Mi történt közvetlenül Jézus halála után?

A húsvét kapcsán rendre megemlékezünk az események egykor volt látható, vagy fizikailag érzékelhető részeiről, amelyek a Szentírásban a számunkra szükséges részletességgel leírásra kerültek. Ilyenek például Jézus szenvedése, kereszthalála és feltámadása.

Azonban a halála és a feltámadása között eltelt időről – amíg Jézust halottnak tekintjük – kevesebb fogalmunk van, pedig ezen idő alatt korántsem tétlenkedett az Úr, és az akkor történtek is óriási jelentőséggel bírnak Isten népe számára.

Péter így ír erről az időről:

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén Szellem szerint; Amelyben elment és a tömlöcben lévő szellemeknek is prédikált, akik engedetlenek voltak egykor, amikor megvárta az Isten hosszútűrése a Noé napjaiban, amíg elkészült a bárka, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által” (I.Péter 3: 18-20. versek)

Péter itt egy hiányzó időt tölt meg valós tartalommal, mégpedig az Úr Jézus a halála utáni, és a megdicsőülése közötti időszakot. Tehát Jézus, valamikor a kereszten bekövetkezett halála és a feltámadása között egy üzenetet adott át (prédikált) a „tömlöcben levő szellemeknek”.

Kik ezek a „tömlöcben lévő szellemek” és hol van ez a hely, hol van a „tömlöc”?

Hogy kik voltak azok, akik Jézusnak ezt a prédikációját hallhatták, maga Péter válaszolja meg: elhunyt emberek, halottak szellemei. Lásd az I. Péter 3. rész 19. versét és a 4. rész 6. versét.

A hely pedig, ahol ez megtörtént, az alvilágban (a Föld belsejében) lévő paradicsom, azaz „Ábrahám kebele”, ahol a Krisztus kereszthalála előtt meghalt igazak szellemei várták a megváltást, illetve hasonlóképpen az alvilágban található pokolban, ahova a gonoszok kerültek. (Lásd Lukács evangéliumának 16. fejezetében, a gazdag és Lázár történetét)

Tehát Jézus az alvilágban lévő szellemeknek vitte el a hírét annak, hogy az Isten által megígért Megváltó hogyan és miként végezte be a megváltási tervben elhatározott munkáját, megmutatta a sebhelyeit, és megmutatkozott számukra, mint Megváltó, Király és Főpap.
Bemutatta az evangéliumot.

Mi történt még azon a bizonyos szombaton, és azon túl?

Jézus a Máté evangélium 12. fejezetének 40. versében ezt mondja:

„Mert amiképpen Jónás három éjjel és háromnap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.”

Tudjuk, hogy Jézus vasárnap megjelent az asszonyoknak, tehát akkor már nem volt a sírban, azaz feltámadott. Meddig volt tehát halott az Úr? Mikor támadt fel?

A Zsoltárok 16: 10 ezt írja: „Mert nem hagysz engem a Seolban, nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson.” – azaz itt egy próféciát olvashatunk arról, hogy az Atya nem hagyja, hogy a Fiú a halálban maradjon, és nem engedi, hogy teste rothadásnak induljon.
A halál után mennyivel indul rothadásnak a test? Az agysejtek néhány perccel a halál beállta után elkezdenek pusztulni, de az egész testet érintő rothadási folyamat a halál után pár órán belül elkezdődik.
Ennek figyelembevételével mit gondolunk, mikor támasztotta fel az Atya Isten az Egyszülött Fiút? Meddig „nézegette” Őt az Atya az Ő halott állapotában? Meddig kellett Jézusnak halottnak lennie?

A válasz az, hogy a lehető legkevesebb ideig.

A Szentírás több helyen is ezt mondja: harmadnapra vagy harmadnapon feltámad Jézus, Ő maga is ezt prófétálta. A rómaiak őröket állítottak a sírhoz, szombatnapon a sírt elzáró kő még a helyén volt. Vasárnap éjjel azonban valami miatt elgördült és hajnalban már üresen találták a sírt.

Jézus addigra biztosan feltámadott.

Ám ha Jézus szavait figyelembe vesszük, hogy „három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Máté 12: 41) akkor a feltámadása után is vissza kellett térnie a „föld gyomrába”, mert vasárnap reggelig csak két éjszaka telt el, márpedig közben többeknek is megjelent feltámadott testben.

Hogyan lehetséges ez?

A bibliai beszámolók szerint, amikor Jézus megjelent valaki számára Ő maga döntötte el, hogy mikor és hogyan ismerjék fel benne a megfeszített Krisztust. Így írja az írás: „És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerték Őt; de Ő eltűnt előlük.” (Lukács 24: 31)

Olvashatjuk, hogy megjelent majd eltűnt, majd máshol ismét megjelent.

Jézus kedvére változtatta a helyét a menny, a szellemvilág és az alvilág, illetve a föld között. Feltámadott testét már nem kötötték a fizikai törvények, ez a test különbözött attól, amit halála elött birtokolt.
Honnan tudhatjuk, hogy járt az Atyánál a harmadik mennyben is, majd visszatért a földre, és az alvilágba?

Olvassuk el az igében a János evangélium 20. fejezet 17. versét, mit mondott Jézus Magdalai Máriának, akinek megjelent:

„Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz;”

Jézus nem engedte, hogy hozzáérjen a feltámadott testéhez, előtte fel kellett mennie az Atya jelenlétébe. Majd még aznap este, a zárt ajtók mögött egybegyűlt tanítványoknak is megjelent, egyszer csak megállt közöttük, és a hitetlenkedő Tamásnak megengedte, hogy kezével érintse, például a sebhelyeit is.

Tehát a vasárnap reggeli Máriával történt találkozása (amikor még nem engedte, hogy halandó emberi kéz érintse, mert még nem járt az Atyánál) és az esti megjelenése között (amikor már megengedte, hogy emberi kéz érintse) feltámadott testben felment a mennybe, az Atya Isten jelenlétébe.

Mi történt szombatnapon? És mi nem történt szombatnapon?

Jézus a kereszten így szólt az Atyához, közvetlenül a halála előtt:

„És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondván, meghalt.” (Lukács evangéliuma 23. fejezet 46. vers)

Máté evangéliuma így fogalmazza meg Jézus halálának pillanatát:

„Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá szellemét.” (Máté 27: 50)

Mi történt Jézus szellemével halálának beállta után?
Nem kérdés: az Atya Isten magához vette.
Jézus feltámadása valójában a szellemének a testével való újra egyesülése volt, ami valamikor a szombatnap letelte utáni éjszaka történt meg.

Mi történt a mennyben a shabbat, vagy szombat alatt, amíg Jézus szelleme a mennyben volt, de még nem egyesült a testével, azaz nem támadt fel?

Kihirdették a Sátán fölötti győzelmet, győztesként tért vissza a mennybe. (1. Péter 3. 22 és Kolossé 2: 15)

Jézus átvette uralmát a mindenség fölött, megkezdte uralkodását a mennyben. (Efézus 4: 8-10)

A Fiú és mennyei hadserege kivetette a Sátánt és angyalait a mennyből. (Jelenések 12: 12 és János evangéliuma 12: 31)

Jézus a halála után szellemben tudott mozogni a föld, a menny és az alvilág között, majd a szombatnap letelte után történt feltámadásától kezdve testben is képes volt ugyanerre. Az Úr szabadon mozgott a világok között. Látható, hogy a szombat megtartása az Atya számára annyira fontos volt, hogy Jézus a halálában is tiszteletben tartotta a szombatnap nyugalmát – az Atya nyugalomban volt az Ő cselekedeteitől, Jézus pedig ugyanazt tette shabbatkor, amit a földön is: hirdette az Atya Isten nagyságát, megváltását, és az Ő győzelmét a Sátán felett.