Ebben a tanulmányban egy nagyon érdekes témát fogunk körül járni. A téma érinteni fogja a manapság sokat emlegetett háttérhatalmat, az összeesküvéselmélet gyakorlatokat és a kereszténységen belül uralkodó állapotokat.
A jelenséget a szimbolizáción keresztül elemezzük. Ezúttal azonban nem a jól ismert és sokak által sokszor kitárgyalt piramis lesz a téma, hanem a salamoni templom két titokzatos bejárati oszlopának, Jachinnak és Boáznak a jelentősége.
Tisztázni kívánom, hogy ez nem egy okkult előadás, hanem annak bemutatása, hogy ezek a körök milyen módszerrel támadják a bibliai hitet.
A tanulmány megtekinthető és meghallgatható videó formájában is:
A salamoni templom oszlopai, mint okkult szimbólumok
Szerző: Póli Pál
www.churchofgod.hu
Az antik görögök úgy vélték, hogy a földet két oszlop tartja fenn a „világ” nyugati kapujának számító Gibraltári szorosnál, amelyeket ők Heraklész oszlopainak neveztek. Számukra ez volt az akkor ismert világ és az azon túl elfekvő ismeretlen közötti határvonal. A hagyomány szerint itt volt elhelyezve egy tábla a „Nec Plus Ultra” felirattal, ami arra utalt, hogy: „Ezen a ponton túl már nincs semmi”.
Platón leírása szerint az egykori Atlantisz Héraklész oszlopain túl feküdt, vagyis a misztikus ismeretlenben. Az ezoterikus iskolák tanításai szerint a két oszlop egy nagyon ősi, atlantiszi eredetű szimbólum. Tény, hogy a korai pogány civilizációkban bevett szokássá vált az, hogy két oszlopot állítottak fel a templomaik és egyéb szent helyeik bejáratainál. Azt tartották ugyanis, hogy az oszlopok között elhelyezkedő kapun, vagy ajtón keresztül vezet az ösvény az ismeretlenbe, az emberfeletti erők és a titkos ismeretek világába, ahol el lehet érni a megvilágosodás állapotát. Szimbolikus értelemben, aki túllép az oszlopokon az elhagyja a fizikai világ korlátait, átalakuláson megy keresztül és egy sokkal magasabb létszintre emelkedik. Már ennek tudata is egyféle átszellemülést válthatott ki azokban, akik beléptek ezekbe a pogány szentélyekbe. Egy korai példa az Egyiptomban található több, mint 3000 éves luxori templom, aminek a bejáratát két obeliszk őrizte. Ennek egyikét egyébként 1833-ban Párizsba szállították és a Concorde téren helyezték el, ahol ma is látható.
A két oszlop motívuma a későbbiek folyamán a rendszerezett ezoterikus iskolák tanainak is egy fontos, bár egyre inkább szimbolikus, képletes elemét képezte. Ekként a természetben fennálló ellentéteket, a dualizmust, a jót és a rosszat, ezek egymásra hatását és viszonyát szimbolizálva. Megjelenítik például a férfi és a női lényegek ellentétét, ahol a nőnek ellent kell állni a férfi hódításának, a férfinak pedig meg kell nyernie, meg kell hódítania a nőt, hogy ezáltal létrejöjjön egy új élet. Amikor a két oszlop princípiumai az egyensúly állapotába kerülnek, akkor egy harmadik oszlopot generálnak, ami az isteni tudatára ébredt, vagy „felemelkedett” embert, illetve emberiséget reprezentálja. Ez a hinduknál és a jógában a Sushumna (az emberi test legfőbb energiacsatornája) és a Kundalini (isteni energia) egyesülését jelenti, ami által a test betöltődik az isteni fénnyel és erővel. A jógában ezt fizikai gyakorlatok és meditáció segítségével próbálják elérni.
A különböző ezoterikus rendszerek közös motívuma az, hogy a beavatott ember áthaladva a két oszlop között egy felsőbb tudatállapotot ér el és ekkor egy harmadik oszlopot képez a két erő és lényeg hatásának eredményeként. Még a modern dialektika is azon elv alapján működik, hogy a tézis és antitézis oszlopai szülik meg a szintézist.
A kabbalizmus egy ősi, zsidó eredetű okkult rendszer. Ez egyébként a szórakoztató ipar elitjei és sztárjai által preferált okkult műfaj. Ez egy igen bonyolult rendszer, ahol az oszlopok a Szefiroth-ot reprezentálják, ami a könyörület és a büntetést jelképező Életfa, az Éden két fája. Az oszlopok nevének és funkciójának sajátos kabbalista értelmezése van, jelképes üzenetük az “Erővel alapozom meg a házam.”
Amikor a főpap beáll a két oszlop közé, ott a teljes a szellemi megvilágosodás dicsősége száll rá. Középén állva ő a tökéletes egyensúly bizonysága – ez az a hipotetikus pont, ami egyforma távolságra van minden szélsőségtől. A főpap ekkor az ember isteni természetét jeleníti meg, megszemélyesítve a duadból, vagyis a párból származó titokzatos püthagoraszi monászt, azaz, az önálló, teljessé vált szellemi lényt.
A jobboldali oszlop Jachin, a Chochmában, a kiáramló isteni bölcsességben gyökerezik. Az oszlopról függő három glóbusz a behatoló férfi potenciált jelenítették meg. A Boázon, a baloldali oszlopon függő három glóbusz pedig a befogadó női potenciált. A három oszlop egyesülése a Malchuth, amiben a felső világok minden tökéletessége megnyilvánul. A kabbalában minden ember önmaga messiása, főpapja, s végig kell járnia a fenti folyamatot az önerőből történő istenné váláshoz. A New Age ihlette popkultúrában az oszlopok közé beállni és azok között áthaladni a transzformációt, a beavatottságot jelképezi. Harry Potter karaktere két oszlop között fedezte fel azt, hogy ő különleges képességekkel rendelkezik. A video klipekben – a zenei műfajtól függetlenül – szinte elvárás, ha nem kötelező az okkult elemek vizuális felhasználása. Ezeket nem díszleteknek szánják, hanem spirituális üzeneteket közvetítenek általuk.
A Tarotban a Főpapnő lapja a második tromf, vagy Fő Arcana lap. Az ábrázolásba számos okkult elemet besűrítettek. A főpapnő, ugyanis Hathor fejdíszét viseli, a megjelenése szűz Máriára emlékeztet, ugyanakkor Astartéval asszociálják. A tartott lapon a főpapnő Jachin és Boaz között ül.
Láttuk tehát, hogy a két oszlop motívuma bizonyítottan egy nagyjelentőségű okkult szimbólum. Az átlagember ilyenkor legyint egyet és azt mondja, hogy ej, ezek az összeesküvéselmélet hívők mindenbe belelátnak valami gonosz ármányt. De nincs-e erre okunk, akkor, amikor még a politikai, gazdasági és pénzügyi intézmények épületein is pontosan ezeket a szimbólumokat látjuk? Mi van, ha a legfelsőbb politikai, gazdasági és kulturális, sőt vallási intézmények valóban a háttérhatalom okkultistáinak az irányítása alatt állnak? Mert függetlenül attól, hogy bárkik is használják, bármilyen intézményben, a piramis és az oszlopok szimbolikus jelentése teljesen azonos. Ha pedig rendszerszinten akarják bizonyos hatalmi körök ránk erőszakolni azt az új világrendet, ahol a „bizony nem haltok meg” hazugsághoz asszisztálnunk kell, és el kell köteleznünk magunkat az ügy iránt, akkor keresztényekként igenis okunk van az aggodalomra.
A Szabadkőművességen belül messze kiemeltebb szerepet kap a két oszlop, mint bármelyik más okkult rendszerben. A rend tagjai ugyanis azt vallják, hogy az első templomot az ő elődjeik építették fel, Hiram Abiff mesterkőműves vezetése alatt, és ezt az épületet tartják az egyik legfőbb mesterművüknek. Ez a kapcsolat olyan szoros, hogy a templomot és különösen annak oszlopait a legtöbben inkább ezzel a szervezettel társítják, mintsem a kereszténységgel, vagy akár a judaizmussal. Ezért a két oszlop nevét, Jachin és Boáz nevét gyakrabban hallhatjuk megemlíteni a titkos társaságokkal foglalkozó körökben, mint a keresztény pulpitusokról!
A Szabadkőműves Enciklopédiában – mert ilyen is van – ez olvasható:
“A szabadkőművesség szimbolikus tudományában nincs egyetlen másik olyan tárgy sem, ami felülmúlná az általuk legfontosabbnak tartott, leginkább szeretett, és messze a legjelentőségteljesebb jeruzsálemi templomot. A templom spiritualizálása a legelsődlegesebb, legfőbb és leggyakoribb szimbolika a szabadkőművességen belül. (…) Ha a szabadkőművességet függetlenítenénk a templomtól, ha kivennénk a vele kapcsolatos rítusokat, elvetnénk minden, az épülettel kapcsolatos referenciát, legendát és hagyományt, akkor a rendszer azonnal kiüresedne, elhalna.”
[„Encyclopaedia of Freemasonry”, by Albert Mackey, MD, 33º and Charles T. McClenachan, 33º, Revised Edition, by Edward L. Hawkins, 30º and William J. Hughan, 32º, Volume II, M-Z, published by The Masonic History Company, Chicago, New York, London, 1873, A.G. Mackey, 1927, by the Masonic History Company.]
A szervezetet közvetlen kapcsolatba hozzák azzal a templomos lovagrenddel is, ami a jeruzsálemi templommal való szoros kötődése miatt kapta ezt a megnevezést.
Albert Pike, 33. fokozatú, skót rítusú szabadkőműves nagymester szintén megerősíti ezt a kapcsolatot, amikor ezt üzente a beavatottaknak:
„A páholyba két oszlop között léptél be, s ezek azokat az oszlopokat reprezentálják, amelyek Salamon templomának keleti kapuja mellett álltak.”
Pike rámutat arra is, hogy Salamon temploma külsőségében Melqart, Tírusban felállított híres temploma után lett megmintázva:
Itt, Tíruszban, az ókori világ kereskedelmi központjában állt Melqart temploma, aminek szintén Hiram Abiff vezette le az építését. Melqart templomának a bejáratát két oszlop fogta közre és Hiram ezek után mintázta meg Jachint és Boázt, amelyeket ő maga nevezett el. Melqart temploma az ókori világ egyik legnevezetesebb szentélye volt.
Hiram, Tírusz királya nagyszabású építkezési programokba fogott a városban: kibővítette a kikötőket, csatornákkal kötötte össze a várost és a partvidéket, új épületeket épített és templomokat állított Melkart-nak és Astarténak. Az ő idejében vált Tírus az akkori világ legfőbb kereskedelmi metropoliszává. A város védőistenének, Melqartnak a temploma volt az egyik legdíszesebb épület. A környező népekre, így az izraelitákra is hatással volt Tírusz nagyfokú gazdasági és építészeti fejlődése, annak kozmopolita életvitele. A térség királyai és népei követni kívánták ezt a mintát, s ebben élen járt Salamon.
De ki volt ez a Melqart?
A biblia Milkom néven említi meg őt, nevének jelentése: „A város királya”, ugyanis ő Tírusz oltalmazó isteneként volt számontartva, de nevezték őt Baál Sur-nak, vagyis, Tírusz Urának, gazdájának is. Emellett Tíruszban, valamint a föníciaiak karthágói és kádizi kolóniáin Baál Melqart volt a termékenység, a bőség, a kereskedelem és a gazdasági kolóniák létesítésének istene. A föníciai kolóniáknak köszönhetően Melqart templomának építészeti stílusát lemásolták szerte a mediterrán térségben. Hérodotosz korában, az időszámítás előtti 5. század derekán még állt a templom, ő meg is látogatta azt és egy rövid leírást nyújtott az épületről és annak két bejárati oszlopáról. Ez a történelmi munkája 2. részenek 44 es szakaszában található meg.
Leírása szerint az egyik oszlop aranyból volt öntve, a másik pedig emeraldból készült, amelyekhez egy lépcsősor, “a felemelkedés útja” vezetett fel. Az oszlopok ragyogása a távolból is jól látható volt, az emerald pedig még éjjel is fénylően ragyogott. Melqartot a görögök Héraklésszel azonosították, a rómaiak pedig Jupiterrel. A római korban hatalmas templomot emeltek Jupiternak a mai Libanonban található Baalbek városában, aminek az udvarában szintén Melqart két oszlopa állt. Keresztény szempontból nem vonatkoztathatjuk őt el attól a Lucifertől, akit Tírusz királya fizikai szinten reprezentált, ahogyan azt Ezékiel próféta 28. fejezetében olvashatjuk.
A szabadkőművesek nagyon is tisztába vannak ezekkel a kapcsolatokkal, és az Isten templomára hivatkozva valójában Tírusz istenét és az ő céljait szentesítik.
Pike 1889. július 14-én, vagyis a nagy francia forradalom 100. évfordulóján levelet írt a Palladian Tanácsokhoz, amelyekben ismerteti azt a tézist, amit egyébként fő művében a „Morals and Dogma” című írásában részletesebben is kifejtett. Az említett levélben írt három, Albert Pike-tól származó idézettel könnyen bizonyítható a közvetlen Lucifer imádat jelenléte a szabadkőművességben.
Az első idézet:
„A tömegeknek azt kell mondanunk, hogy mi egy istent imádunk, de azt az istent, akit bárki babonaságok nélkül imádhat. Ezt üzenjük nektek, az általános [33 fokozatú] nagyfelügyelőknek, és mindezt tudathatjátok a 32., a 31. és 30. fokozatú testvéreinkkel – a szabadkőműves vallást nekünk, a legmagasabb fokú beavatottaknak a luciferiánus tanok tisztaságában kell fenntartanunk.”
Eszerint a 30. fokozatig a szabadkőművesek nem is tudják igazán, hogy ki az, akit imádnak, kinek a tanait követik és kinek a munkáját végzik olyan nagy odaadással. A két további idézet:
„Igen, Lucifer az Isten, és sajnos Adonáj is egy Isten, mert az az örök törvény, hogy nincs fény árnyék nélkül, nincs szépség csúfság nélkül, nincs fehér fekete nélkül: mert az abszolút csak két isten formájában létezhet.”
És a harmadik idézet:
„A sátánizmus tana az eretnekség, az egyetlen tiszta filozófiai vallás az a Luciferben vetett hit, aki egy szinten van Adonájjal, de amíg Lucifer a fény és jóság istene, addig Adonáj a sötétség és gonoszság istene.”
Amint látjuk, a szerepek alaposan meg vannak fordítva, s ez közre játszik abban, hogy világunkban a jót rossznak mondják, a rosszat pedig jónak.
A York rítusú páholyok oszlopait a csillagászati és a terresztriális glóbuszok ékesítik. Ezek annyiból jelentősek, hogy a jól ismert „amint fent, úgy lent is” okkult koncepciót közvetítik. Árulkodó módon az égi (értsd a bukott rend) és a földi (a beavatottak) szintéziséből jön létre az új transzhumán, vagy megistenült emberi faj. Dániel próféta utal erre a keveredésre a Dániel könyve 2. fejezetének 43. versében, ahol közvetett utalást tesz arra, hogy az emberek magjával keveredni fognak az égiek. Ez a keveredés hasonló lesz ahhoz, ami az özönvíz előtt történ, amikor az angyalok és az emberek lányainak frigyéből megszülettek a nefilimek.
A salamoni templom oszlopai bronzból készültek és belül üregesek voltak. A bronz, mint tudjuk, egy ötvözet. Konkrétan az alkimisták és a szabadkőművesek által a „nap” fémként számontartott réz és a „hold” fémkén számontartott ón, vagy cink fémek ötvözete, amely keverék az egyensúlyt és harmóniát jeleníti meg. A beavatott az áthaladás alkalmával szimbolikusan az oszlopok üregeibe helyezi a múltját, amit benn a páholyban már nem fognak számonkérni tőle, hiszen egy új emberré és egy új rendszer építőjévé lett. Ezzel el is jutottunk Salamon templomának építéséhez és a főépítész, Hiram Abiff személyéhez, illetve legendájához.
Ki kell hangsúlyozni, hogy a földi sátor-szentélyt a mennyei szentély felépítésének a pontos mására, annak földi tükörképeként kellett elkészíteni, ahogy erre a Héberekhez írt levél 8. fejezetének 5-6. versei is rámutatnak. Ennek a szentélynek maga Isten határozta meg a formáját, ő adta meg a méreteit, anyagait, méghozzá nagyon részletes pontossággal, szinte az utolsó szögig (2Móz. 25: 8-9).
A kőtemplom esetében azonban már úgy tűnik, hogy sokkal szabadabb kezet kaptak, vagy sajátítottak ki maguknak az építők, pontosabban a főépítész, Hiram, aki jócskán felhasználta a maga tíruszi kreativitását is. A Szentírásban legalábbis nem olvasható olyan igerész, ami a két oszlop felállítására utasítana.
A Zohár-ban, a Kabbalizmus szent könyvében van egy akár beismerésnek is mondható részlet, miszerint a templom nem az eredeti tervek szerint lett felépítve. Ezt a 127. zsoltár első versével indokolják meg, ami azt mondja, hogy mivel nem az Úr építette a házat, az építők hiábavalóan fáradoztak. Ez egy roppan érdekes kijelentés, ami nem látszik megalapozatlannak, és erre még kitérek. De először elemezzük a templomépítés körülményeit.
Izraelnek Isten volt a királya, a testi királyok csupán kiutalás alapján ülhettek Izrael trónján. Az I.Krónikák 28: 23. verse ezt mondja:
„Salamon – mint király – ült JHVH trónjára, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék.”
A templom megépítésére Salamon uralmának és Izrael fénykorának idején került sor. Ekkor a nemzet rendkívüli gazdagságot élvezett, annyi arany állt a rendelkezésükre, hogy az ezüst szinte értéktelenné vált. Erről a 2Krónikák könyvének 9: 20-22. verseiben olvashatunk, ahol ez ál:
„Az ezüstöt Salamon király napjaiban semmire se becsülték, a király Tarsziszba járó hajói háromévenként el szoktak menni Hirám szolgáival. A tarsziszi hajók aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak. Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld összes királyait.”
Salamon nem volt egy szerény uralkodó, a templom építése mellett ugyanis hatalmas és fényűző palotasort építtetett magának és feleségeinek, ami 13 éven át készült (1Kir. 7: 1), hosszabb ideig, mint magának a templomnak az építése, amit hét év alatt építettek fel. A gazdagság és a siker a fejébe száll, hiszen a királyokra vonatkozó törvény minden egyes parancsolatát megszegte, sőt, azoknak az ellenkezőjét tette. E törvény szerint Izrael királya nem halmozhatott fel gazdagságot, nem tarthatott sok lovat és szekeret, vagyis nem állíthatott fel hatalmas hadsereget, mert Izraelnek nem a saját katonai erejében, hanem Istenében kell bíznia, úgy a jólétet, mint a biztonságot illetően. És végül, de nem utolsósorban, a király nem tarthatott sok feleséget, nehogy azok eltántorítsák a szívét Istentől.
5Mózes 17: 15-20
„Csak olyan valakit tehetsz meg magad fölött királynak, akit az Úr kiválaszt. Csak a népedből való testvéreid közül tehetsz meg valakit királyodnak; idegent, aki nem testvéred, nem tehetsz meg királyodnak. Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományát gyarapítani.. [pogány módon élni]. Megmondta az Úr: „Sohase térjetek vissza ezen az úton!” Ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel. Mikor trónra lép, készíttessen magának másolatot egy könyvbe erről a törvényről, amelyet a Lévi fiai közül való papok fognak őrizni. Legyen mindig kéznél, s egész életében olvasgassa, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s ügyeljen az egész törvénynek és minden parancsnak a megtartására. Így nem emelkedik szíve gőgösen népéből való testvérei fölé, s nem tér el ettől a törvénytől sem jobbra, sem balra, és sokáig megtarthatja ő is, fiai is uralmát Izraelben.”
Salamon ezer(!) feleséget és ágyast vett magához a pogány nemzetek leányai közül, akikkel az izraelitáknak tiltott volt keveredniük. Az 1Királyok könyvének 11. fejezetében olvasható, hogy a figyelmeztetésnek megfelelően az idegen asszonyok eltérítették Salamont az igazság követésétől, “szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé.” Így Salamon a szidóniak istennőjéhez, Asztartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyistenéhez, aki Melqart ammonita verziója volt. Még templomot is épített Milkolmnak Jeruzsálem mellett, ahol véresáldozatokat mutattak be a bálványistennek, aki ember és gyermekáldozatokat követelt a bő termés, vagyis, a “jólét” fejébe.
A nemzet gazdagságát arra használta fel, hogy Izraelt egy büszke gazdasági és katonai hatalommá emelje, de immáron egy félpogány társadalomként.
Ki kell hangsúlyozni, hogy Izrael nagy gazdagság annak a tíruszi mintájú kereskedelmi rendszernek az átvételéből és alkalmazásából fakadt, aminek maga Lucifer volt a megalkotója, s amit Tírusz királyai képviseltek leginkább a földön.
Ezékiel 28: 4-5
„Bölcsességeddel és okosságoddal vagyont szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál fel kincseskamráidban. Milyen ügyesen tudsz kereskedni! Megsokszoroztad vagyonodat, de szíved felfuvalkodott bensődben gazdagságod miatt.”
Ezékiel 27:32-33
„Ki volt olyan, mint a büszke Tírusz, a tenger közepén? Áruiddal, amelyek a tengert szelték, sok népet kielégítettél. Javaid és áruid bőségével gazdaggá tetted a föld királyait.”
Ez a tíruszi minta működik ma is. Modern világunk gazdasági és kereskedelmi rendszere és a nagy multinacionális cégjei a mammonon, azaz a spekulatív haszonszerzésen alapuló tíruszi gazdasági rendszernek a követői. A korszak végén az Antikrisztus alatt ez a rendszer eléri a maximális csúcsteljesítményét.
A 2Krónikák 9. fejezetének 13-14. versei közvetve ugyan, de rámutatnak Izrael gazdasági sikerének árnyoldalára:
„Salamonnak egyévi jövedelme aranysúlyban hatszázhatvanhat talentum, arany volt, a kereskedőktől és a kalmároktól származó jövedelmein kívül (…)”
A 666 talentum kb. 22 tonnának felel meg. A 666 a sátáni rendszer, a fenevad száma, ez lesz az antikrisztusi világrend száma is. A fentiek fényében a 666-os szám szoros kapcsolatban áll Salamon a gazdagságból fakadó kicsapongásaival, a saját hatalmával való visszaélésével, az elvilágiasodásával, s végül az Istentől való elfordulásával. Noha Izrael Salamon uralma alatt volt nagyságának és dicsőségének csúcsán, ugyanakkor az ő uralkodásával kezdődött meg Izrael hanyatlása is, ami leckeként szolgál az egyház számára is. Ez a történet igazán tanulságos része!
Hiram Abiffot Tírusz királya küldte el Salamonhoz az alábbi ajánlással:
2Krónika 2: 12-13
„Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abit. Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany, ezüst, réz és vasmunkákban, a kő és fafaragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak (…)”
Az oszlopokkal kapcsolatos bibliai leírások elsősorban történetírások, amelyek az I. Kir. 7: 15–22, 7: 41–42; II. Kir. 25: 13, 17; Jer. 52: 17, 20.; II. Krón. 3 :15–17; 4: 12–13) olvashatók.
A Boáz-ként elnevezett oszlop a bal oldalon, északi irányban, a Jachin-nak elnevezett oszlop pedig a jobb oldalon, a déli irányban állt. A két oszlop teljesen egyforma volt. A Biblia könyökben adja meg a méreteit, amit itt méterre átszámítva adunk meg, s eszerint a magassága 8,2 méter, vastagsága pedig 1,8 méter volt. Az oszlopok két részből álltak, a törzsből és a rajtuk elhelyezkedő oszlopfőkből, színtiszta bronzból megformálva. Jachin jelentése tömör, szilárd, stabil, átvitt értelemben, „aki erőt ad, vagy aki támaszt nyújt”. Boáz jelentése erő, hatalom, mentség, erősség, vagy mentsvár. A neveknek számos további jelentést tulajdonítanak, amelyek ezekhez hasonló koncepciókat fednek.
A bibliai történet okkult töltetét az adja, hogy az a Hiram Abiff nevű főépítész vezette a már említett tíruszi építkezéseket, köztük Melqart templomának építését, aki a szabadkőművesség egyik kultikus alakja, nevéhez egy sor hagyomány és egy jelentőségteljes beavatási rítus is fűződik. A Biblia csupán néhány vers erejéig nyújt leírást Hiram Abiffról. Ezekből megtudjuk, hogy egy ő izraeli özvegyasszony kánaánita, egészen pontosan tíruszi férjétől született meg, aki nagyon híres építészmesterré lett. Anyja özvegyi státusza miatt a szabadkőművesek gyakran úgy utalnak rá, mint „az özvegy fia”, aminek egy messiási, illetve antikrisztusi vonatkozása is van. Hiramnak a szabadkőművesek által számontartott története már messze részletesebb, mint az a néhány bibliai sor.
Hogy ezek legendák-e, vagy régtől fennmaradt okkult forrásokból származó ismeretek az kérdéses, bár én az utóbbira tenném a voksomat. Az alábbi beavatási rítus ezt egyértelművé teszi, ami ráadásul még egy fontos eszkatológiai üzenetet is tartalmaz.
Térjünk is a rítusra, amihez megjegyzéseket fogok fűzni.
A rend harmadik fokozatába való beavatási rítusa egy három fő részvételéből álló allegorikus szerepjáték. Itt Salamon király, Hiram király, valamint Hiram, az építőmester vannak megszemélyesítve. A szerepjátékban Salamont a szertartás levezető Mesterkőműves, Hiram királyt egy már beavatott mester, Hiram Abiff főépítészt pedig a fokozatba való beavatásra kijelölt egyén személyesíti meg. A jelöltet bekötött szemmel vezetik be a terembe, majd leveszik róla a leplet. A két király két oszlopra támaszkodik, Hiram egy köztük álló harmadikra. Ez a már felvázolt jelképrendszer tartozéka a maga jelentéstartalmával.
A padló jellegzetes, fekete fehér mozaik, ami szintén állandó motívuma a páholyoknak, amik ugyancsak a dualitást szimbolizálják. A rítus alkalmával felelevenítik Hiramnak a szabadkőművesek által tanított teljes történetét. Eszerint Hiram minden napra kiszabta azt a munkarészt, amit azon a napon az építészeknek el kellett végezniük. A munkások három kategóriára voltak osztva, a tanoncokra, a haladókra és a mesterekre. Mindegyik osztálynak meg volt a maga titkos jelszava. A templomot építő mesterembereknek azt ígérik, hogy miután a templom elkészül, jutalmul megkapják a kőműves mesterség legmélyebb titkait, s azzal maguk is magasfokú „építőmesterekké” válnak, kiérdemelve a legmagasabb fokú mesterek bérét.
Mindennek az allegorikus üzenete nyilvánvalóan az, hogy akik beállnak ebbe a luciferiánus szellemi munkába, azok Lucifer mély titkainak birtokosai lesznek és elnyerik a megistenülés dicsőségét. A templom építése hosszú időt vett igénybe. Minden egyes napra ki volt szabva az, hogy mennyi munkát kell elvégezni, nem többet, nem kevesebbet. Ez ugyanúgy igaz a hosszútávú, új világrendet eredményező nagy munkára is. A háttérhatalom történelmi léptékekkel végzi a munkáját fázisról fázisra lépdelve a végcél felé. Gondoljunk csak az olyan nagy és egymásra épülő teljesítményi állomásokra, mint a felvilágosodás korszaka, a jakobinus forradalom, a politikai jobb és bal oldali ellentétek dialektikus kialakítása, majd ezek zseniális manipulálása a cél érdekében, de ide sorolhatjuk a jelenleg dúló szélsőséges liberalizmus gerjesztését, valamint a globalizmus túlerőltetését is. A munkások továbbra is három osztályra vannak felosztva, a tervek titkait csak a legfelsőbb szinten ismerik.
A történet azzal folytatódik, hogy volt tizenöt türelmetlen építész, akik azonnal meg kívánták szerezni a titkos tudást, és egy tervet szőttek az építészeti titkok megszerzésére. Kieszeltek egy tervet, amit a csoport három tagjának kellett véghez vinni.
A három tettes egymást követően szólítja meg Hiramot, egyikük a keleti kapunál, másikuk a déli kapunál, a harmadik pedig a nyugati kapunál. A párbeszéd mindhárom alkalommal ugyanazt foglalja magában. Amikor az első tettes követeli, hogy Hiram fedje fel számára a „mesterépítészek titkait”, azt a választ kapja, hogy ez nem a megfelelő idő, és nem a megfelelő hely. A rejtelmes titkokat ugyanis csak három személy egyidejű jelenlétében lehet feltárni; Salamon királynak, Tírusz királyának és Hiramnak a Mesternek a jelenlétében.
A tettes ekkor így szól; „áruld el a titkokat, vagy vége az életednek”.
Hiram válasza: „Az életem elveheted, de a becsületemet, azt nem”.
Ennek hallatán az első gonosztevő egy szerszámmal lecsap Hiramra, aki sebesülten tovább vánszorog a következő kapuhoz, ahol a jelenet megismétlődik. A harmadik kapuhoz érve az ott rá váró tettes sem képes megszerezni a titkokat, így egy nehéz sulyokkal (fakalapács) agyonüti Hiramot. Hiram inkább feladta az életét, mintsem elárulja az építészet titkait a beavatatlanok számára.
Az elkövetők bajba kerültek, hiszen a titkokat nem sikerült felfedniük, ám kezükben volt az építész holtteste, amit elástak egy, a Mória hegyétől nyugatra fekvő dombon. Másnap Hiram nem jelent meg a munkálatokon és a keresésére indulnak. Az összeesküvés kiderül, az elkövetők bevallják a tettüket. Hiram sírját megtalálják, aki ekkor már 15 napja holtan feküdt. Salamon király elrendeli a holttest feltámasztását, amit először a fokozatba beavatandó növendékek kézfogásával, majd pedig a már beavatottak kézfogásával kívánnak elérni. Ez a kísérlet sikertelen és Salamon aggodalmát fejezi ki, hogy Hiram Abiff halálával a kőművesmesterek titka végleg kihalt. Salamon azonban nem adja fel, kijelenti, hogy miután Hiram feltámad, az ő első szavaival helyettesítik be az elveszett „titkos szót”, addig, amíg azt nem sikerül megtalálniuk. Végül Salamon feltámasztja Hiram Abiffet „a halottak szintjéről az élők függőleges állapotába”, s teszi ezt az „oroszlánmancs” elnevezésű Mesterkőműves kézfogással. Ezután megöleli az építészt a testvéri szövetség öt pontjának érintésével: láb lábat érint, térd térdet, mellkas mellkast, a kezek egymás hátát, és a száj a fület. A Salamont megszemélyesítő Tekintélyes Mester ekkor a beavatott fülébe súgja a Hiram által kimondott, az elveszettet helyettesítő szót. Ez a szó a Ma-Ha-Bone.
Ennek az allegóriának a konkrét megfejtése már némileg nehezebb, sok eleme titkos okkult ismereteket feltételez. Az levonható, hogy a titoktartás az elkötelezettség, a rítusok elvégzése és a kiszűrés folyamata az nyilvánvaló. Ami igazán érdekes, az Hiram feltámasztása. Mivel Hiram az Antikrisztus előképe, halála és feltámadása talán kapcsolatba hozható a fenevad halálos sebével, amiből életre kel és ezáltal elkápráztatja a világot.
A szertatás levezetése után a Mester Kőműves a következőket mondja: „Így tehát, testvéreim, legyünk követői a mi Nagy Mesterünknek, Hiram Abbiffnak, utánozva az ő erényes magaviseletét, Isten iránti őszinte áhítatát, töretlen hűségét a bizalomhoz; hogy amint ő tette, mi is üdvözöljük a borzalmas kényurat, a Halált, s fogadjuk őt úgy, mint a Legfelsőbb Nagy Mesternek a kegyes küldöttét, aki átvisz bennünket a tökéletlenségből a teljes tökéletességbe, dicsőségbe és a mennyei páholyba, ahol a Világmindenség Legnagyobb Tervezője elnököl.”
Ha a luciferiánus szabadkőműves célok ismeretének fényében aprólékosan elemezzük a fenti rítus tartalmát és mozzanatait, akkor egyértelmű az, hogy a beavatott halálos titoktartásra kötelezi magát, és maga is a mestermunka építőjévé válik. Ez a mestermű természetesen nem egy fizikai épület építéséről szól, ahogyan a szabadkőművesek sem valós kőművesek, hanem egy szellemi és társadalomformáló munkáról, ami meghatározza az emberiség sorsát és elhoz egy új világrendet.
Az eszkatológiai üzenet rémisztően baljós. Kit jelöl a három szereplő? Salamon ugyebár a JHVH trónján ülő Izrael királyaként az isteni rendet jelképezi annak minden törvényével és szolgálataival, ahol viszont megtörtént egy berontás és elpártolás. Hiram Tírusz királya, Lucifer eszköze, Hiram az építésvezető, az Antikrisztus.
Mivel Hiram az Isten templomának mesterépítője volt, ez jelképesen is, de valóságosan is azt ábrázolja, hogy a Sátán ügynökei jelen vannak az Isten szellemi templomában, az egyházban is, ahol ugyancsak folyik ez az építkezés, lényegében bevonva abba a kereszténység erre kapható elemeit. Ennek részeként a maguk tanaival és céljai szerint indoktrinálják a keresztény embereket, hogy az így belülről „megdolgozott” egyház a Messiás eljövetelének tekintse majd az Antikrisztus megjelenését. A kondicionáló mesterterv szerves részét képezi „a harmadik zsidó templom” felépítése, ami végülis egy elterelő akció, célja nem más, mint a hamis messiási uralom hitelesítése azok számára, akik megtéveszthetőek ezáltal. Mi sem mutatja jobban a helyzet kritikus mivoltát, mint az a tény, hogy a modern amerikai protestantizmus legnevesebb pásztorainak és prédikátorainak jelentős része szabadkőműves, vagy pedig valamelyik más titkos társaság, lovagrend tagja.
Röviden visszatérve az „özvegyasszony fia” megnevezésre. Ez egy antikrisztusi vonatkozású kódnév a szabadkőműves körökben. A bibliai Ruth könyvében olvashatjuk Ruth és Boáz történetét, akiktől a dávidi királyi ház származik. Boáz rövid időn belül meghalt, Rut özveggyé lett és a férfi utódaira „az özvegyasszony fia” -ként utalnak. Mivel ezen a vonalon született meg Dávid, majd a Messiás is, így ez náluk egyféle messiási titulus. Hiramra, a „mesterépítészre” szintén az özvegyasszony fiaként utalnak. Mivel azonban Hiramot az Antikrisztus egy prototípusának tartják, a titulusnak van egy határozott hamis messiási töltete.
Ugorjunk vissza a jövőbe valami 3000 évet és lássuk, hogy kapcsolódik mindez az Amerikát és a Nyugatot uraló “Mélyállamhoz”.
Az nyilvánvaló, hogy a bonyolult és ötletes okkult szimbólumrendszerek alkalmazása és megjelenítése rendkívül fontos elemét képezi a háttérhatalom stratégiájának.
Ezek kettős célt szolgálnak. Egyrészt kódolt formában, félig meddig nyíltan megvallják az Új Világrenddel kapcsolatos terveiket, másrészt pedig egy szellemi krédót, vagy hitvallást vetítenek elénk vizuális módon a “nyitott szemek előtt rejtve maradni elv” alapján. Ahol tehát ezek a szimbólumok dominálják egy állam politikai, gazdasági és kulturális intézményeinek az épületeit, annak a nemzetnek a politikai, gazdasági és kulturális életének irányítói a terv részesei és/vagy kiszolgálói.
Ez ilyen egyszerű.
A szimbólumrendszerek beazonosító jellege alapján határozottan ki lehet jelenteni azt, hogy jelenleg a háttérhatalom az USA-ban székel, annak mélyállamát képezi, és éppen ezek az általuk használt szimbólumok segítenek bennünket a beazonosításukban. Washington DC, az USA fővárosa egy szabadkőműves építészeti orgia.
Némileg térjünk ki az USA nagypecsétjén és az egydollároson megjelenített piramisra is, hiszen annál tömörebb vizuális krédót nehéz lenne találni. A piramis fölött a 13 betűből álló ANNUIT COEPTIS felirat látható, aminek durva fordítása: kedveli, vagy támogatja a vállalkozásunkat, vagy szabadabban: „sikerre viszi a műveletünket.”
Ez a mondatrész Virgil Aineiszének egy hosszabb mondatából lett kiragadva, a teljes mondat így hangzik:
„Jupiter omnipotes, audacibus, annue coeptis”
Magyarul: „a mindenható Jupiter támogatja az én merész vállalkozásom”.
Mint láttuk, Jupiter az Baál-Melqart-nak a római megnevezése. Annak a tíruszi gazdasági minta rendszergazdájának, akit a Biblia Luciferrel azonosít be. A nagy vállalkozás, vagy munka az Új Világrend kiépítése, a kivitelezők a mesterépítészek, a rendszergazda pedig Lucifer. Hogy efelől semmi kétségünk ne lehessen, a piramis alatt a NOVUS ORDO SECLORUM (AZ ÚJ VILÁGREND) felirat áll. Van kérdés?
Amerikát a Mayfloweren 1620-ban érkező keresztények alapították meg, aminek irányítását 1776-ban kisajátították szabadkőművesek és illuminátusok, az Egyesült Államok nevet adva a kreálmánynak. A képen látható jellegzetes piramis a két oszlop között az USA központi adóhivatalának ultramodern épülete előtt található, a marylandi New Carrolltonban. Alkotói a “Vox Populi”, vagyis a nép hangja nevet adták az alkotásnak. A piramis csaknem fekete, a csúcsa pedig fémszínű, amin két felirat látható: “We the people”, azaz “Mi, a nép” és a Vox Populi, vagyis a “nép hangja”. Erre a két szlogenre még visszatérünk.
A márványból készített oszlopokon 13 fekete és fehér, a dualitást jelképező sáv látható. Az oszlopfőkre ezúttal nem gömböket helyeztek el, hanem két kézfejet. A hivatalos fáma szerint, a felemelt mutatóujj a szókérés, a vitákban való érvelés jelképe, a nyílt tenyér pedig a felesküvés és szavazás általi részvétet jelképezi. Véleményem szerint a felemelt mutatóujj inkább a figyelmeztetés jelképe, ami inti a rendszer kritikusait és megbünteti az ellenállókat. Az áldásra emelt, vagy jóváhagyó tenyér pedig azt jelképezi, hogy a rejtett hatalom érvényesülni hagyja, megjutalmazza a behódolókat és hűséges kiszolgálóit. A rendszer jellegének ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez jobban tükrözi a valóságot, mint a hivatalos magyarázat.
Az IRS, az USA adóhivatala jó okkal a messze legmegvetettebb és leggyűlöltebb intézmény Amerikában. Mit keres ez a két fontos háttérhatalmi szimbólum egy ilyen intézmény előtt? Nos, ez érthető, hiszen az IRS nem más, mint a magánbankárok kezében lévő Federal Reserve központi bank agresszív behajtó szerve, több, mint 80ezer alkalmazottal és egy kétezer fős fegyveres testülettel.
A Rothschildok az 1800-as évektől kezdődően több próbát tettek egy központi bank felállítására Amerikában, de egyebek mellett, Andrew Jackson vehemens ellenállásának köszönhetően ezt nem voltak képesek elérni. Az elnök ellen egy sikertelen merényletet is elkövettek, a gyilkos jelöltet, Richard Lawrence-t elmeháborodottság ürügyén felmentették.
A Rothschildok több más bankárcsaláddal együttműködve 1913-ban végül mégiscsak sikerrel jártak és létrehozták a hírhedt Federal Reserve központi bankjukat. Néhány komoly akadályt azért le kellett küzdeniük: az USA alkotmánya kimondja, hogy a pénzügyek irányítása egyedül a Kongresszus joga. Cseles módon 1913. december 23-án, két nappal karácsony előtt született meg a törvény a központi bank létrehozására, amikor is a képviselők legtöbbje már karácsonyi szabadságon volt. Kivéve azt a néhány erre kiszemelt és megvásárolt szenátort, akik elkövették ezt az aljas hazaárulást. De ekkorra már USA nemzeti karaktere megváltozott annyira, hogy ez megtörténhessen. Ezzel megnyílt az út afelé, hogy a Rothschild-ház és néhány hasonszőrű bankdinasztia vegye kézbe Amerika gazdaságának háttérből való irányítását. Létrejött az USA mélyállama, a pénzvilág elitjei és a titkostársaságok elkezdték a munka utolsó fázisainak megvalósítását. Mivel az alkotmány tiltotta a személyi jövedelem magadóztatását, ezt is felül kellett írni. A Fed tulajdonosai tisztában voltak azzal, hogy a nemzetállamot rövid úton el fogják adósítani (hisz ezért is hozták létre), és a kölcsönöket, valamint azok kamatjait valakikkel meg kell fizettetni. Ezt a személyi jövedelem megadóztatása biztosította a leginkább. Mivel az alkotmányos törvények ezt tiltották, létre kellett hozni egy olyan kiegészítő törvényt, ami ezt lehetővé tette. És nicsak nicsak, 1913-ban, vagyis még abban az évben, amelyben megalapult a Federal Reserve, a 16. amendment keretein belül ratifikálásra került az a beterjesztett törvényjavaslat, miszerint az állam adót szabhat ki a polgárainak jövedelmére. Ezzel a Fed tulajdonosai szabad kezet kaptak a nemzetállam és az amerikai nép tulajdonának lassú de módszeres felszámolására, az USA polgárainak adósrabszolgákká tételére. Zárójelben jegyezzük meg, a Federal Reserve tulajdonosai soha egy cent adót nem fizettek.
A „Fed” tehát kiadhat egy értéktelen papírt, amit pénznek neveznek, s eladja azt az államnak óriási kamatteherrel. Ezzel a módszerrel röpke 20 év alatt teljesen eladósította az államot. Az USA szabadkőműves nagypecsétje 1935-ben került rá a Federal Reserve 1 dollárosának két oldalára Franklin D. Roosevelt hozzájárulásával, aki maga is 32. fokozatú szabadkőműves mester volt. Ezek után talán nem is olyan furcsa, hogy az adóhivatal előtt ott van az a bizonyos piramis a két oszloppal.
A piramis fejkövén a demokrácia egy jeligéje, a “We the people”, a “mi a nép” felirat olvasható. Csakhogy a népet rákényszerítették arra, hogy részese legyen ennek a játéknak és akaratlanul is a piramist építse. A háttérhatalom meginti, megfegyelmezi, vagy megjutalmazza a népet, aszerint, hogy az hogyan viszonyul a rendszerhez. Teszik mindezt elképesztően cinikus módon a vox populira, a nép hangjára, a demokráciára hivatkozva. A demokrácia a háttérhatalom kénye-kedve szerint funkcionál, a polgárok pedig rá lettek szedve arra, hogy ennek égisze alatt az új világrendet építsék. Amikor ez az új világrend kiszélesedik, akkor választás elé lesznek állítva: vagy beállnak a két oszlop közé, szellemileg azonosulnak a rendszerrel, felveszik annak bélyegét és imádják annak gazdáját, vagy pedig meg lesznek fosztva az életben maradás minimális lehetőségeitől is. Az Egyesült Államokat irányító hatalmi kör rohamosan exportálja ezt fajta, idézőjelbe tett demokráciát szerte a világba. Mennyire lesz sikeres ez a vállalkozás?
Nos, az új világrend szimbólumai nem csak az USA egydolláros bankóján, és nem csak Washington D.C. várostervezésében és architektúrájában lelhetőek fel, hanem a világ számos más pontján. Ennek legékesebb példája talán Kazahszánt fővárosa, Asztana (ma már Nur-Sultan a neve) amit az architektúrája miatt gyakran neveznek az Illuminátusok, vagy az Új Világrend fővárosaként. A képen látható két toronyépület a már jól ismert két oszlopot reprezentálja, kissé távolabb, egy harmadik oszlopként, a Bayterek torony látható. Ez a torony az életfát, a csúcsán elhelyezett gömb pedig egy misztikus tojást jelképez. A belső ázsiai legendák szerint ez Szamruk-nak, a gyönyörök madarának a tojása, amit a Bayterek fára, egy magasnövésű fűzfafajta tetejére helyezett el, s ez hozza el, kelti ki a beteljesedést. Az oszlopoktól egy kivilágított ösvény, a megvilágosodás útja vezet az örömteli új léthez. Ez a már jól ismert történet, némi helyi ízesítéssel tálalva. Természetesen a jellegzetes piramis sem maradhat el az illuminátus fővárosként aposztrofált helység kelléktárából.
Ha pedig a Bayterek torony irányából tekintünk visszafelé a két oszlop mögé, akkor egy szabadkőműves páholy elrendezését láthatjuk nagyban kivitelezve. Az Ak Orda elnöki épület a városközpont keleti irányában fekszik, ahogyan a szabadkőműves páholyokban a Nagymester széke. Ez tehát a kontroll alatt álló kormányzatokat, hivatalokat jelképezi. Az elnöki palotát ebből a szemszögből nézve Jachin és Boáz oszlopai övezik, csakúgy, mint a páholyokban. Az elnöki palota mögött áll az előző képen látható piramis. Ha a piramis felől haladunk a Bayterek torony felé, akkor az üzenet még nyilvánvalóbb: a piramis, vagyis az új világrend építői az evilági kormányzatok irányításával vezetik az emberiséget egy “boldogabb” világrend és a beteljesült létvalóság felé.
A Knesszet és az Izraeli Legfelsőbb Bíróság által képviselt államiság és törvényrend mögött nyilvánvalóan nem Isten és a Tóra áll, hanem a luciferiánus szellemiség, s ezt az épület szimbolikája több mint elégséges módon bizonyítja. Izrael e meghatározó épülete egy kőbe vésett hitvallás afelől, hogy a cionista állam egy az egyetemes megtévesztést szolgáló luciferiánus kreálmány.
Ennek a témakörnek részletesebb bemutatásával több, a honlapunkon található írás foglalkozik.
A két hajnalcsillag, és az ő emberi elkötelezettjei.
Amit eltitkolnak előttünk, azt feltárják a jelképeik által. Persze ezeket csak azok képesek megérteni és megfejteni, akik ismerik a Biblia szimbólumait és a luciferiánus szimbólumrendszer működési elvét.
Ezzel ellentétben az Isten Egyháza az igazság oszlopa és biztos alapja! (1Tim. 3:15). A próféciák Isten igazságainak fontos elemét teszik ki, s mint ilyen, az igazság oszlopának és alapjának is fontos elemei.
1Korintus 4: 1-2
„Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.”
Istennek tehát vannak titkai, amelyeket az egyházán keresztül tár fel. De ahogy Istennek vannak titkai, amelyeket a választottjai kezelnek, úgy Sátánnak is vannak mély titkai (lásd Jelenések 2:24), amit viszont az ő beavatottjai kezelnek. Ha valaki közel volt a teremtő Istenhez, az Lucifer volt, a bukása előtt, aki egykor a két oltalmazó kerub egyikeként a szárnyaival fedte be Isten trónusát. Sátán ismeri a mennyei struktúrát, az univerzum törvényszerűségeit. Ő maga az egyik személy, akit a két oszlop jelképez. A másik pedig az a személy, akivel két ellentétes oldalt képviselnek, a lázadó rendét és az Isten iránti hűséges rendet.