Az advetista alapelvek – régen és ma
1872-ben a Hetednapi Adventista Egyház vezető testülete egy nyilvános összegzésben felketette az Egyház alapjait képező hitelvek gyűjteményét, nem doktrína jelleggel, mint inkább – több más mellett – annak a szándéknak a jegyében, hogy egyértelművé tegye mely közösségek tartoznak az Egyházhoz és mely alapelvektől való eltérés alapján nem sorolható a Hetednapi Adventista Egyházhoz egy-egy közösség, vagy személy.
***
1872 – Alapelvek
A hitünk összefoglalójának a nyilvánosság elé tárásával szeretnénk világosan megérteni, hogy a Biblián kívül nincs a hitünknek egyéb cikkelye, nincs a Biblián kívül eső hittételünk vagy alapelvünk. Ezt nem úgy tesszük közzé, hogy bármilyen tekintéllyel rendelkeznénk népünk előtt; és nem is az a célja, hogy egységes hitrendszert biztosítson közöttük, hanem egy rövid kijelentése annak, amit nagy egyhangúsággal vallottunk és tartottunk is. Gyakran szükségesnek találjuk, hogy eleget tegyünk az e témával kapcsolatos megkereséseknek, és néha helyre kell tennünk az ellenünk terjesztett hamis állításokat, és el kell távolítanunk azokat a téves benyomásokat, amelyek azokban alakultak ki, akiknek nem volt alkalmuk megismerni hitünket és gyakorlatunkat. Egyetlen célunk, hogy eleget tegyünk ennek a szükségszerűségnek.
Hetednapi adventistaként egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy álláspontunkat megértsék; és annál is inkább törekszünk erre, mert sokan vannak, akik adventistának nevezik magukat, és olyan nézeteket vallanak, amelyekkel nem tudunk egyetérteni, és amelyek közül néhány, úgy gondoljuk, hogy felforgatja Isten Igéjében megfogalmazott legegyértelműbb és legfontosabb elveket.
Abban különböznek a Hetednapi Adventisták más adventistáktól, hogy (…) hiszünk a meg nem térő gonoszok végső elpusztításában; megint másoktól abban, hogy hiszünk Isten törvényének örökkévalóságában, amint azt a tízparancsolat összefoglalva tartalmazza; hiszünk a Szentlélek gyülekezeten belüli működésében, és nem tűzünk ki időpontot [Jézus urunk] eljövetelére vonatkozóan; minden más csoporttól pedig abban, hogy a hét hetedik napját, mint az Úr szombatját tartjuk meg, illetve a prófétai írások sok alkalmazásában.
Ezekkel a megjegyzésekkel az alábbi tételekre hívjuk fel az olvasó figyelmét, amelyek hitünk hangsúlyosabb vonásainak tömör megfogalmazását célozzák.
***
Egy az Isten – Ő egy személyes, szellemi lény, minden dolog teremtője, mindenható, mindentudó és örökkévaló; végtelen bölcsességben, szentségben, igazságosságban, jóságban, igazságban és irgalmasságban; megváltoztathatatlan, és mindenhol jelen van képviselője, a Szentlélek által.
„Hová menjek a Te Szellemed elől és a Te orcád elől hova fussak?” Zsoltárok 139:7 Károli 2018.
*
Egy az Úr, Jézus Krisztus, az Örökkévaló Atya Fia – aki által Isten mindent megteremtett, és aki által azok fennállnak; felvette magára Ábrahám magvának természetét bukott fajunk megváltására; kegyelemmel és igazsággal telve az emberek között lakozott, példánkként élt, értünk áldozva magát halt meg, megigazulásunkért támadt fel, felemeltetett a magasba, hogy egyedüli közbenjárónk legyen a mennyei szentélyben, ahol saját vérével engesztelést végez értünk, bűneink miatt; amely engesztelés távolról sem fejeződött be a kereszten, amely csak az áldozat végrehajtása, bemutatása és felajánlása volt; papi munkájának legutolsó része most van folyamatban, a lévita papság példája szerint, amely előrevetítette és előképezte Urunk jelenleg is folyó Mennyei szolgálatát. Lásd 3. Mózes 16. fejezet; Hébereknek írott levél 8:4, 5; 9:6, 7; stb.
*
Az Ó- és Újszövetség Szentírása Istentől ihletve adatott, az Ő akaratának teljes kinyilatkoztatását tartalmazza az ember számára, és a hit és gyakorlat egyetlen tévedhetetlen szabálya.
*
A keresztség a keresztény egyház szertartása, a hit és a bűnbánat követése, egy olyan szertartás, amellyel Krisztus feltámadásáról emlékezünk meg, mivel ezzel a cselekedettel mutatjuk ki hitünket az ő eltemetésében és feltámadásában, és ezen keresztül az összes szentek feltámadásában az utolsó napon; és hogy nincs más mód, amely alkalmasan képviseli ezeket a tényeket, mint az, amelyet a Szentírás előír, nevezetesen a bemerítés. Róma 6:3-5; Kolossé 2:12.
*
Az újjászületés magában foglalja mindazt a változást, amely szükséges ahhoz, hogy alkalmassá váljunk Isten országára, és két részből áll: először is egy erkölcsi változásból, amelyet a megtérés és a keresztény élet valósít meg; másodszor, fizikai elváltozás Krisztus második eljövetelekor, amikor is, ha meghaltunk, romolhatatlanul feltámadunk, és ha élünk, egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt halhatatlanná változunk. János 3:3, 5; Lukács 20:36.
*
Hisszük, hogy a prófécia része Isten embereknek szóló kinyilatkoztatásának; hogy benne van abban az írásban, amely hasznos a tanításhoz (2 Tim. 3:16); hogy nekünk és gyermekeinknek készült (5 Mózes 29:29); hogy távolról sem burkolt áthatolhatatlan titok, hanem az, ami Isten igéje: különleges lámpás és fény az utunkon (Zsoltár 119:105, 2 Péter 2:19); hogy áldást jelent azoknak, akik tanulmányozzák (Jelenések 1:1-3); és hogy következésképpen Isten népének kellőképpen meg kell értenie ahhoz, hogy megértsük a világtörténelemben elfoglalt helyzetünket és a ránk háruló különleges kötelességeket.
*
A világ történelme meghatározott múltbeli dátumoktól, a birodalmak felemelkedésétől és bukásától, valamint az események kronológiai egymásutániságától egészen Isten örökkévaló királyságának felállításáig számos nagy prófécialáncban körvonalazódik; ezek a próféciák most már mind beteljesedtek, kivéve a zárójeleneteket.
*
A világ megtéréséről és az ideiglenes évezredről szóló tan az utolsó napok meséje, amelynek célja, hogy az embereket a testi biztonság állapotába ringassa, és úgy érje el őket az Úr nagy napja, mint a tolvajt a világban: éjszaka; ugyanis Krisztus második eljövetele megelőzi, nem pedig követi a millenniumot; mert amíg az Úr meg nem jelenik, a pápai hatalomnak minden utálatosságával együtt meg kell tartatnia, a búza és a konkoly együtt nő, és a gonosz emberek és a csábítók egyre rosszabbak lesznek, ahogyan Isten igéje hirdeti.
*
Isten erkölcsi követelményei minden emberrel szemben minden korszakban ugyanazok; ezeket összefoglalóan Jehova Sínai-hegyen elmondott parancsolatai tartalmazzák, amelyeket kőtáblákra írt, és a ládában helyeztek el, amelyet ennek következtében „a szövetség ládájának” vagy testamentum ládájának neveztek (4. Mózes 10:33, Héb. 9:4 stb.); ez a törvény változhatatlan és örökkévaló, mivel a ládában elhelyezett táblák átiratai a mennyben található valódi szentélyben lévőknek, amelyet ugyanezen okból Isten testamentuma ládájának is neveznek; a hetedik trombita megszólalása alatt az írás szerint „Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája az Ő templomában” (Jel 11:19).
*
Ennek a törvénynek a negyedik parancsolata megköveteli, hogy minden hét hetedik napját, amelyet általában szombatnak neveznek, a saját munkánktól való tartózkodásnak, valamint a szent és vallási kötelességek teljesítésének szenteljük; ez az egyetlen heti szombat, amelyet a Biblia ismer, mivel ez az a nap, amelyet a paradicsom elvesztése előtt elkülönítettek (1Móz 2:2, 3) és amelyet a visszaállított paradicsomban tartanak majd (Ézs. 66:22, 23); a tények, amelyeken a szombat intézménye alapul, a hetedik napra korlátozzák, mivel nem igazak egyetlen másik napra sem; a „zsidó szombat” és a „keresztény szombat” kifejezések, amelyeket a heti pihenőnapra alkalmaznak, emberi találmányok, amelyek valójában nem szentírásszerűek és jelentésükben hamisak.
*
Mivel a bűn embere, a pápaság, azt gondolta, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket (Isten törvényeit), Dániel 7:25, és a negyedik parancsolat tekintetében szinte az egész kereszténységet félrevezette, találunk egy próféciát az e tekintetben a hívők között közvetlenül Krisztus eljövetele előtt végbemenő reformról. (Ézs. 56:1, 2, 1Pét 1:5, Jel 14:12, stb.)
*
Mivel a természetes vagy testi szív ellenséges Istennel és törvényével, ezt az ellenségeskedést csak az érzelmek gyökeres átalakításával, a szentségtelennek szent elvekkel való felcserélésével lehet leküzdeni; hogy ez az átalakulás a bűnbánatot és a hitet követi, a Szentlélek különleges műve, és újjászületést vagy megtérést jelent.
*
Mivel mindenki megszegte Isten törvényét, és önmagától nem tud engedelmeskedni az ő igazságos követelményeinek, Krisztusra vagyunk utalva; először is a múltbeli bűneinkből való megigazulásért, másodszor pedig a kegyelemért, hogy az eljövendő időkben elfogadható engedelmességet tanúsítsunk az ő szent törvényének.
*
Isten az Ő Lelkén keresztül ígéretet tett arra, hogy bizonyos ajándékok által megnyilvánuljon a gyülekezetben, amelyeket különösen az 1. Kor. 12 és Ef. 4 ír le; ezeket az ajándékokat nem arra tervezték, hogy a Bibliát felülírják vagy helyettesítsék, amely elegendő ahhoz, hogy bölcsekké tegyen minket az üdvösségre, mint ahogy a Biblia sem helyettesítheti a Szentléleket; működése különböző csatornáinak meghatározásával ez a Szellem egyszerűen gondoskodott saját létezéséről és jelenlétéről Isten népében az idők végezetéig, elvezessen annak az igének a megértéséhez, amelyet ő ihletett, hogy meggyőzzön a bűnről, és átalakítást munkáljon a szívben és az életben; azok, akik tagadják a Lélek helyét és működését, egyértelműen tagadják a Bibliának azt a részét, amely ezt a munkát és pozíciót jelöli ki számára.
*
Isten az [emberi] fajjal való egységes bánásmódjának megfelelően Krisztus második eljövetelének közeledtét hirdeti; ezt a munkát a Jelenések könyve 14. fejezete három [angyali] üzenete szimbolizálja, az utolsó [angyali üzenet] az Isten törvénye reformjának munkáját mutatja be, hogy népe teljesen készen álljon erre az eseményre.
***
Az alábbi hitelvekből, amelyeket 1980 áprilisában fogadtak el és vezettek be a Hetednapi Adventista felekezetbe, látható, hogy milyen nagy változás ment végbe azokban ahhoz képest, amit a Hetednapi Adventisták eredetileg hittek, és amelyeket számos – a világszéles hivatalos H. N. Adventista Egyházi Unión kívüli – gyülekezetben ma is hisznek.
Kérdés: például az evangélikus egyház evangélikusai megváltoztatnák azt, amit Luther Márton hitt és tanított, vajon valóban őszintén tudnának-e evangélikusként hivatkozni magukra?
A válasz: Nem.
Ugyanez történt az adventista egyházzal is. Ideje felébredni és mindent megkérdőjelezni.
***
Az új adventista alapelvek 1981-ből:
2. A Szentháromság
Egy az Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a három örökkévaló személy egysége. Isten halhatatlan, mindenható, mindent tudó, mindenek fölött való és mindig jelenlevő. Önkinyilatkoztatásából tudjuk, hogy végtelen és meghaladja az emberi felfogóképességet. Örökké méltó az imádatra, csodálatára és minden teremtmény szolgálatára.
(5Móz 6:4; Mt 28:19; 2Kor 13:13; Ef 4:4–6; 1Pt 1:2; 1Tim 1:17; Jel 14:7)
3. Az Atya
Isten, az örökkévaló Atya a Teremtő, a Forrás, a Megtartó és Úr minden teremtmény fölött. Igazságos és szent, irgalmas és könyörületes, késedelmes a haragra, bővelkedik állhatatos szeretetben és hűségben. A Fiúban és a Szentlélekben meglévő tulajdonságok és erők szintén az Atya kinyilatkoztatásai.
(1Móz 1:1; Jel 4:11; 1Kor 15:28; Jn 3:16; 1Jn 4:8; 1Tim 1:17; 2Móz 34:6–7; Jn 14:9)
4. A Fiú
Isten, az Örökkévaló Fiú, Jézus Krisztusban öltött testet. Őáltala teremtetett minden, benne lett nyilvánvalóvá Isten jelleme, általa teljesedett az emberiség megváltása és Ő ítéli meg a földet. Az örökké igaz Isten igaz emberré lett Jézus Krisztusban. A Szentlélek által fogantatott és szűz Máriától született. Emberként élt, mint ember megkísértetett, de tökéletes megtestesítője volt Isten igazságosságának és szeretetének. Csodái által kinyilatkoztatta Isten hatalmát, és bizonyította, hogy Ő a megígért Messiás. Bűneinkért önként vállalta helyettünk a szenvedést és a kereszthalált; feltámadt a halálból és felment a mennybe, hogy közbenjárjon értünk a mennyei szentélyben. Népe végleges megszabadításáért újra eljön dicsőségben, és mindent újjátesz.
(Jn 1:1–3,14; Kol 1:15–19; Jn 10:30; 14:9; Róm 6:23; 2Kor 5:17–21; Jn 5:22; Lk 1:35; Fil 2:5–11; Zsid 2:9–18; 1Kor 15:3–4; Zsid 8:1–2; Jn 14:1–3).
5. A Szentlélek
Isten, örökkévaló Lélek, együttműködött az Atyával és a Fiúval a teremtésben, a testet-öltésben és a megváltásban. Ő ihlette a Szentírás íróit, Ő töltötte be Krisztus életét erővel, Ő vonzza és győzi meg az embereket, Ő újítja meg és formálja Isten képére azokat, akik engedelmeskednek. Azért küldte el az Atya és a Fiú, hogy mindig gyermekeivel legyen; az egyháznak lelki ajándékokat adjon és Krisztus bizonyságtevő szolgálatára képesítsen; és a Szentírással összhangban minden igazságra elvezessen.
(1Móz 1:1–2; Lk 1:35; 4:18; ApCsel 10:38; 2Pt 1:21; 2Kor 3:18; Ef 4:11–12; ApCsel 1:8; Jn 14:16–18,26; 15:26–27; 16:7–13)
