Nyilatkozat – Állásfoglalás – Statement

Kedves Testvérek, Tisztelt Érdeklődők!

Ezúton szeretnénk megosztani veletek az állásfoglalásunkat, ami Isten Egyháza magyarországi gyülekezeteinek hivatalos közleménye is egyben, nem pusztán valaki, vagy bármelyikünk magánvéleményeként értelmezendő.
Tehát az alábbiak szerint szeretnénk egyértelműsíteni közösségünk látásmódját és a „Church of God” nemzetközi gyülekezeti hálózathoz tartozás azon jellemzőit és feltételeit, amelyekhez való ragaszkodás nélkül nem tekinthetnénk magunkat ezen szellemi közösség részének. Még egyértelműbben: ha bizonyos jegyek nem jellemeznek minket, akkor nem mondhatjuk magunkról azt, hogy Isten Egyházához tartozunk. Ezek olyan alapelvek, amelyek minden, a mi szellemi közösségünkhöz tartozó gyülekezetet meg kell, hogy határozzanak, és minden gyülekezet számára kötelező érvénnyel bírnak, ha Isten Egyházához tartozó hívőként azonosítja magát.

A gyülekezetek tagságára vonatkozóan pedig ugyanez mondható el: ha valaki nem tud azonosulni ezekkel az alapelvekkel, akkor nem tekinthető a testvéri közösség, azaz Krisztus Teste részének.
Isten Egyháza bármilyen szervezett formában csupán nem régen lépett ki a nyilvánosság elé Magyarországon, mégpedig a szegedi gyülekezet tagjainak kezdeményezésére és munkája nyomán. Tettük ezt annak jegyében, hogy a közösségünk magáénak vallja azokat a tanításokat, szellemi látásokat, amelyek Póli Pál testvérünk által szerkesztett, „churchofgod.hu” nevű honlapon elérhetőek és annak reményében, hogy kapcsolatot tudunk kiépíteni olyan magyar személyekkel, esetleg magyarországi közösségekkel, akik a mienkkel megegyező látással rendelkeznek és akikkel szívünk szándéka egymásról tudomást szerezni, megismerkedni, majd valódi testvéri közösséget felépíteni és gyakorolni.

Megismerkedtünk sokakkal, de igazán együttműködni, testvérként együtt gondolkodni már csak kevesekkel tudtunk. Ez több okra vezethető vissza, amely okok közül most csak néhányat említünk meg.

Egyrészt mi az általunk vallott hitelveket már az említett honlap és Póli Pál személyének megismerése előtt lefektettük, így az azokhoz való ragaszkodás nem a honlap, sem annak írója, sem egy mozgalom bálványozása okán áll fenn bennünk, hanem az Istentől jövő kijelentés felett érzett istenfélelem és az Isten kegyelméből megismert igazsághoz való hűség szándéka miatt. Voltak, akik nem értették meg, hogy nem áll szándékunkban kevert rendszert, saját felekezetet létrehozni emberi ötletelések alapján felállított hitrendszerrel.

Másodsorban: mi nem kezdtük el a honlap tartalmát képező majdnem félezer dokumentumot darabjaira szedni, árgus szemekkel keresni bennük a hibákat, amelyeket aztán lobogtathatunk, mondván, hogy „lám, lám, itt is meg ott is tévedések vannak megfogalmazva”. Nyitva hagytuk annak lehetőségét, hogy lehetnek témák, igazságok, felismerések, amelyeket előttünk még rejtve akar hagyni az Atya Isten, és majd a maga idejében megértésre vezet bennünket. Azonban ami felől megegyeztünk, mert kijelentést vettünk el felőle, abból nem engedtünk eddig sem, és a jövőben sem áll szándékunkban hol így, hol úgy beszélni ezekről. A honlap tartalmát alapvetésnek vesszük, az abban esetleg előforduló hibákkal együtt – a hibákat igyekszünk észlelni és javítani. Nem kezdünk el szelektálni és magunk választotta tanításokat preferálni, amelyek pedig nem tetszenek, azokat meg szépen figyelmen kívül hagyni, netán hamis tanításnak bélyegezni. Többen akarták ezt az utat követni – már nincsenek velünk.

Harmadrészt el kell mondanunk, hogy nem gondoljuk Póli Pált tévedhetetlennek, de tiszteletben tartjuk azt a több évtizedes munkát, amire őt elhívta az Örökkévaló és azt a temérdek igazságot, amelyeket általa tett elérhetővé a magyar eklézsia számára az Atya Isten. Ennélfogva elmondható, hogy nem éreztük felhatalmazva magunkat sem ellene menni a személyének, sem megkérdőjelezni tanításait, állításait. Kijelenthető, hogy az ő személyét bizonyos értelemben a magyar Isten Egyháza szellemi elöljárójának tekintjük. Ha vannak is esetleges egyet nem értések közöttünk, azt majd az örökkévaló Isten fogja kisimítani és egy értelemre hozni mindannyiunkat ezen dolgok felől is, de a Pál által szerkesztett honlapot szellemi táplálékforrásnak tekintjük, egy szellemi asztalnak, amiről magunkhoz vehetjük az előkészített eledelt. Ennek megfelelően tartjuk magunkat ahhoz a magyar szemlélethez és mondáshoz, hogy nem rondítunk oda, ahonnan eszünk.

A honlapon található anyagokat a hitünk elemeinek és alapjának tekintjük.

Most szeretnénk néhány meghatározott témában világossá tenni a közösség irányelveit, amelyekhez ragaszkodunk, és amelyek elfogadása az egyik feltétele annak, hogy a közösségünkhöz tartozónak, egészen pontosan testvérnek tekintsünk valakit.

Church of God

N°1
Az öltözködésről

Isten Egyházában a szentírásban rögzített szabályozásnak megfelelően a nőknek be kell fedezniük a fejüket ima és/vagy prófétálás közben. Ezzel szemben a férfiak nem viselnek semmilyen fejfedőt ima és/vagy prófétálás közben. Ez egyaránt vonatkozik az összejöveteleken résztvevő testvérekre, és az ott jelenlévő vendégekre, érdeklődőkre ugyanúgy. A vendégeket, érdeklődőket, tisztelettel és udvariasan meg kell kérni rá, hogy a nők legyenek szívesek befedezni a fejüket, a férfiak pedig tegyék ennek ellenkezőjét.

Istentiszteleten, a gyülekezet összejövetelein mind a férfiak, mind a nők a mai kor illendő öltözékének megfelelő ruházatban jelenjenek meg. Kerülni kell a rövid nadrágot mind a férfiak, mind a nők részéről; kerülni kell az olyan dekoltázs viselését, aminek mély a nyakkivágása, vagy amely a mell és a hát egy részét és a vállakat fedetlenül hagyja. Kerülni kell a rövid szoknyákat. Az illendő viselet a test bizonyos részeinek eltakarására vonatkozik, nem drága ruhagyártók és/vagy feltűnést keltő, kihívó öltözet viselésére való buzdítást. A ruházat legyen mindig egyszerű, szolid, visszafogott, tisztelettudó, alázatosságot sugalló mind a férfiak, mind a nők részéről. Ez nem törvénykezés, hanem az írásoknak való engedelmesség.

A nemzetközi és a magyarországi szellemi közegben is jelenlévő különféle judaizáló közösségekben alkalmazott viselettel kapcsolatos látásunk a következő:
Aki úgy öltözködik, mint egy zsidó (a judaizmus irányzataira jellemző öltözködést preferálja vagy teszi kötelezővé), aki úgy beszél, mint egy zsidó (értsd: lépten-nyomon héberül szól) és aki úgy él, mint egy zsidó (lásd: a farizeusi örökségét mutogatja a külvilág felé), az minden bizonnyal zsidó – de legalábbis a judaizálás útjára lépett. Mi ezzel nem egyezünk, mert a judaizmus és a rabbinizmus a farizeusi zsidóság maradványvallása, szellemi örököse, szellemi jogutódja, ami ellene megy mindennek, ami az Atya Egyszülött Fia által, mint Felkent Messiás által elvégeztetett. Mivel a farizeusok és a judaizmus rabbijai nem részesedtek és ma sem részesednek a Szent Szellem kitöltetéséből, nem töltekezhetnek be Szent Szellemmel, így nem részesednek az Atya vezetéséből és kijelentéseiből sem, emiatt a farizeusok és talmudista örököseik egyetlen dolgából sem kérünk, mivel az, amit ők a kereszt óta mind a mai napig képviselnek, nélkülözi az Örökkévaló Szellemi jóváhagyását. A ruhaviseletben nem teszünk olyan kikötéseket, amelyeket a farizeusok tettek, nem tesszük elvárássá, kötelezővé a szakáll vagy bajusz viselését, sem egyenruha, sem egyensapka hordását, sem csupán bizonyos színű ruhadarabok viselését.

N°2
A „szent nevek” használatáról

Gyülekezeteinkben a bibliai neveknek a magyar nyelvben évszázadok óta jelenlévő alakjainak használatát preferáljuk. Nem tilos a héber alakok használata sem, de egy ponton túl a fókuszt elviszi a lényegről: a név mögött lévő személyről, a személy jelentőségéről. A név alakja, mint kultusz tárgya jelenhet meg, ami nem segíti, hanem félreviszi a szent és tiszta istentiszteletet. Azoknak az alakoknak a használatát mellőzni kérjük, amelyek csupán hébernek vélt forma szerintiek, vagy amelyek a modern kori törekvések mesterségesen megalkotott alakjai. Lentebb kifejtjük ezek mibenlétét és az ezen alakokkal kapcsolatos álláspontunkat.

Az Isten szó használatáról: ősidőktől kezdve ezzel a szóval utaltak a magyar nyelven beszélők az Egy Igaz Istenre. A nemzet intézménye Isten akarata és szándéka szerint jött létre, a nemzetek elkülönülése örök. Ez vonatkozik a nemzetek nyelvének elkülönülésére is. Nem tekintjük a héber nyelvet olyan értelemben szent nyelvnek, ahogyan a buddhizmus, a hinduizmus vagy a dzsainizmus szent nyelvnek tekinti a szanszkrit nyelvet. Megmaradunk a saját nemzetünk kifejezésrendszere, páratlanul gazdag szókincse és nómenklatúrája mellett.

Nem értünk egyet azzal az okfejtéssel, hogy az isten szó használata egy sötét eredetre vezethető vissza. Ezt úgy értik, hogy héber mintára kiveszik az „isten” szó magánhangzóit, majd azokat a sátán szó magánhangzóival helyettesítve az isten szóból a sátán szót alkotják. Ez nem más, mint ostoba játék a betűkkel, ám nem veszélytelen, mert a szómágia alapjaira épül. Amikor mi kimondjuk, hogy Isten, akkor nem a Sátánra gondolunk, hanem a mindenség Teremtőjére, a mi Atya Istenünkre. Egyértelműen, félreérthetetlenül és minden kétséget kizáróan.

Az isten szót nem fogjuk a héber „elohim” szóval sem helyettesíteni, mert ez még indokolatlanabb, ugyanis a héber nyelvű írások az elohim szót használják Sátánra, bukott angyalokra, hamis istenekre egyaránt. Semmivel sem indokoltabb a használata az isten szó helyett, sem az előnyben részesítése. Sőt!
Úgy hisszük, hogy Isten kijelentett nevét, azaz a YHWH tetragrammaton pontos kiejtését jelen korszakban senki sem ismeri teljes bizonyossággal – ha valaki(k) mégis, akkor titokban tartják. A leginkább valószínűsíthető kiejtései a Yahowah, Yahuwah, Yahuweih. Amit el kell vetnünk az a Yahweh (Jave vagy Jahve) forma, ugyanis ez az alak egy késői fejlemény eredménye, azaz egy mesterségesen megalkotott forma. Nem használjuk.

A Fiú földi nevének használatáról: a magyarban elterjedt Jézus alak használata teljesen elfogadható, semmivel nem indokolt a földi élete során neki adott név ma vélt alakjainak preferálása az adott nemzeti nyelvben – esetünkben a magyar nyelvben – megszokott és használt forma helyett.
Jehosua vagy Jahosua: ez a forma áll a legközelebb az arameus és korabeli héber nyelvi formához (Yahshua, Yahoshuah).

A Jesua alak: a Jehosua alak megrövidült formája, a messiás hívő izraeli zsidók gyakran ezt részesítik előnyben, nyelvi és történelmi okok miatt. Ezen felül a Jézus korabeli mindennapi arámi köznyelv ismerete alapján ezt a formát valószínűsíthetjük leginkább.

Jahusa: a benne lévő „Yahu” miatt alkották a szót, eredete nem régebbi száz évnél. Elhanyagolható annak a valószínűsége, hogy Jézust a kortársai „Yahusha” formában szólították. Sem a héber, sem az arámi nyelv hangtana nem támogatja. Ez a forma főként a „Sacred Name” (szent név) mozgalmakból származik, ahol az volt a cél, hogy a YHWH istennév (pontosabban a Yahu) láthatóan benne legyen Jézus nevében, alkottak hát egy formát. Ez mesterséges ideológiai motiváció, nem történeti-nyelvészeti bizonyítottságon alapuló névalak.

A „Yahu-” kezdetű nevek problémája az, hogy ugyan a héberben valóban léteznek Yahu- / Yeho- kezdetű nevek is, de ezek utólag alkotott, nem klasszikus héber formák és nem ejtették őket a hétköznapi arameus beszédben. A köznyelv rövidített. Ha a „Yahusha” lett volna Jézus korabeli megszólítása, akkor található lenne ennek nyoma feliratokon, iratokban, tekercsekben, de akár görög átírásban (Iaousa, Yahousa stb.) vagy legalább polemikus zsidó szövegekben lelhetnénk valamit. Ez utóbbi különösen valószínű. Ám egyik sincs meg.
Hitbéli okból valaki dönthet úgy, hogy „Yahusha”-t használ, ha akar, azonban ez történeti, logikai és nyelvészeti szempontból nem védhető. Elvetettük.

Ezen kívül ajánljuk tanulmányozásra azt, hogy mi az a név, ami minden név fölött való; mi a Bárány új, titkos neve; továbbá próbálja mindenki megválaszolni, hogy mi volt annak a szellemi lénynek a neve a mennyben, aki később a földön Megváltóként megszületett Mária által.
A biblia különféle szereplőinek, alakjainak nevét a héber formában használni még indokolatlanabb. Lipcse nevét se fogjuk Leipzig-nek ejteni, Jeruzsálemre sem mondjuk azt, hogy Yerushalayim. Az pedig, hogy még a biblia könyveinek nevét is héber formájukban ejtsük, nem lenne több szimpla sznobizmusnál vagy egy nyelvi vonzódás és romantika megnyilvánulásánál. Gondolkodjunk el rajta: amikor a százhúsz tanítvány Szent Szellemmel betöltekezve kiment Jeruzsálem utcáira, a csoda nem az volt, hogy az ott lévő számos nemzet fiai, leányai egycsapásra megtanultak héberül, hanem a tanítványok kezdtek el az ott lévő népek (pártusok, médek, elamiták stb.) nyelvén megszólalni, beszélni. Ebben üzenet van.

A héber nyelv – habár sokak füle számára szép a hangzása – nem az angyalok nyelve, nem egy mennyei, nem egy szent nyelv.

Jézus nevének a 666-os számmal, mint a fenevad számával való összefüggésbe hozása kapcsán: ez egy hamis tanítás, ami nyelvi zsonglőrködésen alapul, és nem ad választ arra vonatkozóan, hogy a 666-os szám Jelenések könyvében megadott lényege, jelentősége miként hozható összefüggésbe Jézus görög nevével. Az Isus, Iesus, Hesus és egyéb formák „sus” végződésének a latin „sertés” szóval való szándékos összefűzése, így a Megváltó nevével való gúnyolódás szándékának elméletét nem osztjuk. Erőltetett belemagyarázás a fenevad nevének száma kapcsán, ami éppenséggel a valódi jelentés és üzenet ismeretének hiányára utal, vagy pont annak elfedését szolgálja. Elég gyermeteg dolog azzal játszani, hogy bizonyos szavak, nevek mit jelentenek más nyelveken, és gyermeki szinten akár még viccesnek is gondolhatja valaki. De hogy aztán ebből még teológiai következtetéseket is levonunk, az már kifejezetten veszélyes.

Gyülekezeteinkben a magyar nyelvben meghonosodott Isten, Jézus nevek használata preferált, egyebek mellett a felesleges héberkedés elkerülése és a judaizálás elkerülése miatt is. Ha valaki Jahovához, Jahueihez intézi az imáját, és Jahosua vagy Jesua nevében teszi, azt is elfogadjuk, de ne azért tegye, mert fél kiejteni az Isten szót és a Jézus nevet egy bugyuta félrevezetés miatt.

A YHWH tetragrammaton ruhán, sapkán, kitűzőn, kulcstartón, bögrén, matricán stb. való viseléséről, megjelenítéséről: nem való. A Teremtő Isten nevét reprezentáló négy karaktert ugyanolyan tisztelettel kezeljük, mint amilyen tisztelettel kiejtjük a nevét. Egy kóla reklám szintjére süllyeszteni Isten neve héber karaktereinek viselését nem tartjuk illendőnek. Elég fura lenne bárki részéről, ha ezt a szót viselné magán: „Isten”. A tetragrammatonnal sem teszünk ilyet. A parancsolat egyértelmű: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.” Mi nem vesszük fel hiába. Az Isten angyalai majd elpecsételnek az Atya nevével a maga idejében a mi homlokunkon, nem akarunk testben elébe menni egy szellemi pecsétnek.

N°3
A gyülekezeti alkalmakról, istentiszteletekről

A nyílt, nyilvános összejöveteleinken mindenkit szeretettel látunk, aki az őszinte érdeklődés szándékával érkezik hozzánk.

Azonban valamit kérünk tiszteletben tartani: Isten Egyháza gyülekezeteiben mi nem botladozó útkeresők vagyunk, akik állandó keresésbe merülve mindig újabb és más irány felé indulunk, csak mert valaki betévedt a közösségünkbe és elmondja a szubjektív véleményét, mint valami mennyei kinyilatkoztatást, amit a közösség tagjainak örömmel követnie kell. Nem járunk egyik gyülekezetből a másikba, egyik felekezetből a másikba. Hitünk, hitvallásunk mögött évtizedes bibliatanulmányozás, kudarcok, megpróbáltatások tanulságai, felismerések világossága – és ami a legfontosabb – az Egy Igaz Istentől jövő kijelentés igazsága áll. Nem szorulunk önjelölt megmondóemberek kiigazításaira – ha kiigazításra van szükségünk, azt egymástól, a gyülekezet elöljáróitól, tapasztalt testvérektől fogadjuk el; a gyülekezettől, azoktól a testvérektől, akiket igazoltan az Örökkévaló Isten Szelleme vezet. A megpróbáltaktól. Nem azok a megpróbáltak, akik magukat ajánlják, hanem azok, akiket az Atya ajánl. A Szellem általi vezetettség igazolása az, hogy időről időre bizonyságot tesz számunkra a testvéreink felől maga a Szellem, tehát a gyülekezet és annak vénjei számára.

Nem fogadható el azoknak az embereknek az elképzelése és hozzáállása, akik bemennek egy közösségbe, ott tartózkodnak egy rövid időt, ez alatt a rövid idő alatt felszínes kapcsolatba kerülnek a gyülekezet tagjaival, de már felhatalmazva érzik magukat arra, hogy mély kérdések tekintetében határozott kritikát és ellenvéleményt fogalmazzanak meg, ráadásul azzal az elvárással, hogy a véleményüket komolyan is kellene venni és annak függvényében kellene változtatásokat bevezetni – hitben, gondolatban, gyakorlatban egyaránt. Ez még egy világi, bélyeggyűjtő klubban se válhat realitássá – Isten Egyházának Gyülekezeteiben pedig semmiképpen sem. Aki meglátogatja az összejöveteleinket ne abból a célból és ne azzal a szándékkal tegye, hogy a hitelveinket kifogásolja, és hogy más szellemi áramlatok tanításait népszerűsítse, hanem amiatt mert szeretné megismerni az igazságot, az Egyszülött Fiút és az Egy Igaz Istent. Az ettől eltérő szándékot és magatartást a Biblia úgy nevezi, hogy „idegen tüzet” visz az oltár elé. (II. Mózes 30: 9; III. Mózes 10: 1-2)

Ha valaki beáll egy focicsapatba játszani és a labdát kézbe véve dobálja a kapu felé, akkor azt az illetőt gyorsan kitessékelik a csapatból. Nem is csoda. Ha dobálni akarja a labdát, keressen egy olyan csapatot, ahol szintén dobálni akarják, keressen egy kézilabda csapatot, ahol az ő szabályai szerint játszanak. Ugyanis aki nem szabályszerűen küzd, az nem koronáztatik meg – nekünk pedig egy azon szabály szerint kell járnunk.

A szombatnap istentiszteletei szent összejövetelek, az Istennel való találkozás különleges alkalmai. Rendre készülnek az Istennel járó testvérek igével, zsoltárral, tanítással, imával. Ezeken az összejöveteleken – és általában szombatnapokon – az ötletelésnek, az istentelen beszédnek, szentségtelen, üres vitatkozásoknak helye nincs. Minden összejövetelre tanítással, prédikációval készülünk, amit a gyülekezet férfi vezetői adnak közre. A jelenlévő testvérek igével, zsoltárral, imádsággal, dicsérettel, bizonysággal készülnek és vesznek részt az istentiszteleten. A bibliatanulmányozás nyitottabb összejövetel, ahol mindenki megfogalmazhatja kérdéseit, Istentől való kijelentéseit, de nem a kételkedéseit és kétségeit, sem nem a saját egyéni elgondolásait. Ezeket a bibliatanulmányozásokat is egy-egy jelenlévő elöljáró vezeti és moderálja, felügyeli.

„Csak azokról gondolkodjatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik kedvesek, amik jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is éntőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.” (Filippi 4: 8-9)

Az érdeklődők és vendégek kérdéseinek megválaszolására alkalmat kell keríteni, de annak mindig a gyülekezet hallgatóságán kívül kell megtörténnie, szűkebb körben, például a vének körében, hogy elejét vegyük az elbizonytalanításnak, a kételkedés magja elültetésének, a hitben gyengék összezavarásának és felesleges feszültségek kialakulásának.

N°4
Testvérek, érdeklődők, vendégek, látogatók

Aki a szombati összejöveteleinken rendszeresen megjelenik, akik rendszeresen igével szolgálnak a gyülekezeteinkben, aki bármilyen szolgálatot tölt be, aki elkötelezte magát Isten Egyházának gyülekezetei mellett, aki hitelesen megtért, bemerítkezett, azokat testvéreinknek tekintjük és azokkal szeretetközösséget gyakorlunk.

A látogatókat, érdeklődőket, vendégeket szeretettel fogadjuk, szívesen látjuk, akár hosszú időn keresztül is, akkor is, ha nem kötelezik el magukat a Church of God szellemi közössége mellett. Ez egészen addig így is marad, ameddig betartják a gyülekezeti szabályokat, ameddig nem tapasztalható részükről bomlasztás, megosztás, vagy ehhez hasonló közösség és hitrombolás. Mindannyian az Istent keressük az istentiszteleteken, a Vele való közösségre vágyunk, nem pedig emberi kifogásokat akarunk hallgatni.
Az úrvacsorai szertartáson és a lábmosás cselekedetében csak bemerítkezett testvérek vehetnek részt, akik megértették ezen cselekedetek jelentőségét, és elkötelezettek Isten Egyháza irányában.

N°5
Az ún. bibliai kozmológiáról

Az evangélium vagy annak hirdetése – ami az Istentől való elhívás része – nem tartalmazza sem a lapos sem a gömb formájú föld mellett való kiállás kötelezettségét. Nyilvánvalóan azért nem, mert az evangélium nem erről szól. Azonban különféle szellemi közegből a gyülekezeteinkbe érkező, lapos földben hívő személyek részéről tapasztalt fellépés és a téma kapcsán észlelhető szellemi „rossz illat” és kiüresedés miatt szükségesnek látjuk a témában előrebocsátani a látásunkat.

A tudomány jelenlegi állásfoglalása és jelen szellemi megértésünk szerint a föld, ahol élünk, amit teremtett az Isten, az gömb formájú bolygó, nem pedig lapos. Ezt igazolják a megfigyelések, a tudományos tények. Realitások ellen pedig nem áll szándékunkban harcolni.
Ennél fontosabb azonban az, hogy az írások is egyértelművé teszik, hogy nem sík felületen élünk, hanem egy bolygón. Megvizsgáltuk, és a Bibliából nem igazolható a lapos föld elmélet, emiatt elvetjük.

Mindemellett látható egy folyamat a minket megkereső személyek körében egyre nagyobb számban előforduló lapos föld elmélet elfogadtatása kapcsán, amely valójában egy jól felépített, de hamis állítások garmadáját tartalmazó megtévesztés. Tapasztalataink azt mondatják velünk, hogy a lapos föld elmélete megosztást és ellentétet szül a gyülekezetekben, szakadásokat okoz a testvérek között. Több ember távolodott el a közösségtől amiatt, mert a gyülekezetünkben mi elvetettük ezt az elméletet. A döntésünk értelmében a lapos föld felől folytatott vita értelmetlen és gyülekezeteinkben nem kívánatos téma: elkerülendő a testvérek közötti megosztást egy olyan elmélet miatt, ami semmit sem tesz hozzá az Igazsághoz. Az elméletnek a testvéri közösségre nézve eddig semmilyen pozitív hozadéka nem volt, a gyümölcsei önmagukért beszélnek. Ez az elmélet csak megosztást, széthúzást és szakadást eredményezett eddig, ez is árulkodik a mögötte álló diabolos-ról. Azonban nem vakon hoztuk meg döntésünket, hanem a jelenséget körbejárva, megvizsgálva jártunk a végére a dolognak és fogalmaztuk meg felelősséggel az elmélet kapcsán a látásmódunkat.

N°6
Isten Egyházának küldetéséről

Közösségünket munkára hívta el Isten, amit csak egy szellemben – és egy-szellemben – gondolkodó közösség tud elvégezni hatékonyan és méltó módon. Ha a világ belső vitákat, megosztottságot látna, az hiteltelenné tenne minket és a küldetés isteni méltósága is szertefoszlik.
Szellemi képességeink maximumát szánjuk a feladat elvégzésére, de ha egymásban is csak botladoznánk akkor a munka nem haladna. Mások gáncsvetéseinek pedig nem szeretnénk teret adni. „Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene; amiként az a szentek minden gyülekezetében van.” I.Kor. 14: 33
A mi feladatunk az, hogy Isten igazságát elérhetővé tegyük és bemutassuk, hogy miként lehet azok szerinti életmódot folytatni ebben a világban is anélkül, hogy elhagynánk a világot. „Nem azt kérem tőled Atyám, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (János 17: 15) Küldetésünk része, hogy úgy szolgáljunk az Istent kereső emberek felé, hogy segítségére legyünk az egyéni hívőnek a szellemi fejlődésében és Istennel való járásában is.
Mindenki végezze a saját feladatát, mi nem akadályozunk senkit, és nem szeretnénk, ha bárki akadályozni szándékozna bennünket a saját, Istentől kapott feladatunk végzésében. Az Örökkévaló mindenki munkáját megítéli majd a gyümölcseiről, és úgy, ahogyan Ő megfelelőnek tartja.

***

Zárszó

Jelen állásfoglalás a gyülekezeten belüli és a gyülekezetek közötti békesség fenntartásának céljából került megfogalmazásra, illetve közreadásra.
Közösségünk nem kirekesztő közösség. Azonban amely elvek mentén összeterelt és egybeszerkesztett minket az Örökkévaló Atya, azon elvekből nem engedhetünk, mert egyebek mellett éppen ezen különleges látás az, ami megkülönböztet minket a fősodrású kereszténység felekezeteitől. Istennek való hátat fordítás lenne az, ha megtagadnánk és ellene beszélnénk azoknak a kijelentéseknek és felismeréseknek, amelyeket éppenséggel pont az Isten jelentett ki és fedett fel előttünk.
A hitünkben is szeretnénk hűségesek maradni.