„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
Máté evangéliuma 5. fejezet 17. vers

Hogyan kell érteni Jézus fenti szavait? Mit jelent az, hogy nem törölte el a törvényt Jézus? Ha nem törölte el Jézus a törvényt, akkor miért nem tartjuk meg mi keresztények a mózesi törvényeket?

Nos, mint tudjuk a Mózesnek átadott törvényeket két kőtábla tartalmazta. Ezt hívják ma gyakran tízparancsolatnak, ami igaz is, valóban tíz parancsolatot tartalmaz. Eredetileg „tíz ige” néven is nevezi a Szentírás, mert ezek Isten szavai, azaz Isten igéi. Ezeket a kőtáblákat a szövetség ládájába kellett tenni, a szövetség ládáját („frigyládát”) pedig a templomban lévő szentek szentjében helyezték el.

Minden további (tízparancsolaton felüli, vagy azon kívüli) törvényt Mózes jegyzett le. Ezek papiruszon, bőrökön, tekercseken és egyéb ókori „adathordozókon” voltak.

A Szentírásból ennek megfelelően látható, hogy Istennek nyomós oka volt a tíz igét elkülöníteni a további törvényektől, és a kőtáblákra felírt parancsolatokat minden többinél különb módon kellett kezelni. Azaz kétféle törvény volt: a tízparancsolaton kívüli törvények, és a tízparancsolat, a tíz ige.

Amikor Jézus elmondta a szavakat, amelyekben kijelentette, hogy nem törli el a törvényt, hanem azt betölteni jött, a következő görög szóval írja le az evangélium: „katalysai” ami azt jelenti, hogy feloldani, felhígítani. Tehát nem, hogy nem törölte el, de egyenesen ezt mondta Jézus: „nem azért jöttem, hogy felhígítsam a törvényt”. Azaz a fordítás, hogy „nem eltörölni jöttem a törvényt” még finomít is a dolgon. Jézusnak eszében sem volt bármi módon azt sugallani, hogy a törvény hatályát veszítette, azt többé nem kell betartani.

Mégis olvashatjuk azt is az írásban, hogy „a törvény vége Krisztus”. Most akkor, hogy van ez? Vége a törvénynek, de nincs eltörölve?

Hogy kell ezt érteni?

Két fontos bibliai igazságot kell megérteni a törvénnyel kapcsolatban:

  1. Nem a törvény betartása által van üdvösségünk, hanem kegyelemből, hit által, az Egy Igaz Istennek és az Ő egyszülött Fiának a megismerése révén.
  2. Van a törvénynek egy része, amit Jézus nem törölt el, de van a törvénynek egy másik része, aminek viszont vége van (érvényének vége lett) Krisztus által.

Ha tovább olvassuk Jézus Máté evangéliumában lévő szavait, akkor Ő maga magyarázza ezt meg, minden kétséget eloszlatva.

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.
Ha valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”

És íme a folytatás, kivonatosan:

1.
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Hitvány, méltó a főtörvényszékre; aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”

„Ne ölj” – tízparancsolatból való idézet, Jézus kiterjesztette a parancsolat érvényességét, ha úgy tetszik, akkor „megszigorította”, de nem változtatta meg.

2.
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodj!

Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

„Ne paráználkodj” – tízparancsolatból való idézet, Jézus kiterjesztette a parancsolat érvényességét, ha úgy tetszik, akkor „megszigorította”, de nem helyezte hatályon kívül.

3.
„Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.

Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, paráználkodik.”

Nem a tízparancsolatból való törvény, Jézus az ellenkezőjére változtatta, hatályon kívül helyezte.

4.
„Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.

Én pedig azt mondom néktek: Egyáltalán ne esküdjetek.”

Nem a tízparancsolatból való törvény, Jézus az ellenkezőjére változtatta, megszűntette az érvényét.

5.
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.

Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosz embernek, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Nem a tízparancsolatból való törvény, Jézus az ellenkezőjére változtatta, eltörölte.

6.
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.

Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket.”

Nem a tízparancsolatból való törvény, Jézus az ellenkezőjét helyezte elénk, megváltoztatta.

Jézus egyértelműen és határozottan kettéválasztja a hegyi beszédben a törvényt: a tízparancsolatra, és az azon kívüli törvényekre.

Amikor a tízparancsolatból idéz, akkor megerősíti, újra kijelenti azok igazságát, sőt, mondhatni megszigorítja, szellemivé teszi, mert már nem „csak” a fizikai elkövetést minősíti bűnnek, hanem a lélekben, gondolatban történő elkövetést is!

Amikor azonban a tízparancsolatokon kívüli törvényekből idéz, akkor megváltoztatja, ellenkező érvényűvé teszi azokat.

A válasz tehát az, és az egész szentírás ezt támasztja alá, hogy a tízparancsolatban foglalt törvények érvényességét megerősítette Jézus, azonban a többi mózesi törvényt hatályon kívül helyezte az Isten Jézus Krisztusban.

Csak akkor érthető a Szentírás törvényszemlélete, ha következetesen követjük Jézusnak ezt a kijelentését a törvényről. Ha nem ezt tesszük, akkor folyamatos önellentmondásokba és zsákutcákba keveredünk a Szentírás üzenetének megértése és a törvény helyes látása tekintetében. A törvény (értsd: a tízparancsolat) hit általi megtartása tehát nem hamis tanítás, hanem a Szentírás igazságának megértésén és annak következetes követésén alapuló hit béli cselekedet.

Jakab apostol levele teljesen logikátlanná és érthetetlenné válik, ha nem ezt a Jézusi logikát követjük.

„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodj, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodsz, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot, viszont diadalmaskodik az irgalmasság az ítéleten.”
(Jakab levele 2. fejezet 9-13. versek)

Jakab itt a tízparancsolatból idéz és azt a „szabadság törvényének” nevezi. Egészen világos, hogy nem olyan értelemben teszi, mint aki úgy tekint a tízparancsolatra, hogy az hatályon kívül van helyezve.

Ezen felül pedig, ha fellapozzuk a Jelenések könyvét, annak 11. fejezetét, akkor a 19. versben olvashatjuk, hogy megnyílik a menny, akkor láthatóvá válik Isten templomában a mennyei szentek szentjében lévő szövetség ládája!

A frigyláda nem egy földi korszak átmeneti szimbóluma volt, és annak üzente, nem egy kis népcsoportra vonatkozott, hanem az Örökkévaló Istennek az ember számára már a teremtés után világossá tett szent és örökérvényű törvénye.

Olvassuk végig és ítéljük meg magunkban, hogy Isten alábbi igéjének (parancsolatainak) mely részét szeghetjük meg, és ha úgy gondoljuk, hogy nem kell betartani, akkor válaszoljuk meg, hogy vajon miért nem.

„És szólta Isten mindezeket az igéket, mondván:

Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezer íziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon átmunkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.

Ne ölj.

Ne paráználkodjál.

Ne lopj.

Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.”

A tízparancsolat, a tíz ige, egy összetartozó, megbonthatatlan egység, ami Isten lényének legmélyét közvetíti felénk, az Ő szentségének és dicsőségének visszatükröződése.

„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” (Róma 7: 12)

A Szentírás egyedül az Egy Igaz Istenről mondja, hogy szent, igaz és jó. És az Ő törvényéről, a tízparancsolatról.

Isten tíz igéje, a szövetség ládája ma a mennyei templomban, Isten tartózkodási helyén van, mégpedig a mennyei Szentek Szentjében. Amikor Isten megkezdi az Ő ítéletét megláttatik a szövetség ládája, mégpedig azért, mert abban van a tíz ige, amely alapján Isten Felkentje, az Igaz Bíró megítél minden embert.

Tudnunk kell: a törvényt teljesen betartani senki, egy ember sem volt képes, a názáreti Jézus Krisztust kivéve. Mindannyian szűkölködünk Isten dicsősége nélkül. Mindannyiunk életében van egy nagy hiányosság, amit egyedül Krisztus áldozata képes kitölteni, kipótolni, hogy Isten ítélőszéke előtt megállni legyünk képesek. Ha magunkra, a mi cselekedeteinkre hivatkozunk, ha saját erőfeszítéseinkbe vetjük a reményünket, el fogunk bukni. Csak Krisztus keresztjére tekintve maradhatunk igazak Isten előtt. De azt is kijelenti az Írás, hogy Isten egyszülött Fiának az áldozata egyedül a benne hívő keresztények „hiányzó részét” pótolja ki, és egyedül a Benne reménykedők állhatnak fehér ruhába öltözötten, a Bárány vére által megmosva a kegyelem királyi széke, és az abban ülő előtt.

Ha azt hiszi valaki, hogy abban a reményben tartjuk be a törvényt, hogy az által majd üdvözülünk, az nem érti a törvény újszövetségi lényegét.

Hogy jön a szövetség ládája az újszövetséghez, ami Krisztusban köttetett?

A törvény (a tízparancsolat) betartása a hívők részéről nem egy buta kényszer, hanem egy prófécia beteljesedése, amit Isten Szelleme végez el az elhívottakban: hitbéli cselekedet, a szívünkből kiinduló természetes viselkedési mód, amire a Teremtő maga indít minket a Szelleme által:

„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”
(Jeremiás könyve 31. fejezet 33. vers)

Majd a zsidókhoz (helyesen: héberekhez) írott levél felfedi ennek az „új szövetségnek” a részeseit és célját, a Jeremiáson keresztül adott prófécia beteljesítését:

„Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, ezt mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nékik Istenük és ők lesznek nékem népem.”
(Héberekhez írott levél 8. fejezet 10. vers)

A testi Izrael (pontosabban: a zsidó nép) elutasította a Messiást, Isten Felkentjét, ezért az olajfába (Izraelbe) beoltott szellemi Izraelként a Krisztusban hívő keresztények lettek az új szövetség részesei. A törvényét adta a számunkra az Úr, ezúttal már nem kőtáblákba vésett törvényt, hanem a szívünk (szellemünk) hústáblájába írott törvényt.

Így lettünk, így lehettünk mi Isten népe. Így válhattunk Isten ma élő népévé.
Így vagyunk mi a ’maradék’.

A törvény helye megváltozott, kőtáblák helyett a szívünkben van: ám a törvény ugyanaz! A törvény nem változott!

Isten Szent Szelleme jelenti azt ki a szívünkbe!

Gondolkodjunk el rajta, hogy milyen módon, milyen érzésekkel tekintünk Isten törvényére, hogy hogyan beszélünk róla.

Ugyanis Isten Szelleme kedvessé teszi a törvényt azok számára, akiknek a szívébe írja az Ő törvényét.

Ha nem ezzel a kedvességgel tekintünk rá, és nem ezzel a kedvességgel szólunk róla, akkor nem Isten Szent Szelleme által szólunk.
…hanem egy másmilyen szellem által.