Szemelvények James White adventista úttörő mondásaiból, írásaiból
a Hetednapi Adventista Egyház társalapítója
„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott…” (Júdás 3. 4)
…A buzdítás, hogy küzdjünk a szenteknek átadott hitért, egyedül nekünk szól. És nagyon fontos számunkra, hogy tudjuk, miért és hogyan kell megküzdeni.
*
A 4. versben [Júdás] megadja az okot, hogy miért kell küzdenünk:
A HITÉRT, egy bizonyos hitért.
„Mert vannak bizonyos emberek”, illetve egy bizonyos osztály, akik megtagadják az egyedüli Úristent és a mi Urunkat, Jézus Krisztust… Az a módszer, ahogyan a spiritualizálók elvetik vagy megtagadták az egyetlen Úristent és a mi Urunk Jézus Krisztust, először a régi, szentírásellenes Szentháromságtant használja. Nevezetesen [azt tanítják], hogy Jézus Krisztus örökkévaló Isten, jóllehet egyetlen igeszakasz sem támasztja alá ezt, miközben nekünk bőven van világos szentírási bizonyságunk arról, hogy ő az Örökkévaló Isten Fia.”
James White, The Day Star, 1846. január 24
***
„Isten kihívott minket Babilonból. Ha ott maradtunk volna lelkészek és [hamis] hitvallások által megkötözve, akkor soha nem ért volna el hozzánk a szent szombat dicsőséges fénye, de dicsőség érte Istennek, a második angyal üzenete kihívott minket a bukott gyülekezetekből, oda, ahol most szabadok vagyunk gondolkodni, és cselekedjünk magunkért Isten félelmében.”
James White, A harmadik angyal üzenete, p. 1850. 11.3
***
„Az Atya törvényének eltörlését tanítók azt mondják nekünk, hogy Istennek az Újszövetségben említett parancsolatai nem a tíz ige, hanem az evangélium követelményei, mint a bűnbánat, a hit, a keresztség és az úrvacsora. De mivel ezeket, és az evangélium minden más követelményét Jézus hite magában foglalja, nyilvánvaló, hogy Isten parancsolatai nem Krisztusnak és az ő apostolainak beszédei. Azt állítani, hogy a Fiú és apostolainak beszéde az Atya parancsai, éppoly távol áll az igazságtól, mint az a régi szentháromságos abszurd, hogy Jézus Krisztus maga is Örökkévaló Isten. És mivel a jézusi hit az evangélium minden sajátos követelményét felöleli, ebből szükségszerűen következik, hogy a harmadik angyal által említett Isten parancsolatai csak az Atya megváltoztathatatlan törvényének tíz parancsolatát ölelik fel, amelyek nem csupán egyetlen bizonyos korszak alatt voltak érvényesek, hanem általánosak, mindenkire nézve érvényesek.”
James White, Advent Review & Sabbath Herald, 1852. augusztus 5., vol. 3, sz. 7, 52. oldal, bek. 42
***
„Alapvető tévedésekként említhetünk meg a hamis szombattal [a vasárnaptartással] együtt más olyan hibákat is, amelyeket a protestánsok elhoztak a katolikus egyházból, mint például a keresztség meghintéssel való gyakorlása, a szentháromság, és a kínok közötti örök élet a nyomorúságban [pokolban]. A tömeg, amely ezeket az alapvető hibákat tartotta, kétségtelenül tudatlanul tette ezt; de feltehető-e, hogy Krisztus egyháza magával viszi ezeket a tévedéseket, amíg a megígért ítéletek jelenetei rá nem törnek a világra? Szerintünk nem. „Íme, [az üzenet időszakában, mielőtt az Emberfia elfoglalja helyét a fehér felhőn, Jel. 14:14], akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.” Ez az osztály, akik közvetlenül a második advent előtt élnek, nem az emberi hagyományokat tartják be, és nem követnek el alapvető hibákat sem a Jézus Krisztus általi üdvösség tervével kapcsolatban. És amint az igazi fény rávilágít ezeket a témákat, és a tömeg elutasítja, akkor a kárhozat eljön rájuk.”
James White, Advent Review and Sabbath Herald, 1854. szeptember 12., vol. 6, sz. 5. o. 36. o. 8
***
„Itt megemlíthetjük a Szentháromságot, amely elváltoztatja Isten és Fia, Jézus Krisztus [valódi] személyiségét, és a meglocsolás vagy leöntés általi keresztséget ahelyett, hogy „Krisztussal együtt eltemettünk volna a keresztségben”, „és az Ő halála hasonlatossága szerint eggyé lennénk vele”. De ezekről a mesékről áttérünk egy olyanra [azaz egy másik mesére], amelyet szinte minden vallásos keresztény, katolikus és protestáns egyaránt szentnek tart. Ez pedig a negyedik parancsolat szombatjának a hetedikről a hét első napjára való megváltoztatása”
James White, Advent Review & Sabbath Herald, 1855. december 11., vol. 7, sz. 11., 85. oldal, par. 16
***
„A „törvényszegés titkos bűne” Pál korában kezdett működni a gyülekezetben. Végül kiszorította az evangélium egyszerűségét, megrontotta Krisztus tanítását, és az egyház a pusztába ment. Luther Márton és más reformátorok feltámadtak Isten erejében, és az Igével és a Szellemmel hatalmas lépéseket tettek a reformációban. A reformáció legnagyobb hibája, hogy a reformátorok abbahagyták a reformációt. Ha tovább mentek volna, és továbbmentek volna, amíg a pápaság utolsó maradványait is maguk mögött hagyták, például a természetes halhatatlanságot, a meglocsolással való megkeresztelést, a szentháromságot és a vasárnap tartást, akkor az egyház mentes lenne a szentírásellenes tévedéseitől.”
James White, Advent Review & Sabbath Herald, 1856. február 7
***
„Jézus azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, ahogy ő egy volt az Atyjával. Ez az ima nem egy tizenkét fejű tanítványra gondolt, hanem tizenkét tanítványra, akik egy célból és erőfeszítésből lettek kiválasztva mesterük ügyében. Sem az Atya, sem a Fiú nem részei egy „három az egyben istennek”. Két különálló lényről van szó, de egyek a megváltás tervezésében és megvalósításában. A megváltottak, az elsőtől, aki részt vesz a nagy megváltásban, az utolsóig, mind a kettőnek tulajdonítják üdvösségük tiszteletét, dicsőségét és dicséretét. Isten és a Bárány.”
James White, Életesemények, 343. oldal, 1868
***
„Nem érzünk rokonszenvet sem az unitáriusokkal, akik tagadják Krisztus Istenségét, sem azokkal a trinitáriusokkal, akik szerint a Fiú az örök Atya, és olyan ködösen beszélnek a három az egyben istenségről. Add meg a Mesternek mindazt az Istenséget, amellyel a Szentírás felruházza.”
James White, Advent Review and Sabbath Herald, 1871. június 6. James és Ellen White’s – Western Tour
***
„Arra hívunk mindenkit, hogy hasonlítsa össze a Szent Szellemnek Mrs. White-on keresztül adott bizonyságtételét Isten szavával. És ebben nem hívunk arra, hogy hasonlítsa össze őket a hitvallásoddal. Ez egészen más dolog. A szentháromság hívei összehasonlíthatják őket hitvallásukkal, és mivel nem értenek egyet vele, elítélik azokat. A vasárnap megtartója, vagy az örök gyötrelemben hívő ember és a csecsemőket meghintő lelkész egyaránt elítélheti Mrs. White tanúságtételeit, mert azok nem egyeznek sajátos nézeteikkel. És még százan, akik mind más-más nézetet vallanak, ugyanarra a következtetésre juthatnak. De az ő hitelességüket ilyen módon soha nem lehet ellenőrizni.”
James White, Review & Herald, 1871. június 13
***
„Az a megmagyarázhatatlan Szentháromság, amely az Istenséget három az egyben és egy a háromban teszi, eléggé rossz; de az ultra unitarizmus, amely Krisztust [megfosztva őt Istentől születettségétől] alsóbbrendűvé teszi az Atyánál, még rosszabb. Vajon Isten azt mondta egy alsóbbrendűnek: Alkossunk embert a képünkre?”
James White, Review & Herald, 1877. november 29
***
„Magasztosságában, mielőtt megalázta volna magát az elveszett bűnösök megváltásának művében, Krisztus nem tartotta elrablandó zsákmánynak, hogy egyenlő legyen Istennel, mert a teremtés munkájában és a teremtett értelmeket irányító törvény bevezetésében egyenlő volt az Atyával. Az Atya nagyobb volt a Fiúnál abban, hogy ő volt először. A Fiú egyenlő volt az Atyával abban, hogy mindent az Atyától kapott.”
James White, Review & Herald, 1881. január 4