– egy előadás jegyzete –
Jézus feltámadása után, mennybemenetele előtt, kiküldte a tanítványait a világba.
Máté 28:19-20
28,19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket,
[megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent léleknek nevében]*
28,20 Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Tanítványokká tenni, nem azt jelent, hogy elénk tegyenek egy csomó „tilalomfát”/törvényt, és megspékeljük rengeteg további, számon kérhető kötelezettséggel.
Mindannyian találkoztunk már ilyenekkel a különböző világszéles kereszténynek mondott egyházakban.
Manapság nagyon divatos a hangsúlyt a tizedre, vagy a perselypénzekre fektetni, némi felületes evangéliumhirdetés fejében.
Tanítványokká tenni azt jelenti, hogy ismertessük meg veletek Istent és az Ő Fiát, Jézus Krisztust, – és megtanítani akként cselekedni, ahogyan a Mester élt, gondolkodott és cselekedett.
Istent, Jézus Krisztuson keresztül ismerhetjük meg leginkább, – főleg a kezdeti időkben.
Ha megismerjük azt a hatalmas munkát, amit Isten tett érettünk emberekért, Jézus Krisztuson keresztül azért, hogy megszabadíthasson bennünket a bűn fogságától, és ez által a második haláltól is.
Természetesen azt is tudjuk, hogy sokan nem akarnak megszabadulni a bűn fogságából, mert a bűnt „szövetséges társukul” fogadták. Segít neki a jelenvaló világ anyagi és élvezeti haszonszerzésében.
Ettől függetlenül az evangélium feléjük is hangzik, és majd ők eldöntik, hogy melyik urat kívánják szolgálni.
A tanítvánnyá tételnek, ez, egy fontos, és sarkalatos pontja.
[„Nem erővel, nem hatalommal, – hanem az én Szent Lelkemmel” – mondja Zakariás 4:6]
Aki egyáltalán mutat hajlandóságot arra, hogy:
– Megismerje Istent, és Jézust,
– Jézus elvégzett Megváltói munkáját, és ennek a mélyreható lényegét, – ami az Isten kezében van.
– Aki szereti az igazságosságot, (amibe itt a földön az – emberek oldaláról – nem igazán van részünk,) – de mégis van rá vágyakozásunk, – az igazságra, az igazságos életvitelre.
– Ismerjük meg Isten törvényeit, – és értsük meg, hogy azok nem „tilalomfák”, hanem annak érdekében ajándékozta nekünk Isten, hogy a gonoszságokkal szemben megoltalmazzon minket – éppen a törvényei által.
Ha mi az Isten útján járunk, akkor az Isten oltalmával találkozunk, ha kerüljük az Ő útját, akkor béklyók és csapdák hada jön velünk szembe!
– Ismerjük meg Isten ünnepeit, (mert megtartásuk esetén azokban újabb ajándékokat kapunk.) Ugyanis ez által ismerhetjük meg Krisztus megváltói munkájának, immár láthatóan is megjelenő fázisait.
– Vagy a szombatnapok megtartása, ami egy külön „pecsét a homlokunkon, – az előttünk álló vészterhes napokra. Képletesen szólva „Gósen földjének” védelmét jelent számunkra.
Isten igéje azt mondja, hogy szakadjunk el ettől a világtól (amelyben ma élünk, és annak gondolkodásmódjától).
Róma 12:1-2
12,1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent, és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
12,2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó kedves és tökéletes akarata.
– Úgy tudjuk az „elménket” megújítani, változtatni a gondolkodásmódunkon, ha rendszeresen olvassuk a Bibliát, úgy az Ószövetséget is, mint az Újszövetséget.
Az Ószövetség nem csak a zsidóknak szól! – mert az Ószövetségre alapozta Krisztus az Újszövetséget is. (De erre még fontos lesz visszatérnünk)
Mindannyian úgy kezdjük, hogy csak a „betűket láttuk benne” mert a jelen világunk hatásai alatt eldeformálódott és megfertőzött elménk és értelmünk csak fokozatosan nyílik meg, hogy megértsük a Biblia mondanivalóját.
(Ellenpéldaként említem, hogy szemeinkkel érzékelhetjük naponként, hogy a Krisztust hangosan, és nyilvánosan megvetők, milyen pokoli mélységekbe, és lelki-sötétségekbe süllyedtek le – Szodoma csak másodhegedűs lehetne mellettük.)
Jézus az Úrvacsorában végrendelkezett, halála előtt néhány órával:
Máté 26:26
26,26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda. Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
Mit is jelent az „én testem”?
Ugyanazt, mint a tanítványokká tétel!
– Ismertessük meg a tanítványokkal Isten törvényeit, és akaratát, hogy tudják megkülönböztetni az Isten szerinti cselekedeteket a bűntől.
– Ismerjék meg Isten ünnepeit és tartsák meg azokat, – méghozzá az Isten akarata szerint való módon.
– Szakadjanak el saját és e világ bűneitől.
Ennek az a célja, hogy a tanítványok, tanuljanak meg a bűnnel harcba szállni és győzni felette.
Máté 26:27-28
26,27 És vevén a poharat, és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
26,28 Mert ez az én vérem, az Újszövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
Mit is jelent az „én vérem, bűnöknek bocsánatára?”
De miért is van szükségünk a bűnbocsánatra, ha harcolunk a bűnnel?
Azért, mert még mindig tökéletlen testben élünk, méghozzá a bűn alá rekesztett világban, ahol e világ gonosz erői hatnak ránk.
Vannak bűnök, amiket le tudunk győzni, de vannak bűnök, amik legyőzhetnek bennünket.
Akár tudatlanságból, akár megtévesztésből, de emberi gyarlóságunkból eredően is.
Erre kaptuk a bűnbocsánat kegyelmének ajándékát, hogy Krisztus véréért szentek maradhassunk, lehessünk.
Van még egy fontos kritériuma a bűnbocsánat kegyelmi ajándékának:
Máté 28:19
28,19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent léleknek nevében,*
Cselekedetek 2:38
2,38 Péter pedig monda nekik: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
*A Máté 28:19-es versről jegyezzük meg, hogy az eredeti iratokban, nem szerepel az „Atyának, a Fiúnak és a Szent Lélek nevében” – ez egy betoldás, ami csak kb. az 1400-as években került bele a Bibliába!
Visszatérve a megkeresztelkedésre:
Ha már megismertem az Isten törvényeit, igazságát, kegyelmét – és azt szeretem, és el is fogadom, – akkor annak elfogadásáról a megkeresztelkedésemmel [Jézus nevére történő bemerítkezéssel] teszek bizonyságot, emberek, mennyei seregek és Isten előtt is.
Ezzel bizonyítom, hogy elfogadtam a kegyelmet, és be akarom tartani a velem kötött szövetséget. Ez a szövetség az én bemerítkezésem által, csak a saját személyemre vonatkozik, és nem társadalmi csoportokra vagy egyházakra.
Csak így válik Isten Újszövetsége kétoldalúvá, (a szövetség megkötésévé) Isten és közöttem.
Amíg nem fogadom el az Atya kegyelmét, – nem keresztelkedem meg, – amíg nem kötöm meg a szövetséget Istennel, addig nem vagyok jogosult a bűnbocsánat kegyelmének ajándékára sem.
Sőt, nem vagyok jogosult a „Krisztus testére” a kenyérre, mert a magam erejéből, a Szent Lélek segítsége nélkül nem tudok győzni a bűn felett!
(Ugyanis, a bemerítkezéssel kapjuk meg a Szent Lélek ajándékát.)
Ez a bűn feletti győzelem jelenti az (örök)életet számomra, Krisztusban, mert a Krisztus követésének feltétele, a bűnnel való harc és az azzal történő leszámolás, – még akkor is, ha a mi harcunk „tökéletlenre sikerült.”)
Térjünk vissza az Ószövetségre, arra, amit a világ keresztény egyházai nagyon szeretnének eltitkolni.
Izrael mintegy 400 évig élt Egyiptomban, ahonnét Isten hatalmas karral szabadította ki a népét.
Az éppen uralmon lévő fáraót és a népét 10 csapással sújtotta Isten. Izrael Egyiptomban a bűn szolgája, és rabszolga volt, mindenféle morális értékek nélkül, ezért volt szükség a fizikai szabadításukra.
A 10. csapás előtt Izraelnek egy Istentől meghatározott napon, le kellett vágni egy bárányt, házanként, vagy családonként, és a vérével megkenni az ajtófélfát, hogy az egyiptomiakat sújtó pusztító angyal, látva a bárány vérét az ajtófélfán, elmenjen Izrael fiainak háza mellett, pusztítás nélkül.
Ez a szabadítás nem kötődött semmilyen morális, bűnnel kapcsolatos törvényhez, pusztán csak fizikai szabadítás volt.
Az Isten ünnepei között, már Izraelnek is el lett rendelve Niszán hónap 14.-ei szabadítás évenkénti megünneplése – a Páska bárány [2Móz. 12:18]
Ennek az ünnepnek folytatásaként, a rá következő naptól, a kovásztalan kenyerek ünnepe is, Niszán 15.-től. [3Móz. 23:6]
Krisztus után az Újszövetség létrejöttével pedig minden igaz kereszténynek is meg kell ünnepelni!
Ezek az ünnepek világosan szerepelnek az Ószövetségben.
Ezeket az ünnepeket (és a többi elrendeltet) Krisztus is megtartotta!
A zsidók bevett szokása az volt, hogy Nisán 14. előtt, egy akkor még nem kötelező „emlékvacsorát” tartottak Nisán 13.-ának estéjén, – amire „chagigah” néven utaltak.
Ezen a Nisan 13.-a estéjén osztotta ki tanítványainak Jézus az „Úrvacsorát”, (a kovászos kenyeret és a bort.)
Megjegyzem, hogy az Újszövetséget a Katolikus Egyház „kanonizálta”, Kr. után, úgy 350 körül, és érdekes módon ez a nagyon fontos dátum, [Nisán 13] nem lelhető fel benne!
Azóta is sulykolják belénk, hogy az ószövetség csak a zsidóknak szól. De ez nem igaz!
Mit titkolnak? – és miért?
A keresztényeknek mondott egyházak túlnyomó többsége Jézus beszédeit nem betartani akarja, hanem eltakarni, méghozzá az Ószövetség és az Újszövetség közötti különbséget hangsúlyozva, illetve egymáshoz való viszonyát elfedve.
Az Újszövetség Jézus vérével és kereszthalála által köttetett meg.
Ennek az Újszövetségnek a jegyeit osztotta ki Jézus, még életében, a kereszthalála előtt fél nappal.
– Mivel az Újszövetség jegyei Krisztus teste és vére, – így senki másnak nem lett volna jogosultsága ennek a kiosztására.
– Krisztus még életében „VÉGRENDELKEZETT” a saját testével, és vérével, amely halálával vált érvényessé! – és ezt pedig csak életében tehette meg.
Héberek 9:16-17
9,16 Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
9,17 Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, éppen nem érvényes.
Az Úrvacsorai jegyek csak Krisztus kereszthalálával nyertek érvényességet.
– A Peszah szabadítása Egyiptomból, szinte feltétel nélküli volt, nem kötődött a bűn fogalmának feltételeihez, elhagyásához, kizárólagosan FIZIKAI SZABADÍTÁS – aminek nincsenek szellemi feltételei.
– Az Úrvacsora: elsődlegesen a SZELLEMI SZABADÍTÁS feltételeiben gyökerezik, (szabadítás a bűntől.)
1.) Tanítványság által: (szellemileg is és életmód, azaz cselekedetek szerint is.)
2.) Megkeresztelkedés, – ami az Újszövetség elfogadása – bemerítkezés által
3.) Úrvacsora jegyeinek vétele, valamint az elrendelt ünnepek helyes megtartása.
[Isten szerint kijelölt időben, napon, és az Általa meghatározott módon, – mint ahogy ezt tette Izrael is a Páska báránnyal.]
Ezért kell az Úrvacsorának a Pészah elé kerülni, méghozzá, egy Pészahot megelőző másik napon, – mert ahol nem történik meg a szellemi szabadítás, (bűnbocsánattal is egybekötve, – mert tökéletlenek vagyunk,) ott nem fog működni a fizikai szabadítás sem!
És amit esetleg idáig is tudtunk – noha mégsem tudatosult bennünk kellően – az az, hogy a Pészah ünnepe, a fizikai szabadítás ünnepe, ami azonos – a test feltámadásával a halálból – elsősorban az első feltámadással.
Mindez pedig csak akkor történhet meg, ha Krisztus a végrendelet által még előtte [e világi életünkben, halálunk előtt] elvégzi bennünk a szellemi szabadítását!
Ehhez hozzátartozik az Úrvacsora ünnepének a megadott időben és módon való megünneplése – a bűnbocsánat kegyelmi ajándékának elkérése, elfogadása, méghozzá
Nisán 13.-án.
De ha nem ismerem az időpontját, mert eltagadták, megmásították, nem ismerem a megtartás módját, jelentőségét – mert az egyházak papja a saját hatáskörükbe rendelték, az idejét és módját is – akkor hogyan fogom tudni megtartani, megünnepelni?
Ahol pedig nem lehetséges a szellemi szabadítás [akár tudatlanságból, akár megtévesztésből] ott nem lesz első feltámadás sem! – hiába gondolom és vallom magam kereszténynek.
Nem igazságtalan az Isten! Akik őszintén és szívből keresték az Istent, akaratlagosan, tudatosan nem utasították el – de megtévesztések áldozatai lettek – azoknak még lesz lehetőségük találkozni a kegyelemmel – de már nem az első feltámadásban!
Akik kitartóan megküzdenek a hitért, a Krisztusért, az első feltámadásért, azoknak nagy lesz a jutalmuk is.
Róma 8:32
8,32 Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
Akik pedig most a bűneiknek, és gonoszságaiknak élnek, azok viszont sokat vesztenek:
egy örök életet.
Jelenések 21:7-8
21,7 Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
21,8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.
Atyánk, Krisztus által, ezekből a bűnökből hív minden embert a megtérésre, mert a hozzá térő bűnös emberek bűneit Jézus a keresztfára szegezte.
De csak a hozzátérők bűneit, és nem magát a törvényt!
Kormos Erika
