Akkor az volt, most ez van

Ken Japhet tanítása

Sátoros ünnep 2026, szeptember 27. vasárnap, Hévíz, Magyarország

Itt vagyunk hát, Jézus Krisztus teljes testének csupán egy kis része, összegyűlve ezen a szép üdülőhelyen, hogy megtartsuk a sátoros ünnepre vonatkozó parancsot.

Elgondolkodtunk már azon, milyen elképesztően egyszerű számunkra ennek az ünnepnek a megünneplése ebben a korszakban? Sokan közülünk nagy távolságot tettünk meg, hogy itt lehessünk Magyarországon. Milyen áldottak vagyunk, hogy felszállhatunk egy repülőgépre, és több ezer mérföldet repülhetünk, hogy a világ ezen részén testvéreinkkel együtt megünnepeljük az ünnepet.

Gondolkodjunk el egy kicsit jobban az áldásainkon, például azon, hogy valójában milyen hatalmas a mi elhívásunk, és hogy mennyire elérhető számunkra az Atyaisten bármikor, éjjel és nappal.

Csak mintegy 125 ember van itt, egy olyan régióban, ahol emberek milliói, ha nem milliárdjai élnek. Mi vagyunk a kevesek, és hálásnak kell lennünk azért, hogy mi vagyunk a kiválasztottak, akik idáig eljutottunk, hogy ott tartsunk az Ő igaz egyházának történetében, ahol ma tartunk.

Ez Jézus Krisztus által vált lehetővé, és hiszem, hogy nagyon fontos számunkra, hogy soha ne felejtsük el, milyen hihetetlen az a személyes meghívás, hogy örökre az Ő Királyságának különleges részesei legyünk.

Az üzenetem címe: „Akkor az volt, most ez van”, és szeretném áttekinteni, hogy hol élt Isten választott népe évezredekkel ezelőtt, összehasonlítva azzal, ahol most vagyunk.

Hébereknek írott levél 12:18-21

„18. Mert nem kézzel tapintható hegyhez járultatok, sem lángoló tűzhöz, sem sűrű homályhoz, sötétséghez, szélvészhez, 19. Sem trombita harsogásához és szózatoknak hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy tovább ne szóljon hozzájuk; 20. Mert nem viselhették el, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék vagy nyíllal lövettessék le; 21. És oly félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: Megijedtem és remegek”

A Héberekhez írt levél szerzője a Kivonulás könyve 19. fejezetében található beszámolót használja fel, hogy rámutasson arra, hogy nem vagyunk ugyanazoknak a feltételeknek és következményeknek kitéve, mint az izraeliták az ószövetség idején.

Térjünk vissza erre a beszámolóra, és képzeljük el, hogy az izraeliták között vagyunk ebben az időben, akiknek ténylegesen lehetőségük volt hallani Isten hangját és fizikai jelenlétében lenni.

A 19. fejezet 2. versében az izraeliták körülbelül három hónappal Egyiptom elhagyása után megérkeztek a Sínai-hegyhez, és letáboroztak „a hegy előtt”.

Folytassuk a történetet a 3. versnél.

„3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákob házanépének és ezt add tudtára az Izrael fiainak. 4. Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sasszárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. 5. Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld 6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az Igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak.”

Ez azért csodálatos, mert az Úr arra utasítja Mózest, hogy emlékeztesse Izráel népét arra, hogyan hozta ki őket Egyiptomból, és hogyan részesülhetnek nemcsak Királyságának áldásában, hanem papi szerepet is betöltenek abban. Csupán engedelmeskedniük kell, és meg kell tartaniuk parancsolatait.

Ez az ígéret ma is érvényes ránk.

Olvassunk tovább!

„7. Elméne azért Mózes és egybe hívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt néki az Úr. 8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük. És megvitte Mózes az Úrnak a nép beszédét. 9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, mikor beszélek veled és higgyenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.”

Mózes tehát tolmácsolta a nép szavait az Úrnak.

„10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; 11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szemeláttára a Sínai hegyre. 12. És vess határt a népnek köröskörül, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg 13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyíllal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.”

Isten valójában személyesen szeretne az izraelitákhoz szólni, de van néhány feltétele, amelyek be nem tartása halált von maga után. Ez keménynek tűnhet, de ez az engedelmesség próbája is. Ha betartjátok ezeket az egyszerű utasításokat, nincs mitől tartanotok.

A 14. és 15. versben utasításokat kapnak az izraeliták, hogy készüljenek fel a megtisztító szertartásra, ezért Mózes átadja nekik az utasításokat, ahogyan parancsolta neki Isten.

„14. Leszállt azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. 15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. 16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lett a hegyen és igen erős kürtzengés; és megrémült mind az egész tábor béli nép.”

Ezután Isten átadja az izraelitáknak a 10 parancsolatot. Nagyon érdekes elolvasni az izraeliták reakcióját ezután.

2Mózes 20:18-21

„18. Az egész nép pedig látta a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. 19. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. 20.Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az Ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. 21. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten volt.”

Mózes megközelítette a sűrű felhőt, ám az emberek messze álltak, de Mózes Istene ott volt.

Közel hárommillió izraelita volt, akik hatalmas csodákat tapasztaltak meg a Vörös-tenger szétválasztásakor, és néhány hónappal korábban végignézték az egész egyiptomi hadsereg megsemmisülését.

Azt gondolhatnánk, hogy rájöttek volna: az Istenük, az egyetlen igaz Isten, akit imádtak, és aki hatalmas csodákat tett számukra bizonyítékként, egy szerető Isten, aki megvédte őket és gondoskodott róluk.

Az, hogy személyesen hallhatták Tőle a tízparancsolatot, drámai hatással bírt, és olyasmi volt, amit nem lehetett könnyen elfelejteni.

Ám a fizikai félelem erőt vett rajtuk, ez volt drámaibb hatással rájuk. Hol volt a bizalom, a Megváltójuk iránti tisztelet?

Ma Istennek nem kell fizikailag megmutatnia hatalmát, hogy bizonyítsa jelenlétét. Személyesebb módon mutatja meg nekünk. Ugyanakkor ugyanaz a nyomás nehezedik ránk, hogy ne vétkezzünk, de a bűnbánat révén megbocsátást nyerünk Krisztus vérének köszönhetően. Ez az Új Szövetség.

Térjünk vissza a Héberekhez írt levélhez, hogy befejezzük a szerző gondolatmenetét.

Héberekhez írt levél 12: 22-24

„22. Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, 23. Az elsőszülöttek seregéhez és Gyülekezetéhez, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához: Istenhez, és a tökéletessé tétetett megigazultak szellemeihez, 24. És az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintés véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.”

Megközelíthetjük a szellemi Sion-hegyet, és békés életet élvezhetünk, miközben az Ő Szelleme vezet minket. Ugyanakkor továbbra is engedelmeskednünk kell Neki. Azt kell tennünk, amit Ő mond, úgy, ahogyan Ő elvárja. Ha nem így teszünk, akkor nem részesülhetünk az Ő ígéreteiben. Az Isten iránti félelmünknek nem szabad ugyanannak lennie, mint amit az izraeliták éreztek, ami fizikai félelem volt. A mi félelmünknek tiszteletnek kell lennie.

Zsoltárok 111: 7-10

„7. Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden Ő végzése tökéletes. 8. Megingathatatlanok örökké és mindvégig; hűségből és egyenességből lettek. 9. Váltságot küldött az Ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az Ő neve. 10. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.”

Olvassuk el újra a 10. verset!

„10. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.”

Ennek valóban Istennel való kapcsolatunk magjának kell lennie, hogy minden nap bűnbánatra és lelki, szellemi növekedésre ösztönözzön minket. Eljön az idő, amikor Krisztus ismét megjelenik a Sion-hegyén, és nem tudok nem elgondolkodni azon, hogy ezúttal hogyan fogjuk fogadni Őt.

Jelenések 14:1–5

„És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és Ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. 2. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, akik az ő hárfájukkal hárfáznak vala; 3. És énekelnek vala mint egy új éneket a királyiszék előtt, és a négy élőlény előtt és a vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. 4. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat, mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. 5. És az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.”

Testvérek, erre kell törekednünk.

Itt vagyunk a Sátorok Ünnepén ugyanazon Nagy és Félelmetes Isten előtt, aki megmutatta magát az izraelitáknak. Valószínűleg nem sűrű felhőben fog lejönni mennydörgéssel és villámlással, de itt van velünk. Gondoskodjunk arról, hogy egész lényünk is itt legyen, ne otthon, a munkahelyen, az iskolában vagy más dolgoknál, amelyeket hátra hagytunk, hogy ezen a héten itt lehessünk.

Élvezzük azt a hihetetlen áldást, hogy Vele lehetünk, miközben megtartjuk az Ő parancsolt ünnepét!