Azok számára, akik valamennyire is ismerik a Biblia üzenetét, nem újdonság az, hogy Jézus Krisztus betartotta a tízparancsolatot, és utasította az embereket azok betartására. (lásd a Jézus és a tízparancsolat című írást). Vannak olyan, magukat kereszténynek nevező egyének és csoportok, akik Jézus Krisztus egyértelmű kijelentéseit úgy próbálják megkerülni, hogy Pál apostol írásainak téves értelmezést adnak, azt tanítva, hogy “a tízparancsolat a keresztfára lett szegezve.” Ebben az írásban röviden rámutatunk arra, hogy bibliailag miért nem támasztható alá ez a kijelentés ilyen formában, és arra, hogy Pál valójában megerősítette a tízparancsolat érvényességét úgy cselekedeteiben, mint tanításaiban. Az átláthatóság érdekében kék színnel lesznek kiemelve mindazok a szövegrészek, amelyek rámutatnak arra, hogy Pál valójában mit tanított és vallott a tízparancsolattal kapcsolatban.

forrás: www.churchofgod.hu

PÁL APOSTOL ÉS A TÍZPARANCSOLAT

Az egész Bibliában egyetlen helyen (Kol. 2:13-14) fordul elő a “keresztre szegezte” kifejezés, ahol Pál a következőket mondja: “Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte;” Vagyis az egyetlen bibliai szövegben, ahol a “keresztre szegezte” kifejezés előfordul, ott nem a törvényre, nem a tízparancsolatra utal, hanem egy bizonyos adósságlevélre! Hogy mennyire nem a tízparancsolatról van szó, azt az alábbiakban részletesen látni fogjuk.

[Megjegyzés: Mivel a Zsidó levél szerzőisége egyetemesen Pálnak van tulajdonítva, így a Zsidó levélből használt idézetek is kékkel vannak feltüntetve. Az idézetekben látható kiemelések hozzáadva.]

Pál minden egyes parancsolatot megtartott, illetve megélt az elhívása és megtérése után, amint azt láthatjuk a következő Bibliaidézetekből. Fontos tény, hogy ezeknek a kijelentéseknek mindegyike Krisztus feltámadása után hangzott el Páltól:

  1. parancsolat: “Én az Úr vagyok a te Istened ” (II.Móz. 20:2).

    Lássuk Pál kijelentéseit az egyetlen Isten imádatával kapcsolatban: “Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, hogy keressék Istent ” (Ap.Csel 17:24-27). Más helyen Pál ezt mondja: ”Azt azonban megvallom előtted, hogy az Atyának, az én Istenemnek szolgálok, . s mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.” (Ap.Csel. 24:14). ”Tanúm az Isten, akinek szolgálok” (Róm. 1:9). ”Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága fölött, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot” (Róm.1:18). ”Azelőtt ugyan, mivel Istent nem ismertétek, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek” (Gal. 4:8). ”Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?” (II. Kor. 6:16). ”és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok” (I.Tessz. 1:9). ”ne tántorogjatok el egyhamar józan felfogásotoktól,Semmiképpen se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.” (II.Tessz. 2:3-4). Ezekből az idézetekből több mint levonható az, hogy Pál szerint nem lett az első parancsolat eltörölve, vagy a keresztfára szegezve. És Pál hitt mindabban, amit a törvény és a próféták írnak. Hogyan is gondolhatnánk azt, hogy az igaz Istent követjük és az Ő ajándékát nyerjük el, amikor más isteneknek szolgálunk, megrontva az első nagy parancsolatot és az isteni igazságot, amiért megnyilvánul az Isten büntetése azok számára, akik elfojtják azt?
     
  2. parancsolat: Ne készíts magadnak faragott képet[semmiféle bálványt] (II.Móz. 20:4).

    Pál rámutat a második parancsolat érvényességére, amely a bálványimádás ellen óv, és amely keresztenyi értelemben nemcsak a fizikai bálványokat jelenti, hanem azokat a szellemi bálványokat is, amik megakadályoznak bennünket az Isten kinyilvánított akaratának a követésében. ”hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól” (Ap.Csel. 15:20). “Amíg Pál Athénben várt rájuk, a lelke megrendült a bálványimádásba merült város láttán, Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: ’Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.’” (Ap.Csel. 17:16,22,24-25). ”Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek, fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.” (Róm. 1:22-23). ”Most viszont azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de bálványimádó” (I.Kor. 5:11). ”Vagy nem tudjátok, hogy .bálványimádók nem részesülnek Isten országában.” (I.Kor. 6:9-10). ”Se bálványimádók ne legyetek, mint egyesek azok közül Ezért szeretteim, kerüljétek a bálványimádást.” (I.Kor. 10:7,14). ”Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?” (II.Kor. 6:16). ”A test cselekedetei nyilvánvalók bálványimádás akik ilyen dolgokat tesznek nem nyerik el Isten országát.” (Gal. 5:19-21). ”Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában.” (Eféz. 5:5). ”Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: ami nem más. mint bálványimádás. Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira.” (Kol. 3:5-6). ”és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok.” (I.Tessz. 1:9). Pál hitetlenségnek nevezi a test gyümölcseit, utasít arra, hogy irtsuk ki tagjainkból a földi (bűnös) természet cselekedeteit, mert Isten haragja eljön mindazokra, akik a bűnben élnek. A hitetlenség ellentéte a hit, amely a megtérteket az Isten szolgálatába állítja, megmentve őket a földi természet bűnös tetteinek szolgálatából. Ha megtértünk és Istent szolgáljuk, akkor nem imádhatunk bálványokat, különben nem nyerjük el az Isten országát, az üdvösséget. Így tehát a második parancsolat örök érvényű, nem lett eltörölve a kereszt által.
     
  3. parancsolat: Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét (II.Móz. 20:7).

    ”mind a bűn alatt vannak átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk” (Róm.3:9,14). ”Minden szitkozódás legyen távol tőletek” (Eféz. 4:31). ”Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: szátokból a káromlást és a rút beszédet.” (Kol. 3:8). ”hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.” (I.Tim. 1:20). ”Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek. Az emberek önzők lesznek, káromlók ” (II.Tim. 3:1-2). Ha hívőknek kerülni kell a káromkodást és még a káromlókat is, akkor e parancsolat maradandóan érvényben van.
     
  4. parancsolat: Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! (II.Móz. 20:8).

    “Pál pedig, amint az szokása volt, bement hozzájuk és három szombaton át vetekedék velük az írásokból Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, meggyőzni a zsidókat és a görögöket.” (Ap.Csel. 17:2; 18:4). ” hanem inkább dolgozzék és saját kezével szerezzen javakat, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek.” (Eféz. 4:28). ”Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (II.Tessz.3:10); (Emlékezzünk arra, hogy a negyedik parancsolat utasítása szerint hat napon át dolgoznia kell az embernek, a hetediken megpihenni. Vagyis a munkakötelesség, mint az Isten parancsolata a negyedik parancsolatban adatott meg, annak a része. A szombati parancsolatnak tehát még ezt az aspektusát is határozottan megerősíti Pál az Újszövetség alatt). ”Kiknek esküdött meg, hogy nem fognak bemenni az ő nyugalmába, ha nem azoknak, akik hitetlenek voltak?” (Zsid.3:18). ”Mert egy helyen így szól a hetedik napról: És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott.” (Zsid. 4:4). ”Eszerint a szombati (szabbatizmosz) nyugalom az Isten népe számára van fenntartva. Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is megnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.” (Zsid. 4:9-10). Pál utasít arra, hogy törekedjünk bemenni abba a nyugalomba, amit a szombati pihenő jelképez számunkra; az örök életet, de ”nehogy valaki az engedetlenségnek ugyan azt a példáját kövesse [amit a testi Izraeliták tettek].” (Zsid. 4:11). Izrael azért bukott el, mert nem követték az Istent hit által, és engedetlenül elfordultak törvényeitől. Mi, az egyház, szellemi Izrael, ha nem követjük hittel az Isten törvényét, amit a Szellemén keresztül a szívünkbe írt az Újszövetség által (Zsid. 8:8-10), akkor “az engedetlenség példáját követjük”, és nem juthatunk be a mi pihenőnkbe, ami az örök élet! (v.ö. Jel. 22:14). Ha az Isten a szívünkbe helyezte törvényeit, amit hittel kell követnünk, akkor a hit általi életünket a tetteinkkel bizonyítjuk, mert “a hit tettek nélkül halott” (Jak. 2:20). Tettekkel tenni azt jelenti, hogy cselekedjük, amire utasít, és nem tesszük azt, amit tilt. Végül, a tízparancsolat egy egység, amelynek ha egyetlen pontját megrontjuk, akkor mindet megrontottuk (Jak.2:10), és a szombatnapi pihenő szerves része a tízparancsolatnak, sőt annak jele, hogy e törvény a Teremtő Istentől származik (II.Móz. 31:13; 31:17), aki annak örök jeléül adta, hogy tudjuk, ő szentesít meg (bűntelenné tesz) bennünket. Pál tehát tartotta a szombatot, és a szombati pihenővel példázta azt az örök életet, amelyre csak hittel, engedelmességgel jutunk el. Pál szerint ez a pihenőnap “fenntartott” az Isten népe számára, amíg eljön annak teljessége, az örök élet pihenése.
     
  5. parancsolat: Tiszteld apádat és anyádat (II.Móz. 20:12).

    ”telve vannak mindenféle igazságtalansággal a szülőkkel szemben engedetlenek” (Róm. 1.29-30). ”Gyermekek engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. ‘tiszteld apádat és anyádat’; ez az első, ígérettel egybekötött parancs (a tíz közül): ‘hogy jó dolgod legyen és hosszú életű legyél a földön’” (Eféz. 6:1-3). ”Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira” (Kol. 3:6). ”Gyermekek fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak.” (Kol. 3:20). ”az utolsó napokban veszedelmes idők következnek. Az emberek szüleik iránt engedetlenek [lesznek]” (II. Tim. 3:1-2). Pál nemcsak megerősítette az ötödik parancsolatot, hanem még a testi szövetségen belül adott ígéretet is érvényesnek tartotta, a hosszú életet illetően. Tehát Pál ezt a parancsolatot sem tartotta elvetettnek, felszegezettnek.
     
  6. parancsolat: Ne ölj! (II. Móz. 20:13).

    ”hiszen tele vannak gyilkossággal” (Róm.1:29). ”ne ölj” (Róm. 13:9). ”A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók: gyilkosságok” (Gal.5:19-21). ”tudva, hogy az igazra nem vonatkozik a törvény (mert betöltik az elvárásait), hanem csak a gyilkosokra” (I.Tim.1:9).
     
  7. parancsolat: Ne paráználkodj! (II.Móz. 20:14).

    ”hiszen tele vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, paráznasággal” (Róm. 1:29). ”Házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, amíg a férj él” (Róm. 7:3). ”Ne paráználkodjál” (Róm. 13:9). ”Most viszont azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna” (I.Kor. 5:11). ”Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem házasságtörők nem részesülnek Isten országában.” (I.Kor. 6:9-10). ”És ne paráználkodjunk, ahogy egyesek paráználkodtak” (I.Kor. 10:8). ”A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, bujaság” (Gal.5:19). ”semmiféle paráznának nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.” (Eféz. 5:5). ”igazra nem vonatkozik a törvény, hanem csak a paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra,” (I.Tim. 1:9-10). “Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtelen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.” (Zsid. 13:4). Szintén látható, hogy a hetedik parancsolat érvénye nem szűnt meg, Isten megítéli a paráznákat, függetlenül attól, hogy az emberi törvényzetek nem tiltanak ellene, és nem hoznak büntetést miatta.
     
  8. parancsolat: Ne lopj! (II.Móz. 20:15).

    Pál ezt a parancsolatot is úgy idézi, mint a törvényt beteljesítő szeretetnek egy megnyilvánulását: ”ne lopj” (Róm.13:8-9). ”…sem tolvajokrablók nem részesülnek Isten országában.” (I.Kor 6:10). Pált küldetésében is veszélyeztették rablók: ”Gyakran voltam úton, veszélyben rablók között.” (II.Kor 11:25-26). És a megtérés (az adott bűntől való elfordulás) az egyetlen kiút az örök halál büntetésétől: ”Aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját kezével szerezzen javakat, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek.” (Eféz 4:28). Aki megtérése előtt tolvaj volt, az ezentúl nem lophat, hanem munkával keresett javait is meg kell osztania a rászorulókkal. Pál a törvény parancsolatát ebben az esetben is megerősítette.
     
  9. parancsolat: Ne tégy hamis tanúságot! (II.Móz. 20:16).

    ”hamis tanúságot ne szólj,” (Róm.13:9). ”nem hazudom” (Gal. 1:20). ”Éppen ezért szakítsatok a hazugsággal, és mindenki mondjon igazat felebarátjának” (Eféz. 4:25). ”Ne hazudjatok egymásnak” (Kol. 3:9). [de vonatkozik a törvény] ”a hazugokra, hamisan esküvőkre” (I.Tim. 1:9-10). ”A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.” (I.Tim. 4:1-2). ”az utolsó napokban veszedelmes idők következnek. Az emberek rágalmazók [lesznek]” (II.Tim. 3:1-3). ”Isten, aki nem hazudik” (Tit.1:2). ”lehetetlen, hogy az Isten hazudjon” (Zsid. 6:18). A hazugság a megtévesztés szelleme, ami elszakít a hittől, ami pedig elszakít az Isten országától. E parancsolat tehát ugyancsak maradandóan fennáll az Isten népe számára.
     
  10. parancsolat: Ne kívánd (II.Móz. 20:17).

    ”Akik teljesek minden kapzsisággal, irigységgel” (Róm. 1:29). ”Ne kívánd!” (Róm. 7:7). ”ne kívánd meg a másét” (Róm. 13:9). ”ne érintkezzetek azzal, aki kapzsi” (I.Kor. 5:11). ”sem kapzsik nem részesülnek Isten országában” (I.Kor. 6:10). ”Ez pedig számunkra előképként történt [Izrael hitetlensége], hogy mi ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták” (I.Kor. 10:6). ”Lélek szerint járjatok és ne teljesítsétek a test kívánságait!” (Gal. 5:16). ”kapzsinak nincs öröksége Krisztus és Isten országában” (Eféz. 5:5). ”Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi:..a gonosz kívánságot” (Kol. 3:5). ”Egyáltalán nem szokásunk a hízelgő beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmatlan keresése” (I.Tessz. 2:5). ”Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van” (Zsid. 13:5). A kívánalom egy szellemi bűn, ami kitaszít bennünket az Isten országából, ha uralkodni hagyjuk magunkon. Azáltal, hogy vágyódunk valami után – ami jogosan nem a miénk vagy nem lehet a miénk –, az Istent vádoljuk meg, hogy igazságtalan velünk szemben, mert nem adta meg azt, amit akarunk. Így az akaratunkat bálványként Isten elé helyezzük. Pál figyelmeztet, hogy Izrael példájából tanulva ne kívánjuk a rosszat, különben mi is elpusztulunk, ahogyan ők elpusztultak. Ha Pál szerint nem szabad ugyanazt elkövetnünk, akkor ennek a parancsolatnak is megerősítette az érvényét, úgy, mint az összes többinek.

Vannak tehát, akik maguk vesztére kiragadják Pál leveleinek egyes idézeteit a szövegkörnyezetükből, hogy így egy olyan álláspontot bizonyítsanak, amely ellentmond nemcsak Pál többi írásának, de Krisztus szavainak és a Biblia összességének, egységes mondanivalójának is.

A bibliai összkép és Pál “nehéz írásai”

A Biblia egységesen és megbonthatatlanul azt tanítja, hogy az Isten tökéletes törvényei – ahogyan Isten maga sem – nem változnak meg, illetve nem vesztik érvényüket (Mát. 5:17-18). Sőt, a Biblia figyelmeztet, ha bárki mást mond, mint ami a törvényben és a bizonyságban meg van adva, akkor nem szabad rájuk hallgatni. Mert azokra nem jött el a világosság, hamisak, akik szavait, tanításait nem követhetjük:

Ésaiás 8:20 A törvényre (héb. tóra, illetve a törvény, és Mózes 5 könyvének összefoglaló neve) és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.

Ha Pál ellentmondott volna a törvénynek, akkor egy olyan hamis tanító lenne, akire nem szabad hallgatni! De Pál természetesen nem tanított az Isten parancsolatai ellen, hanem megerősítette azt. Csakúgy, ahogy az Újszövetség egészében szintén megerősíti azt, sőt az üdvösséghez elengedhetetlen feltételként jelöli meg:

Jelenések 22:14 Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

Mivel csak azoknak lesz joguk az (örök)élet fájához, akik megtartják az Isten parancsolatait, így lehetetlen az, hogy ne legyenek érvényben azok a parancsolatok, amelyek betartása adja a jogot ahhoz, hogy bemehessünk az Isten városába. Tehát nem a tízparancsolat az, ami “ellenünk szólt” és nem az lett a “keresztre szegezve”. De akkor mi az, ami valójában a keresztfára lett szegezve?

Kolossze 2:13-14 13 Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett 14 azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte;

Az adósságlevél, amely vádolt minket. De mi ez az adósságlevél és mivel vádolt? Ez nem más, mint a halálos ítéletünk rendelete, ”Mert a bűn zsoldja a halál” (Róm. 6:23). Vagyis a bűneink listája és az általuk jogosan kiérdemelt halált elrendelő írás ez. Itt fontos megjegyeznünk, hogy az “adósságlevél” kifejezés egy görög jogászati szóból (keirografon) lett fordítva. A keirografon-ra, illetve adósságlevélre a görög ítélőbíróságokon a bűnösök elkövetett vétkeit írták le, ami által meg lett határozva a büntetés. Mai szóval vádiratnak lehetne nevezni. Nem a törvény volt rajta, hanem annak áthágásai. Mindannyian a bűn alá voltunk rekesztve, ami miatt jogos a halálos ítélet (Róm 3.23). A bűnt szolgáló emberiség esetében a büntetés halál az Isten törvénye szerint. De ”Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm. 6:23). Az Isten kegyelme által ezt a bűneinket tartalmazó listát, és a velejáró következményt, a halálbüntetést semmisítette meg Krisztus áldozata, és ez lett így a keresztfára szegezve! A halálos ítélet el lett téve az útból, hogy egy új szövetségen belül az Istennek éljünk, az örök élet elnyerésére. Isten megvásárolt bennünket a haláltól, fiának vére által. Ezen a kegyelmi ajándékon alapszik az Újszövetség. Az az Újszövetség, amelyet az Isten a következőképpen határozott meg:

Zsidók 10:16-17 16 Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom a törvényemet, elméjükbe írom azokat, 17 és bűneikre, gonoszságaikra többé már nem emlékezem.

Ezékiel 11:19 Egy szívet adok nekik és új lelket öntök beléjük; elveszem a testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik, hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák, és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az Istenükké legyek. Akiknek azonban botrányaik és utálatosságaik után jár a szívük, azoknak útjuk terhét a fejükre rakom – mondja az Úr Isten.

Kolossze 2:11-12 11 Benne [Krisztusban] körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki [azaz bűnös] test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, 12 amikor vele együtt eltemetkeztetek [a bűnös természetet a alámerítkezéssel eltemetve] és vele együtt fel is támadtatok [új életre az Istent szolgálva az Új szövetségen belül] annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halálból. (S mindez azáltal vált lehetségessé, hogy a halálunkat követelő adósságlevél meg lett semmisítve, amit a már bemutatott Kol. 2:13-14 vázol)

Tehát sem Pál, sem Isten ígéretei szerint nem lettek a parancsolatok eltörölve, hanem a Szentlélek által egyéniségünk részévé tette azokat az Isten. Ha megtértünk előző bűnös életvitelünktől, és így a kegyelem alá kerülünk, akkor többé nem vagyunk a törvény ószövetségi ítélete alatt, ami azonnali halál a parancsolatok minden egyes megszegése után, és érvényesül két tanú vallomása által. Való igaz, eleshetünk néha, mert bűnös énünk nem szűnik meg a feltámadás tökéletességre jutásáig, ”ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakozik bennetek.” (Róm. 8:9), és bár, ”a test a Lélek ellen vágyakozik a Lélek pedig a test ellen” (Gal. 5:17), de ”a Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait!” (Gal. 5:16). ”Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a lélekkel megölitek a test cselekedeteit, akkor élni fogtok” (Róm. 8:13). A bűn tehát már nem uralkodik rajtunk, ha a Szellem szerint újjászületve Istennek élünk, ami bensőnkbe, egyéniségünkbe helyezte a törvénytartást, így nem is akarunk a bűnös természetnek szolgálni többet (Róm. 7:22,25; 8:4-5, 8:12-13; Gal. 5:16). Hogy a bűnös emberi természetet a tízparancsolat megrontásainak példáival jellemzi Pál, az ezek után már csak természetes (Gal 5:19-21). Mert amint látjuk, a kegyelem és az Újszövetség nem teszi semmissé az Isten örök morális törvényzetét, hanem képessé tesz bennünket a parancsolatok szerinti életre, az Isten ítéleteinek megtartására, az elvárások megcselekedésére, azaz betöltésére. Még a halálos ítélet is megmaradt, mert mindazok, akik a kegyelem ellenére megtagadják Isten uralmát úgy, hogy a Szellem vezetésének is ellentmondanak, azok az örök halállal halnak meg a tűztóban (Mal. 3:19; Jel. 20:14-15). Mert akiket továbbra is a bűnre húz a szívük, annak akarnak szolgálni, azok a bűnnek zsoldját kapják a fejükre, vagyis az örök halálra adják magukat. Akik pedig Istennek engedelmesek, azok megigazulnak. Mindezt Pál oly nagyszerűen és érthetően vázolja az alábbiakban is:

Róm. 6:10-17 10 Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek. 11 Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban a mi Urunkban. 12 Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, 13 de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek! 14 Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. 15 Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Isten ments! 16 Nem tudjátok, hogy ha odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességgé a megigazulásra? 17 Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket,

Tehát csak azok vannak kegyelem alatt, akik engedelmesek Istennek (és parancsolatainak) a megigazulásra. Akik ettől elfordulnak és a bűnnek élnek, azok továbbra is halálra jutnak.

[Megjegyzések:

1. A bűn bibliai fogalma: “a bűn pedig a törvénytelenség” (anomia) (I.Ján. 3:4) 
2. Ebben az írásban nem térünk ki arra, hogy – bár a törvény változatlan és örök – az ideiglenes Lévita rendi papság helytadott az örök, Melkizédek rendbeli papságnak az Újszövetség keretein belül. Tehát a papság és szolgálatuk megváltozott, de a bűn fogalma ugyanaz maradt]

Pál azt is pontosan bemutatja, hogy miként kerülhetnek egyesek a kegyelemből vissza a halálba:

Zsidók 10:26 Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket.

Amikor Pál felsorolta azokat, akik megszegik az Isten különböző parancsolatait (Eféz.5:4-5), amelyek miatt nem kerülhetünk be az Isten országába, azt a Zsidók 10:26 értelmében jelentette ki. Figyelemre méltó, hogy Pál, akinek sokan a törvény eltörlését tulajdonítják, kijelenti, hogy akik akaratosan a bűnöknek élnek a kegyelem után, azok a tűztóban pusztulnak el, és nincs reményük Krisztus és Isten országára. Ne engedjük, hogy bárki megtévesszen bennünket, még önmagunknak sem, mert:

Efézus 5:6-7 Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Ne legyetek tehát bűneik részesei.

Az viszont igaz, hogy Pál leveleiben valóban vannak nehezebben érthető szellemi táplálékok is. Ezért, annak ellenére, hogy Pál igen egyértelműen nyilatkozott a törvény érvényben lételéről, vannak olyanok, akik egyes kijelentéseinek kitekerik az értelmét, vagy tudatlanságból vagy szándékos akarattal. Ez nem új dolog, hiszen már Péter apostol megemlítette levelében ezt:

II.Péter 3:15-16 15 Tekintsétek a mi Urunk hosszantűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. 16 Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre.

Egyike ezeknek a nehezebb részeknek az Efézusi levél 2:14-16 versei:

Efézus 2:14-16 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttünk lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. 15 A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, 16 és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában.

A szövegkörnyezet fontos, hogy megértsük, miről is van szó. Az Efézus 2:11-22 verseiben Pál arról beszél, hogy az Újszövetség keretein belül eggyé válik a hívő izraelita és a hívő pogány. Leomlik az elválasztás fala az ígéret népe és a tőlük addig idegenként élő pogányok között, akik az Újszövetség által szintén Isten teljes jogú népévé válnak. De Izraelből is csak a hit által élők kerülnek ebbe a szövetségbe, és egy szellemi népet alkotnak a megtért, hívő pogányokkal. Itt ismét kihangsúlyozzuk, hogy mi ez az Újszövetség, ezúttal Jeremiás prófétától:

Jeremiás 31:31,33-34 31 Íme jönnek a napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. … 33 Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. 34 Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ‘Ismerjétek meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem

Mint azt korábban is láttuk, az Újszövetség bibliai meghatározása az, hogy az Isten a törvényét a szívünkbe, egyéniségünkbe, jellemünkbe helyezi a Szentlélek által. Tehát a parancsolatok nem szűnhettek meg, és az Efézus 2:15 nem is ezt akarja mondani. Hanem azt, hogy a törvény iránti engedelmesség más forrásból fog jönni, nem a betűk tanulmányozásából és nem a tökéletlen ember azon próbálkozásaiból, hogy vakon kövessen egy írásban összefoglalt, tételesített követelményhalmazt. Az Ószövetségben ugyanis ezek a törvények kőtáblákra, majd tekercsekre lettek írva, nem az emberek elméjébe. Nem volt egyéniségük része, hanem a leírott betűt (tételeket) követték, emberi erőből értelemből. Amennyire képesek voltak erre emberileg, és ami valójában nem változtatta meg szellemiségüket. Azt tudjuk, hogy ez a szövetség pontosan azért volt sikertelen, mert az emberektől függött a sikere, és ez volt a hibája, ezért kellett egy jobb szövetség (Zsid. 8:7). A 34-es vers pontosan egybevethető az Efézus 2:15-tel, ugyanis a tételes törvény követelményeit állandóan tanulták, és tanították egymásnak az emberek. Az Újszövetségben nincs erre szükség ily módon, mert a Szentlélek vezeti rá akaratunkat az engedelmességre, és így belülről hat ránk. Ezt Pál világosabban is leírja:

II.Korintus 3:6 Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet.

A törvény bármilyen okból való megszegése bűn, ami halálbüntetést vont maga után: ”a bűnt a törvény határozza meg, és akik törvény nélkül vannak, (annak tudata nélkül rontják meg) elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat, akik a törvény alatt vétkeznek, a törvény alapján ítélik el” (Róm 2:12). Tehát nem mondható, hogy a törvény bűn, Isten ments! Hanem a tételes törvény azért jött el, hogy általa oktatást nyerjünk (Róm.2:18), vagyis megismerjük általa azt, hogy mi számít bűnnek, mi hoz halált ránk, és azt megismerve elfordulhassunk tőle (Róm. 7:7). De az elfordulás helyett a testi gondolkodású ember inkább ellenállhatatlan kísértést kapott a parancsolatok megrontására (Róm. 7:11), és így senki nem volt képes tökéletesen tartani azt: ”mert a törvény lelki (azaz szellemi fogalom), mi azonban testiek vagyunk” (Róm. 7:14), továbbra is kiérdemelve annak zsoldját, a halált (Róm. 6:23). Vagyis az eredetileg jó célt szolgáló parancsolatok inkább halált okoztak (Róm 7:10) testiségünk miatt. De ez egyáltalán nem azt jelentette, hogy a parancsolatokkal volt baj, hanem így abszolút bebizonyosodott, hogy a bűn mennyire halálosan káros ránk nézve (Róm, 7:13). Az írott, tételes törvényből az is nyilvánvalóvá vált, hogy emberileg mennyire képtelenek vagyunk a szellemi parancsolatok megélésére, és hogy az Isten Szelleme nélkül képtelenek vagyunk megszabadulni a bűntől (Róm 7:24)!

Ezért tehát először az eddigi bűneink által kiérdemelt halálbüntetést törölte el Isten a keresztfára szegezve azt, ki nem érdemelt kegyelem által. Utána egy jobb, újabb szövetségre léphettünk, amelyben az Isten Lelkének ereje örök életre vezet, azáltal, hogy képessé tesz bennünket a parancsolatok megélésére, hogy jogunk legyen bemenni az Isten Városába (Jel. 22:14)Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz, és jó! (Róm. 7:12).

Róma 2:12-29 versei szintén jól vázolják a tételes és a szívbe írt törvénytartás közötti különbséget.

A Galáta levél

Egy másik valóban nehéz írás Páltól a Galata levél, illetve annak bizonyos részei. A Galata levélről számos tanulmány készült különböző teológiai körökben, és egyetemesen elfogadott tény, hogy a galatáknak komoly gondjaik voltak bizonyos tévtanításokkal. Azon már nagyobb vita folyik, hogy mik is voltak valójában ezek a tévtanítások. Egyesek szerint egy gnosztikus, aszkéta nézet hatalmasodott el náluk, mások szerint pedig olyan zsidó keresztények nézetei, akik még az Ószövetség szerint éltek. A legújabb kutatások valamivel több rálátást adnak minderre, és azok alapján egyértelművé vált az, hogy – többek között – egy szélsőségesebb, és valójában nem keresztényi zsidó szekta tanai is megfertőzték őket. (ennek a galatai eretnekségnek a részletesebb bemutatása megtalálható A törvény munkái – vagy MMT írások [104] című tanulmányban).

A galatai üzenet lényegét összefoglalva: Bizonyos zsidó tanítások szerint a megigazulás egyes-egyedüli módja az, hogy minden erőnkkel betartjuk az Isten parancsolatait és rendeleteit. Az Isten Szelleme nélkül, amit nem is ismerhettek meg, hiszen eleve azt vélték, (önerőből) tartva a törvényt igazak, és így nincs szükségük megtérésre, így a szellemi szövetséget hozó kegyelmi ajándékra sem. Ez természetesen a legjobb esetben is csak látszólagos, gyarló, tételes törvénytartás volt. Ezek a fanatikus emberek ráadásul még számtalan olyan rendeletet is hozzáadtak az Isten parancsolataihoz, amelyek saját emberi értelemükből jöttek. Már Krisztus megrótta a zsidó előljárókat azért, mert az Isten parancsolatait félretéve ilyen emberi okoskodáson alapuló törvényeket követeltek meg a néptől. Hasonlóan, Pál szintén figyelmeztetett ezek ellen az emberi eredetű tanítások ellen a Kolossze levélben.

Márk 7:7 Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsolatokat tartanak. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok,

Kolossze 2:21,22 21 “Ne nyúlj hozzá, ne ízleld, ne érintsd!” 22 … Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó.

Parancsolatokról, amelyek esetleg az igazságosság látszatát keltették,.de valójában érdemtelen adalékok voltak. Ezek ráadásul az önigazolást szolgálták, ami eltaszítja az igaz hitet. Más szóval, ezek az emberek még a tételes, betű szerinti törvénytartást tartották (lásd mint fentebb) a megigazulás egyedüli útjának, amihez ráadásul még további emberi szigorításokat is adtak. Azt hitték, hogy így saját érdemükből igazak lehetnek Isten előtt, holott a valódi igazságosság nem más, mint hit által engedelmeskedni a parancsolatoknak, amint Isten vezet bennünket Szelleme által. Ugyanazzal a hittel, amely Krisztusban élt és képessé tette őt. Ez által a hit által igazulunk meg, és ez a hit a természetünket képes átformálni a testi esendőségről szellemi életre. Olyan szellemi életre, amely képessé tesz az Isten parancsolatainak megélésére. Az írott törvény betartása hit nélkül semmire nem vezet, és ráadásul lehetetlen is esendő ember számára, mint korábban láttuk. A galátákat befolyásoló szélsőséges zsidózók nem ismerték a hitet, annak erejét, lényegét, és testi, saját erőből származó megigazulást hirdették. Nem véletlen követelték meg a körülmetélést, ami a testi szövetség jele volt. Ez pedig elvág Krisztustól, s így a Szellem vezetésétől, a hittől és a megigazulás egyedüli módjától. Ezért írta Pál:

Galáta 2:16 Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite (ami természetesen nem törvényrontó volt), és nem a törvény cselekedetei által (ami magunk erejéből jön, ha jön), mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.

Galáta 5:4-5 4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben (a tételes, annak önerőből történő tartásában) keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelemből. 5 Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét. 

Azok kiesnek a kegyelemből, mert az írott törvény tételeihez hozzátartozik az azonnali halálbüntetés a legelső parancsolatmegrontást követően. Ha pedig az ember képes lenne önerőből a tökéletességre, akkor nem lenne szüksége Istenre és kegyelemre. Saját érdeme lenne az örök élet. A probléma ezzel az, hogy egyetlen embernek ez nem sikerült, Jézus Krisztus kivételével. Így, a törvény ilyen módú cselekedeteiből, tartásából senki nem igazulhat meg. Még megpróbálni is ostobaság, hiszen ha esetleg mától kezdve (elméletileg) képesek is lennénk betartani a parancsolatokat, az elmúlt bűneink miatt eleve halottak vagyunk. Ha pedig megtértünk előző bűneinktől és kegyelemet nyertünk, azáltal kizárólagosan az Újszövetség alá kerülünk, ahol az emberi természetet el kell vetni mindenestől, még annak önerőből történő próbálkozásait is, mert nem lesz több, mint tisztátalan rongy az Isten előtt (Ésa. 64:6). A testi szövetség érdembeli betartása egyébként sem ígért mást, mint testi, földi jólétet, gazdagságot, békességet, vagy pedig romlást, pusztulást, szenvedést annak megrontásával (V.Móz. 28:1-69). És egy majdani, jobb szövetség eljövetelét az adott időben.

Az írott törvény következetesen a halálra ad, a kegyelem pedig a halálból való megmentés azáltal, hogy hitet kapunk az engedelmességre! Ami az Újszövetség lényege a Biblia meghatározása szerint. Tehát amint az eddigiekből láthattuk, Pál egyáltalán nem azt mondja, hogy az Isten parancsolatai megronthatókká válnak az Újszövetségen belül, hanem kihangsúlyozza a hatalmas különbséget az önerő általi siker lehetetlensége és az Isten által adott hit megigazító ereje között. Egyébként Pál még a Galáta levél végén is a bűntől óvja az igaz hívőket.

Galáta 6: 1, 4, 7-8 1 Testvérek, ha valakit valamilyen bűnöben tetten is érnek, ti, akik lelkiek vagytok, oktassátok az ilyet (a bűn ellen)… 4 Mindenki a saját tetteit (cselekedeteit, hogy törvényellenesek-e) vizsgálja meg … 7 Ne vezessétek félre magatokat: Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is; 8 hiszen aki testének vet (ami bűnre visz), a testből arat majd romlást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat majd örök életet (mert a Lélek által betartotta a parancsolatokat (Jel. 22:14)).

Minden látszólagos ellentmondás ellenére Pál a Galáta levélben is felsorolta bizonyos parancsolatok megrontásainak következményeit, amikor rámutatott, hogy ”akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.” (Gal.5:21). Természetesen azért, mert a Lélek által vezetett személyeknek a bűn továbbra is bűn marad, csak azt a Lélek által győzik le, nem pedig emberi önerőből. Viszont ha nem követik engedelmesen a vezető Szellemet, akkor visszaesnek a halált hozó bűnbe. Példa van arra is, ahol Pál valójában megdicsérte a hitben engedelmeseket, akik ily módon munkálkodtak üdvösségükön (Filippi 2:12).

Zárószó

Néhány más idézet és “önvallomás” Páltól, amelyek rámutatnak, hogy nem volt szándékában eltörölni semmit az Isten szavából: ”Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit a nép vagy az ősi szokás ellen” (Ap.Csel. 28:17). Ha Pál érvénytelenítette volna a legfontosabb izraelita hagyományt, az Isten tízparancsolatát, akkor ezt nem mondhatta volna nyugodt lelkiismerettel. Szintén figyelemreméltó, hogy amikor a jeruzsálemi hívők közölték Pállal: “Rólad azonban azt hallották, hogy a Mózestől (parancsolatoktól) való elpártolásra tanítod a zsidókat.” Ami után elmondták neki, ha megtesz néhány dolgot bizonyságul: “Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem igaz, amit rólad hallottak; ellenkezőleg, te is megtartod a törvényt, a szerint élsz.” (Ap.Csel.21:21,24). Ha Pál olyan értelemben törölte volna el a parancsolatokat, ahogyan azt sokan értelmezni szeretnék, akkor ezzel a cselekedettel (Ap.Csel. 21:26) nem csak képmutató lett volna, hanem teljesen ellentmondott volna saját maga hitének. Pál felkérte hallgatóit arra is, hogy: ”Kérlek tehát titeket: legyetek a követőim.” (I.Kor. 4:16). Követni valakit azt jelenti, hogy ugyanazt tenni, amit ő tesz. Ha Pál tartotta a törvényt, és nekünk őt követni kell, akkor ebben is követnünk kell őt. Vagy: ”Legyetek követőim, amint én Krisztus követője vagyok.” (I.Kor. 11:1). Jézus természetesen betartotta a parancsolatokat, utasított azok betartására, és tudatta velünk, hogy azokból semmi nem múlik el, amíg el nem jön a teljesség. Ha Pál pl. ezekben nem követte volna Krisztust, akkor saját szavaival utasít arra, hogy ne kövessük őt. Sőt, Pál az, aki figyelmeztet az eljövendő törvénytaposó megjelenésére, és arra, hogy a törvénytelenség titkai már akkor megkezdődtek (II.Thessz. 2:7-8). Ha nem lenne az Isten törvénye érvényben, akkor nem lenne mit megtaposni, nem lehetne a törvényrontás titka munkában. (Azt, hogy igenis mennyire munkában vannak a törvényrontás titkos erői, azt levonhatjuk a “keresztény” egyházak többségének a teológiájából). Az Isten Egyházának Gyülekezetei az Isten szavának igazságával hozzák világosságra a törvényrontás titkait és művelőit.

Galáta 6:7-8 7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. 8 Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.