Egy új eget, és új földet,
Az elsők többé nem lesznek
A város, amely a mennyből szállt alá
Drágakövekből épített,
Zafírokkal díszített,
Ez a hely, mit nektek készített.
Ó, ez a város, melyről álmodom,
Hol nem hallatszik többé harangszó,
Hol nem lesz sírás, sem szenvedés,
Hol Jézusommal leszek én.
Ott nem lesz többé holdvilág,
Ott nem váltja nap az éjszakát,
Ott nem lesz többé ősz, tél, tavasz, nyár.
Ott nem bánthat már e világ,
Ott nem vádolnak minket már,
Mert ott lakik a mennyben az igazság.
Ó, ez a város, melyről álmodom,
Hol nem hallatszik többé harangszó,
Hol nem lesz sírás, sem szenvedés,
Hol Jézusommal leszek én.
Ó, ez a város, melyről álmodom,
Hol nem hallatszik többé harangszó,
Hol nem lesz sírás, sem szenvedés,
Mert Jézusommal leszek én.