A Szent Szellem Isten ereje, nem egy különálló lény, vagy egyéni személy. Ennek a feltételnek a segítségével ismerhetjük meg az Egy Igaz Istent és az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Ez egy eszköz is, ami által Isten fiaivá válhatunk a halálból való feltámadáskor.
forrás: www.churchofgod.hu
A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A forrás nevét, címét fel kell tüntetni.
Ár nem számítható fel érte.
A SZENT SZELLEM
Ahhoz, hogy megértsük, mi a Szent Szellem, ismernünk kell az Egy Igaz Istent (Eloah) és az Ő Fiát, Jézus Krisztust. A Biblia szerint látni fogjuk, hogy az Atya és a Fiú kapcsolatban vannak egymással a Szent Szellemen keresztül. Látni fogjuk azt is, hogy Isten adja az Ő Szellemét az embereknek is.
A Szellem nem egy személy, vagy különálló lény. Vannak, akik azt mondják, Isten három részből áll. Szerintük az az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem. Ez a Szentháromság tana. Ez a tanítás helytelen és teljesen hamis. Az Írás kinyilvánítja nekünk, hogy az Isten EGY és nem három (5Móz 6:4; Ef 4:6). A Szent Szellem Isten Szelleme (Róm. 8:14). Isten nekünk adta a Szellemét, így azzal betelve megismerhetjük Őt és növekedhetünk, hogy minél inkább olyanok legyünk, mint Ő (2Pet. 1:3-4).
Sokan a Szent Szellemet pontatlanul Szentléleknek hívják. A Szent Szellem kifejezés egyesek számára úgy hangozhat, mintha az valami rémisztő kísértetet jelentene. De a Szent Szellem nem fog átjönni hozzánk a falon, vagy zajoskodni éjszaka. Nem járkál fehér lepedőben, hogy ijesztgessen minket. Isten nem a félelem szellemét adja nekünk, de az erő és a szeretet szellemét (2Tim. 1:7).
A Szent Szellemet hívják segítőnek is (Jn. 15:26). Segít megérteni a Szentírást és Isten dolgait, megtanít és elvezet minket az igazságra (Jn. 14:16-17,26; 16:13; 1Jn. 4:6; 5:6). Mindent átlát, ismeri az ember belső dolgait (1Kor. 2:10-11). A Szent Szellem által válunk Isten fiaivá (Gal. 4:6-7; Róm. 8:14). Krisztus segít nekünk, tanít és vigasztal minket a Szent Szellemen keresztül. Ez valójában Isten bennünk és Jézusban lakó ereje, ami eggyé tesz bennünket Velük. Ez az erő Jézuson keresztül Istentől kiáradva jön hozzánk. Úgy is mondhatjuk, hogy az az erő, amely Istenhez vonz minket Krisztuson keresztül (Zsid. 7:25). Ez egy láthatatlan és megfoghatatlan erő.
A Szellem helyettünk fog beszélni, ha bajba kerülünk a hitünk miatt. Behelyezi a megfelelő gondolatokat az elménkbe, és a szavakat a szánkba. A Szellem tehát képes rajtunk keresztül beszélni (Mát. 10:19-20).
Isten megadja a Szent Szellemet azoknak, akik kérik azt (Lk. 11:9-13). De megtartásának feltételeként engedelmeskednünk kell Neki. A Szellem azokban él, akik megtartják Isten parancsolatait (1Jn. 3:24; Apcsel 5:32).
Mikor megbánjuk bűneinket, és teljes alámerítkezéssel megkeresztelkedünk, megkapjuk a Szent Szellemet (Mt. 28:19; Apcsel 2:38). Ennél az eseménynél az Isten szolgája imával ráhelyezi a kezét a bemerítendő egyén fejére. Nem az ő keze adja nekünk a Szellemet. Ő csak egy ember, aki saját erejéből nem képes arra, hogy ezt megtegye. Csak kéri Istent, hogy adja meg annak a személynek a Szellemét. A bemerítkezés után megkezdjük új életünket azon az úton, amit Jézus lefektetett számunkra.
Nekünk, keresztényeknek úgy kell élnünk, ahogyan Jézus és az apostolok éltek. Tudjuk, hogy ők tartották a szombatot és az ünnepeket (Apcsel 2:1, 20:6, 27:9; Col. 2:16). Nem elég csak tudni, mit mond Isten a Bibliában, de cselekednünk is kell azt, ami abban áll, beleértve az Isten parancsolatait is. Amikor az Isten Szelleme bennünk lakozik, és az Ő parancsolatai szerint élünk, megmutatkoznak a Szent Szellem gyümölcsei az életünkben. A Galátaiaknak írott levélben olvashatunk erről (5:22-23). A szeretet a legfőbb gyümölcs (1Kor. 13:13), de mindenekelőtt ismernünk kell az igazságot. Nem a jó cselekedetek által kapjuk meg a Szent Szellemet. De cselekednünk kell a jót, és engedelmeskednünk Isten parancsolatainak, ha a Szent Szellem bennünk van, hiszen az vezet arra bennünket, de nekünk kell elhatározni annak követését, és a gyakorlatban véghezvinni a jó cselekedeteket (Jak. 2:14-18).
Valójában, ha a Szent Szellem bennünk van, jót akarunk cselekedni és engedelmeskedni Istennek, mert erre vezet bennünket. Ha túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy bemerítkezzünk, a Szent Szellemnek gondja van ránk, amíg felnövünk, ha hívő szüleink vannak. De engedelmeskedni kell szüleinknek az Úrban (Ef. 6:1-2).
Jézus azt mondta, hogy Ő Istenben volt, és Isten Benne (Jn. 17:21-23). Ez csakis Isten Szent Szellemén keresztül volt lehetséges. Így, ha megkapjuk a Szent Szellemet, Isten bennünk van és Krisztus is bennünk él (1Jn. 4:13). Ez azt mutatja, miként akar Isten egy napon minden lenni mindenben (Ef. 4:6; 1Kor. 15:28). De addigra mindnyájan szellemi lények leszünk, és nem leszünk test és vér emberek.
A Szent Szellem egy láncszem, amely összeköt mindnyájunkat. Jegyezd meg! A SZENT SZELLEM nem valami olyasmi, amit érezhetünk, vagy megérinthetünk a kezünkkel. Egyedül abból tudjuk, hogy jelen van-e, hogy mi forog a fejünkben és hogyan viselkedünk (Gal. 5:16-18).
A Szellem jelenléte azt jelenti, hogy tudunk Istennel beszélni imádkozás közben. Ha imádkozunk, az Atyához imádkozunk, de mindig az Ő Fia, Jézus Krisztus nevében tárjuk Isten elé a kéréseinket (Mát. 6:6, 9-13; Lk. 11:12). Mi hozzámehetünk és közvetlenül beszélgethetünk a Szent Szellemen keresztül az Atya Istennel. Istent szellemben és igazságban kell imádnunk (Jn. 4:24).
Ha nem tudjuk, miért imádkozunk, a Szent Szellem segítséget nyújt nekünk az imádkozásnál. Ez olyan érzés, amit szavakkal nem tudunk kifejezni (Róm. 8:26). Isten mindig tudja, mi rejlik a szívünkben és gondolatainkban, így Ő tudja, mit mond érettünk a Szellem. A Szellem csak arra fog kérni és vezetni minket, ami összhangban van Isten akaratával (Róm. 8:27).
Krisztus jelleme visszatükrözte az Atyát. Cselekedte és szólta Isten beszédét, mert az Isten Szent Szelleme lakozott Benne (Jn. 3:34). De Ő nem ugyanaz a lény, mint az Egy Igaz Isten. Ő egy különálló személy, aki az Atya által volt teremtve és elküldve, hogy emberré váljon egy rövid időre (Jn. 5:23). Az Atya és a Fia úgy léteznek, mint külön lények, de azt mondják, hogy egyek, mert ugyanazon természetűek, a Szent Szellemen keresztül. Krisztus azt mondja: „ha láttatok engem, láttátok az Atyát.” (Ján. 14:9).
A Szent Szellem összekapcsol minket, hogy Isten temploma legyünk (1Kor. 3:16; 6:19). Isten elhív minket, hogy az Ő királyságában dolgozzunk. Ez nem azért van, mert különlegesek vagyunk, vagy akár másoknál alkalmasabbak. A Szent Szellem mindnyájunknak ad egy különleges ajándékot vagy tehetséget, így tudunk együtt dolgozni, mint egy test. A test több részből áll. Mindegyik része, a kar, a láb, a szemek és a fülek, együttműködnek. Semmi sem dolgozik egymástól függetlenül. Így az egyházban is segítségére kell lenni egymásnak szeretetben és a Szent Szellem erejéből.
Nem mehetünk be Isten országába, amíg nem születünk újjá. Ez akkor történik meg, ha bemerítkezünk és megkapjuk a Szent Szellemet. Azután a Szellemtől születve a mi régi testi emberünk meghal (Jn. 3:3-6). Akik a test szerint élnek, nem kedvesek Istennek. Ha bennünk van a Szent Szellem, Krisztushoz tartozunk, és Ő és az Isten ugyanazon a módon lakik bennünk (Róm. 8:8-10).
A Szellem új életet ad nekünk. Továbbra is emberiek vagyunk, de állandó, folyamatos változásban a tökéletesedés felé. Mi összhangban vagyunk Isten képmásával. A Szent Szellem segítségével tökéletesebbé változunk, és megszentelődünk, míg Isten teljességére jutunk. A bemerítkezés után nem térünk vissza a régi, testi életmódunkhoz (Ef. 4:17-24) .
A Szent Szellem vezet minket azáltal, hogy megmutatja nekünk, mit vár tőlünk Isten, és segít, hogy megvalósíthassuk azt az életünkben. Akaratot ad ahhoz, hogy Isten kedvében járjunk. Ez olyan, mintha új szívet és új értelmet adott volna nekünk. Testünk ugyanaz, de gondolataink és cselekedeteink megváltoznak, Isten Szellemének mintájára.
A Szellem elhagy minket, ha visszatérünk a bűnhöz. Ha megkaptuk a Szent Szellemet, általa jobban megismerjük az Egy Igaz Istent és az Ő tervét velünk kapcsolatban. De ha szándékosan vétkezünk, elveszítjük azt a csodálatos dolgot, amit már megismerhettünk (2Tim. 1:13-14). Ha tudatunkban megtartjuk és cselekedjük mindazt, ami Istennek nem kedves, biztosak lehetünk benne, hogy a Szent Szellem elhagy bennünket. Isten azt mondta, soha nem hagy el minket, és nem marad el tőlünk (5Móz. 31:8; 1Kir 6:13; Ézs. 42:16; Zsid. 13:5), de a Szent Szellem kioltható és megszomorítható (1Tesz. 5:19; Eff. 4:30).
A Szellem egy eszköz, amely által imádjuk Istent (Phil. 3:3). Tehát a Szellem nem isten, és mi nem imádjuk a Szellemet. Sőt nem imádjuk Jézus Krisztust a Hozzá való imádkozással. Ha tudjuk, hogy Jézus az Isten Fia, akkor bennünk marad az Isten, és mi őbenne az Ő Szelleme által. (1Jn. 4:15).
Az Ószövetség népe szintén ismerte az Isten Szellemét. Jelen volt velük JHVH Angyalán keresztül. Ők tudták, hogy nem közvetlenül az Egy Igaz Isten szólt hozzájuk, és nem Ő az, akit látnak, hallanak. Amint tudjuk, ez az Isten Angyalának jelenléte volt, aki Mózessel és Izraellel jelen volt a pusztában, és Aki később megszületett, mint az ember Jézus. (Nézd meg a Kicsoda Jézus? című írást!)
A prófétáknak az Isten Szent Szelleme jelent meg álmukban vagy látomásaikban. A JHVH Angyalán keresztül beszéltek a Szellemmel. Az Úr jött Ábrahámhoz a látomásában (1Móz 15:1), az Úr hívta Áront és Miriamot (4Móz 12:6), Isten Szelleme szállt rá Bálámra (4Móz 24:2), az Úr hívta Sámuelt (1Sámuel 3.fejezet). Ésaiás látomást látott (Ésa.1:1). Az Úr szava szól Jeremiáshoz (Jer. 14:14). Ezékiel Isten látomását látta (Ezék. 1:1). Dániel látomást kapott (Dániel 2:19), és így történt a régi idők minden prófétájával (Lásd még Zsid. 1:1-2; 2Pet. 20:20-21).
A Biblia beszél egy másik szellemről is, ami az emberben van. Az emberi lélek (lény) szelleme nem egyenlő az Isten Szellemével. Az emberi lélek az élet ajándéka Istentől (Zak. 12:1). Ez is Istené (1M. 6:3; Jób 11:11, 27:3; Péld. 20:27). Amikor meghalunk, az emberi szellem elhagy minket (Zsolt 146:4), és visszatér Istenhez (Péld. 12:7), Aki adta. Mikor Isten megformálta Ádámot, az élet leheletét lehelte az orrába, és így lett az ember élő lélekké (1Móz. 2:7, 1Kor.15:45).
Így ez a lélek az emberben nem azonos egy olyan szellemmel, amely a mennyben él, miután meghaltunk. A Biblia azt mondja, hogy az ember élő lélekké lesz, vagyis élő lénnyé. Ez a lélek meghalhat (Ezék. 20:18). Amikor a Biblia a lélekről beszél, valójában az életről, élő, lélegző lényről beszél. A lélek jelentheti a teremtményt, az embert, vagy magát az életet. Az állat is, az ember is lélek, ugyanúgy halnak meg, de az ember újra fog élni. Az embert a belé helyezett szellemi kivonat különbözteti meg az állatoktól.
Mi nem láthatjuk az ember szellemét, mint ahogy a leheletünket sem látjuk. De érezhetjük a leheletet, ha belefújunk a tenyerünkbe. Hasonlóan nem láthatjuk Isten Szellemét, de érezzük a jelenlétét magunkban, mert az Istennek akarunk engedelmeskedni. Az Isten Szelleme olyan, mint a szellő vagy szél (Jn. 3:8). Hasonlóképpen, a lehelet is.
Gondolj arra, hogyan fogja fel a szelet a vitorla a vitorláshajón. Segít megtolni a hajót a helyes irányba. Mi szintén elmondhatjuk, ha a szívünk és elménk meg van töltve a Szent Szellemmel, akkor annak hatására mi is a helyes irányba haladunk. A Szent Szellem egy vezető erő, amely segít és erőt ad nekünk Isten akarata szerint élni.
Amikor Jézus haldoklott a fán, hívta az Atyját a mennyből: „Atyám a te kezedbe teszem le a lelkemet”. Ezt elmondva kilehelte utolsó leheletét, és meghalt (Lk. 23:46). Ez a lélek ugyanaz a lélek lehet, amely minden embernek van, amely visszatér az Atyához a halál beálltakor. Ő letette az életét az Atyja kezébe. Jézus tudta, ha újra élni akar a testi halála után, csak az Atya adhat neki új életet. Igy Isten a Szent Szellemén keresztül támasztotta fel Jézust a halálból (Apcsel. 3:32-33). Hasonló módon leszünk mi is feltámasztva a halálból, hogy újra élhessünk (Róm. 8:11).
Jézus azt cselekedte, amit az Atya akart Tőle (Lk. 2:49). Azt mondta, hogy Ő semmit sem cselekedhet az Atya nélkül (Jn. 5:30). Ő olyan volt, mintha az Atya jelent volna meg, mert Isten szavait mondta, és Rajta volt Isten hatalma. A Szent Szellem bölcsességével Krisztus képes volt tanítani a tanítványokat Isten dolgairól, és azokról, amelyeknek meg kell történniük a jövőben. De a Szent Szellem nélkül Krisztus tanítványai – és mi sem – értenénk meg teljesen ezeket a dolgokat.
A Szent Szellem Isten ereje, amit Krisztus megígért, hogy elküldi nekünk (Jn. 16:7), mielőtt utoljára elhagyta az apostolokat és visszatért az Atyához (Apcsel. 1:10-11). Figyelmeztette őket, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére. Ő kérte az Atyát, hogy másik pártfogót adjon nekik (Jn. 14:16-17). Elmondta még azt is, hogy megkaphatják a Szent Szellemet az Atyától (Jn. 15:26). Így tudatta velük, hogy ők továbbra is együtt maradhatnak az Isten Szent Szellemén keresztül.
Mikor a tanítványok összegyűltek Pünkösd ünnepére, egy meglepő dolog történt. Hatalmas szél támadt, és lángnyelvek szálltak le mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szent Szellemmel, és az képessé tette őket arra, hogy különféle nyelveken kezdjenek beszélni (ApCsel 2:1-4). Ez csak egy jelképes megnyilvánulása volt annak az erőnek, amely bennük volt. A lángnyelvek nem ártottak nekik.
A Szellem tanította meg őket a jövő dolgairól, ahogyan Jézus is tanította őket, amikor még személyesen velük volt. Krisztus azontúl a Szent Szellemen keresztül segített nekik, hogy erősek legyenek a hitben, és megalapítsák Isten Egyházát. Nekünk pedig folytatni kell ezt a munkát ma, addig, amíg Jézus Krisztus visszatér és helyreállítja az isteni rendet a Földön. Akkor a Szent Szellemmel telve, már mindnyájan engedelmeskedni fogunk Isten parancsolatainak.