Honnan tudhatjuk, hogy Isten Szelleme szerint cselekszünk, szólunk, élünk?

A Galata 5: 22 felsorolja a Szellem gyümölcseit, e szerint onnan tudhatjuk, hogy Isten Szelleme van bennünk, hogy:

– Szeretetet érzünk a testvéreink iránt és nem akarjuk őket megkövezni a hibáik vagy bűneik miatt; hosszú tűréssel elszenvedjük egymást; nem gondoljuk meg magunkat ebben a szeretetben, kitartunk akkor is, ha félre kell tenni az egonkat; őszinteséggel fordulunk egymás felé, nem hátsó szándékkal – de minimum nem manipuláljuk a testvéreinket pszichológiai trükkökkel;

– Egyfajta folyamatos örömben járunk: ez nem keverendő össze a karizmatikus egyházakban látható kirohanásokkal! Ez egy folyamatos belső derű, egy belső öröm, ami kifelé is megnyilvánul, és az Istenbe vetett bizalom miatt érezzük: Ha ad az Úr, akkor az Ő neve legyen áldott, ha elvesz az Úr, akkor is: áldott legyen az Ő neve! Bizony!

– Nyugalmunk, békességünk van: de nem csak akkor, amikor nincs vihar körülöttünk, hanem a viharban is: pl. Jézus oly békésen aludt a vihar közepette is, miközben a tanítványoknak halálfélelme volt. Ezt a békességünket a Szellem adja, és nem tévesztendő össze magunkra erőltetett nyugalommal, önuralommal!

– Béketűrés: ha a Szellemtől való békesség bennünk van, akkor ennek akkor is meg kell maradnia, ha mindenki más körülöttünk pont arra kényszerít, hogy ezt elveszítsük – meg kell feszítenünk a testünket annak indulataival és vágyaival együtt. Az indulatokat és indulatos kirohanásokat MINDIG démonok okozzák! NEM a Szent Szellem!

– Szívesség: ennek a szónak a jelentése ez: szíves jóindulat, nyájasság, szívélyesség, segítő szolgálatkészség, őszinte, előzékeny udvariasság; de mindenesetre nem úgy segítünk a testvéreinken, hogy közben azt érezzük, mintha a fogunkat húznák, hanem a szeretetünk teljes odaszánásával fordulunk felé. Másrészről nem számításból, nem a magunk jövőbeni érdekei miatt teszünk valakiért, vagy a közösségért, nem valamilyen önérvényesítési vágytól fűtve, hanem magáért az emberért, a közösségért.

– Jóság: Jóra való törekvés, jószándék, jóakarat, jó tettekre való készség, emberség, gyengédség, őszinte figyelmesség. Nem tárgyalunk ki senkit a háta mögött, nem terjesztünk róla a hamisságokat, nem pletykálkodunk. Segítünk ahogyan tudunk, és amiben tudunk. “Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenkivel, de leginkább hitünk házanépével.” Ám mielőtt „elszállnánk” a jótetteinktől, ne felejtsük el: senki sem jó, csak az Isten!

– Hűség: ez többrétű. Elsősorban az Isten felé való hűségre vonatkozik, de nyilvánvalóan ezt a házastársi hűség követi. Paráznaságra senkit nem indít Isten Szelleme! De ezeken felül hűségesek vagyunk a testvéreinkhez, a közösséghez! Nem tántorodunk el a testvéri kapcsolatainkból csak mert nem kényelmes, ahogy nem leszünk hűtlenek Istenhez sem, csak mert az engedelmesség nem kényelmes. Nem hátrálunk ki senki mögül, aki tesz értünk, hanem kiállunk mellette. Mindenkinek lehetnek rossz időszakai, mindenkinek lehet szüksége támogatásra – lehet, hogy pont akkor, amikor mi is épp elhagyni készülünk.

– Szelídség: jusson eszünkbe, hogy nem farkasok, hanem bárányok vagyunk! Máris mondom: ez nem azt jelenti, hogy birkák vagyunk – biztos érzitek mi a különbség. De az biztos, hogy nem harapunk, hanem békésen legelészünk – mindig együtt! Nincs kiszolgáltatottabb a magányos báránynál, amelyik elkóborolt a nyájtól és a pásztortól. Még egy gyenge, öreg és magányos farkas is veszélyt jelent a magányos bárány számára. Ezért van annyi gyülekezeten kívüli ember, akik mindenféle (hamis) tanítás szelében ide-oda hányódnak – aztán csak elvesznek. Hogy jön ide a szelídség? Sok bárány képtelen báránynak megmaradni, idővel felfuvalkodott, felbőszült kosokká válnak, akik öklelnek mindenkit. Jobb is, ha az ilyenek távol maradnak a bárányoktól – de őket is lehet és kell is inteni a beoltott igével és szelídségnek szavával. Ha nem hallgat rá, akkor jobb is ha távol marad a bárányoktól.

– Mértékletesség: úgy tűnhet, hogy ebben nincs bennünk fogyatkozás – ám meg kell érteni mit jelent: ez nem önuralomra vonatkozik és ez nem az akaraterőnk próbája! Ez a Szent Szellem gyümölcse! Ha ezt a mi harcunknak érezzük, akkor nem a Szellem gyümölcsét éljük. De ha hagyjuk, hogy az Istennek bennünk élő Szelleme kimunkálja ezt bennünk, ha hagyjuk, hogy Ő vezesse a döntéseinket, akkor győztesek leszünk ebben is.

„…az ilyenek ellen nincs törvény”

Három további igazság a Szentírásból, Isten Szellemének bennünk való munkájáról:

– Minden ismeretre elvezet bennünket a Szent Szellem – folyamatosan növekszik a bibliaismeretünk, egyre mélyebben ismerjük meg a Szentírást, és Isten akaratát, az Igazságot. Ha valaki évekig (ne adj Isten! évtizedekig…) jár gyülekezetbe és mindeközben nem növekszik az igei megértése, hanem (jobb esetben is) csak ugyanazokat a kliséket szajkózza, az ilyen hívő nem Isten Szelleme által telített tanításokat hallgatja, hanem farizeusok emberi tanításait és értelmezését.

– Isten törvényét írja a szívünkbe, annak betöltésére vezet minket. Aki azt mondja, hogy őt a Szent Szellem vezeti, de a törvény ellen szól, abban nem a Szent Szellem van, hanem egy másmilyen szellem, és az által szól. A törvény szent, igaz és jó! Ha valaki ellene beszél, az a személy akkor is az ördögatya által szól, ha a sok hazugság mellett időnként igazságot is szól. (Az üdvösség kegyelemből van – nem a törvény betartása által!)

– Isten Szelleme nem mást, hanem az Istent, az EGY IGAZ ISTENT jelenti ki nekünk, és JÉZUSról tesz tanúbizonyságot. Ha egy (belső vagy külső) hang ettől eltérő, másmilyen istenről akar meggyőzni, akkor NEM a Szent Szellem hangját halljuk!

Békesség mindannyiunknak!