Világunkban teljesen elfogadott normának számít bizonyos ősi, pogány eredetű (értsd nem biblikus, Isten által nem jóváhagyott) ünnepek megtartása, és inkább az számít kirívóan szokatlannak az emberek szemében, ha valaki nem kíván részt venni ezekben. A legtöbb ilyen korai pogány ünnepnek aztán a katolikus egyház közreműködése által lett egy „keresztényesített” változata is. A legismertebb és messze legnépszerűbb ilyen őspogány ünnep a Szaturnáliából keresztényesített Karácsony ünnepe, aminek semmilyen formában nincs köze Jézus Krisztus születéséhez. Hasonlóképpen a kelta eredetű, de ma már világszerte népszerű Samhain/Halloween szintén egy ilyen, némileg modernizált, de ősi pogány kultuszokhoz kötődő ünnep, aminek nem mellékesen szintén van egy keresztény változata, mégpedig a „Mindenszentek ünnepe”.
Ebben az írásban a manapság már Magyarországon is egyre elfogadottabbá váló Halloween-hez kötődő tradíciók eredetét és jelentőségét vesszük elemzés alá, szokásunkhoz híven, a bibliai kereszténység szemszögéből.
forrás: www.churchofgod.hu
A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatások vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A forrás nevét, címét fel kell tüntetni.
Ár nem számítható fel érte.
Előszó – Azt ünnepled, akit éltetsz
A Biblia Istene gyűlöli a pogány ünnepeket és szigorúan eltiltja a híveitől azok megtartását, az azokban való részvételt. Ennek nyomós oka van: ugyanis annak a hatalmát fogadjuk el, azt éltetjük, akinek az ünnepeit megüljük. Vagy Istent az általa meghatározott módon és ünnepeken keresztül, vagy pedig Sátánt az ő általa létrehozott pogány gyakorlatok és kultusznapok megtartásával. Amíg a Bibliában felvázolt és Isten által megadott ünnepek az emberiségnek a bűnből és halálból az örök és tökéletes életre való megmentésének tervét tükrözik, addig a pogány ünnepek a lázadó Sátán halált hozó vágyait és terveit jelenítik meg. Sátán és a démonok ünnepei a szó szoros értelemben a halál kultuszának ünnepei:
Példabeszédek 8:36 “De aki vétkezik ellenem az saját lelkének árt, az engem gyűlölők a halált szeretik.”
A Sátán dicsőíti a halált, mert ő a halál ura (Héb. 2:14), így érthető, hogy ünnepelteti is azt az áldozataival!
Az ünnepek – a fentebbiekben vázoltak mellett – egyben jelként, pecsétként szolgálnak, vagyis beazonosítják és összekapcsolják az imádót imádatának tárgyával. Isten ünnepeinek egy határozott célja az, hogy pecsétként szolgáljanak:
2Mózes 13:9 Olyan legyen ez számodra [az Isten ünnepeinek megtartása], mint egy jel a tenyereden, vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. (v.ö. 5Móz. 6:8)
Csak két út van: Az egyik az Istené, a másik a Sátáné. Ha valaki nem Istent követi, az értelemszerűen Sátán követője, aki – az igazakat kivéve – elhiteti az egész világot (Jel. 12:9). Ez okból maradtak gyakorlatban az ősi pogány kultusznapok évezredeken át szinte érintetlenül! A pogány ünnepek által e világ gonosz szellemi vezetőjének (2Kor. 4:4; Eféz.2:2), Sátánnak a bélyegeit viselik mindazok, akik megtartják azokat. Még akkor is, ha csupán ősi, kulturális vagy nemzeti hagyományokra hivatkozva teszik ezt. Tudva, vagy tudatlanul, elkötelezett meggyőződésből, vagy a hagyományok vak foglyaiként, a Sátán fennhatósága alatt lévő tisztátalan szellemek (a démonok bálványai, istenei és azok ünnepei) által a Sátánt éltetik. Isten ettől megóvja, távol tartja a Maga híveit:
Jeremiás 10:2 2Ezt mondja az Úr: A pogányok szokásait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.
1Korintus 10:20-22 20 Amit a pogányok áldoznak, azt démonoknak és nem Istennek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel. 21Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a démonok kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz szellemek asztaláról. 22Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? (lásd még Eféz. 5:11)
1Korintus 12:2 2Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, mint vitettetek a néma bálványokhoz.
Sátán gyűlöli az emberiséget és „embergyilkos volt a kezdettől fogva” (Jn. 8:44). Ennek megfelelően az általa megalkotott kultusznapok vagy önmaga istenesítését, vagy pedig az emberiség feláldozását, elpusztítását szimbolizálják. Akik neki áldoznak, közösségre lépnek vele! Akinek engedelmeskedünk, szolgálunk, az az Istenünk.
Az Ellenség persze – az Istentől ajándékként kapott bölcsességét használva – olyan külsőségekkel, gyakran érzelmekre ható tartalmakkal töltötte meg az ünnepeit, amelyekkel az emberek könnyen azonosulnak, így az ünnepek megragadják őket, és olyan odaadással tartják meg azokat nemzedékeken keresztül, hogy az adott kultúra szerves részévé válnak. Gondoljunk csak bele a karácsonyhoz kötődő tradíciók megkapó erejébe. Pedig ezek a napok egykor, az ősi múltban, emberáldozati napok voltak és Isten óvva intette fizikai népét, Izraelt attól, hogy ilyenekben részt vegyenek:
5Mózes 18:9-12 9Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. 10Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! 11Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. 12Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR.
Az ősi pogány emberáldozat, a gyermekek tűzben való kegyetlen feláldozása annyira elterjedt gyakorlat volt, hogy ennek elkerülésére Isten külön felhívta népének figyelmét. Ezek a pogány napok a beavatottak számára a mai napig nem vesztették el eredeti jelentéseiket, így tulajdonképpen ma is emberáldozati napok, csak éppen más formában (finomítva) nyilvánulnak meg. Ennyi előzetes után térjünk is rá a Halloween ünnep eredetére, ami konkrétan egy ilyen ősi, emberáldozatokat követelő ünnephez vezethető vissza!
A Halloween története
Mi jut eszünkbe a Halloween hallatára? Nos, nekünk, magyaroknak elsősorban a hollywoodi filmekből is jól ismert jelenetek: a félelmetes maskarákat viselő, házról-házra bekopogó, édességet követelő gyerekek, csontvázakkal, kivájt tökből készült rémisztő fejekkel, szellemekkel, gnómokkal és mindenféle borzalommal feldíszített házak és kertek. Mindez talán elmenne a móka, a morbid szórakozás szintjén, ha nem lenne a halál és erőszak „élesben” is jelen ezen az éjszakán. Mert az ünnep velejárójának mondhatjuk az olyan tragikus eseteket, hogy ilyenkor gyermekek tűnnek el, majd aztán holttestüket később valami erdőszélen megtalálják. (Ez az Egyesült Államokban gyakori „mellékterméke” ennek az ünnepnek.) Ezt az estét a „poénból” elkövetett garázdaságok és a céltalan vandalizmus kíséri. Az ilyen események arról árulkodnak, hogy Halloween bizony messze több, mint egy ártatlan, szórakoztató vidám ünnep.
Az angol Halloween megnevezés korábbi formája a középkori „all Hallow’s eve” volt, az eredeti ó-angolban pedig „Eallra Hālgena ǣfen”. Jelentése: „minden szentek estéje”. Magyarországon inkább a „Mindenszentek ünnepe”-ként ismert ez, a katolicizmus részévé tett, ünnepnap. A Halloween és a Mindenszentek ünnepe tehát ugyanazt jelentik. Hogy miért tartják a Halloween-t olyan furcsa szokásokkal kísérve, ami szokatlan egy átlag katolikus számára? Azért, mert a Halloween-hez kötődő szokások, hagyományok az ünnep eredeti pogány formájának a hagyományaiban gyökereznek, amelyeken a katolikus egyház, nyilvánvaló okoknál fogva, módosított némileg.
A ma Halloween-ként és Mindenszentek-ként megtartott ünnep elődje a Samhain volt, ami jóval megelőzi a kereszténységet, hiszen több mint 2000 évvel ezelőtt vált hagyománnyá a Brit szigeteken és a nyugat-európai kelta druidák között. A druidáknak évente két különleges áldozati ünnepnapjuk volt, a Beltane, amit Május 1. napján tartottak meg, s ami egyebek mellett a nyár születését szimbolizálta; és a Samhain október 31-én, ami pedig a nyár halálát jelentette. Mindkét alkalmat a „bone fires”, azaz, máglyák meggyújtása kísérte. Tudnunk kell azt, hogy mindkét ünnep gyökere ahhoz a pogány Baál-imádathoz és az azzal kapcsolatos emberáldozati napokhoz nyúlik vissza, amitől a Biblia Istene szigorúan eltiltotta a népét. A Samhain jelentése „nyárvég”, amit október 31-én és november 1-én tartottak meg ünnepként. Ekkorra már véget ért a kései aratási idény, a terméseket betárolták, a levelek lehullottak, a napok pedig hidegre fordultak és korán sötétedett. Az állatokat bekarámolták, és mindenki készült a fagyos téli napokra. Ugyanakkor a druidák hite szerint október 31-e estéjén elmosódik a határ a holtak és az élők világa között. A halottak szellemei visszatérnek, a tündérek és egyéb szellemi lények beléphetnek a fizikai világban élők birodalmába, hogy megszállják és zaklassák az embereket. Ezen az éjjelen a kelták részben azért öltöztek be különböző ijesztő szellemeket és démonokat utánzó maskarákba, hogy a gonosz lelkek a magukénak nézzék és békén hagyják őket. Ezt önmagában még be is lehetne tudni úgy, mint egy babonákkal átitatott pogány hiedelmet, ám ennél messze többről van szó. Ugyanis a druidák, vallási meggyőződésből fakadóan, elképesztően kegyetlen áldozatokat végeztek ezen az éjszakán. Ezen az estén aratott a halál, mert ez egy rituális áldozati nap volt, amikor a különböző állatok mellett embereket is feláldoztak, gyakran elevenen égetve meg azokat! És pontosan ez a velejéig sátáni spirituális elem az, ami igazán meghatározza ennek az ünnepnek a tartalmát és arculatát:
„Amikor október 31-én beesteledett, a druida klánok felöltötték fehér csuklyás kámzsájukat, s kezeikben sarlókat, valamint a kelta keresztet tartva megkezdték fáklyás felvonulásukat. A felvonulás kezdetekor megöltek egy rabszolgát, majd a holttest bal bokájára kötelet kötve vonszolták azt maguk után. A druidák addig mentek, amíg egy házhoz, vagy faluhoz értek, s ekkor a ‘trick or treat’-nek megfelelő követelésüket kezdték kiáltozni. Mindig egy rabszolgalányt, vagy egyéb női személyt követeltek maguknak. Amennyiben a lakosok nem adtak ki egyetlen leányt sem, úgy a druidák a halott rabszolga vérével nagy hexagramokat, vagyis hatágú csillagokat festettek a falu házainak ajtóira és falaira. Ezután a megidézték „az éj szarvakat viselő vadászát”, hogy valakit rémítsen halálra abból a házból, vagy faluból az éjszaka folyamán. Amennyiben a ház, vagy falu lakosai megadták a „treat”-et, a druidák egy emberarc formájára kivájt tököt helyeztek a ház, vagy kapu elé. A kivájt tökbe egy emberi faggyúból készült gyertyát gyújtottak, hogy az tartsa távol a gonosz szellemeket. Így a „Jack O’ Lantern” a Sátánnal való együttműködést szimbolizálja. (David J. Meyer: „Halloween and the Forces of Darkness”)
Talán sokak számára szinte hihetetlen, de ehhez a kíméletlen rítushoz vezethető vissza a népszerű „trick or treat” hagyománya. A házról-házra járó druidák, amennyiben nem kaptak feláldozandó embert, „hexelték” a házat, illetve halált hozó átkot szórtak a ház lakosaira. „A [falra festett] hexagram magához vonzotta a démoni seregeket, akik aztán megszállták a házat azzal a céllal, hogy annak lakóit vagy az őrületbe kergessék, vagy halálra rémítsék.” („America’s Occult Holidays”, 20. o.).
Ha pedig a ház ura kiadta a háztartásának valamely tagját, akkor kapott egy kivilágított tökből készült fejet, annak jeléül, hogy együttműködött és ezáltal (sátáni) oltalom alá került. Ez a halál angyalától megóvó Peszah bárány ajtófélfára kent vérének a szánalmas, morbid és cinikus sátáni utánzata. (Az Ellenség módszeresen használja az Isten által megadott igazságokat eltorzított változatban, hogy az ember spirituális felét könnyebben a hálójába kerítse.) A druidák ezen emberáldozati rítusa elevenedik fel akkor, amikor a szülők engedik gyermekeiket, hogy vidáman, csapatokba állva bejárják a környék házait „trick or treat”-elni. A cukorkák helyettesítik az emberáldozatokat, de ugyanazt a célt szolgálják: behódolni a halál urának. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy úgy a szülők, mint gyermekeik, ha szimbolikusan is, de Sátánt, a halál urát (Héb. 2:14), és a halál kultuszát éltetik! És ismételt figyelmeztetésként: ezen a napon a sátáni titkokba mélyebben beavatottak továbbra is véghezvisznek valós emberáldozatokat.
Tudni kell, hogy a druidák az egykori Baál-imádat utódlói voltak és innen erednek az emberáldozati rítusaik is. Ezt a kapcsolatot egy alábbi fejezetben még boncolgatni fogjuk.
A druidák szokásait még Julius Cézár is megemlítette az i.e. I. század közepe táján. Amikor Julius Cézár egy rövid időt a Brit szigeteken töltött, megdöbbenve látta, hogy ott a színtiszta Káld misztériumvallást gyakorolják.
„A Gall [kelta] nemzetek rendkívül babonásak … Vagy embereket áldoznak az isteneiknek, vagy pedig ígéretet tesznek önmaguk feláldozására. A szertartásaik levezetői a Druidák, akik azt tartják, hogy a halhatatlan isteneket csak azzal lehet kielégíteni, és az emberi életet megváltani, ha emberáldozatokat adnak nekik, és nemzeti szokásuk az, hogy ezeket meghatározott rítusok alkalmával [ünnepeken] végzik el.”
Feleleveníti, hogy az emberáldozatokat [ekkoriban] úgy végeztek el, hogy vékony gallyakból egy emberformát fontak (angolul wicker man) és miután áldozatukat abba behelyezték, felgyújtották azt (Julius Cézár, Commentarii De bello Gallico VI.13–18.)
A Samhain katolikus ünnepnappá válik
A modern Halloween kellékei és tradíciói tehát ezeket az ősi időket tükrözik, és mindez érthetőbbé teszi azt, hogy a Halloween-t miért is ünneplik meg oly módon, ahogy azt gyakorlói teszik. De hogyan válhatott egy ennyire nyilvánvalóan okkult töltetű ünnep keresztény ünnepnappá? Azoknak a nem kelta-angolszász területeken élő katolikus embereknek, akik először találkoznak a Halloween-nel kapcsolatos szokásokkal és elrémüldözgetnek rajta, fel kellene fogniuk, hogy maguk is ezt az ünnepet ülik meg Mindenszentek estéjén. Még ha némileg finomított kivitelben is:
Ahelyett, hogy a [katolikus] egyház kioltotta volna az ősi hagyományok gyakorlatait, az egyházfők létrehozták azok keresztény változatait: a középkortól kezdve a Mindenszentek ünnepe, illetve a Halottak napja felváltották az olyan ősi kelta ünnepeket, amelyekkel a halált ünnepelték. – Bannatyne, Lesley Pratt, Halloween: An American Holiday, an American History, Facts on File, Inc., New York, 1990, 10. o.
Más szóval, a pogány hagyományok különböző elemeinek mesterséges módon álkeresztény töltetet adtak. Habár a kivájt töklámpást felváltotta a mécses, de lényegében mindkettő ugyanazt szimbolizálja. A világi kereszténység által ünnepelt Mindenszentek napja tehát a Samhain némileg finomított változata, amit eredetileg a katolikus vallást felvevő kelta tömegek pogány igényeinek kielégítésére tettek egyházi ünneppé. A katolicizmusban az ünnep állítólagos célja az elhunyt keresztény „szentekről” való megemlékezés. Ennek a megünneplését gyakorolják a katolikusok, az anglikánok, valamint a protestáns felekezetek némelyike is. A bibliai kereszténység álláspontja szerint minden egyes hívő ember szent, azaz Isten által elválasztott egyén. A szentek nem a keresztények egy külön kategóriáját képzik, hanem a szentek maguk a keresztények!
Ha felfogjuk a Halloween démoni eredetét, akkor igen nehéz megérteni azt, hogy miért tette magáévá oly sok jóravaló keresztény ember ezt az ünnepet a Mindenszentek ünnepének formájában. Senkinek ne legyen kételye afelől, hogy ez a druidák Samhain-jának megünneplése:
A Mindenszentek ünnepe nem más, mint a novembert elhozó éjszakának, a pogány Samhain-nak a folytatása – Bonwieck, James, Irish Druids and Old Irish Religions, Dorset Press, 1984, 87. o.
Számos hagyományos hittétel és szokás asszociálható a Samhain-nal … ennek gyakorlata folytatódott október 31-én azzal, amit a Mindenszentek ünnepeként ismerünk. A Hallow Even-ből kaptuk a Halloween megnevezést. – Halloween, and Other Festivals of Death and Life, The University of Tennessee Press, Knoxbille, TN 1994, 16. o.
Kevés olyan ünnep létezik, ami furcsább és paradoxabb történetet mondhat magáénak, mint a Halloween. A meghatározás szerint ez egy római katolikusok által gyakorolt virrasztóünnep, a Mindenszentek ünnepe … [ugyanakkor] Halloween egyértelműen a druida papok által végzett rítusokhoz köthető … – Douglas, George William The American Book of Days, The H.W. Wilson Co., New York, 1948, 741. o.
A szó szoros értelmében több száz további ilyen idézettel szolgálhatnánk, de maradjunk meg e néhánynál és lépjünk tovább. Vizsgáljuk meg inkább azt, hogy milyen körülmények között lett keresztényesítve a Samhain? Nos, I. Gergely pápa i.sz. 601-ben idejét látta annak, hogy szélesebb területekre terjessze ki a katolikus egyház hatáskörét. Ennek megfelelően az i.sz. 7. században a katolikus hittérítők elárasztották a Brit szigeteket és Írországot, hogy további tömegeket nyerjenek meg a katolicizmusnak. Ezeken a területeken ezidáig nagyrészt a druidizmust, kisebb részt pedig az igaz bibliai kereszténységet gyakorolták. A célkeresztben elsősorban a hatalmas kelta népesség állt, az igazi nagy akadályt csupán a mélyen gyökerező babonás hiedelmük jelentette. I. Gergely pápa volt annyira dörzsölt, hogy ne próbálja kitörölni a keltákból azt, amihez oly szorosan kötődtek. Ennek megfelelően utasította fő angliai misszionáriusát, Millitust, lényegében meghagyva neki, hogy ne állítsa le az ilyen ősi pogány ünnepek megtartását, hanem inkább alakítsa azokat az egyházi szertartásokhoz, méghozzá az indítékok pogányról keresztényire való megváltoztatásával. Utasította őt arra is, hogy a pogány kelták templomait hagyják meg, csak helyezzenek azokba keresztény oltárokat, így nyerve meg őket a „hitnek”.
„És mivel szokásuk az, hogy [ünnepeiken] számos ökröt feláldoznak a démonoknak, azok helyébe legyenek más ünnepélyek téve, amivel felváltjuk [az eredetit], mint egy nap azoknak a szent mártíroknak dedikálva, akiknek a földi maradványai ott [azokban a templomokban] vannak elhelyezve. Az ilyen alkalmakon aztán az egykori pogány templomból keresztény szentéllyé alakult épület köré gyűlve faágakból hajlékot készíthetnek maguknak és tartsák meg az ünnepélyt nagy vigadalommal. … Ha az embereket hagyjuk, hogy élvezzék a világi örömöket, készebbé válnak arra, hogy kívánják a szellem örömeit is.”
(I. Gergely pápa tanulságos Millitos-hoz írt teljes levelének angol nyelvű változata az alábbi webcímen elérhető: http://seab.envmed.rochester.edu/quotations/bede-31208.pdf )
Ez remek példája annak a bevetté vált katolikus stratégiának, miszerint ha meghagyják a pogányok szokásait, hiedelmeit és gyakorlatait némileg keresztényesített formában, akkor megnyerik őket az egyház számára. A különböző pogány kultúrák sajátos ünnepeit hagyták az adott terület hívőinek megtartani, a szélesebb körben gyakorolt ünnepeket pedig a későbbiek folyamán az egyetemes katolicizmus részévé tették. A Halloween-nek ez az utóbbi, méltányosabb sors jutott, amikor i.sz. 835-ben IV. Gergely pápa elrendelte, a Halloween/Mindenszentek ünnepének hivatalos katolikus ünnepé való tételét.
Enélkül a fordulat nélkül a Samhain minden bizonnyal megmaradt volna a kelták bizonyos elemei által gyakorolt helyi, sajátos tradíciónak. A babiloni misztériumokat öröklő, és azokat tovább éltető katolikus felekezetnek köszönhetően azonban az emberiség jelentős hányada által elfogadott ünneppé vált. Sátánnak gondja van arra, hogy megőrizzék hagyományait (ha rak is valami külső látszatot, fátylat a mélyebb tartalom leplezésére). Az némileg érthető, hogy a Sátán uralma és megtévesztése alá rekesztett pogányok urukat éltetik ünnepeik által. Az is érthető, hogy Sátán sikeresen visszaterelte a kereszténység nagy részét a maga ideáihoz. Egy dolog azonban érthetetlen és elfogadhatatlan, mégpedig az, ha Isten igaz népe közül bárki is visszatér ehhez az okádáshoz (2Pét. 2:22; Gal.4:9) azáltal, hogy valami módon részt vesz a Halloween megünneplésében. Emlékezzünk Illés próféta szavaira:
1Királyok 18:22 „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!”
A Halloween babiloni eredete és a Baál imádathoz való kapcsolata
Ha végigmegyünk az ünnep történetén, ahogy e cikkben is tettük, akkor aránylag jól dokumentáltan követhetjük azt, hogy miképpen vezethető vissza a keresztényesített Mindenszentek ünnepe a pogány druidák Samhain ünnepéhez. De az ünnep gyökerei még ennél is mélyebbre vezetnek. Ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor visszavezethetjük a szálakat egészen Babilonig, az emberáldozatokat követelő rítusok szülőhazájáig. Ennek egyik formája a kánaáni baál-imádat és moloch-imádat volt. Baál egy ősi, a mezőgazdasággal asszociált istenség volt, ilyenformán a görög Krónosz és a római Szaturnusz megfelelője. Ezek az istenségek mindannyian emberáldozatokat követeltek maguknak, úgy férfiakat, mint nőket, de elsősorban gyermekeket.Baál és Moloch követői elevenen elégették a gyermekáldozatokat. Alexander Hislop a The Two Babylons című könyvében közvetlen kapcsolatba hozza a druidák áldozati szokásait a baál-imádókéval: „A druidák által imádott isten Baál volt, amint azt a ‘Baál-tüzeik’ is mutatják. Tudjuk, hogy ők emberáldozatokat adtak vérszomjas isteneiknek. Bizonyított tény, hogy gyermekeiket tűzbe vitték Moloch-ért, hiszen ez le van jegyezve a Jeremiás 32:35 és Jeremiás 19:5-ben, amiből látható, hogy mindkettő [a baál-imádat és druidizmus] ugyanannak a rendszernek a részét képezte.” (Hislop, The Two Babylons, 232. o.) Hislop véleménye szerint – s ezt sokan osztják – a Kahna-Baál (Baál papja) titulus szülte meg a kanibál kifejezést, amit az emberevőkre használunk. Tény, hogy a baál-papok és a druidák alkalmanként fogyasztottak áldozataik húsából, s ezt már Plinius is lejegyezte az i.sz I. században. (Pliny, Natural History, xxx, 13) Számos, az ünnepnapok eredetét kutató további egyén szintén kapcsolatba hozza a Samhain-t a baál-imádattal:
„Több, Halloween-hez kötődő szokás az ősi Baál ünnepek hagyatéka. További idekötődő szokások pl. a druidák tüzében szenvedők jajkiáltásainak értelmezéséből való jóslást elevenítik fel.” – George William Douglas, The American Book of Days 569. o.
„Halloween. Nem más, mint Samhain estéje … az elsőszülött gyermekek feláldozása … Samhain éjjele a rettenet és a veszély éjszakája volt.” – National Geographic.1977, Május, 625-626. o.
„Az elsőszülöttek feláldozását feleleveníti a Dindshenchas [középkori ír verses eposz], amely leírja, hogy Samhain alkalmával gyermekeket áldoztak fel” – Rogers, Nicholas. Halloween: From Pagan Ritual to Party Night, p. 17. o.)
„November elsején ünnepelték Samhain-t (Halloween-t) … tüzek gyújtásával köszöntötték Baált” – Kelley, Ruth Edna, The Book of Hallowe’en, Lothrop, Lee and Shepard Co. Boston, 1919
„ … mivel emberevők, és egyébként is nagyétkűek, és mivel tiszteletbeli dolognak vélik, hogy amikor apjuk meghal, elfogyasztják azt …” – Strabo, Geography 4:4
“ ... ekkor a druidák meggyújtották a Baal-Tinne-t, Baálnak szent és igaz tüzét.” – Wilde, Lady Francesca Speranza. Ancient Legends, Mystic Charms, and Superstitions of Ireland, 101. o.
A Baal-Tinne konkrétan a május 1-én gyújtott tüzekre utal, de neve nyilvánvalóvá teszi a druidák baál-imádatát. Május 1. szintén egy emberáldozati nap volt, ami ma a háttérhatalmi elit által kreált „munkások napjaként” vagy „munka ünnepeként” van újraértelmezve és világszerte ünnepeltetve.
A Szentírás gyakran tesz utalást ezekre a rettenetes pogány áldozatadásokra. Isten szemében a legnagyobb bűnök közé számított az, amikor népe, Izrael elfordult tőle és ezeknek az isteneknek kezdtek szolgálni, gyermekeiket a pogányok rítusai szerint a tűzben feláldozva:
Jeremiás 19:5 Magaslatokat építettek a Baalnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott.
Jeremiás 32:35 Magaslatokat építettek Baalnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát.
Közismert tény, hogy Izrael házának tíz törzsét (a későbbi “elveszett tíz törzset”) a bálványimádat miatt adta Isten az asszírok fogságába, s ez elsősorban a baál-imádatot és az azzal kapcsolatos szokásokat jelentette. A kitelepített izraeliták között ott voltak a baál-imádó elemek és azok papjai is. A későbbiek folyamán az elveszett tíz törzs egy nagyobb hulláma a keltákként lett ismert, e néven tűntek fel, majd telepedtek meg Nyugat-Európában és a Brit szigeteken. Az idők folyamán az egykori baál-imádat némileg módosult és a baál-papok átadták helyüket a druidáknak. A kutatóknak nem volt igazán nehéz dolguk a hagyományok hasonlóságait és kapcsolatát felfedni. A különbségek felszínesek: pl. a korabeli Kánaánban és Babilonban egy Moloch képére készített szobor-katlanban égették el az áldozataikat, ezzel szemben a druidák a „Wicker Man”-nak nevezett, gallyakból font, emberformájú ketrecbe zárva.
Megjegyzendő, hogy az elveszett tíz törzs nemzetségeinek csupán egy kis hányada volt bálványimádó. Amikor az első angolszász telepesek, a keresztény pilgrimek 1620-ban megvetették lábukat az észak-amerikai kontinensen, betiltottak minden pogány eredetű ünnepet és hagyományt, köztük Halloween-t és a Karácsonyt is! A későbbi, egyre fokozódó bevándorlási hullámok miatt ez természetesen megváltozott, de Amerikában nem ünnepelték a Halloween-t egészen 1845-ig. 1845-50 között hatalmas éhínség sújtotta Írországot (a hírhedt „ír krumplivész”) és csaknem egy millió ír bevándorló érkezett Amerikába, akik magukkal hozták a Samhain-t, illetve a Halloween-t.
A mostani korszak végére a kelta/angolszász nemzetek olyannyira elpogányosodtak, hogy vészjóslóan illik rájuk Ézsaiás próféciai üzenete:
Ézsaiás 28:18 Ti ezt mondtátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha jön az elsöprő áradat, nem ér el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk.
Az okkult rendszerek összefonódásai
A Halloween a halál kultuszát ünnepli, a halált dicsőíti, ami egyben a luciferi titkos társaságok jellemzője is. A kivájt tök, és a számos titkos társaság által emblémaként használt koponya és csontok más formában, de ugyanazt szimbolizálják. A modern okkultizmusnak számos formája, „iskolája” van, amelyeknek egyenként megvan a maguk sajátos fókusza. Ugyanakkor a különböző okkult rendszerek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, s egy ilyen kapocs a Samhain/Halloween, pontosabban az ősi október 31-i áldozati ünnep. Megtartják a boszorkányoktól a Sátán egyházán át a Bohemian Grove politikai elitjéhez tartozó tagságáig mindannyian:
„Halloween története elkerülhetetlenül az ősi kelta Samhain fesztiválig megy vissza …” – Skal, David J. Death Makes a Holiday: The Cultural History of Halloween, 20. o.
„Samhain: Ez a „boszorkányok újéve” s a legfőbb sabbat, amelyből minden egyéb [ünnep] ered.” – RavenWolf, Silver. Teen Witch, 42. o.
„A Halloween egyike a modern Witch-ek [boszorkányok] négy fő, vagy nagy-szombatjának, és ez a messze a legfontosabb és legnépszerűbb az általuk megtartott nyolc ünnep közül. A boszorkányok újéve Halloween-nel kezdődik, amit rítusok elvégzésével tartanak meg.” – Dunwich, Gerina, The Pagan Book of Halloween, 120. o.
Halloween-t az Anton LaVey által megalapított Sátán egyháza is jeles ünnepnapként tartja meg:
„Az egyén születésének napja után a két legfontosabb sátánista ünnepnap a Walpurgisnacht (május 1.) és a Halloween.” – LaVey, Anton Szandor. The Satanic Bible, 96. o.
A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton pedig a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről:
„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire” http://www.churchofsatan.com/Pages/BBHalloween34.html
Az USA elitjének egy exkluzív klubja a Bohemian Grove, ahol nyaranta találkozik az amerikai politikusok és üzletemberek színe-java. Az itt végbemenő rítusok között található „a gondok elégetése” megnevezést viselő szertartás. A rítus gyakorlói druida kámzsákba öltöznek és jelképesen emberáldozatot adnak egy nagy bagolynak [a Halloween dekorációinak egy fontos kelléke a bagoly], ami szintén az egykori Baál és Moloch imádatához vezethető vissza.
Ahogyan a Karácsonynak, úgy a Halloween-nak is van egy erősen kommersz oldala, s az ünnephez kapcsolódó dekorációknak, maskaráknak, a kizárólag csak erre az alkalomra csomagolt édességeknek óriási forgalma van. Ez pedig azt jelenti, hogy az oktalan fogyasztók hatalmas további bevételhez juttatják azokat a multinacionális óriásvállalatokat, amelyeket a beavatott luciferiánus háttérhatalmi elit birtokol. Sátán és beavatottai az emberiség elpusztítását tűzték ki célul, és nem csak hogy megünnepeltetik az emberekkel a halálukat, de még jól meg is fizettetik velük azt.
Melléklet:
Jack – O- Lantern – a tökfej lámpás/halálfej Bár korábban már némileg érintettük, néhány további megjegyzést idézünk a Halloween legjellegzetesebb szimbólumával, a kivilágított tökfejjel kapcsolatban. The Jack-O-Lantern – The World Book Encyclopedia, 1977-es kiadásának, 9. kötete, 24-26. Oldalain ez áll: „A külsőleg ártalmatlan, kivilágított tök arc, a „Jack-O-Lantern’ a kárhozott lelkek ősi szimbóluma”. Az Occult Conceit című könyv 190. oldalán pedig ezt olvashatjuk: „A gyertyával kivilágított tök koponya azokat a házakat vagy otthonokat jelölte meg, amelyek szimpátiával voltak a sátánisták iránt, és ezáltal kiérdemelték a kegyelmet, amikor az éj terrorja elkezdődött.” „Kivájva és egy gyertyával kivilágítva a halált és a szellemvilágot szimbolizálják.” (Thompson, Sue Ellen. Holiday Symbols and Customs, 256. o.) „… A Jack-o’-lantern, ahogyan azt a hagyományos ünnepi formájában látni szoktuk, a halálfejet jelképezi, a háromszögben kivágott orr és a fogazat feltüntetése ezt azonnal elárulják.” (Skal, David J. Death Makes a Holiday: The Cultural History of Halloween, 38. o.) Maskarák, álarcok A maszk, vagy álarc viseletének hosszú okkult történelme van. Az antik világban a maszk felvételével démoni entitásokat „hívtak meg” magukba az emberek. „A maszkot [rituális módon] viselő személy úgy érzi, hogy egy mély belső változáson ment keresztül, és ideiglenesen felveszi a maszk által reprezentált isten vagy démon tulajdonságait.” – Biedermann, Hans. Dictionary of Symbolism, 218. o.) A modern okkult körök „álarcos báljain” is hasonló szerepet tölt be a maszk, amikor az orgiákon az emberek ideiglenesen levetik hétköznapi identitásukat. Nem csoda hát, hogy a druidák rítusaiban is szerepet kapott ez a viselet. Miközben a tűzben égő ember vagy állat a haláltusáját vívva üvöltött, a közönség állatbőrökből és állatfejekből készült maskarákban ugrándozott, kántált és táncolt a tűz körül. |