaló eredeti tervét és szándékát, de azokat, akik szabadulni akarnak e világ istenének (Sátánnak) a szorításából és bilincseitől, a Teremtő Atya Isten szeretettel várja az Ő királyságába, és mindent előkészített hogy az Őt keresők, az igazság szeretői, a hamisság gyűlölői, bemehessenek az Ő ígéreteibe és birtokolhassák az országot, amelyet az Övéinek ígért. Olyannyira komolyan gondolja az ember megmentését, hogy valóságos és felfoghatatlan mértékű áldozathozatalra szánta magát mind a Teremtő Örökkévaló Isten, mind az Elsőszülött Fiú: hogy megváltsa Isten a bűnbeesés és saját vétkeinek következményeitől az embert, az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy mindenki aki hisz Őbenne, annak örök élete lehessen – ahogyan eredetileg is tervezte az Örökkévaló.
Szellemi törvény, hogy a bűn zsoldja a halál, de ahol a bűn nem számíttatik be (egyrészt mert kifizette a szellemi törvény szerinti váltságot a Fiú, az Ő tulajdon halálával, másrészt pedig kegyelmet gyakorol Benne az Isten) ott nincs a bűn következményeinek elszenvedése sem.
Istennek elképesztő ígéreteit ismerhetjük meg az Írásokból. Ezeket hittel megélve hatalmas reménység tud a szívünkben támadni! Azonban ameddig bármilyen szellemi megkötözöttség megakadályozza a hitünk feléledését és növekedését, addig ezeket az ígéreteket se tudjuk megérteni, sem örömmel magunkénak érezni. Mindannyiunknak szabadulásra van szüksége, még itt, ebben a földi létben, mert e világ és e világ istene csak bilincseket aggat minden emberre. A valódi és hiteles megtérés, illetve szellemi újjászületés valóságos szabadulást tud hozni az életünkbe!
„Akiket a Fiú megszabadít, azok valóságosan szabadok!”
János 8: 36
Szabadok! Szabadok vagyunk a Sátán által kreált valóságtól, a látásmódjától, az értekrendjétől, a hitetéseitől, a hazugságaitól, a vádaskodástól, a kételyektől, a bizonytalanságtól, az akadékoskodástól, a békétlenségtől, a világi gondolkodás kényszerítéseitől, a test gondolataitól, a reménytelenségtől! – azonban egyelőre nem vagyunk szabadok e világ törvényszerűségeitől, csak azoktól, amelyek leterelnének minket az Egy Igaz Útról.
Senki sem vonatkoztatja el, hogy rengeteg könnyhullatás, fájdalom lelhető fel az úton. Igyekezzünk együtt sírni a sírókkal, együtt szenvedni a szenvedőkkel, együttérezni a fájdalomban a gyászolókkal, segíteni az elesőknek felállni, talpra állni, megerősödni. Vigasztaljuk a sírókat, a bánatosokat, ahol tudunk, ahol lehet, ott enyhítsük a szenvedéseket.
A Teremtő Atya Isten nem csak egy szűk kiváltságos csoportnak tartja fenn az örök élet reménységét. A kiválasztottak kevesen vannak, és kevesen vannak, akik megtalálják a keskeny ösvényt és a szűk kaput, de van egy megszámlálhatatlanul nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, és ők is ott álltak Isten mennyei trónja és a Bárány előtt, fehér ruhákba öltözve, örök életre feltámadva.
„Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az õ kezeikben pálmaágak; 10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!”
Jelenések 7: 9-10
Kik ők?
Bizony nem hagy minket reménytelenségben az Isten a szeretteink felől! Gyakran a mi hitünk szárnyain állnak csak meg, gyakran mi hordozzuk őket imánkkal, a kitartásunkkal, az állhatatos igazságszeretetünkkel, és gyakran tudatában sem lehetnek, hogy mennyi minden múlik azon, hogy akik elhordozzák őket imádságaikban, azok járulnak hozzá az ő kedvező feltámadásukhoz a Millennium békés idejére. Ez alatt az ezer esztendő alatt úgy élhetnek és láthatnak tisztán, hogy a szemeiket nem homályosítja el semmi hamisság, úgy élhetnek nyugalomban hogy a gondolataikat nem suttogják tele mindenféle gonoszsággal és megtévesztéssel a levegő-égben lévő démoni seregek, megkötözve őket azokkal a gondolatcsapdákkal, amelyek az igazság megismerése elé emeltettek – ahogyan most e világban történik. Fel fog támadni életre a valaha élt embereknek egy hatalmas serege az Isten királyságára, ahol az Isten szellemi Izraelje fog a Főpappal és Királlyal, Jézussal együtt uralkodni, mint szellemi papság a minden nyelvből és nemzetből megváltottak sokaságán. Akik szándékosan elutasították életükben a nekik bemutatott és általuk megismert Felkent Messiást, a názáreti Jézust, azok nem részesülnek ebben a feltámadásban – akik megátalkodott gonoszok, azok menthetetlenül elvesznek és a tűznek tavába vettetnek. De ahogyan hitt bennünk és szeretett minket a Teremtő és az Ő Egyszülött Fia, ugyanúgy higgyünk mi is azokban a szeretteinkben, akik jelenleg ugyan nem élik az életüket az Istennek való önátadásban, de ne adjuk fel az értük folytatott imát, bízzunk az Isten kegyelmében, hiszen az Ő szeretete rájuk is kiterjed, őket is ölelő karjaiba szeretné vonzani a Mennyei Atya.
Mi a helyzet azokkal a hívőkkel, akik komoly betegségekkel küszködnek, vagy folyamatos és fájdalmas megpróbáltatások közepette kell életüket élniük?
Nos, az Úr soha nem ígérte azt az Őt követőknek, hogy földi életükben semmilyen kellemetlenséget nem kell elszenvedniük, vagy hogy nem lesznek betegek.
„Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.”
János 15: 20
„29. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit énérettem és az Evangéliumért, 30. Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.”
Márk 10: 29-30
„13. Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen. 14. Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.”
Jakab 5: 13-14
Bizony, a hívők is szenvednek, a hívők is megbetegedhetnek – de Istennek a kegyelme és a hitből való ima megtartja a hívőket.
A legtöbb, önmagát kereszténynek valló hívő világiként éli az életét. Világi módon öltözködik, világi ételeket eszik, világi módon beszél, világi módon gondolkodik, világi célokat görget maga előtt. Világi megoldásokat keres az életére. Világi módon képzeli el Istent, világi istenképe van. A legtöbb keresztény semmiben sem különbözik a világiaktól.
„…ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?” Máté 5: 13
A mi állampolgárságunk nem e világban van. Nekünk nem világi válaszokra van szükségünk, hanem arra, hogy Maga az Örökkévaló jelentse ki az igazságát a szívünkbe. Ha nyomorúságunk van imádkozzunk; kérjük a Teremtő Atya szabadítását; kérjük meg a testvéreket, hogy imádkozzanak értünk; imádkozzunk együtt egymásért:
„(…) legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmának erejében.”
Efézus 6: 10
Nem rövidült meg az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani! A nem megfelelő gondolatoktól és elképzelésektől, látásoktól ugyanúgy, mint a gyötrelemtől!
De ha nem kérjük, nem kapjuk meg. Akkor sem, ha nem jól kérjük. Akkor kapjuk meg, ha Isten akarata szerint kérünk!
„(…) imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Jakab 5: 16
Ha nem kérünk, semmit sem kapunk.
„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. 7.Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kételkedő, a minden útjában állhatatlan ember.”
Jakab 1: 6
„Áldott ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek.”
Jakab 1: 12
Bízva, hittel gondoljunk az Atyára! Ő nem egy távoli és megközelíthetetlen Isten, hanem Jézus Krisztuson keresztül menetelünk lehet hozzá. Az Atya jóságos, könyörülő, szerető Isten! Vessük belé minden reményünket!
Mert van reménységünk! A bűneink megbocsáttattak Jézusban és örök életnek reményével várjuk a visszatérő Messiást! Az Ő második eljövetele véget vet e világ szenvedéseinek, a hívők nyomorúságának és betegségeinek.
Jövel Uram, jövel Jézus!