Azok, akik szenvedélyesen vitatkoznak arról, hogy a nők soha nem szólalhatnak fel egy összegyülekezésen, és hogy a nők nem gyakorolhatnak tekintélyt egy férfi felett, a „férj feletti uralkodás” kifejezést (ami a bibliában valójában szerepel) átváltoztatják „minden férfi feletti uralom” értelműre. Nem értik igazán az írást, de inkább nem akarják érteni. Nem állapították meg, hogy az általuk „férfinek” fordított szó (a görög „aner”) valójában azt jelenti, hogy „férj”, és nem vonatkozik mindig minden férfira. A kontextus a férjek és feleségek gyülekezeti összejöveteleken való részvételéről szól
Ez egy aktuális téma, és évről évre előtérbe kerül. Vizsgáljunk meg két olyan részt szövegösszefüggése alapján, amelyek a nők szerepét, viselkedését érintik a gyülekezetben.
Először is olvassuk el ezt a két verset:
1Korinthus 14:34-35: „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nékik, hogy közbeszóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak közbeszólni a gyülekezetben.”
1Timóteus 2:9-15: „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel vagy drága öltözékkel, Hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. Az asszony csendességben tanuljon, teljes alárendeltségben. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És nem Ádám csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és a szeretetben és a szentségben józansággal.”
A fenti bibliai részek olvasata legtöbb ember részéről az, hogy a nőknek mindig szűkszavúnak kell lenniük egy összegyűlésen. Az irányításmániás papok, lelkészek és pásztorok ezt közvetlen alapként használják a nők feletti kontroll gyakorlására. Azt mondják: „Látod, a nőknek még csak meg sem szabad szólalniuk a gyülekezetben, a Biblia világosan kimondja ezt”. Általában, amikor hallom valakitől a „világosan” szót, óvatos leszek, mert aki így beszél, az általában a szövegkörnyezetből kiragadva beszél. Az ilyen emberek rendszerint nem ástak elég mélyre. Emlékszünk még a mezőben elrejtett kincs példázatára? Isten kincseit nem a felszínen találjuk, hogy felbukjunk bennük. Ásnunk kell.
Ahogy Pál írja,
1Korinthus 2:7: „Hanem Isten titokzatos bölcsességét hirdetjük, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten a világ előtt elrendelt a mi dicsőségünkre. Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert; mert ha ismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát [a Messiást].”
Szóval, ássunk egy kicsit ezután a kincs után, és nézzük meg, rátalálunk-e az Isten akaratára ebben a kérdésben!
Mindkét versben a „nők” az alany, és mindkettő tartalmazza a „tanulni” szót. A két kifejezés:
„ha tanulni akarnak valamit”
és
„tanuljanak az asszonyok”.
Ha jobban megnézzük, azt a tényt találjuk, hogy egyes Szentírási részek férfiakra, mások pedig nőkre vonatkoznak. Tehát ez a két rész arról szól, hogy a nők azért beszélnek, hogy tanuljanak valamit. Mindkét versben a „tanulni” szó ugyanaz a görög szó (manthanó), ami a megértésre és a tanulásra is utal. Tehát nyilvánvaló, hogy a nőknek is szükséges mind tanulni, mind megérteni az igazságot.
A következő kérdés: „Minden nőről van szó, kortól függetlenül, házas vagy egyedülálló?” Mindkét versben a „nők” szó a „guné” (nő vagy feleség). A Young-féle konkordancia azt mutatja, hogy a szót 92-szer feleségnek és 129-szer nőnek fordítják. Amikor egyesek ilyesmit látnak, felugranak a vesszőparipájukra, és azt mondják, hogy mivel a szót gyakrabban fordítják nőnek, akkor minden nőre vonatkoznia kell!
A teológusok, vagy pásztorok tehetnek ilyesmit, és használhatnak ilyen rossz logikát.
Tehát „feleségekről” beszélünk, vagy minden „nőről”? A kontextus fogja eldönteni, hogy melyik a helyes, ahogy látni fogjuk.
A „férj” és a „férfi” szó mindkét versben az „anér”, ami férjet jelent. A szót az egyik versben valójában férjnek fordítják, a másikban azonban gyakran nem, ott sokszor férfinak fordítják. Azonban, ha a szöveget elolvassuk, akkor látni fogjuk, hogy a szövegkörnyezet kizárólag férj-feleség kapcsolatra vonatkozik! Azok, akik kicsit is ismerik a nyelvet, tudják, hogy a férfi vagy férj (anér) szó itt NEM az „ember” általános kifejezése, azaz nem „anthropos”. Tehát a részek nem általánosságban a férfiakra vonatkoznak, hanem férjekre.
Ami a kontextus kérdését illeti, a második versben Ádám és Éva kapcsolatát említik. Rendben, valaki azzal érvelhet, hogy ez még mindig minden nőre vonatkozik, mivel ők ketten voltak az egyetlen pár a kertben, így amit Évára vonatkoztatunk, az – szerintük – minden nőre érvényes. Hadd legyen ez így egy pillanatra, amíg tovább vizsgáljuk, hogy ez nem így van.
Mindkét versben a Szentírás a szóban forgó nőket a férjjel élő házas nőkre szűkíti le. Ezt láthatjuk a második versben, ahol a feleség gyermekszülés általi üdvözüléséről beszél. Egy egyedülálló nőnek nincs lehetősége törvényesen gyermeket szülni, így ez a kifejezés nem vonatkozhat egyedülálló nőkre. Nincs bizonyíték arra, hogy ez a két rész egyedülálló nőkre utalna, még a jövőbeni lehetséges értelemben sem: nincs bizonyíték arra sem, hogy akár özvegyekre vonatkoznának.
Most, hogy megvizsgáltunk néhány közös pontot ezekben a versekben, megvizsgálhatunk néhány különbséget. A fő különbséget a „csend” szóban találjuk, amelyet az angol és a magyar egyetlen szóval fejez ki, de a görögben két különböző szó, és eltérő jelentéssel a két versben. Ez lényegében kontextusváltást jelent a második részben, amely a házas nők nyilvános összejöveteleken való közbeszólásáról vagy annak mellőzéséről szól.
Az 1Korinthus 14-ben a csendnek fordított szó Strong 4601-es számmal jelölt szava a „sigatōsan”, amelyhez a következő jelentést rendeli: „hallgatni, hallgatni, hallgatásban lenni, elrejteni, elrejtőzni”. Ahhoz, hogy megértsük a szavak használatát, össze kell hasonlítanunk a Szentírást a Szentírással. Tegyük meg ezt a sigatōsan szóval is. Néhány hely, ahol e szó előfordul:
Lukács 9:36: „Amikor a szózat elhangzott, Jézust egyedül találták. Ők pedig titokban tartották, és senkinek sem szóltak azokban a napokban arról, amit láttak.”
Lukács 20:26: „És nem tudták fogni szavait a nép előtt; és csodálkozva feleletén, elhallgattak.”
ApCsel 12:17: „Ő pedig intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a börtönből.”
ApCsel 15:12: „Elhallgatott tehát az egész sokaság, és meghallgatták Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen jeleket és csodákat tett Isten a pogányok között általuk. Miután pedig elhallgattak, Jakab így felelt: Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem!”
1Korinthus 14:28: „Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, hanem magának szóljon és Istennek.”
1Korinthus 14:29: „A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek pedig ítéljék meg. Ha pedig a mellettük ülőnek kinyilatkoztatnak valamit, az előbbi hallgasson.”
Róma 16:25: „Annak pedig, akinek hatalma van megerősíteni titeket az én evangéliumom és Jézus Krisztus hirdetése szerint, a világ kezdete óta elhallgatott titok kinyilatkoztatása szerint.”
Most hét olyan verset olvastunk, amelyben az adott görög szó előfordul. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor azt mondhatnánk, hogy például az 1Korinthus 14:28 tartalmazza a „Hallgasson a gyülekezetben, de beszéljen is” kifejezést, majd persze állíthatnánk, hogy ez ellentmondásos.
Mit látunk ezekben a versekben? Nos, a fő jelentése: „hallgattak”. Amikor visszatérünk az eredeti vershez, amely a nők gyülekezetekben vagy összejöveteleken való hallgatásáról szól, a „hallgatni” ige igeidőben szerepel, és a „beszélni” ige is igeidőben szerepel. Összességében a versek lényege a bizonyos körülmények között, bizonyos okok miatt, vagy bizonyos helyzetekben való hallgatás. Erre még visszatérünk, miután megvizsgáltuk a második verset.
1Timóteus 2:9-15: „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel vagy drága öltözékkel, Hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. Az asszony csendességben tanuljon, teljes alárendeltségben. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És nem Ádám csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és a szeretetben és a szentségben józansággal.”
A kulcskifejezés, amit vizsgálunk, a következő: „Az asszony csendben tanuljon, teljes engedelmességgel”. Itt a „csend” szó egészen más szó, mint az 1Korinthus 14:34-es szakaszban található „hallgatni” szó. A szó Strong 2271-es tétele, ami a hēsychia szó, ehhez a Strong a „hangtalanság, csendesség, nyüzsgéstől vagy beszédtől való tartózkodás, békesség” jelentést rendeli. Ez Strong következő, 2272-es szavának nőnemű alakja, amely ugyanazt jelenti: „hangtalan (nem megzavart és egyben nem zavaró), békés, csendes”. Ahogy más verssel is tettük, megvizsgálhatjuk, hogyan fordítják ezt a szót más helyeken.
2Tesszalonika 3:11: „Mert halljuk, hogy vannak közöttetek némelyek, akik rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem csak a dolgukra avatkoznak. Az ilyeneket pedig a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk és intünk, hogy csendben dolgozzanak, és a maguk kenyerét egyék.”
Ezúttal csak egy vagy két vers áll rendelkezésünkre, amelyeket összehasonlító fordításokban is megvizsgálhatunk. Strong a következő információkat adja meg a „csend” fogalmával kapcsolatban ebben a részben:
(1) csend
(2) annak az embernek az életének leírása, aki otthon marad, a saját munkáját végzi, és kötelességtudóan nem avatkozik bele mások ügyeibe.
Figyeljük meg, hogy a „csendben marad” itt főnév, míg az 1Korinthus 14-ben a „csendben marad” kifejezésben szereplő „csendben marad” szó ige. Ez a tény ismét azt mutatja, hogy a csendben maradásnak fordított két szó nem ugyanaz.
Ez utóbbi nőnemű főnév Strong 2272-es verséből származik. Most pedig nézzük meg Strong 2722-es versszakait:
1Timóteus 2:2: „A királyokért és minden hatalmasságért, hogy csendes és békés életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”
1Péter 3:3: „A kinek ékessége ne legyen külsődleges hajfonás, arany viselése vagy öltözet felöltése; Hanem a szív elrejtett embere, a romolhatatlanban, a szelíd és csendes lélek ékessége, amely igen becses Isten előtt.”
Bár fordítóink következetlenek voltak a szavak fordításában, könnyen látható a különbség az első szövegrészben szereplő „csend” és a másodikban szereplő „csend” között. Az első a feleségek bizonyos körülmények közötti beszédhiányáról szól, míg a második a feleségek férjükhöz való hozzáállásáról a beszédükben. Fontos szempont, hogy mindkét szövegrészben a kontextus egy nő és a férje! A nőkre való bármilyen kiterjesztés megváltoztatja a kontextust, és így érvénytelen. Ezért teljesen félrevezető a szentírás üzenetének megértése szempontjából.
De vannak, akik továbbra is azt akarják állítani, hogy ennek „minden nőt” kell jelentenie, mivel a legtöbb fordítás a guné szót „nőnek” és nem „feleségnek” fordítja. Ám a feleségek is mindig nők… A „csend” ezen különböző szavainak fényében újraértékelhetjük e két vers alkalmazását. Újra elolvassuk az első verset,
1Korinthus 14:34-35: „Feleségeitek hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert szégyen az asszonyoknak a gyülekezetben beszélni.”
Az „otthon megkérdezik férjüket” versszak azt mutatja, hogy a szövegkörnyezet a férj és a feleség kapcsolatra korlátozódik. Nem azt írja Pál, hogy „kérdezzenek meg otthon egy férfit”.
Itt, ahogy már rámutattunk, a szöveg a férjek és feleségek összejöveteleken való kapcsolatára vonatkozik. Történelmileg akkoriban a férjek és a feleségek a gyűlésterem két oldalán ültek, nem ülhettek egymás mellett, ahogy ma egy gyülekezetben lehetséges, és Pál megtiltotta a feleségeknek, hogy kérdéseket tegyenek fel férjüknek, hanem várják meg, amíg otthon vannak. Ugyanis elég kellemetlenek, zavaróak lehettek ezek a helyiség túlsó része felé küldött „átszólások”. Ez a rész a következő szavakkal kezdődik: „Mert az Isten nem a zűrzavar, hanem a békesség szerzője, mint a szentek minden gyülekezetében”, és így látjuk, hogy szégyenletes lenne, ha a feleségek így „beszélnének” a gyülekezetben, azért, mert ez zavaró lenne és elvenné a békességet, nyugalmat mind a beszélőtől, mind a jelenlévőktől. A vers abszolút és kizárólag egy férj és egy feleség (vagy a férjek és a feleségük) kontextusában van.
„Ahogy a törvény is mondja”
Az 1Korinthus 14-ben ott van a kifejezés: „ahogy a törvény is mondja”. Egyes férfiak azt mondják, hogy ez azt jelenti, hogy minden nőnek engedelmeskednie kell minden férfinak – de nem tudnak semmilyen helyet találni Isten törvényében, ahol Ő ezt mondaná. Már az első említés is itt van:
1Mózes 3:16: „Az asszonynak ezt mondta: Igen megsokasítom bánatodat és fogantatásodat; fáradsággal fogsz gyermekeket szülni, és férjed után lesz a vágyakozásod, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
Itt az áll, hogy a feleség alárendelt a (saját) férjének – nem pedig az, hogy úgy általában minden férfi uralkodni fog feleltte. Ez mutatja azt a rendet, amelyet Isten létrehozott. Ez a rend pontosan ugyanaz, mint amit az Újszövetségben találunk:
Efézus 5:22: „Ti feleségek, engedelmeskedjetek a saját férjeteknek, mint az Úrnak.”
Semmi sem szól arról, hogy a feleség mások férjének lenne alárendelve, nemhogy arról, hogy minden férfi uralkodhatna felette. Péter így fogalmazza meg:
1Péter 3:6: „Ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezve őt: az ő leányai vagytok, ha jól cselekszetek, és semmi félelemtől nem rettegtek.”
Ez nem egy feleség terrorizálásának eredménye! Péter ezután így folytatja:
1 Péter 3:7: „A férfiak hasonlóképpen, megértően éljenek együtt feleségükkel, az asszonyi nemmel, mint gyöngébb edénnyel, megadván nékik a tiszteletet, mint akik örököstársak az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.”
Végül Péter a következő versben arra utasít minket, hogy minden hívővel szemben ugyanígy viselkedjünk:
1 Péter 7:8: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, együttérzők, atyafiszeretők, irgalmasok, előzékenyek.”
A férj felé történő kérdések feltevése az, ahol a feleségeknek hallgatniuk kell a gyülekezetben, és ezt a korlátozást kizárólag a kontextus határozta meg. Pál tehát részletezi a gyakorlat célját: ami a csend és a rend fenntartása a gyülekezetben.
Most összehasonlíthatjuk a második részt, és megnézhetjük, hogy ez azt jelenti-e, hogy a nők nem szólalhatnak fel a gyülekezetben. Olvassuk el újra a verseket:
1Timóteus 2:9-15: „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel vagy drága öltözékkel, Hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. Az asszony csendességben tanuljon, teljes alárendeltségben. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És nem Ádám csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és a szeretetben és a szentségben józansággal.”
A szövegrész lényege a „csend” szóban rejlik. Láttuk, hogy a „csend, a nyüzsgéstől vagy a csendet megtörő beszédtől való tartózkodás; csend, nyugalom, zavartalan, békés és hangtalan” jelentését hordozza. A feleség hozzáállásáról, viselkedéséről, öltözködéséről és a (saját) férjével való kapcsolatáról szól. A beszédmódjáról és a viselkedéséről van szó, nem pedig arról, hogy egyáltalán ne beszéljen.
Az idézet utolsó része Éva megtévesztésének esetét idézi. Azt mondja el, hogy miért nem szabad a nőknek oktatni, irányítani, tanítani a férjüket, és arra utal vissza, hogy a nők könnyebben megtéveszthetőek, mint a férfiakat. Ez viszont benne van az írás üzenetében. Mindannyian látjuk, hogy hány okkult és varázsló kultuszt alapítottak nők.
Az asszony azt mondta: „A kígyó ámított el engem, és ettem.” Ádám a felesége kezéből kapta a gyümölcsöt; tudta, hogy vétkezik, nem jóhiszeműségről van szó; azonban az asszony mutatta a bűnös utat, és ennek következtében férje uralmának lett alávetve: „Férjed után lesz a vágyad, és ő uralkodni fog rajtad” (1Mózes 3:16).
Isten az ítélet kimondásakor kifejezetten a férje uralmának vetette alá a feleséget, nem minden férfi leuralásának. Ez a férj/feleség kontextus egészen az 1Timóteus fejezet végéig folytatódik, ahol arról olvasunk, hogy a feleség üdvözül a gyermekszülés által, „ha megmaradnak a hitben és a szeretetben”. Ez azt mutatja, hogy a kontextus továbbra is a férj és feleség kapcsolatáról szól, ahol a feleségnek nem szabad tanítania a férjét. Figyeljük meg, hogy itt csak erről az egyetlen versről beszélünk. Nem mond semmit arról, hogy a nők soha ne beszéljenek!
Most pedig nézzük, mennyire túlterhelt kérdés ez, amely megpróbálja kiterjeszteni az 1Korinthus 14:34 vonatkozását a férjek és feleségek kontextusából. A kérdésre adott választ egy másik szempontból fogjuk megvizsgálni.
E-mailekben írták, mennyire tévedek, és hogy „világosan meg van írva”, hogy a nők soha nem gyakorolhatnak hatalmat a férfiak felett. Feltettem néhány egyszerű kérdést ezzel kapcsolatban, például:
Van-e korhatár vagy egyéb korlátozás a következőkre vonatkozóan?
Efezus 6:1: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban; mert ez a helyes. Tiszteld apádat és anyádat; (ez az első parancsolat ígérettel): Hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön.”
A fiúgyermek anyja iránti engedelmessége parancs.
Példabeszédek 15:20: „A bölcs fiú örömet szerez apjának; a bolond ember pedig megveti anyját.”
Ami semmit sem mond arról, hogy egy nőnek hatalma lehet egy FÉRFI felett.
Példabeszédek 31:1: „Lemuel király szavai, a prófécia, amelyre anyja tanította őt.”
Ez egy anyáról szól, aki fiúgyermeket tanít. Ironikus módon Lemuel király anyja többek között ezt tanította neki: „Ne add erődet asszonyoknak, útjaidat pedig királypusztítóknak.” Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy anya elbitorolja férje hatalmát.
Azok, akik annyit vitatkoznak arról, hogy a nők soha nem szólalhatnak fel egy közösségben, és hogy a nők nem vehetnek tekintélyt egy férfi felett, a „férj feletti hatalom” kifejezést „minden férfi feletti hatalomra” változtatják. Nem végezték el a házi feladatukat, és nem állapították meg, hogy a „férfi” szó „aner” az itt „férj”, és nem általában minden férfira vonatkozik .
Helyénvaló itt felvetni egy másik kérdést a férfiakkal és a nőkkel kapcsolatban. Az 1Korinthus 12:7-ben: „A Szellem mindenkinek ad kijelentést, mégpedig épülésre”, egyesek megkérdezhetik: „Mi a helyzet az asszonyokkal?” A „mindenki” szó itt Strong 1538-as „hekasto”, amelyet mindenkire kiterjedően, így a nőkre kiterjedően is használnak. Pünkösdkor jelen voltak az asszonyok, nem igaz? Amint összekeverjük a szavakat, például a „férfi” különböző szavait, vagy az „anthropos”, „aner” és „hekastos” szavakat, vagy új kontextusokat találunk ki, azonnal hatékonyan megváltoztatjuk Isten Igéjének mondanivalóját. Sajnos vannak olyan vezetők, akik ezt teszik, és akik egyszerűen nem akarnak tudomást venni a tévedésükről, ami akár több évszázaddal ez előtti félremagyarázásra nyúlhat vissza.
Amikor az 1Timóteus 2:12-höz érünk: „A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem azt, hogy a férfin hatalmaskodjon, hanem maradjon csendben”, ahogy már láttuk, a „férfi” szó itt az „aner” férjet jelent. De ez nem elfogadható sokak számára a különböző felekezetekben. Vagyis nem fogadják el azt, ami „meg van írva”. Különböző szavak vannak a „tanítani” szóra, de a „didasko” itt Strong 1321-es bejegyzése szerint így hangzik:
(1) másokkal párbeszédet folytatni, hogy oktassa őket,
(2) didaktikus előadásokat tartani
(3) tanárnak lenni
(4) tanári tisztséget betölteni,
(5) tanárként viselkedni
(6) tanítani egyet
(7) oktatást adni
(8) tantételt csepegtetni valakibe, tanított vagy előírt dolgot
(9) elmagyarázni vagy kifejteni valamit.
Ezek mind a férj és feleség közötti kapcsolatra utalnak, mivel ez az egyetlen kontextus Pál levelében.
Ez józan ésszel nézve nem jelenti azt, hogy a feleségek mindenben háttérbe kell szoruljanak; a véleményükre, tanácsaikra szükség van mind a stratégiai, mind az anyagi döntésekben az otthoni környezetben. A nőknek vannak szükségleteik, és a férjnek úgy kell szeretnie a feleségét, mint a saját testét, ezért a férjnek mindig tekintettel kell lennie a feleségére. De a szellemi vezetés összefüggésében nincs helye a szerepcserének.
A feleségektől ez belátást, engedelmességet, a férfiaktól pedig felelősségteljes vezetést igényel!
Lássuk, mit tettek a nők a férj-feleség kapcsolaton kívül különféle bibliai szakaszok leírása szerint:
(1) Egy asszony tanúságtétele megmozgatta a várost (János 4:30)
(2). Asszonyok vitték az első üzenetet a sírból (Máté 28:8; Lukács 24:9).
(3). Asszonyok tartottak imaösszejöveteleket (ApCsel 12:12)
(4). Athénban a nők voltak az evangélium első hallgatói (ApCsel 16:13)
(5). Az idősebb asszonyok tanítsák a fiatalabbakat (Titusz 2:3)
(6) A nőknek joguk van férjet választani (1Korinthus 7:2)
(7). Egy férjes asszony megszentelheti meg nem tért férjét (1Korinthus 7:13)
(8) A nő (és a férfiak is) gondoskodhatnak az özvegyekről (1Timóteus 5:16)
Sok különbség van a férfiak és a nők között, már a fogantatástól kezdve. Manapság ezeket a különbségeket gyakran figyelmen kívül hagyják a nem hívők is és az állítólagos hívők is, akik azonban ehhez a világhoz igazodnak.
A mózesi törvény szerint a szülés utáni rituális megtisztulás ideje más volt: fiúgyermekeknél összesen negyven, leánygyermekeknél pedig nyolcvan nap (3Mózes 12:2-5). Ez is a házasság kontextusában van. A lévita rendben a nőknek nem lehetett papi szerepük. Amikor a templomi istentiszteletet bevezették, létrehozták az Asszonyok udvarát. A Messiás idejében Annát a templomban prófétálva látjuk. Nem abban az értelemben „hallgatott”, hogy nem beszélt, nemde? Hasonlóképpen, ma is megtehetik a nők ugyanezt. De egy feleség nem lehet püspök vagy presbiter egy gyülekezetben, ahol a férje az ő alárendeltjévé válna így. (És mert egyébként sem minősülhet „egyfeleségű férjnek”)
Debóra személye, mint Izrael bírájának kérdése felmerült a kérdésekben. Azt állítják, hogy bitorolta a férfiak feletti hatalmat. Debóráról a következőket olvashatjuk:
Bírák 4:4-5: „Debóra, a prófétanő, Lapidót felesége volt abban az időben Izráel bírája. Debóra pálmafája alatt lakott Ráma és Bétel között, az Efraim hegyén, és Izráel fiai feljöttek hozzá ítéletért.”
Izrael Istene az, aki kinevezi és felkente Izrael prófétáit. Miért jöttek Izrael gyermekei hozzá ítéletért? Azért, mert az Istentől kapott hatalmat elismeri az Örökkévaló népe:
1Sámuel 3:20: „És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.”
A Bírák könyvének következő fejezete elmondja, hogy Izrael összes törzsének minden vezetője támogatta Debórát, aki azt mondta, hogy „felkelt, mint Izrael anyja”. (Bírák 5:7) Mit jelent a „felkelt”?
Strong 6965 bejegyzése ezt így adja meg: „Felkel, megáll, megalapít, megerősít, kitart, beteljesít”
Ezután így utasította Bárákot: „Vezesd foglyul a foglyodat, Abinoám fia.”
Mi volt ez, ha nem az, hogy hatalmat vett egy férfi felett, és oktatta őt?
De a férfi, akihez Debóra beszélt, nem a férje volt, és nem is az Örökkévaló Isten.
***
…folytatás következik.